Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 4., szombat 7 Eger, a nemzetközi műemlékvédelem egyik központja Beszélgetés dr. Román Andrással, az ICOMOS Történeti Városok Nemzetközi Bizottsága elnökével N éhány esztendeje, hogy lapunkban első alkalommal adtunk hírt róla:az UNESCO műemlékvédelmi szervezete, a párizsi székhelyű ICOMOS létrehozta a történeti városok nemzetközi kartáját, melynek székhelyéül Egert választották. Ez a bizottság azóta már negyedik alkalommal ülésezett megyeszékhelyünkön. A mostani, június elején megtartott tanácskozás alkalmából kérdeztük meg dr. Román Andrást, a testület elnökét, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét, aktuális tennivalóikról, s távoli terveikről. — Az önök bizottságának feladata, hogy kijelölje a nemzetközileg védendő értékeket, s útmutatást adjon megmentésükhöz. Hol tartanak most? — Az első négy év alatt kidolgoztuk a történelmi vá. rosok rehabilitációjának irányelveit, amelyeket ősszel Washingtonban az ICOMOS közgyűlése elé tárunk, s nem kétséges, hogy elfogadják. A következő periódus legfőbb teendője, hogy tevékenységünket kiterjesszük. Jelenleg itt most tizemketten vettek részt, ebből nyolcán európai országok küldöttei, de Kanada is képviseltette magát. Sajnos nem jöttek el a harmadik világból, pedig nemzetközíileg jól ismert, hogy rendkívül értékes, történeti városaik vannak, amelyeket nagy veszély fe(Fotó: Kőhidi Imre) nyeget, ha nem lépünk közbe idejében. Nem elégedhetünk meg tehát Európával és Észak-Amerikával, hanem az afrikai kontinens, Dél-Ázsia és Latin-Amerika településeire is figyelnünk kell. Nehézséges okoz, hogy ezek az országok távoliak, nagy többségük nehéz gazdasági helyzetben van, s nem engedhetik meg maguknak azt sem, hogy szakembereik Európába utazzanak akárcsak egy egyhetes tanácskozásra is. — Hogyan tudják mégis kiépíteni velük a kapcsolatot? — A nemzeti bizottságokon keresztül cseréljük ki az információinkat, egyelőre írásban. Ezzel nem elégedhetünk meg. Szeretnénk az UNESCO-tól anyagi segítséget is kérni a továbblépéshez. Éppen a mostani értekezleten az angol és kanadai képviselő vetette fel, hogy Nyugaton számos olyan kulturális alapítvány létezik, amelyek nemes célok érdekében „kinyitják a pénztárcájukat”. — Ha jól értem, tehát „saját zsebből” nem gazdálkodhatnak ... — Az ICOMOS társadalmi szervezet, amely jórészt a tagdíjakból él, és az UNESCO-tól kap némi pénzt. Ám közismert, hogy az USA és Nagy-Britannia kilépése nagyon szűkre szabta a további lehetőségeket. A mi kis bizottságunk pedig a központtól semmiféle támogatást nem élvez. Az, hogy ennek ellenére működni tud, az Országos Műemléki Felügyelőségnek és Eger Város Tanácsának köszönhető, amelyek az évenkénti ülések költségeit magukra vállalták. — Ügy tudom, a mostani alkalommal a csehszlovákok beszámolóját vitatták meg. Elemezték-e most a magyar történeti városok helyzetét? — Az alakuló ülésen, 1984- ben úgy tartottam illendőnek, hogy az első alkalommal én számoljak be a hazai tapasztalatokról. Erre az idén nem került sor. Tanulsággal szolgáltak viszont északi szomszédunk eredményei: ők már meg tudták valósítani azoknak a helységeknek a műemlékvédelmét is, ahol a védett értékek száma kevés. Példaként említem, hogy a Cseh Köztársaságban 200 védett