Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 6., hétfő r -> A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT Aktatologatók AGRIA JÁTÉKOK ’87 Rossini: A sevillai borbély Basilio érvel — Begányi Ferenc Az idei nagy színházi mozgalmasságot Egerben Gioch- chino Rossini kétfelvonásos vígoperája, A sevillai borbély vezette be csütörtökön este, a Líceum udvarán, Szinetár Miklós, Kossuth-díjas érdemes, kiváló művész rende­zésében. A zenés műfaj tévés mestere munkatársául fogadta azt a Hegedűs Lászlót, aki még jóval odébbról ismeri, színész korából az egri közönséget és az at­moszférát, ahová ez az opera pár napra beköltözött. Doktor Bartolo éppen gyáva — Szüle Tamás A szerelmespár — Csonka Zsuzsa és Fülöp Attila (Kőhidi Imre felvételei) A valamire való zsurna­liszta nem elégedhet meg az alapos, a pontos, a precíz, a magyarosan, a világosan tá­lalt információk közreadásá­val, hanem ennél jóval több­re törekszik, vagyis a holna­pokat is pásztázva kutatja az örömök — sajnos számuk manapság egyre csökken —, s a bajok — ezekből aztán nincs kevés — összetevőit. Ebből következően magatar­tásformákat népszerűsít, il­letve ostoroz, s a születő, a még el nem fogadott, az oly­kor vehemensen vitatott kez­deményezésben, meglátja azt a gondolati rnagvat, amely a jövőben szárba szökken, és valamennyiünket boldo­gít, gazdagít. Az ilyen „vihart” kavaró karakterek közé tartozik az Űj reflektor magazin felelős szerkesztő-műsorvezetője, IIkei Csaba is, aki hasonló hangoltságú gárdáját nem­csak irányítja, hanem a cso­port tagjaival együtt dolgo­zik a tiszteletre méltó közös célok maradéktalan elérésé­ért. Erről győzött meg bennün­ket az elmúlt hét szerdájá­nak késő délutánján is. Az egészében is figyelem­re méltó egyórás program minden blokkja közérdekű, általános tanulságot is tar­talmazó panaszok elemzésére vállalkozott. Ez a kettősség különösképp vonzó és dicséretes, mert arra sarkall mindnyájunkat, hogy a hivatali, a hatósági aktatologatás, kivagyiság, lé- lektelenség, mellébeszélés, felelősségelhárítás és a te­hetetlen egy helyben topor- gás ellen lankadatlanul küzd- jünk, érzékeltetve a bürok­ratákkal azt, hogy akár tet­szik nekik, akár nem, de érettünk vannak, s kizáró­lag az a kötelességük, hogy az állampolgárok ügyesdoa- jos dolgait hibátlanul, meg­értéssel, emberségtől vezé­relve intézzék. Olykor még nem ez a jel­lemző. Emiatt pusztultak ki a halak a bányászokból to- borzódott horgászegyesület tavában, ám ez ügyben ki­zárólag „ártatlanok” létez­nek, s a vétkeseknek nyo­ma sincs. Az egyik helyütt — a helytelen építkezésmód miatt agyonázhatnak a csa­ládi otthonok, ám az érin­tett tanács illetékesei Pilá­tusként mossák a kezüket, s — a tizenévesek kifejezésé­vel élve — nyomják a só­dert, miközben a kínkeser­vesen szerzett értékek ren­dületlenül pusztulnak, de hát nem ez a lényeg számukra, hanem az, hogy a vétkest ne köztük keressék. Említhetnénk még a ros­szul, a hanyagul, a felelőt­lenül szervezett társasutazá­sokat, .mégis azt hisszük: ennyi is elég annak érzékel­tetésére, hogy ez a tévés kollektíva miattunk, értünk perel, s azért a demokratiz­musért, rendért kardoskodik, amelyet százezrek, milliók szomjúhoznak. Nem papíron, hanem a hétköznapok gyakorlatában. Mindenütt. .. Pécsi István Nyári egyveleg Fullasztó a nyár. Nehezen szánja rá magát az ember, hogy huzamosabban figyel­jen valamire, elmélyüljön a világ dolgaiban. Pedig végül is folyton arra kényszerü­lünk, hogy szembesüljünk azzal, ami a szobán kívül történik, amelyet sötétítő függönyökkel, jéghideg üdí­tőkkel és sörökkel próbálunk elbarikádozni a késő dél­utánig, estéig tűző nap elől. Meglátszik