Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-31 / 179. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1907, július 31., péntelk Hatvani Galéria-naptár Balatoni tájképek - Agárdy Gábor ikonjai - Galéria-busz az Alföldre - Lehár, Offenbach a Zenés Színházi Nyár műsorán A Hatvani Galéria földszintjén — Veszprém megye művészeinek a közös bemutatkozásaként — egész augusztus hónapban nyitva tart a „Balatoni tájak, balatoni emberek” című kiállítás. E tárlat Borsos Miklós, Szász Endre, Varga Imre, R. Kiss Lenke portréi révén olyan szobrászokat, festőket is felvonultat, akik nem a „magyar tenger” közelében élnek ugyan, de különböző módon kötődnek, vonzódnak a tájhoz. Hasonlóképpen szeptemberig láthatják az érdeklődők Agárdy Gábor ikonfestmónyeit az emeleti teremben. És a látványos, tanulsággal szol. gáló kiállítás, miszerint az országosan ismert, becsült színművész a festészet műfajában is kimagasló teljesítményt nyújt, méltán érdemli meg a közönség eddig tapasztalt nagy vonzódását. Augusztus 15-én, szombaton reggel fél 7 órakor a hatvani tanácsháza elől kétnapos útra indul a galériabusz Vásárhely—Szeged célállomással. Utasai avatott szakemberek kalauzolásával megtekintik többek között az Alföldi Galéria értékes kiállítási anyagát, a skanzent, az Aföldi Porcelán- gyár látványos bemutató- termét, kirándulnak a már- télyi Tisza-partra, Szegeden részt vesznek a szabadtéri játékok nagyszerű musicalújdonsága, Hugo—Schönberg Nyomorultak című darabja előadásán, megtekintik a Nyári Tárlatot, majd Tóth Valéria Munkácsy-díjas szobrászművész vezetésével kiutaznak az Öpusztaszeri Nemzeti Emlékparkba, s orgonabemutatón vesznek részt a Dómban. A galéria-játékszín immár negyedszer megrendezésre kerülő szabadtéri zenés színházi előadásai ezúttal is a hó végére, illetve szeptember elejére esnek. Először augusztus 23-án, vasárnap este 8 órakor csendül fel a Népkertben a szabadtéri játékok megszokott szignálja, s első vendégegyüttesként a Népszínház operatársulata Offenbach A párizsi élet című, három felvonásos zenés, vidám darabját mutatja be. Két nappal később — ugyancsak Budapestről — a Józsefvárosi Színház társulata lép közönség elé Hatvanban, éspedig Tersánszky —Szakcsi Lakatos: Szvdike lakodalma című, humorban, zenében, táncban gazdag darabjával. A Hatvani Zenés Színházi Nyár előadásain mindig nagy sikerrel vendégszerepeit a debreceni Csokonai Színház. Bizonnyal így lesz ez augusztus 29-én is, amikor Lehár Ferenc hervadhatatlan nagyoperettjét, a Mosoly országát mutatják be kitűnő szerep- osztásban, nagyszerű tánckar közreműködésével. Üj vonása a programnak e nyár végén az Almási István művészeti vezetésével Hatvanban szereplő, 23 tagú Hódmezővásárhelyi Bag Band, amely augusztus 31-én mutatja be a dzsesszmuzsika világslágereiből összeállított műsorát. A záróelőadásra szeptember 2-án, szerdán este 8-kor kerül sor: a Békéscsabai Jókai Színház mutatja be ekkor Zerkovitz Béla világszerte ismert dallamaira épülő zenés komédiáját, a Szélhámoskirályt, amelynek címszerepét — vendégként — Pelsőczy László alakítja és énekli. Kedvezőtlen idő esetén — koncertszerűén — minden produkciót a városi sport- csarnokban mutatnak be. Jövő hétfőn pedig a galériában