város van, szemben Magyar- országgal, ahol összesen huszonegy. — Nem tervezik-e, hogy kiterjesszék figyelmüket a kisebb településekre, falvakra is? — A problémát — amióta csaik létezünk — állandóan felszínen tartjuk. Tekintettel arra, hogy az ICOMOS-nak van egy népi építészettel foglalkozó bizottsága is, ez inkább oda tartozik. S miivel annak is tagja vagyok, az együttműködés nem okoz nehézséget. — Évek óta közismert az egriek számára, hogy az úgynevezett kispréposti palota lesz az önök bizottságának székhelye. S. bár sokáig vártunk rá,, az idén talán átadásra kerül. Mi lesz a funkciója, mit helyeznek itt el? — Az emílett szép. barokk épületben egy nemzetközi szakkönyvtárat állítunk fel. Jelenleg már Budapesten becsomagolva, 300 könyv vár az indulásra. Egyelőre nem lesz ez a bibliotéka világszínvonalú, de bizonyos, hogy állományát néhány ezer kötetnyire sikerül bővítenünk. Emellett kialakítunk itt két kutatószobát és vendéghelyeket, ahol majd a szakemberek ingyenes szállást kaphatnak. S akik e bázison tanulmányokat folytathatnak akár hosszabb időn keresztül is. Egyébként mivel nem használjuk ki at egész házat, a városi ta- nácssal kötött megállapodásunk szerint egy helyiséget átadunk kiállítások céljára. Ügy értesültem, hogy Kis Róz Ilona gyűjteménye kerül ide. Az Egri Városszépítő Egyesület irodája is itt kap helyet. A pince pedig kiválóan alkalmas klub- rendezvényekre. A városszé- pítők esetleg a TIT-tel közösen egy pezsgő szellemi műhelyt alakíthatnak itt ki a hely jellegének megfelelően. — Megtalálták-e már a megfelelő személyt ennek a „központnak” a vezetésére? — Bizottságunk titkársági feladatait már korábban is Nicholas Tayler, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol nyelv és irodalom tanszékének docense látta el társadalmi munkában. A továbbiakban csekély honoráriumért másodállásban ő vállalja e feladatot. hiszen anyanyelvét is jól tudjuk hasznosítani. — Végezetül: legközelebb ön az egri műemlékvédelmi nyári egyetemnek lesz vendége. Milyen szerepet vállal? — Az idei szemeszter témája nagyon izgalmas. Az új műemlékfajtákról lesz szó. A bevezető előadást én tartom. Arról szólok majd, hogyan jött létre ez a fogalom, s miért van rá szükség. A barlanglakásoktól kezdve a munkáslakótelepeken át egészen az ipari vasúti emlékekig elemezzük majd ezt a témát. Nagy várakozással készülök magam is erre a rendezvényre, amelyre július végén, augusztus elején kerül sor Noszvajon. Jámbor Ildikó Az „isteni** Lollo A bban a reményben írom ezt a cikket, hogy Gina Lollobrigida nem olvassa a magyarországi lapokat. Nem biztos ugyanis, hogy örülne születésnapi megemlékezésünknek, bár a lexikonok mind közlik születésének dátumát. Amiből pedig kiderül, hogy most, július 4-én tölti be a 60. életévét. De aki hatvanévesen ilyen szép és fess, mint az „isteni” Lollo, annak nem kell szégyelleni a korát. Nem mindennapi pályafutás az övé.« Egy olasz kisváros szülötte, kislányként ismerkedett meg az élet nehézségeivel. Tizenhárom éves volt, amikor a középiskolát otthagyta, szép reményekkel telve beiratkozott a római Santa Cecília Akadémia énekiskolájába. 1943- ban azonban a családot kibombázták, és az akkor 16 éves fiatal lány keresetére is szükség volt a megélhetéshez. De nem sokkal a háború után újra tanulni kezdett, méghozzá festészetet, és közben filmgyári statisztaként dolgozott. Aztán egymás után két szépségversenyre is benevezett. 1947- ben a Miss Róma-választá- son a második, a következő éviben a Miss Italia-válasz- táson harmadik lett. Ezek a győzelmeik komolyabb szerepeket hoztak a szép fiatal lánynak. Tizenkilenc hazai produkció után kapta meg a nagy lehetőséget: Gérard Philipe partnere lehetett a Királylány a feleségem című filmben. Ez már a világhírt is meghozta számára. A kenyér, szerelem ... filmek hallatlan népszerűvé tették mind hazájában, mind külföldön. A „nép leánya” volt. makrancos, szókimondó, akinek szoborszép alakját kevés és testhez álló ruhák emelték ki. Az ötvenes évek közepétől sokat filmezett külföldön is, főleg Amerikában és Angliában. Filmjeinek legtöbbje kommersz produkció volt, de akadt köztük néhány emlékezetes, mint A párizsi Notre Dame, Az éjszaka szépei, a Trapéz, vagy a nemrég a televízióban látott Gyilkosság a hajón. amelyben nem csak szép, de jó is volt. Aztán Gina Lollobrigida átállt a kamera túlsó oldalára. Igaz, ez nem filmkamera volt. „Megtörténhet, hogy egy hobbyból komoly munka lesz. Ez történt velem anélkül, hogy észrevettem volna ... Elkezdtem fotózni, sokat, mindent. Legtöbbször a fiamat; aztán kollégákat. ismeretleneket, végül korunk jelentős arcait, mint Gagarin” — írta Az én ltáliám című fotóalbumában. Második karrierjét tehát fotósként élte meg. Évekig nem filmezett. „A mozi negatív irányba fordult — mondta. — Többé nem jó és érdekes történeteket mesélnek, minden az erőszak, a szenzáció és a szex.” Hosz- szú szünet után két évvel ezelőtt állt újra a filmkamerák elé, a Deceptions című bűnügyi sorozatban, és azóta más feladatokat is vállalt. Hogy művésztársai hogyan ítélik meg Lollobrigi- dát. arra álljon itt két idézet két neves kortársától. „Néhány színésznő szerencséje abban van, hogy nemcsak interpretál, hanem prototípus is. Én ' téged az olasz prototípusnak neveztelek. Bizonyítékul Raffaellónak az egész világon Fornarinaként ismert alakjához való hasonlóságodat nevezem meg” — ezeket a szavakat Alberto Moravia intézte a színésznőhöz. „Róma egyik külvárosában él. a híres Via Appián. Háza igazi múzeum. Láttam benne antik görög és etruszk vázákat, németalföldi és velencei mesterek f estményeit... És most képzeljék el: ebben a házban bemutatták a kirgiz forradalomról készített filmemet, és a teremben ott ült a kis vasúti alkalmazott lánya, kiből világsztár lett. És ő keserű könnyeket sírt a filmemet nézve, anélkül, hogy szégyellte volna őket. Ezt sohasem felejtem el” — vallotta Andrej Mihalkov-Kon- csalovszkij, szovjet filmrendező 1972-ben. (erdős) Mindennapi nyelvünk Szexhullám: Egy szócsalád életútja mai nyelvhasználatunkban Növénypatika nyílt Győrött Győr belvárosában megnyílt az első vidéki növénypatika, ahol a kiskerttulajdonosoknak növényvédő szakmérnök ad tájékoztatást, valamint receptet a bevitt minta alapján. A patikában a növényvédő szerek, műtrágyák mellett különféle magokat is lehet vásárolni. A szakbolt egymillió forint értékű árukészlettel várja az érdeklődőket (MTl-fotó: Matusz Károly) Mindennapjaink nyelv- használatának jellemző jelensége és gyakorlata, hogy az angol eredetű szex megnevezés és szócsaládja igen változatos jelentéstartalommal