Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. július 29., szerdo ,, * I * 4 „ ."1 ■Hm DASÁG — TÁRSADALOM 5 lg HAT HÓNAP ALAn ÖTSZÖR? Hányszor változik a tápok ára? Indulatosan panaszkodott nemrégiben az egyik kistermelő. Méltatlankodásának oka a tápárak gyakori változása. A kis­termelők epés megjegyzései nem mennek ritkaságszámba a hazai gyakorlatban, hiszen őket jobbára egyetlen tényező, a termelés jövedelmezősége érdekli. S ha ez valamiképpen csorbát szenved, a termelők nem titkolják véleményüket. Sőt, az utóbbi években már nemcsak bosszúsan vélekednek egyegy őket érintő hátrányos intézkedésről, hanem a gya' korlatban is igyekeznek ellene tenni. Példaként érdemes em­lékeztetni a sertések számának gyors és látványos fogyat­kozására. Nem lehet eligazodni Bevallhatjuk, az idei esz­tendő első félében sem volt alaptalan a kistermelők mél­tatlankodása. Januártól mos­tanáig ötször változott a tá­pok ára. Január elsejétől le­hetett számítani a kiadások növekedésére, mert a tápok 3 százalékos áremelkedését idejében, még a múlt év derekán meghirdették. Ja­nuár végén azonban váratla­nul újabb néhány százalékos áremelkedés következett be. Ez csupán néhány hétig tar­tott, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um intézkedésére az árak „visszahúzódtak" a koráb­ban eltervezett összegre. A változatlanság mindösz- sze két hónapig tartott, mert áprilistól a baromfitápok ára 4—5 százalékkal, a szarvas- marháké másfél százalékkal emelkedett, a sertéstápokat azonban változatlan áron árusították. E helyzet má­jus derekáig „élt”, amikor is megint minden visszaállt az április elejét megelőző mér­tékre. Kistermelő legyen a tal­pán, aki eligazodik ebben az árdzsungelben. A múlt hó­napokban is megfigyelhető volt, hogy a termelők nem elsősorban a költségek növe­kedésére panaszkodtak, ha­nem a változások kiszámít­hatatlanságára. Igazuk van, még abban az esetben is; hogy bizonyosan megállapít­ható: o sűrű árváltozásoknak gazdasági magyarázatuk van. A januári emelkedést az in­dokolta, hogy a tavalyihoz képest egyes premixek ára 15—20 százalékkal növeke­dett, s a takarmányokba ezekből a beltartalmi érté­keket javító anyagokból fél- egy százaléknyit kevernek. Emelkedtek a keverési költ­ségek, nagyobb lett a keres­kedelmi árrés, így az év ele­ji 3 százalékos emelkedés gazdaságilag indokolható. Az újabb változást az in­dukálta január végén, hogy még ugyancsak tavaly, a MÉM rendeletben szabá­lyozta a keveréktakarmányok minimális táplálóanyag-tar­talmát. Az intézkedés a hús­termelés minőségét hivatott javítani, ami viszont az élel­miszer-gazdaság exporttel­jesítésével van szoros össze­függésben. Csakhogy a gaz­dagabb beltartalmú takar­mányok drágábbak is, ezért a gyártók január végén igyekeztek növekvő költsé­geiket a felhasználókra há­rítani. A minisztérium idő­legesen felfüggesztette a bél­tartalom javítására vonatko­zó intézkedését, s ezzel a tápárak is csökkentek. Panasz a minőségre Hamarosan újabb ok te­remtődött. Áprilisban a nyu­gati valutákhoz képest leér­tékelték a forintot, s e tény az importból származó pre­mixek beszerzési árát nö­velte. A keveréktakarmányok egyes összetevői — gabona, fehérje — ugyan maximált áras termékek, más kompo­nensei viszont szabadárasak, végül is a tápok szabadáras termékként viselkednek. E féloldalas árrendszer követ­keztében emelkedhetett áp­rilisban a keveréktakarmá­nyok ára. Idei és ötödik vál­tozásként május derekán azonban visszaállt korábbi mértékére, mert a forint le­értékeléséből számító költ­ségnövekedést megtérítik a gyártóknak. A szakirodalomból és a gyakorlatból egyaránt köz­ismert, hogy az állattartás költségeinek több mint két­harmadát jelenti az a takar­mány, de a gazdák azt is tud­ják, hogy ez végérvényesen nem dönti el a tartás és a hizlalás jövedelmezőségét. Ezt az idei. sűrű változások során Is tapasztalhatták a termelők, hiszen a január el­sején bevezetett áremelke­dést még kiegyenlítették a felvásárlási árak növekmé^ nyei. Később azonban az újabb költségnövekedéseket