megkezdődik az öt estre szóló bérletek árusítása. Kelet-Ázsia titokzatos világa évszázadok óta vonzza az európai érdeklődést. A roppant kiterjedésű India sokszínű világa, változatos tájegységei, szellemi kultúrája, művészete, mint csepp- ben a tenger, tárulnak fel most a kis, de nemzetközi szempontból sem jelentéktelen hazai múzeum új, állandó kiállításán. A múzeumot 1919-ben Hopp Ferenc alapította. A későbbi évtizedekben idekerültek a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott műtárgyak, például egy angliai szolgálatban állt magyar orvos, az Indiában működő Duka Tivadar, majd Schwaiger Imre delhii magyar műkereskedő ajándékai, amelyekből Felvinczi Takács Zoltán, a múzeum tudós igazgatója válogatta ki a legértékesebb műtárgyakat. Az általa 1936-ban vásárolt képző- és iparművészeti értékekből is látható néhány. Baktay Ervin, a híres kutató élete utolsó két évtizedét szentelte a gyűjteménynek. Az indiai művészetről bemutatható összkép persze csak töredékes lehet, nemcsak a mindig hiányzó anyagiak miatt, hanem azért is. mert az indiai művészet legjellegzetesebb, legmo- nuríröntálisabb ága a szobrokkal dúsan díszített templomépítészet megfelelő módon csak a helyszínen tanulmányozható. A film, a fotó és a televízió csak halvány visszfényét tudja nyújtani annak a lenyűgöző grandiozitásnak. amely- lyel ezek a műemlékek rendelkeznek. A hatalmas India kultúrájának kisugárzása teremtette meg Délkelet-Ázsia és az Indonéz szigetvilág kultúráját is, de a helyi ősi tradíciók, a nyelvi és etnikai különbségek a képet gazdagon színezik. A kiállítás utolsó részében ebből is ízelítőt kapnak a látogatók. Az indiai művészetben — az európaihoz hasonlóan — nemcsak a különböző nyelvi és tájegységek kultúrája különböztethető meg, hanem az egyes történelmi korszakok művészete is. A szellemi tradíció, mely az egész kultúrkör alapja, mégis egységes az óind mítoszoktól a különféle vallások, a buddhizmus. a dzsainizmus világáig, a hindu törvényt és világ- egyetemet megtestesítő istenektől az iszlám vallás emlékéig. Az egységet erősíti az indiaiak tőlünk eltérő felfogása az időről, melyről alig vesznek tudomást, valamint vonzó türelmük a másik hitével, nézeteivel szemben, mely a kultúrában és művészetekben is létrehozta az eszmék és istenek vegyítését Buddha. Visnu és sok más hindu és buddhista összeolvasztását, kölcsönös tiszteletét. Az európai ízléshez legközelebb a gandharai művészet áll, az ókori India művészeti emlékeivel, a vallásalapító Gautama Sziddharta herceg — a remeteségbe és aszkézisbe vonult Buddha — kultikus szobraival és képeivel. A Buddha-ábrázolások először Észak-Indiában, Gand- harában jelentek meg, innen a kultúra neve. Az ábrázolások magukon viselik a görög civilizáció nyomait. A Nagy Sándor hódítása nyomán sokáig továbbélő hellenisztikus hagyomány formálja a plasztikai megjelenítést. Az arcok eszményítettek, a vonalrajz tiszta, harmonikus, az arányok, a ruharedők kezelése az ember- és állatalakokon egyaránt ismerősek. A kompozíció azonban zsúfolt, az alakok szinte barokkosán összefonódnak, például a kígyótündérek és az indiai mennyek csarnokának táncosnőinek ábrázolásaiban. Az indiai sokistenhitben különleges Visnu és Síva szerepe. Visnu a világegyetemet fenntartó segítőistenség, Síva pedig a születést és elmúlást, a változást személyesíti meg. Több alakban és jelképben tanulmányozható a kiállításon is. A hindu reneszánszának nevezett újabb hindu művészet mintegy ezer évig virágzott, és átterjedt az Elő-Indiával szomszédos területekre is. Nepal Tibettel együtt az északi buddhizmus főfészkeként óriási festői és kisplasztikái tevékenységgel szolgálta a hívők vallásos érzületét. Buddha- ábrázolásaik legjava a XVII—XVIII. században készült. Aranyozott és drá~ gakövekkel díszített példányaiból a kiállítás is mutat ízelítőt. Az újabbkori festőművészetnek a hódító mogulok adtak nagy lendületet. Udvarukban perzsa hatás alatt fejlődött ki a miniatúra- festés. Nagyon dekoratív, élénk színezésű lapjaik eredetileg könyvillusztrációknak készülték. India iparművészetének legvirágzóbb ágai az ötvösség, a filigránozás, a selyemszövés, a lakkfestés, a fa- és elefántcsontfaragás, a tausírozás. Sokat használják a sárgarezet, díszedényeken, gyertyatartókon, de ékszereken is. Fontos művészi ipar a jade tárgyak és drágakövek faragása is. A kerámiaművesség is perzsa hatásra lendült fel. Burma, Thaiföld, Kambodzsa, Jáva, Báli, az indonéz szigetvilág művészetét Durgá (Dél-India, 18—19. század) is képviseli néhány darab, elsősorban jellegzetes Buddha-ábrázolások és a va- jang színházról elnevezett figurák. A bemutatót útra- valóul egy nagyméretű thaiföldi selyemfestmény zárja. Buddhának és két tanítványának ábrázolásával. B. I. V. V. PAGIRJA Csörlőkezelő Éjszaka hirtelen hóvihar keletkezett. A szél tombolt, felszakította a házak tetőit, földig hajlította a fenyőfákat, s amelyeket bírta tépázta, letört ágaikat messze hordta. Az erdőmunkások a közös szálláson tartózkodtak, a befagyott ablakokon keresztül nézték a rettenetes látványt. Aludni nem tudtak, hallgatták, a fejük fölött nem reccsen-e a háztető. Lukács Mihajlo csörlőkezelő szemére nem jött álom. Amott, fenn a hegyen, a vágásterületen, a csörlő mellett maradt segítőtársa, Jurko. Mondta neki, hogy jöjjön le a közös szállásra, de Jurko sajnálta felügyelet nélkül hagyni a csörlőt. összetákolt egy kunyhót, s ottmaradt éjszakára, hogy mire reggel megérkeznek a fakitermelők, a csörlőt kiolvasz- sza forró vízzel és reggeltől estig — az egész munkanap folyamán dolgozhassanak. Mihajlo nem aludt. A szél minden sűvítése a szívébe hasított, nyomta a lelkét. A kályhában pattogott a tűz, odakint pedig recsegett az erdő. Az erdőmunkások, a kályhánál melengették kezüket, fent pedig a kunyhóban Jurko fagyoskodott. Hogy is bírna ő, Mihajlo ilyen éjszakán nyugodtan feküdni az ágyában? Nem! Felugrott, vállára kapta vat- tázott kabátját, sapkáját a fejébe nyomta, fogta fejszéjét, s a kijárat felé indult. — Hová, Mihajlo, ilyen éjszaka? — kérdezte a mester. — A vágásterületre. — Térj észhez! Éjfélkor, ilyen viharban! — Ott van Jurko. — Tudjuk. Várj reggelig. — Nem tudok. Megrántotta az ajtót, öszszehúzódott a hidegtől, és elindult az éjszakában. A közös szállástól a vágásterülethez vezető utat befújta a hó, derékba tört fenyőfák hevernek rajta. Mihajlo mélyen besüpped a hófúvásba, úgy kapaszkodik egyre feljebb. Méterről méterre távolodott a meleg, közös