a televízió kí­nálatán is az időjárás for­dulata. Több „könnyen emészthető” alkotást tűztek műsorra, gondolván, hogy így könnyebben a készülék előtt tarthatnak bennünket. Tulaj­donképpen dicséretes a szándék, az egyveleg ki­csiknek és nagyoknak egy­aránt kínál szórakozást. Szí­nesebb a műsor a szokásos­nál, ezt még az is megálla­píthatja, aki alkalmasint fe­kete-fehér tévét néz. Lássuk a szerdai műsor példáját: délelőtt a szün­idei matiné üdíthette fel azt, aki nem a_ strandon égettette a bőrét. A varieté vi­lágába nyerhettünk a dél­előtti műsor többi részében bepillantást, majd a Stúdió ’87-et ismételték. Délután egy üzbég kalandfilm bor­zolta a kedélyeket, majd az Űj reflektor magazin szo­kásos színvonalú összeállítá­sa következett. A C1M- CIM... a comedia deli’ arte titkaiba engedett bepillan­tást nyújtani. A húsz óra öt perckor kezdődő Starsky és Hutch volt az est „főfogá­sa”. Nyomozó párosunk törté­nete most is pergő ötven percet kínált, csak némileg már porosak ezek a sztorik. Túlságosan is kiszámítható­ak az események, oly gyor­san elmúlnak ezek a percek, hogy a rendezőnek siettetni kell a fejleményeket, ne­hogy elvarratlanok marad­janak a szálak. A profi technika és kivitelezés nem feledteti a konzervízt. Az est legmegdöbbentőbb egy óráját a Mozdulj, hogy Joe járhasson című doku­mentumfilm nyújtotta. Olyan emberséggel és tisztán szólt a mozgássérült gyeremekek konduktív neveléséről, be­illeszkedésük lehetőségeiről és nehézségeiről, hogy az ember el is felejtette: egy „unaloműző háztartási esz­közzel” ül szemközt. Talán ezek az igazi televíziós pil­lanatok, amikor a készülék többé válik önmagánál. Ha megkérdezik, hogy ezen az adásnapon mi talált el legérzékenyebb ponto­mon, hát elárulom: az Egy év fókák és pingvinek kö­zött című NDK ismeretter­jesztő film, melynek alcíme: Vendégek a jég birodalmá­ban. Hát, kérem: ez az ab­szolút kánikulai műsor ... Gábor László Megint egy ötlet! — ének­li Figaro. Mi azzal felelnénk vissza néki: mennyi sok öt­let, majdnem mind telitalá­lat! A nyitány röptető meló­diái közben begördül a Mis­kolc—Eger viszonylatban in­gázó dali társulat két szeke­re, elöl a műszak, hátul a színészek. Szemünk láttára épül a színpad berendezése, de csak annyira, hogy az igazi díszlet, a Líceum pom­pás barokk rendje érvénye­sülhessen. Majd be is játsz- szák a fél épületet, gyertya­sor ég az emeleti ablakok­ban. az erkély ajtaján lép ki a szerenádot fogadó Rosina, a színpad mögötti kapuból jönnek egyszer a szereplők, másszor a harminc méterről, az esti homályban alig lát­ható középső bejáraton tűn­nek fel. A játék hevültebb pillanataiban megszólal a Líceum kisharangja is, amit régen a diákok irányítására húztak meg. Nem is csak egy színpad létezik itt, még két pódiumot emeltek, hogy a lépcsőkön fel-alá mászkálás a játékot, a zenei történést rokon ha­tással dúsítsa. A színpadra előbb csak kétágú létrát ál­lítanak, meg egy bérház ud­varáról kölcsön vett poroló- állványt, így minden a ze­nén és a játszadozáson mú­lik, a siker bensőségessége, Rossini derűs operai világá­nak megszületése nem a túl­terhelt látványtól függ. A rendezői elgondolás — túl a staggione-t színlelő bo­hóságokon — már a szerep- osztásnál jól válogatott. Itt nem a szerelem, a habtiszta áhítat, a halálig-sírig hűsé­get fogadó rajongást kapjuk, hanem víg tálalásban a pénz komédiáját. Akik a szálak szövésében-kavarásában a vezetők, Figaro, Basilio, olyan szinten mesterei, megjelenésükben is annyira hordozzák a magabiztosat, a „megkent emberek hatal­mát”, hogy hozzájuk képest a törékeny Rosina és az ola­szos termetű Almaviva epe­kedése sápadt fikciónak tű­nik. És