Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1987. július 11., szombat Mire elértünk a technikai fejlettségünk jelen­legi szintjére, sok minden természetessé vált. Amikor kézbe vesszük a legmodernebb fényké­pezőgépeket, vagy az infrasugárzással készített fényképeket, vagy akár a műhold továbbította felvételeket, szinte nem is gondolunk arra, hogy mekkora utat tett meg az emberiség, amíg a fé­lelmetes fényt saját szolgálatába állította, össze­állításunk már ez utóbbi kort idézi. A Földünk— magasból Afrika marokkói partja a műholdfelvételen. Jól látszik az Atlasz hegység, melyet kettéoszt a Sous folyó völgye (K{3) Amikor az 1960-as évek elején nyilvánosságra hoz­ták azokat a fényképfel­vételeket, amelyeket az űr­hajósok készítettek föl­dünk felszínéről, a több száz kilométeres magasság­ból elénk táruló — színek­ben. árnyalatokban és for­mákban rendkívül változa­tos — látvány bámulatba ejtette a szakembereket, és az érdeklődőket egy­aránt. Azóta a sok száz mesterséges hold és .sok ember vezette űrhajó, űrál­lomás már több millió te­levíziós és fényképfelvé­telt készített a földről. Ezek kiértékelését jó ide­je már rutinszerűen végzik a legkülönbözőbb tudomány­ágak szakértői különleges fényképészeti eljárások, sőt a számítógép-technika segítségével. Az könnyen belátható, hogy a nehezen megközer líthető sivatagok, magas hegységek, óceáni szigetek vagy sark körüli területek vizsgálatára a kozmikus technika úgyszólván az egyetlen lehetséges mód­szer. hiszen e vidékekről még részletes topográfiai és földtani térképeink sin­csenek. Az azonban már nem ennyire magától ér­tetődő, hogy a föld nyers­anyagainak és erőforrásai­nak a kutatásában miféle előnyei vannak a kozmikus technikának. A föld körüli, orbitális pályáról készült felvételek értékelésekor a geológusok is meglepődtek: még a jól ismert területeken is. ame­lyekről megbízható dom­borzati, földtani és geofi­zikai térképek készültek, felismerhetők új. korábban fel nem derített törésvona­lak. vulkáni tevékenység nyomai. Nyilvánvalóvá vált. hogy a nagy magasság elle­nére egy-egy táj bizonyos földtani sajátságait egye­dül csak a - kozmikus fel­vételek képesek feltárni — éppen a nagy magasság jó­voltából. A nagy magasság követ­keztében egy-egy felvételen szokatlan nagy terület lát­ható. Egy műholdfelvétel 185X185 kilométer nagy­ságú, vagyis több mint 34 000 km'-'-es területet mu­tat, teljesen azonos meg­világításban és tónusban. (A hagyományos légifény­képek legfeljebb 6—15 ki­lométeres területekről ké­szülnek.) Ez a globális át- tekintési lehetőség azért rendkívül fontos a földtan számára, mert így — egyet­len pillantással átfogva a hegységrendszerek, a törés­vonalak csapásirányát, egy­mással való összefüggést, stb. — összességükben ta­nulmányozhatjuk az adott terület szerkezeti viszo­nyait. A műhold egyetlen fel­vétele esetenként iakár 3000 légifényképet is helyettesít. Ugyanakkor az űrhajóról készült felvételek mozaiko­lással összeilleszthetők. s az így készült összefoglaló képen minden eddiginél na­gyobb területeket tekinthe­tünk át egyszerre. A nagy összefüggéseket mutató kozmikus felvéte­lek egyúttal arra is módot adnak, hogy — bármennyi­re is hihetetlenül hangzik is — egyre nagyobb mély­ségekbe lássunk a földké­regbe. Üvegszálak a híradástechnikában A fényt hírközlésre, in­formációk továbbítására igen régen alkalmazza az emberiség. A felhasználás módja mindig a technika általános szintjétől függött: a pusztai tűz, a hegycsú­csokon gyújtott máglyák még csak irányfényként, vagy egyszerűbb értelmű jelzé­sekre szolgálhattak; a fák­lyákkal formajeleket ad­hattak, a tükrökkel működő heliotele gráfon pedig már az egész abc közölhető volt. A fénynek fényvezető üvegszálakon, optikai kábe­leken való továbbítása vi­szont már napjaink techni­kájának vívmánya. Á teljes vissza­verődés E tedhmilkai vívmány alapja az úgynevezett totál­reflexió. A geometriai opti­kából ismeretes, hogy ha a fénysugár két különböző át­látszó anyag határfelületén — nem merőlegesen érkez­ve — átlép, törést szenved. Ha a beesés szöge változik, bizonyos törvényszerűségek szerint változik a kilépésé is. így ha a nagyobb törés- mutatójú anyagból a kisebb törésmutatójába lép át a fény, a kilépési szögnek na­gyobbnak kell lennie, egé­szen addig, amíg a szögek növelése folytán a kilépő fénysugár hozzá nem simul a közös felület érintőjéhez, majd még tovább növelve a fénysugár erről a felületről — a tükrökre érvényes ref­lexió törvényei szerint — veszteségmentesen vissza­verődik. Ezt nevezzük totál­reflexiónak, teljes visszave­rődésnek. Megfelelő anyagok kivá­lasztása esetén e kábel se­gítségével a fénysugarakat messze el lehet vezetni, ille­tőleg segítségével fényjele­ket lehet továbbítani. Ezek a jelek lehetnek közönséges értelemben vett egyszerű jelzések, de lehetnek hang­gal modulált fényjelek is. Torzításmentes fényimpulzusok A kezdetben használt üveganyagok fényátbocsá­tó képessége olyan volt, bogy azokban a fénysugár néhány tucat méter megté­tele után teljesen elnyelő­dött. Az évekig, tartó kísér­leti munkák ereményeként ma már olyan üveganyagok állnak rendelkezésre, ame­lyek a belépő fénynek 99 százalékát átengedik! Az ilyen- anyagból készült optikai kábelekből összeállí­tott átviteli rendszernél azonban újabb problémák jelentkeztek: a betáplált fényimpulzusök a továbbha­ladás során eltorzultak. Ezen a nehézségen segített az a megoldás, mely szerint a szál fényvezető magjának a törésmutatója nem egy­forma, hanem a sugár men- tén változik olyan módon, hogy a szál tengelyénél a legnagyobb, és a köpeny mellett a legkisebb (de a köpeny törésmutatójánál nagyobb.) így a fényimpul­zusok eltorzulása is elenyé­szővé válik. A fényhullámok rezgés­száma igen nagy, így nagy­mértékű modulálást enged meg. Ezáltal — távbeszélő céljára való felhasználás esetén — egyetlen 0,1 milli­méternél is kisebb átmérő­jű üvegszálon is igen sok, esetleg több ezer távbeszélő csatorna átvitele válik lehe­tővé. Rézhuzal helyett üvegszál A fényvezető szálnak sok előnye van a hagyományos hírközlési vezetékekkel szem­ben. Például rendkívül ki­csi az anyagszükséglet: 1 km hosszú 0,1 mm átmérő­jű vezeték súlya 20 gramm körül van. A szálak fő nyersanyaga a kvarc, ebből Földünkön kiapadhatatlan készletek vannak, szemben a hagyományos vezetékek anyagával, a rézzel. A fényvezető kábeleken való információtovábbítás a külső hatásokkal — például a mágneses vagy villamos erőterek zavarásával — szemben teljesen érzéketlen. Az egyes vezetékek között az áthallás veszélye elha­nyagolható. A fényvezető kábelek nem kényesek a nedvességre, és más klima­tikus hatásokra. A kábelben átvitt információ lehallgatá­sa szinte lehetetlen a ká­belbe való közvetlen becsat­lakozás nélkül. A kábeleknél szikrázás nem léphet fel, így robbanás- és tűzveszé­lyes helyeken külön ezért is előnyös a fényvezető hasz­nálata. Az egyes elemi fényveze­tő szálakat rendszerint mű­anyag burkolattal látják el, majd többet összefogva ká­beleket készítenek belőlük. Az optikai kábelek szerelé­se különleges problémákat vetett fel, ezeket azonban ma már megoldották. Ilyen volt a vékony üvegszálak elvágása úgy, hogy a vágá-1 si felület tökéletesen sík le­gyen. Ugyanígy meg kellett oldani ,a szálak összekötését is; ezt speciális szerelő szerszámok, műgyanta ra­gasztóanyagok felhasználá­sával vagy szikrahegesztés­sel valósítják meg. Fénysebesség — fényes jövő Az optikai szálak fény­forrása, fényadó eszköze a világító dióda vagy a félvezető lézer. A fényjelek vétele rendszerint lavinadi­ódák segítségével történik, melyek a fényjel érzékelé­sén kívül bizonyos villamos erősítést is végeznek. A fényvezető szálakon küldött fényjelek bizonyos távolság megtétele után úgy legyen­gülnek, hogy azokat elektro­mos jelek formájában erősí­teni, majd a továbbmenő kábelen újra adni kell. De a fényjelek közvetlen erősí­tésének is megvan már a le­hetősége az úgynevezett in­jekciós lézerek segítségével. Amíg a rézből készült háló­zatoknál 1,6 kilométeren­ként van szükség a jelek erősítését végző ismétlőkre, addig az optikai szálak al­kalmazásakor csupán 48 ki­lométerenként. Napjainkban egy-egy em­beri hajszál vékonyságú op­tikai szálon egyidejűleg több mint hatezer telefon- beszélgetés folytatható, s egy ceruzavékonyságú kábel már olyan kapacitással ren­delkezik, amihez 90 centi­méter átmérőjű rézkábelre volna szükség. Az üvegszálas kábeleket — a benne rejlő óriási lehe­tőségek miatt — egyre több országban kezdik gyártani és alkalmazni. Az USA-ban például az optikai kábelek fejlesztésének kezdete óta közel 500 ezer kilométer rézkábelt váltottak fel, fényvezetőkkel. Japánban az egész országon keresztülhú­zódó, optikai kábelekből álló távközlési hálózat hosz- sza mintegy 3300 kilométer. Az Egyesült Államokat Eu­rópával összekötő 6500 ki­lométeres üvegszálas kábel 1988 közepére fog elkészül­ni; az átviteli rendszerrel 37 800 telefonbeszélgetést lehet majd egy időben le­folytatni. B. 1. „ön megnyomja a gom­bot, a többi a gép dolga!’’ — így reklámozzák a mai mo­dern fényképezőgépeket a fotóipar reklámfőnökei. Ha­sonlóan kezdődött — csak­nem száz éve — a Kodak gyár alapítójának a jelmon­data is, de egészen másként fejeződött be: „ön meg­nyomja a gombot, ia többi a mi dolgunk!” Valóban, an­nak idején, aki az első gé­pekkel fényképezett, a kép kidolgozását a gyárra kel­lett bíznia. Magát a gomb­nyomást is körülményes beállítások egész sora előz­te meg. A fényképezés fejlődése során az 1950-es években valósult meg a fotósok régi álma, az azonnal kész képet előállító fényképezőgép. Ezt követően azonban csaknem két évtized telt el, amíg a távolságbeállítást automa­tizálták, ami azt jelenti, hogy a fotokémia fejlődése évtizedekkel megelőzte a fo- toelektronikáét. Ügy látszik azonban, hogy a fotoelekt- ronika ma már nemcsak behozta a lemaradást ha­nem túl is szárnyalta a fo­tokémiát. Ezt az magyaráz­za, hogy az űrkutatás mel­léktermékeként kifejlesztett integrált áramkörök pará­nyi elemeit a fényképezőgé­pekbe is beépítették, és új fotóelektronikai megoldá­sok születtek. Egyebek kö­zött erre alapozva fejlesztet­ték ki a megvilágítási idő önműködő szabályozásá­nak új elvét. A legkorsze­rűbb készülékekben — a kvarcórákhoz hasonlóan — kvarcoszcillátorral vezérelt leosztórendszer működik, aminek a megvilágítási au­tomatika hihetetlen pontos­sága és stabilitása az ered­ménye. Megvalósult a dina­mikus mérésvezérlés, a rendszer figyelembe veszi az exponálás közben létre­jövő megvilágítási változá­sokat. Az autofókuszos gé­pek kétségtelen előnye, hogy mindig exponálásra kész állapotban vannak, ezért használójuk ritkán szalasztja el a témát. A számtalan fototrükkre képes, bonyolult, aránylag terjedelmes gépek inkább elriasztják, mintsem vásár­lásra ösztönzik az átlag­amatőrt. Erre a felismerésre jutva a gyárak a kismére­tű gépek egész sorozatát hozzák forgalomba. S igen jellemző korunk másik rek­lámszövege: „Működése egy­szerűbb, mint a magyará­zata!” A gép használójának nem kell többé latolgatnia, hogv kedvezőtlen fényviszo­nyok esetében mikor kap­csolja be a beépített villa­nókészüléket — erre való a gép automatikája. A legújabb fotós hír: a japán Minolta cég elkészí­tette a világ első beszélő fényképezőgépét, amely hely­telen használat esetén nem­csak fényjellel, figyelmez­tet, hanem ..beszél” is gaz­dájához: Kérem, használ­jon villanófényt!” Ameny- nyiben a lencs'iöeillítás életlen: Kérem, ellenőriz­ze a távolságot!" KEDVEZMÉNYES BÚTORVÁSÁR KÁPOLNÁN július 13-tól július 25-ig különböző típusú1, hazai bútoripari termékeket 20-30%-os árengedménnyel forgalmazunk; amíg a készlet tart Kínálatunk: szekrénysorok, ülőgarnitúrák, szobagarnitúrák, egyedi bútorok. A vásár ideje alatt 30 000 Ft feletti értékben megvásárolt bútort, lakberendezési tárgyakat 60 km-es körzetben díjmentesen házhoz szállítjuk. OTP-, takarékszövetkezeti hitellevélre is kiszolgálunk. A bolt gazdag, bő választékkal várja kedves vásárlóit. Nyitva tartás: hétköznap: 8—16 h-ig szombat: 8—13 h-ig. A Minolta cég beszélő fényképezőgépe Intelligens fényképezőgépek

Next

/
Oldalképek
Tartalom