Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 4., szombat 3. Lassítani, megszüntetni a bűnözés növekedését Beszélgetés Domoszlai László r. ezredessel, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőiével Több, mint egy esztendő telt már el azóta, hogy Domoszlai László r. ezredes személyében új vezetője lett a megyei fő- kapitányságnak. Olyan ember foglalta el ezt a mindennapi békénk, biztonságunk szempontjából igen fontos tisztséget, aki három és fél évtizednél is hosszabb időt töltött a pályán. Határozottnak, szigorúnak, egyszersmind következetesnek tartja mindenki, aki ismeri. Az elmúlt hónapok szakmai elemzésére kértük meg beszélgetésünk soéán. — Először is arra kérem, ismertessen össze bennünket személyével, eddigi munkásságával. — Régi rendőr vagyok. Tizenhét éves koromtól, 1951 óta dolgozom a pályán. Ügy kezdtem, mint legtöbben. Később, 1955-ben, a tisztiiskolát befejezve lettem alhadnagy, s Egerben a tiszti rendőrőrs -parancsnoka. Vezető létemre én, a vécsi fiú voltam a legfiatalabb. Ezért hát nem is volt könnyű... Az ellenforradalomkor az R-csoportban tevékenykedtem, karhatal- mistákkal, szovjet katonákkal együtt. Azután a bűnügyi területre kerültem az egri kapitányságon, majd a megyén a társadalmi tulajdonvédelemmel foglalkoztam. Közbiztonsági és közlekedési osztályvezetővé neveztek ki 1970-ben, nyolc évvel később pedig az Egri Rendőrkapitányság irányítójává. A szakmai munka szervezésével bíztak meg, amikor 1980-ban a megyei főkapitány közbiztonsági helyettese lettem. — Melyek voltak a legfontosabb elgondolásai, amelyekkel felelősségteljes munkáját kezdte? — Fő célom csakis az előzőek folytatása lehetett. A megye közbiztonságának jó szinten tartása, a bűnmegelőzés fokozása — a szervezeti rend - változtatása nélkül. Tovább kívántam erősíteni az együttműködést a társszervekkel, a társadalmi erőkkel. Gondolnom kellett a rendőrök élet- és' munkakörülményeinek jobbítására, a technikai színvonal emelésére. Nos, az egy év alatt összességében megvalósultak az elképzeléseim. Persze, van még mit tenni. A szakmai munka javításában jó partnereim voltak közvetlen munkatársaim és a parancsnokok, akik igen felkészült szakemberek. Figyelemre méltó a fiatalodás is — a városi kapitányságok, illetve a vizsgálati osztály élén. Hosszú évek után nyaranta ismét dolgozik a megyeszékhelyen a gyakorló őrs, melynek tagjai megyénkben fiatalok. Létrehoztuk Egerben az akció- csoportot, nemrég pedig a megyében a gazdasági rendészetet. — Ahogy a biztonságunkon őrködök, úgy a lakosság számára sem mindegy, milyen a közrend. Az utóbbi időben különösen a vagyon és a népgazdaság elleni bűncselekmények szaporodtak el. De nem lehetünk nyugodtak az erőszakos bűntettek növekvő aránya miatt sem. Akadnak, akik éppen önökön kérik számon a helyzet ilyetén fordulását... — Megyénk bűnözési mutatói egy folyamat eredményeként valóban tovább romlottak. Sajnos, az országos átlagot meghaladóan. De még így is a legjobb helyzetben levő megyék közé tartozunk. A 10 ezer lakosra jutó, ismertté vált bűnesetek száma jelenleg 126. Ezzel együtt: közrendünk, közbiztonságunk kiegyensúlyozott. A lakosság nyugalmát különösen zavaró, nagy súlyú ügyek ritkán adódnak. S, ha be is következtek, a tettesek mindig kézre kerültek! Ebben nincs adósságunk! A vagyon elleni támadásoknál a károk összege meghaladta a 28 millió forintot. Leggyakoribbak a lopások, a betörések. Sokszor a védő-, óvóintézkedések hiányosságait használják ki az elkövetők. Emelkedett a gazdasági bűncselekmények száma is. Jellemzőjük a" nyerészkedő, ügyeskedő, harácsoló magatartás. A vám- és devizabűntettek is gyarapodtak. Egyesek tartós fogyasztási cikkeket hoznak be a hatóság megkerülésével, illetve nyerészkedő célzattal vesznek illegálisan valutát. Sajnos az előbb említett jogsértéseket sokan bocsónatos bűnnek tekintik. Csak akkor kezelik súlyuknak megfelelően, ha ők maguk a szenvedő alanyok ... — Az iménti elemzéshez, úgy vélem, feltétlenül társulnia kell egy szakmai értékelésnek megyénk rendőreinek munkájáról. — Állományunk eredményesen dolgozik. A rendőri intézkedések mindenekelőtt a törvénytisztelő magatartásra ösztönöznék, de határozottan fellépnek az emberi élet és javaink védelmében, a garázda jogsértések megelőzéséért. Főképp a közterületekre helyezzük a hangsúlyt! Bár az alacsony létszám, az egyéb irányú terhelés nem mindig teszi lehetővé, hogy ott és akkor legyen rendőr, ahol és amikor a' helyzet megkívánja. Az is tény, hogy javult a körzeti megbízottak eredményessége a nyomozásban, az ismeretlen tettesek felderítésében. — Hasonlóképpen kedvezően vélekedik akkor is, ha a megelőző munka hatékonyságáról kérdezem? — A bűnmegelőzést nagyon fontos feladatunknak tartom! Ebben segítséget nyújtunk a gazdálkodó szerveknek, értékeik megóvásához. Javasoljuk biztonsági berendezések beszerzését, figyelmeztető átiratokban hívjuk fel figyelmüket a bűncselekményeket lehetővé tevő okokra. Kormány- rendelkezés alapján még az idén létrehozzuk a Bűnmegelőzési Tanácsot, amelyben a főkapitányság a titkárság szerepét tölti be. Elemzések készülnek, s azok alapján a szükséges intézkedések. Megjegyzem, a közömbösség, az egymás iránti felelősségérzet gyengülése, az állampolgári fegyelem lazulása nagyon nehezíti a dolgunkat. Ugyanígy az a téves felfogás, hogy a bűnözés elleni harc egyedül a rendőrség feladata. Nem! Ahogy maga a bűnözés társadalmi jelenség, úgy a vele való szembeszállás is összefogást igényel! Állami, gazdasági, társadalmi szervekét, állampolgárckét. — Már csak azért is jogos az érdeklődés: a munkafegyelemmel kapcsolatos idei új szabályok mennyire érintik az önök munkáját? — Mi is fontosnak tartjuk a munkaidőalap védelmét, ezért megreformáltuk ügyintézésünket. Évente 30 —50 ezer személyigazolvány, 40 ezer útlevél készül, 35— 45 ezer idegenrendészeti, 8—10 ezer hatósági ügyet dolgozunk fel. Törekvésünk, hogy az állampolgárok személyes megjelenésére minél ritkábban legyen szükség. A murtkaidöhöz igazodó ügyfélfogadás rendjén túl természetesen sürgős esetekben a kapitányságok ügyeleti szolgálatai is folyamatosan állnak az állampolgárok rendelkezésére. Mindez többletmunkát jelent a hivatásos állománynak, hiszen szabadidőben rendezzük azokat az értekezleteket, összejöveteleket, amelyeken az oda tartozóknak meg kell jelenniük. — Szóbeszéd tárgya lett tavaszelőn, ho&y épp a munkaidőalap védelmében állampolgárokat számoltatnak el arról, hogy munkaidőben vásárolnak-e, sétálgatnak-e ... — Ezt nem teszi a rendőrség, nem is teheti, mert nem tartozik a hatáskörébe. Ha ilyen előfordulna, az illetőket szigorúan felelősségre vonnám. Azt azonban tudomásul kell venni, igenis kötelességünk kiszűrni a bűnözőket, a csavargókat, épp a társadalom védelme érdekében. — Mind több szó esik a közlekedés jobbítása iránti igényről. Melyek megyénkben ennek a sajátosságai? Várhatók-e a korábbiaknál szigorúbb intézkedések? — Szőkébb hazánkban it közlekedés biztonsága nem javult oly mértékben, ahogjr- az elvárható lenne. Főleg az ittas vezetések és az alkoholosán okozott balesetek száma gyarapodott. Közlekedésbiztonsági tanácsaink szélesítették oktató-nevelő, felvilágosító tevékenységüket. Nagyobb szigorra ts számíthatnak a szabályokat megszegők, erőteljesebb lesz az elbírálás, jobban élünk a vezetői engedélyek bevonásával is. A gyorshajtás megfékezésére újabb trafipaxos kocsi lesz segítségünkre, amely már a szembejövő forgalmat is észleli. A környezetvédelmet szolgálja füstmérő szerkezetünk. Sűrítjük a helikopteres ellenőrzést a főutak fölött. S határozottabban lépünk fel a szabálytalanul parkolókkal szemben is. — Visszatérve az ön személyére, tudomásom szerint számos közéleti tisztséget visel... — A politikai, állami és társadalmi életben is aktívan szeretek dolgozni. Tagja vagyok a megyei pártbizottságnak, meghívottja a tanácsi és a párt-végrehajtóbizottságnak. Felsőtár- kány képviseletében részese vagyok a szőkébb ha- zánkbeli parlament munkájának is. Emellett a megyei KBT, s az autó és motoros sportszövetség elnöke vagyok. Megtisztelő az is, hogy tagja lehetek a Kriminológiai Társaságnak. Szívesen teszek eleget ezeknek a megbízatásoknak is, de igyekszem gondot fordítani a . családomra is. Lányom és vejem szintén itt dolgoznak. A közeljövőben várjuk az unokát... Szalay Zoltán Hagyományok, lehetőségek és a valéság EGYESÜLETI ÉLET Messze, múltba visszanyúló hagyományai vannak Magyarországon az egyesületeknek. Hogy pontosan mennyire, azt majdani egyesülettörténészek fogják kimutatni, ám annyi bizonyos, hogy jó kétszáz esztendővel ezelőtt a magyar bányavidéken működtek kölcsönös biztosító bányászegyesületek, s majdnem ugyanolyan nagy hagyományai vannak a helyi — és később országossá bővült — művelődési egyesületeknek is. Újjászületőben Alig van olyan község (és város még kevésbé), ahol ne működött volna legalább egy önkéntes tűzoltó egyesület, gazdakör vagy asztal- társaság, amely időnkénti közös rendezvényeivel, elhunyt tagjai hozzátartozóinak segítésével ne bizonyította volna egyesületi jellegét. Egészen 1948-ig. Akkoriban az egyesületek nagy részének teendőit állami intézmények, vállalatok vették át (megszervezték az állami tűzoltóságot, temetkezési vállalatok alakultak stb.), ugyanakkor országosan felülvizsgálták az egyesületeket is, s — ilyen vagy olyan jogcímeken, nemegyszer minden indoklás nélkül — megszüntették azokat. Mondván, hogy nincs szükség külön egyesületekre, az állam és a társadalmi szervezetek mindenki érdekeit egyaránt képviselik. Napjainkban reneszánszát éli az egyesületi mozgalom. Nem túlzás: gombamódra szaporodnak a különböző egyesületek, s már 1983-ban kimutatta a Központi Statisztikai Hivatal, hogy hazánk minden harmadik felnőtt lakosa valamelyik egyesületnek tagja. Ez a szám az azóta eltelt években tovább növekedett, s noha nincsenek róla újabb adatok, valószínű, hogy a különböző, kisebb-nagyobb egyesületek tagjainak száma összesen elérte a felnőtt lakosság 50 százalékát is. Mindez alig hat esztendő alatt történt, az Elnöki Tanács 1981-ben hozott törvényerejű rendeletet az egyesületekről. Éhben leszögezte, hogy egyesületnek tagja lehet minden nagykorú magyar állampolgár. Azóta ez a kör tovább bővült: ha az egyesület alapszabálya megengedi, kiskorú is beléphet, sőt alakultak — elsősorban a sport területén — kifejezetten ifjúsági egyesületek is. Hogyan alapítsunk egyesületet? Ami pedig a magyar állampolgárságot illeti: ez sem minden esetben alap- feltétel. Alakítottak egyesületeket hazánkban tanuló külföldi diákok, s — például a Bem József tábornok nevét viselő magyar—lengyel egyesületben mindkét nép fiai részt vesznek a kulturális munkában. A legtöbb egyesület kulturális, művelődési célú. Országszerte alakultak irodalmi egyesületek, amelyek sokáig szinte nem is tudtak egymásról. Az idén országos találkozót tartottak Győrött, s a művelődési miniszter volt a főelőadó. Szeptemberben pedig a művészeti körök tartanak összejövetelt Zebegényben, a házigazda a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre lesz. Külön érdemes szólni a városszépítőkről, akiknek egyesületei csaknem minden városban, sőt nagyközségben is megalakultak. Kétség sem fér ahhoz, hogy céljaik nemesek és haladók: minél otthonosabbá, kulturáltabbá, korszerűbbé tenni szűkebb hazájukat. Ám mindehhez pénz kell, többnyire nem is kevés, s itt már gyakori az ütközés az egyébként a célokban egyetértő tanácsokkal. Sőt: előfordult már olyan eset js, hogy a városszépítő egyesület minden városfejlesztési jogot magának követelt. Holott vitathatatlan: a város vagy község „gazdája” a