ezt az alapállást úgy fogalmazza meg játékmeste­ri minőségében a rendező, hogy mintegy tükröt tart a közönség elébe — az első felvonás fináléjában tényle­gesen is ránk fordíttatja a tükröt —, vennénk már ész­re. nemcsak az élet mai sza­kaszában kenték a kereket híg kenőccsel. S mintha eb­ben a nagyon komoly érzel­mi és szellemi oktatásban a színpad varázsával osztályoz­nák is az embereket az ese­mények: csak ravaszak van­nak és csak áldozatok. Sok-sok irónia vegyül a szöveg- és dallamértelmezés­be. Nem hisz senki senki­nek. mindenki úgy érzi, hogy azért van a világon, hogy az ő eszén túljárjanak. Rosina inkább szabadulásra, mint szerelemre vágyik; szabadul­ni akar Bartolótól, akitől a boldogságot még csak nem is remélheti. És a kényszer- helyzet jókedvű zsarolója a borbély, aki nappal tisztes polgár, éjjel cselszövő. És ezt a kerek kis históriát Szi­netár úgy játszatja végig, azokkal a fesztelen, mai gesz­tusokkal, hogy a nézőnek szinte szemtelenségnek tűnik a gyám tolakodása. A ren­dezés stílusából a művészi szándék kitetszik: szórakoz­tatva kivallani. hogy semmi új nincs a Nap alatt, for- gunk a magunk által terem­tett helyzetek szorítójában. Rosina makacssága, Figaro ügyessége és sok más rpm­lottsága, együttesen szüksé- gések a győzelemhez. A címszerep Csurja Tamá­sé. Mackósán, fürge jókedv­vel kél versenyre az általunk ismert Figaró-alakítókkal, s miközben elhisszük neki a hivatássá emelt mindenben- kotnyelességet, különleges társadalmi helyzetét, jól hangsúlyozott szövegeiből azt az árnyékos részt is ész­revesszük. amit az önisme­ret kényszerít ki belőle. Nyugtalan és nyugtalanító, gondja van arra, hogy ami­kor őt látjuk, a „gondom van hússzal, hogy bírom szusszal?” apró nagyképűsé­gét meggyőzőnek tartsuk. Rosinát Csonka Zsuzsa énekelte. Annak idején kez­dőként, operettet játszott az egri színpadon, s ma elis-' merően kell nyugtáznunk, mekkora művészi fegyelem, tudatosság. szorgalom és készség építi fel pályáját eb­ben a filigrán alkatban. Tisztán csengő koloratúrja árnyaltan vall akkor is, ami­kor a szerelmi vágyakozás készteti őt, de megint más színt hoz elő, ha a ravasz­kodásban utol kell érnie azt a Figarót, aki nem pénzért, de a rokonszenven túl is vonzódik ehhez a bájos gyámlányhoz. Fülöp Attila Almaviváját öltöztetésével is túlhangsú­lyozta a rendező. Az egyéb­ként puritán környezetből nemcsak pénzszórásával lóg ki, de a kor szerinti teljes arisztokrata tálalást hordja, ruhában. Amit a szerelem­ről énekel, ebben a játék­rendben súlyát veszti, a dal­lam. a zene jótékonyan fedi ezt a mértékkel megformált szerepet. Szüle Tamás Bartolója ki­tűnő karakterfigura. Kabi­netalakítás! Egész egyénisé­ge sok-sok, jól felépített gesztusában érvényesült. Hagyta, hogy rájátsszanak, mert ő akkor igazán meg­győző, ha türelemmel viseli el a pofonokat. Begányi Ferenc Basiliója a pénzsóvár zenemester min­den huncutságát hozta hang­ban, mozgásban, ötletekben. Rossini zenéje szinte felkí­nálja ezer lehetőségét an­nak, hogy egy-egy lélek, jel­lem, akármilyen, ha igazán az, meztelenre vetkőzzék, ki­mutassa a valóság és a szín­lelt világ közötti különbsé­get. Berta, a házvezetőnő. Mol­nár Anna alakításában vált részévé a játéknak. Értékes egyéniség. Fiorellót és a Tisz­tet Kovács Pál alakította. A díszlet Fehér Miklós ér­demes művész és a jelmez Szekulesz Judit munkája. Mindketten aládolgoztak a rendező szándékainak. A Miskolci Szimfonikus Zenekar, élén Kovács László karmesterrel, csak megerő­sítette bennünk azt a véle­ményt, amit az egri filhar­móniai szereplésük alkalmá­val kialakítottunk róluk. An­nak ellenére, hogy a képzelt zenekari árok helyéről