és használati értékkel jelentkezik szóban és írásban egyaránt. Az angol sex szó kiejtés szerinti alakjával ma már szinte szervesen beilleszkedett nyelvünkbe, és szócsaládja is egyre bővül. Hogy milyen alakváltozatokkal és árnyalt > többértelműséggel és milyen be- szédhelyzetékben , és szöveg- összefüggésekben, arról ez a példatárunk bizonykodik: „Van nő, aki beszéd közben is nyitva tartja a száját, mert az olyan szexis" (Népszabadság, 1987. máj. 11.). — „Megismerkedhetünk a népszokások és a népművészet szexuális jelképeivel” (Magyar Nemzet, 1987. máj. 28.). — „Tabudöntögető korunkban a szexológusok teljes nyíltsággal beszélnek a szerelmi élet részleteiről” (Magyar Hírlap, Melléklet, 1987. jún. 6.). — „A szexkatasztrófák idegborzongatásai sem pótolják a léléktisztító tragédiákat” (Vasárnapi Hírek, 1987. jún. 7.). — „Mások a heteroszexuális kapcsolatra esküsznek” (Magyar Hírlap, Melléklet, 1987. jún. 13.). — „A fiatalság körében nem emelkedik a szexuális kultúra színvonala” (Népszabadság, 1987. jún. 13.). „Zabolátlan szexigénye veszélybe hozhatja a családot” (Nők Lapja, 1987. 23. sz.); „A bujkáló szex-piac is színre lépett” (Kritika, 1987. 6. sz.). Rendszeres versolvasóink sem véletlenül találkoznak olyan versrészletekkel, amelyekben kulcsszerepet vállalnak a szex szó olykor valóban meghökkentő alak- változatai : „Lehettél volna minden/', igásló Sex Appel~ ben" (Győri: Cudar Janó), „De te csírázóbb vagy, bur- jánzó-emberibb fszexuáli- sabb ... " (Tornai: Beethoven nyolc boldogsága). , — „A teremtés akkor a legszebb, ha beleviszünk egy kis szexet! (Orbán: A mennytanács). — „A csont- group-sexben égő tetemek Világra szóló botrány után írni -verseket” (Somlyó György: X-edik ének egy megírhatatlan verses regényből). „Sok minden lehet az ember, /manapság, & miért ne lehetne űrszexológus” (Rákos: Botladozó). Napjaink társasági nyelv- használatában sem véletlenül szaporodnak el a szexualitással kapcsolatos nyelvi formák. Jegyzetfűz zetembe így kerültek bele ezek a szóalakváltozatok: szexfotó, szexbom'ba, szexfilm ,szexőrület, szexepiles, szexes, homoszexuális, sze- xológia, szexbotrány, szexeltévelyedés, csoportszex stb. A nyelvi szerepvállalás gyakoriságában a szexhullám szóösszetétel viszi el a pálmát. Csorba Győző egyik versének értelmező címeként sem véletlenül került e versrészlet elejére: „Sexhullám: E vad tájban nincs kímélet, /vadul dúl a nemi élet”. Bár nem kívánunk erőszakos beavatkozással a magyar megfelelőknek szószólója lenni, arra mégis csak fel kell hívnunk a figyelmet, hogy ezek a magyar rokon értelmű megfelelők egyre ritkábban jutnak kifejező, közlő szerepekhez, nemiség, nemi élet, nemi vonzás, nemi izgalom, nemi kapcsolat stb. A szex szó és több alakváltozata abban is ludas, hogy egyre ritkábban halljuk és olvassuk az erotika, erotikus nyelvi formákat is. Ugyanakkor a szex szóval váló visszaélésről is szólnunk kell. Akkor is szerephez jut, amikor sem a mondanivaló értelme, sem az elérendő cél nem követeli ezt meg. Válóban igaza van a lapunkban megjelent rövid írás szerzőjének, aki „A Sex!” című írásához ezt a megjegyzést fűzte: „A tartalomnak semmi köze a címhez. A cím nyomán azonban mindenki elolvassa” (Népújság, 1987. máj. 6.). Dr. Bakos József „Nem kell szégyellnie korát.. (Fotó: KS)