már nem ellentételezték a termelőknek, s ez a jövedel­mezőség romlásával járt, ami pedig megindította a panasz- áradatot. Az áremelkedéssel együtt- járó romló jövedelmezőségen kívül nem javítja a terme­lők hangulatát az sem, hogy még mindig gyakran gyen­ge a takarmányok minősé­ge. Az Állattenyésztési és Ta­karmányozási Minősítő In­tézet adatai szerint a takar­mányok 15—20 százalékának kifogásolható a béltartalma. Ez ugyan lényeges javulás a korábbi 30 százalékos arányhoz képest, de még mindig elegendő ahhoz, hogy az állandó vitákat, méltat­lankodásokat táplálja. A gyenge minőségű takarmány ugyanis növeli a nevelési és hízlalási veszteségeket, köz­vetve megkárosítja a jöve­delmezőségre érzékeny ter­melőket. Ráadásul a kifogás­talan minőségű takarmányok béltartalmi értéke; is elma­radnak a nálunk jobb állat- tenyésztésjj eredményeket el­érő országoké mögött. Azt ugyanis a szakemberek sem tagadják, hogy a tápok fe­hérjetartalma csupán a fél- intenzíven tartott állatok igé­nyeit elégíti ki. E tény el­lentmondásban van az állat- tenyésztési célkitűzésekkel, amelyek hosszabb ideje ki­mondottan is az intenzív tar­tást, takarmányozást fogal­mazzák meg. A bizalom alapja A termelők kedvét tehát e tápok gyenge minősége, valamint az általuk magas­ra értékelt és gyakran vál­tozó ára rontja. Az pedig általános tapasztalat, hogy a termelők hangulata össze­függésben van magatartásuk­kal is. Az ingadozó tápáraknak sok termelő véleménye szerint nem a jövedelmezőségre gya­korolt kedvezőtlen hatásuk a legnagyobb kár. Nehéz el­viselni a költségek emelke­dését is, de ennél is súlyo­sabb következmény a bizony­talanság. hogy nem tervez­hetnek hosszabb időre. A termelés feltételeinek gya­kori változásai elsősorban a kistermelők körében terem­tenek ingatag helyzetet, hi­szen ők egyszerűbben és gyorsabban reagálhatnak a piaci és a közgazdasági vál­tozásokra. Ennek következ­ményei viszont az egész nép­gazdaságot érintik, hiszen a kistermelők ugyan fajonként eltérő, de összességében je­lentékeny hányadát tartják a vágóállatoknak. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy jelenleg nélkülük el­képzelhetetlen a hústerme­lési tervek teljesítése. S ha ez igaz, akkor termelői ked­vük, s ehhez kötődő bizal­muk megteremtése és meg­őrzése js elengedhetetlen. V. F. J. A GAGARIN HŐERŐMŰBEN Túlteljesítenék a féléves tervet A rekonstrukció közben is kiemelkedően teljesített a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat (Fotó: Köhidi Imre) (Tudósítónktól) A rendkívüli hideg téli időjárás okozta termeléski­esést már az első negyedév végén sikerült pótolnia ha­zánk egyik legnagyobb szén- tüzelésű erőművének, a vi- sontai Gagarin Hőerőműnek. Bódí Béla vezérigazgató­val készített számvetésünk során az is kiderült, hogy kedvezően alakultak az el­ső fél év termelési eredmé­nyei is. A villa mosenergia- termelési tervet közel 53 millió kilowattórával sike­rült túlteljesíteni. Ez a mennyiség egyébként több mint 12 ezer tonna import olaj kiváltását jelenti nép­gazdaságunknak. A Mátra- alji Szénbányák Vállalattal az első negyedévben kötött megállapodás értelmében, a visontai lignittel közel meg­egyező költségben, terven fe­lül mintegy 200 ezer tonna bükkábrányi lignitet is fel­használtak. A berendezések éves kar­bantartási munkálatait idő­arányosan elvégezték. Sor került a hármas blokk kis­javítására. az ötös blokk nagykarbantartására. Jelen­leg az egyes számú száz­megawattos blokkon dolgoz­nak. A 4-es számú. 