átve­zényelték őket oldalra és ez­zel az egyébként sem teljes akusztikai rendet megbontot­ták, teljes mértékben helyt­álltak. Kovács László akár külön is szerepelhetett vol­na a szereplőgárda névsorá­ban, mert őt többször be­vonták a játékba, derűsen és magától értetődően vette át a színészi gesztusokat. Nem­egyszer kényszerült helyet változtatni, szólistaként is teljesíteni. Amikor pedig a színpadi énekesek egymástól tíz-ti- zenkét méterre álltak a ki­osztás jóvoltából, elébük ment, megteremteni az össz­hangot és vinni magával a zenekart is, az énekeseket is. Már értjük együttesének sok­színűségét, és azt, hogy ezen a nyáron talán ők jelentik Eger közönségének a legkel­lemesebb meglepetést. Ez az opera — reméljük — meghozza a műfaj idete­lepítését az Agria Játékok színpadára. Farkas András Fürödni tUos! Kis János nyugtalanul, hánykolódva aludt Teste ve­rejtékezett, felette sűrű ta­karót vont a tegnapról itt­rekedt meleg. A mai nap sem ígért enyhülést. Ébre­dés után, lévén vasárnap, fejébe vette, hogy a strand­ra megy hűsölnk Harminc­két ifokot mutatott a hő­mérő és tízet az óra, ami­kor kiszállt Trabantjából a strand előtt. Szétnézett és ja kapu előtt várakozó so­kaság láttán, vészt szimatolt. Közelebb lépve gyanúja igazolódott. „Megtelt” — lógott az em­beri szenvedések iránt tel­jesen közönyös a tábla a bejáration. Sebaj, irány Su­rány, ahová már hetek óta csábították az üdülni vá­gyókat, hirdetvén a nőgyó­gyászati bajokat mesesze­ré gyorsasággal orvosló ter­málvíz előnyeit. Bár sem­milyen kór nem gyötörte és abszolút férfinak tartot­ta magát, úgy vélte, hogy ami hasznos a hölgyeknek, semmiképp sem árthat fér- fiúságának. A zárt kapunál azonban itt is tábla várta. tiMa csak úttörőknek!” Pantallóját azonnal rövidre vágta és végígkoslatta a várost, hogy úttörönyakkendő t szerez­zen. A hajsza azonban. va­sárnap lévén, eredményte­len maradt... Vissza a Tiszához! 15.40-kor végre belevetette magát a zavaros hullámokba, ám 15.42-kor a motoros járőr vonszolta partra. A személyi adatok felvé­tele után tudta meg, hogy a folyóban fürödni tilos, mert „nagy a vízbefúlás veszélye ...” Miután viszont a rendőrök megállapították, hogy a ceyloni olimpia úszó­bajnoka áll előttük, az eny­hítő körülményekre tekin­tettel csak 5000 forintra bün­tették. 16 órakor kitolon­colták a Tisza partjáról. A hőgutától gyötört baj­nokot az érzőlelkű rend­őrök tuszkolták az autóba. Bágyadtan kapcsolt és re­ményeit feladva, bánato­san indult hazafelé. Haja az izzadságtól csapzottan lógott homlokába, ingéből facsar­ni lehetett a verítéket. A Trabant hét óra körül állt meg az otthona előtt, mely nem volt más, mint egy hő­sugárzó betonkockába ágya­zott kalitkányi légkubus. A kocsi üres volt. Csak a vezetőülés padlószőnyegén lehetett egy kis zavaros tó­csát felfedezni, amelyben egy lepke csapkodta vidá­man szárnyait. Fürdőit!!! Kisvártatva egy hivatását híven teljesítő rendőr né­zett be a gazdátlan kocsi­ba. Farkasszemet nézett az addig önfeledten lubickoló pillangóval, amely végül is mély bűntudattal, kecsesen kiröppent az ablakrésen, föl az ényhet adó kék ég felé. Kis János lelke volt. .. Dr. Czenkár Béla Felnőttnevelési akadémia Békéscsabán megnyitották az iskolai és a munkahe­lyi felnőttneveléssel fog­lalkozó szakemberek XI. nyári akadémiáját. A továbbiakban két ta­gozatban hangzanak el az előadások az önképzés lé­lektanáról, a foglalkoztatá­si szerkezet és munkaerő- piac viszonyáról, a képzett­ség, a komimunikációs kész­ség, a termelékenység kérdéseiről, valamint számos más, a kulturális és gazdásági életet egyaránt érintő témáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom