Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 15., szombat S. Túl sok lábon áll a magyar ipar mepuiraq kérdez — válaszol Harsányi Imre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese A társadalmi és kormányzati szervek magas szintű bizottságai kivétel nélkül mind állást foglaltak abban, hogy tovább nem késedel- meskedhetünk, el kell indulnunk a gazdasági nehézségekből kivezető úton. Az egyik legnagyobb, egyben legnehezebbnek Ígérkező teendőnk, az ipari szerkezet- váltás. Erről beszélgettünk Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével. — A szakemberek körében minden bizonnyal teljes az egyetértés, de a dolgozók tekintélyes része nem igazán tudja, mit értsen ipari szerkezet alatt. Valóban mit értsen? — A szakemberek körében sem teljes az egyetértés. Az ipari szerkezet sok elv szerint vizsgálható. Elemezhető termékcsoportok szerint, az eszközök és a műn*. kaerő egymáshoz viszonyított aránya alapján, a ráfordítás és a hozadék szám,bevételével, és sorolhatnám még. A legszélesebb körben elfogadott nézet képviselői az ipart ágazati és alágazati felépítésben vizsgálják, azokon belül és azok között tesznek összehasonlításokat. A mi hibánk a csaraarányromtás — Feltételezhetően nem mindegy, mit. mivel hasonlítunk össze. Mit mutatnak a különféle vizsgálatok? — Többek között azt, hogy iparunk túlságosan szerteágazó, sokrétű az ország nagyságához és a lakosság lélekszámához képest. Az egyes ágazatokra és alágazatokra soha nem jut elég fejlesztési lehetőség, mivel a rendelkezésre álló források sok részre forgácsolódnak szét. — A sokféleség felfogható úgy is, hogy a hazai ipar sok lábon áll. Az egyik nehézségekkel küzd. a másik termékei ugyanakkor kelendőbbek. Ez nem előnyös inkább? — A magyar ipar nem sok, hanem túl tok lábon áll. A túl sok láb az előrehaladásban már akadályozza egymást. Textil- és ruházati iparunk például nagyon sok megrendelésre tehetne szert, ha divatos, tetszetős, jó minőségű, egyedi termékeket, kissorozatokat kínálna. Ám erre csak korlátozottan képes, nagyrészt viszonylagos technológiai elmaradottsága miatt, aminek viszont nem kis részben az az oka. hogy átfogó, igazán magas színvonalú rekonstrukcióra a textilipar kiemelt fejlesztésekor sem volt elég pénz. A sokféleség előnyeit nem bírjuk kihasználni. Szóval, véleményem szerint az ipar szerkezetét tekintve a kevesebb, több lenne. — Ez volt a helyzet 20— 30 éve is. Miért éppen most érlelődött meg a változtatás gondolata? — Az iparsz érkezettel kapcsolatos kérdésekkel mindig is foglalkoztak az illetékesek, csakhogy most ez új megközelítésben történik. Ennek az az oka, hogy a magyar ipar az utóbbi években kevesebbet hoz. mint amennyi a ráfordítások és a népgazdaság igényei alapján elvárható. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez korábban évről évre nőtt, 1985 óta viszont csökkent. 1985-ben az ipar egésze kevesebbet hozott, mint 1984-ben, és tavaly még annál is kevesebbet. Az ipar meghatározó, a nemzeti jövedelemnek csaknem a felét adja. Nincs hát rendjén, ha nem elfogadható hatékonysággal működik. — Az úgynevezett csere- arányromlás a legnagyobb bajunk? — A látszat szerint igen, csakhogy a cserearányromlás nem isten csapása, hanem jórészt a mi mulasztásaink következménye. A vizsgálatok megállapították: a magyar ipar szerkezete nem kedvez a jövedelemtermelő-képesség növelésének. A mélyebben fekvő okok címszavakban: fajlagosan indokolatlanul nagy az anyag- és energiafelhasználás; kedvezőtlen a holt- és élőmunka felhasználásának aránya; a kívánatosnál jóval kisebb az állóeszközök kihasználtsága; magas rezsiköltség stb. A bajok gyökere ezekben rejlik, ezeken kell változtatnunk. A döntőbíró: a gazdaságos«á|) — Miként? — A szerkezetváltás irányát tekintve egyértelmű az MSZMP KE állásfoglalása, mely szerint célunkat „a meglevő kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni ...” — Más szavakkal: a szerkezetváltásban a meglevő szerkezetre kell támaszkodnunk? — Igen. Képtelenség még feltételezni is, hogy, rövid egy-két év alatt Magyarország kiépíthet mondjuk világviszonylatban számottevő elektronikai ipart. Megtehetjük viszont, hogy az adott szerkezeten az előbb felsoroltak szerint módosítunk. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a jövedelemtermelő-képesség fokozásága alkalmas ágazatokat, alágazatokat erősítjük, például a központi programok támogatásával, amelyeken pedig végképp nem lehet segíteni, azoknak a szerepét, jelentőségét mérsékeljük, vagy a termelést leállítjuk. Például szóba se jöhet, hogy a hazai vaskohászatot minden tekintetben leépítjük. De elengedhetetlen, hogy a veszteséget hozó termékek, elsősorban az úgynevezett kereskedelmi minőségű acéltermékek gyártását a legszükségesebbre korlátozzuk, kivitelét pedig fokozatosan megszüntetjük, ugyanakkor a magasabb feldolgozottságot igénylő acélok, acéltermékek előállítását és exportját szorgalmazzuk. — Szavait értelmezhetjük úgy, hogy a központi irányítás élesen szelektál, és ami gazdaságtalannak minősül. azt alapos fogyókúrában részesítik ? — Nem, ez nem ennyire egyszerű. Először is megvizsgáljuk, mi miért gazdaságtalan. Sok esetben nem a termékben van a hiba, hanem az előállítás körülményeiben. Bizonyítékok: 1986-ban a munkarend szerinti időalapot az ipar csak 74,6 százalékban használta ki, más szavakkal; átlagosan a munkaidő háromnegyedében termeltek a gyárak. negyedében pedig nem termeltek semmit sem, csak költöttek. Felsorolom, hogyan oszlik meg a munka- időalap vesztesége. 15 százalék váratlan géphiba miatt, 10,8 százalék oka anyag- és energiahiány, 12,6 százalék a munkaerőhiány miatt és 14,3 százalék a rendeléshiány jmiatti állás. Ez összességében a munkaidőalap veszteségének több mint a fele, és ez mind emberi okokra vezethető visz- sza. A másik fele nagyrészt technológiai állásidő, amit jelentős korszerűsítéssel, gyártmány- és gyártásfejlesztéssel csökkenthetünk. — Ezek szerint több termék azért veszteséges, mert az előállító gépsorok csak félkapacitással működnek, így kevés termék között oszlik meg a sok termékre kiszámított költség? — Nagyon gyakran ez az oka a jövedelemtermelő-képesség mérséklődésének, ez a gondunk főleg Budapesten és a főváros környékén szorító. A nagy értékű termelőberendezések átlagosan még másfél műszakban sem működnek, holott három műszakban kellene termelniük. hogy bekerülési költségük minél hamarabb megtérüljön. Víxfaj nélkül, •larvaiettebbaa — Tavaly — egy év alatt — 300 ezer dolgozónál is több változtatott munkahelyet az iparban — tehát majdnem minden negyedik dolgozó, de a változtatás iránya sokszor kedvezőtlen. El kell érnünk, hogy az emberek a gazdaságos termelést biztosító munkahelyekre menjenek. A másik nagy lehetőség a költségek csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, helyesebben a pazarlás megszüntetése. Száz forint ipari termelési értékben