200 me­gawattos blokk rekonstruk­ciója a tervezett ütemben halad. A rekonstrukcióval kapcsolatban azonban gond­ként jelentkezik a tőkés im­portalkatrészek beszerzése. A GHV munkaerőgazdál­kodásáról elmondható, hogy a kedvező tendencia az év első fél évében tovább foly­tatódott. Mindezt a Heves és Nógrád megyei tanács mun­kaerő-szolgálati irodáival megkötött szerződések is elősegítették. Az átlagosnál jobb bér- és szociális felté­telek ellenére, a gyakorlat­tal rendelkező felsőfokú szakemberekben és egyes fi­zikai munkakörökben némi hiány jelentkezik. A Gagarin Hőerőmű Vál­lalat második féléves tervé­ben természetesen az éves villamosenergia-termelési terv teljesítése, a 3 milliárd 70 millió kilowattóra eléré­se, a 4-es blokk rekonstruk­ciós feladatainak időará­nyos, jó minőségű elvégzé­se, a 3-as blokk nagyrekonst­rukciós programjának meg­alapozott előkészítése szere­pel. Korcsog Béla Önkéntes rendőrök számvetése Hevesen Megyénk negyedik városában — akárcsak szerte az országban — sajnos mind nagyobb feladatot jelent megőrizni az utcák közbiztonságát, rendjét, megelőzni a különböző szabályszegéseket, gátat vetni a betöréses lopások, rablások, egyéb bűnesetek dinamikus szaporodásának. Az önkéntes rendőrök munkája így egyre inkább fontossá válik a hivatásos állományhoz tartozóké mel­lett. Hogy szűkebb pátriánk déli körzetében mekkora a tevékenységük súlya. mi­lyenek az elmúlt esztendő­ben elért eredményeik, ar­ról nemrég adtak számot Hevesen megtartott tanács­kozásukon. A beszámolóból kiderül, hogy az 1986-os évben bi­zony nem volt könnyű dol­ga a rend őreinek. Bár a vá­ros és vonzáskörzete közbiz­tonsága alapvetően kiegyen­súlyozott, s a közlekedés mi­kéntjében sem voltak je­lentősebb zavarok, az is­mertté vált bűncselekmé­nyek száma ennek ellenére emelkedő tendenciát muta­tott. Szerencsére tavaly ember­ölés vagy annak kísérlete sem fordult elő. Annál inkább gyarapodott a közlekedési bűncselekmé­nyek aránya, ezen belül meghatározóbb (70 százalék) az ittas vezetés! Az állampolgári fegyelem további lazulását jelzi, hogy több ízben rendőrök sérel­mére követtek el hivatalos személy elleni erőszakot. A garázdák mellett a tolvajok, betörök jelentenek még nagy gondot. Az alkalom — azaz az elemi biztonsági szabá­lyok elmulasztása otthon vagy a munkahelyen — egy­re többet „szül” ebből az emberfajtából. A rablók újabban csopor­tokba tömörülnek. Működé­si színterük elsősorban a város. De bizony a falvak közt sincs egy sem olyan, ahol valamiféle bűntettet el ne követtek volna. Ezen adatok tükrében ért­hetően örvendetes, hogy az elmúlt esztendőben gyarapo­dott az önkéntes rendőrök száma, ütőképesebb lett a 18 közbiztonsági, 3 közlekedési és az ifjúságvédelmi csoport. Munkájukat, képzésüket a hevesi kapitányságon 9 tagú tanácsadói testület segíti, biztosítván a jó kapcsolatok kialakítását is. Az önkénte­sek tevékenységének haté­konyságára, felkészültségére ékes bizonyíték, hogy bár az elmúlt év során mintegy 8 ezer esetben láttak el szol­gálatot, több mint 6 ezer esetben önállóan intézked­tek, ellenük állampolgári pa­nasz nem érkezett. Leggyakrabban közúti for­galomellenőrzést végeztek, felügyeleti szolgálatot tel­jesítettek, rendezvényeket biztosítottak. Négyszáznegy­venöt esetben sikeresen előz­tek meg bűncselekményt. Méltán részesültek a leg­kiemelkedőbben dolgozók te­hát magas szintű elismeré­sekben. Agócs Emil (Heves) számára a belügyminiszter Közbiztonsági érem arany fokozatot adományozott. Tó- vizi László (Tarnaörs) és Bá­lint Sándor (Heves) Kiváló Társadalmi Munkáért kitün­tető jelvényt vehetett át. Harminchatan pedig meg­kapták az önkéntes Rendőri Szolgálatért kitüntető jel­vényt. A csoportok között meghirdetett versenyben el­ső lett Tarnaörs, második Heves (1. sz.) és a Heves (közlekedés). Főbb feladataik a jövő­ben a fentebb leírtakból kö­vetkeznek. A legnagyobb hangsúly természetesen to­vábbra is a bűncselekmé­nyek megelőzésére esik. a felderítések fokozására a rend elleni vétségek határo­zott megakadályozására. Mindehhez persze szoro­san hozzátartozik a lakos­sággal kialakult jó kapcso­lat ápolása, fejlesztése — egyszóval az, hogy méltók maradjanak a bizalomra. N. Zs. Folyami uszály T isza- lökről Az utolsó simításokat végzik azon a 450 ton­nás folyami uszályon, amelyet az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszalöki ha­jójavító üzemében ké­szítenek. Az 54 méter hosszú, 7 méter széles vízi szállítóeszköz a nagymarosi vízlépcső építésénél teljesít majd szolgálatot. (MTI-fotó: Elek Emil)

Next

/
Oldalképek
Tartalom