szállástól, és közeledett a vágásterülethez. Félelmetes volt: hiszen bármelyik pillanatban megjelenhetnek a farkasok, amelyek néha még nappal is kóborolnak erre. A vihar azonban nem csitult. Recsegtek a fenyők, búgtak a bükkfák. Hol itt, hol ott dőlt le suhogva egy fa. Mihajlo ment. Mély nyomokat hagyott maga után, a szél azonban gyorsan befújta azokat. Megdermedt a keze, a lába. De menni kell. Minél gyorsabban. Már itt van a vágásterület. De mi ez? Ott, ahol a kunyhónak kellett állnia, hóval borított bükkfák feküdtek. „Hol van a kunyhó és miért nincs világosság?” — csodálkozott el Mihajlo. — Talán csak nem ... Szinte megdermedt a szíve. — Jurko! Jur-ko-o! Semmi válasz. Nagy nehezen eljutott arra a helyre, ahol a kunyhó állt. Szíve nyugtalanul vert, halántékában lüktetett a vér, zúgott a füle. mintha harangok szóltak volna mellette. — Jurko! Jur-ko-o! Az egymáson keresztbe dőlt bükkfák elnyelték Mihajlo hangját. — Jurko! Hol vagy? Fejszével utat tört oda, ahol az összedőlt kunyhó állt, és szinte gyökeret vert a lába. Jurko lehunyt szemmel, hanyatt feküdt az ágak alatt. — Jurko! Élsz? Jurko nem válaszolt. — Jurko! Én vagyok — Mihajlo. Addig rázta társát, amíg az fel nem sóhajtott. — Jurko! Jurko... Jurko felnyitotta szemeit, s a holdfényben a fölé hajló Mihajlót látta meg. — Mihajlo! Drága barátom . . . Dermedt kezeivel át akarta ölelni Mihajlót. . .. Amikor reggel a fakitermelő munkások az erdővágásra értek, Jurko, mintha semmi sem történt volna, vagdalta az ágakat. Mihajlo pedig a csörlő mellett foglalatoskodott. Akadémiai alkotóház Erdőtarcsán A Magyar Tudományos Akadémia a Nógrád megyei Erdőtarcsán alkotóházzá alakítja át az egykori szent- miklóssy—Kubinyi-kastélyt. Ezzel újabb lehetőséget teremt az MTA rendes és levelező tagjainak a nyugodt alkotómunkához. Jelenleg az MTA nem rendelkezik ilyen épülettel, s a tudósok korábban az írószövetség szigligeti alkotóházában kaptak helyet. Azért választották Erdő- tarcsát. mert az itteni kastélyt környezete, állapota, nagysága és mindenekelőtt a fővároshoz való közelsége alkalmassá teszi arra, hogy alkotóházként használják. Az MTA a XVIII. század második felében, az 1770-es évek körül épült egyemeletes barokk stílusú kastély helyreállítására versenytárgyalást írt ki. A megbízást a TAKTASZORG Ipari Szolgáltató szakcsoport nyerte el, s már meg is kezdte a munkát. Eredeti szépségében állítják visz- sza a főépületet és az ahhoz kőkorláttal kapcsolódó nyolcszög alakú manzárdtetős pavilonokat. A hetven millió forintba kerülő rekonstrukció a tervek szerint a jövő nyárra készül el. Az épületben 700 négyzetméter lesz a hasznos alapterület, s ehhez 200 négyzetméteres pince csatlakozik. A 10 egy. illetve 3 kétágyas szoba mellett társalgót. könyvtárat, éttermet és ispnyhát alakítanak ki. A minden évszakban üzemelő alkotóház egyszerre mindössze 16 akadémikust fogad majd, hogy az ott dolgozók minél zavartalanabb alkotómunkát végezhessenek. Az épület rekonstrukciójával egy időben a kastélyt övező parkot is helyreállítják. Az ujjarendezett Kelet“ ázsiai Múzeum Brahma, Vis- nu és Síva (balra). Buddha Burmából (19. század eleje — fent) Visnu és Laksmi (Dél-India. 1800—1850 között) (Hauer Lajos felvételei— KS)