az elmúlt évben 65 forint volt az anyagköltség. Egy, egyetlenegy százalékos anyagmegtakarítás nagyjából 8 milliárd forint kiadástól mentesítené az ipart. Ezt reálisan el lehetne érni. Rengeteg kiadással jár a szervezetlenség. — A Világbank, mielőtt kölcsönt ad, ellenőrzi a vállalati szervezetet. Csaknem minden esetben kitűnik, hogy számos az átfedés, a párhuzamosság, a döntéselőkészítés útja indokolatlanul hosszú, nagy a vízfej, ösz- szességében a termelési költségeken belül 14 százalék a rezsiköltség; ez elviselhetetlenül magas arány. — Ha már ismerjük a hibák okait, ki számolja fel azokat? — Mindnyájunknak megvan a maga feladata a jobbításban. A szerkezetátalakítás alapvetően vállalati feladat, amelyet az állami irányításnak a szabályozás minden eszközével szorgalmaznia kell. Nagyon alapos elemző munka folyik a központi szervekben a stratégiai feladatok kitűzésének érdekében, a műszaki fejlesztést célzó pénz- és hitel- politika kidolgozására, az energetika, a kitermelőipar gazdaságossá tételére, az infrastruktúra bővítésére, a nemzetközi együttműködés fokozására. Van tennivaló bőven és mindig is lesz, mivel a szerkezetváltás nem egyszeri, hanem folyamatos teendő. A magyar ipar szerkezete megmerevedett, olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy gyors mozgásba jöjjön, hogy ezentúl mindig kövesse a piaci elváltozásokat, sőt, azok elébe menjen. M. M. Iff IN MOST! A Szőlő és Bor Városa Szüreti hangulat a Mátra alján (Fotó: Szántó György) ' V Ügy teszünk talán, mintha valami újdonság lenne benne? Ki ne tudná, hogy a szőlőnek és a bornak a városa Gyöngyös. Ugyanúgy, mint ahogy annak ismeri mindenki megyénk székhelyét is. Az aggodalmaskodók most óva emelhetik fel a kezüket. Meg akarunk talán feledkezni azokról az erőfeszítésekről és a nyomukban járó sikerekről, amelyeknek a célja az volt, hogy a gyöngyösi kapások lakóhelyét a modern ipari és mezőgazda- sági üzemek egyik centrumává emeljék? Szó sincs erről. Az eredményekre büszkék vagyunk. Joggal lehetünk, hiszen a mi munkánk gyümölcsei azok. Illik-e, helyénvaló-e éppen mostanában borról, tehát szeszes italról a nagy nyilvánosság előtt elmélkedni? Akik emiatti félszükben behúzzák a nyakukat, azoknak csak annyit: a jó bor dicsérete nem egyenlő az alkoholizmus serkentésével. Éppen itt, a történelmi borvidéken kellene ezt bizonygatni? így aztán igenis: a Szőlő és Bor Városa rangját szeretné elnyerni Gyöngyös is. Miről is van szó? Menjünk el Avignonba, ebbe a franciaországi városba, ahol ennek az évnek első hónapjában meghirdették: 1987. a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánítta- tik. A valamikor pápai palota termében sorakoztak fel -i kormány tagjai és a díszes ruhába öltözött bor- rendek. F. Guillaume, a francia földművelésügyek minisztere arról is szólt, hogy egységes nemzetközi bortörvényt kell kidolgozni. A minőségi boroknak pedig az egész világon történő szabad forgalmazását kell lehetővé tenni. M. Fregoni. a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal elnöke több nyelven adta tudtára a jelenlévőknek és az „egész világnak” — a helyhez illően: urbi let orbi —, hogy 1987. a szőlő és bor éve. A kitüntető Szőlő és Bor Városa címet pályázat útján lehet elnyerni, aminek eléréséhez a hivatal igazgatójához címzett, francia nyelvű levélben közölni kell a tervezett rendezvények sorát. — Ezt a címet Gyöngyös is szeretné elérni — tudtuk meg Nyitrai