választott tanács, nem is szólva arról, hogy a tanácsházán tudják, mennyit és mire fordíthatnak .. Egyesület alakulását is a tanácsnál kell bejelenteni. Nem engedélyt kell kérni, csppán — legalább tíz aláírással — bejelenteni a területileg illetékes tanács Igazgatási osztályán az egyesület megalakulását. Ha az igazgatási osztály harminc napon belül nem jelent be kifogást az egyesület — vagy annak tagjai — ellen, ki lehet mondani a megalakulást. A tanácsi osztálynak csupán azt kell megvizsgálnia, hogy az egyesület céljai nem ellentétesek-e a Magyar Népköztársaság alkotmányával és az egyesületekről szóló törvényerejű rendelettel. Öntevékenység és önállóság Minden további — az egyesület tagságára, illetve vezetőségére és a felügyeleti szervre tartozik. Talán a legtöbb egyesület fölött gyakorol felügyeleti jogot a Művelődési Minisztérium, nem sokkal kevesebbnél a Hazafias Népfront látja el ezt a feladatot. Ez azonban nem jelent — nem is jelenthet — beavatkozást az egyesületek belső életébe. Egyesület működésének feltétele, hogy öntevékeny és önálló legyen, önmaga szabályozza saját belső életét. Gazdasági tevékenységet nem fejthet ki egyesület — de alapíthat például gazdasági társulást, amely viszont már nem az egyesületekre vonartkozó rendelkezések alapján működik. Szép számmal vannak a Hazafias Népfront törvényességi felügyelete alatt baráti körök, amelynek tagjait az fűzi össze, hogy az országnak ugyanabból a városából, megyéjéből származnak vagy éppen egyazon iskolába jártak valaha. Némelyikük szép példáit adja a szűkebb haza iránti szeretetnek, még ha van is abban jó adag nosztalgia. A fővárosban lakó debreceniek, Vas megyeiek, sárospataki „öregdiákok”, és sokan mások időnként összejönnek, meghívják szülőhelyük vagy iskolájuk mai vezetőit egy-egy előadásra, baráti összejövetelre, máskor kibérelnek egy autóbuszt vagy vasúti kocsit, és felkeresik ifjúságuk színhelyét. Ez is jól mutatja az egyesületek szaporodásának egyik fő okát: mind többen vannak, akik a mai elidegenítő világban az azonosságot, az összetartozást keresik. Azt igyekeznek kifejezni ! az egyesületalapítással, hogy tartozni kell valahová. .Mégpedig úgy, hogy az összetartozásit ne szigorúan megszabott keretek és bürokratikus szabályok írják elő, hanem ki-ki maga határozza meg, teljesen önkéntes alapon: hová akar tartozni, kiknek a társaságában tölti szívesen szabad idejét. Előkészületben az egyesületi törvény Éppen ezért kell vigyázniuk az egyesületeknek — és erre a Hazafias Népfront is felhívta a figyelmüket —, hogy ne bürokratizálódjanak el. Néhol erre is volt már példa: helyinek indult egyesület csakhamar országossá akart volna nőni. Pedig sokkal többet tehetnek — nagyon kevés kivétellel — az egyesületek, ha megmaradnak eredetileg tervezett (és jóváhagyott) kereteik között. Hiszen bizonyára úgy állapították meg önmaguk számára ezeket a „kereteket”, hogy ne legyenek szűkek a tagság számára. Hamarosan — valószínűleg már az előre tervezett 1989-es időpont előtt — az Országgyűlés elé kerül az egyesületekről szóló törvény- javaslat. Javában tartanak a tanácskozások a népfrontnál, mostanában összegezik az eddigi tapasztalatokat, részt vesznek a megbeszéléseken különböző szakemberek, köztük az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályának képviselői. S mert a jelen és a jö\x> alapja — ha sokára ismertük is fel — a műit, máris pályázatot hirdettek az egyesületek történetének feldolgozására. Célja nem csupán az, hogy tisztábban lehessen látni: milyen jellegű és célú egyesületek működtek a múltban, hanem mindenekelőtt a tanulságok összegyűjtése, a jó hagyományok átvétele és továbbfejlesztése. .No, meg az, hogy az egyesületeken keresztül mind több ember „tanulja” a közéletiséget, a tevékeny részvételt a kisebb és az országos közösség örömeiben, gondjaiban. V. E. (Fotó: Kőhidi Imre)