Ákostól, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság igazgatójától. — Pályázatunkat összeállítottuk, és azt felterjesztettük a minisztériumhoz. Milyen program kerekedett ki ebből a szándékból? Tanácskozásokra hét alkalommal kerül sor. Valamennyinek témája a szőlő és a bor. A legkülönbözőbb szervezetek. országos vonzáskörűek is vállalkoztak arra. hogy tudományos megbeszéléseiket a mátraalji településen rendezik meg. Amikor a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Növényvédelmi Társaságának a vezetősége eljött - a Mátra „fővárosába”, dr. Seprős Imre, minisztériumi osztályvezetőt kérdeztük meg, mi a szervezet célja. — A negyvenkét tagú vezetőség évente tart kihelyezett üléseket — válaszolta. — Miután oktatók, kutatók és gyakorlati szakemberek tartoznak hozzánk, összegezzük a legújabb szakmai és kutatási eredményeket, és azokból ajánlásokat állítunk össze. Most a szőlő növény- védelmében azokat az integrálható eljárásokat vizsgáljuk, amelyek környe- zetkímélőek. Ezek nem költségesebbek a hagyományos módszereknél, és várhatóan a termés minőségére is kihatnak. Hogyan segít a jó módszerek elterjesztésében a növényvédelmi állomás, érdeklődtünk tovább. Dr. Sándor Gábor erre elmondta, hogy állandóan tájékoztatják a gazdaságokat a várható fejleményekről: milyen kártevők megjelenésére lehet számítani. mit kell tenni ellenük, milyen módszerek a legcélravezetőbbek. Tehát csak rájuk kell hallgatni, és akkor csökkennek a szakterület felelőseinek a gondjai. A megyei tanács szakosztályának a vezetője, Jurányi János pedig azt a mószert ismertette, ahogyan ők tud- | nak segíteni. Egyik lehetőségük az. hogy megbeszélé- : seket hívnak össze. De a megfelelő információk továbbítására más eszközöket is használnak. Tapasztalataik szerint ezek sikeresek, érdeklődéssel fogadják őket a gazdaságok irányítói. A következő programsor a kiállítások címszó alatt található. összesen tizenegy ilyen rendezvényt képzelnek el. Ezek között már „oldottabb” megoldások is találhatók. A képzőművészet és a kedvtelés is bekerül ebbe a körbe. A legtágabb terület az egyéb rendezvények fajához tartozik. A felsorolás 22 pontot tartalmaz, amelynek a vége a gyöngyösi szüreti felvonulás. A legkülönbözőbb ötletek kaptak itt helyet, de a szőlő és a bor szinte kivétel nélkül mindegyikben szerepel valamilyen formában. Egy kérdés azonban mindenképpen furdalhatja az oldalunkat- Minek mindez? — Ha végiggondoljuk, sok szempontból hasznos ez a pályázat nekünk. Túl azon, hogy sokféle szórakozási lehetőséget kínál, tehát vendégcsalogató is, egy sor hasznos tudnivalót is közvetít a szakemberek számára. De az sem lehet közömbös városunk egyetlen lakójának sem, hogy a nevünk „kijut” az úgynevezett nagyvilágba. A nemzetközi pályázat révén azok is megismerkedhetnek városunknak, a külföldiek számára nehezen kimondható nevével, akiknek azelőtt fogalmuk sem volt talán még a Mátráról sem. Végezetül: ne hu- zakodjunk kimondani, hogy anyagi hasznunk is származhat abból, ha a határainkon túl sokfelé ismertté válik a gyöngyösi nemes bor és a zamatos szőlő. A mai gazdálkodási helyzetünkben az ilyesfajta „anyagiasság” nemcsak nem szégyen. hanem kötelező is — fejezte be válaszát Nyitrai Ákos, az állami gazdaság igazgatója. Érvelése nemcsak meggyőző, hanem rokonszenves is. Kívánjuk, hogy a nemzetközi pályázaton sikerrel szerepeljen a mátrai borvidék, annak ! középpontja, Gyöngyös is. G. Molnár Ferenc
