Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 24., péntek Jelenet a Magyar Mise margitszigeti előadásából TOLCSVAYÉK A MAGYAR MISÉRŐL Mai gondolat ősi formában DÍJAZOTT AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK Megméretve az ország előtt... Mintegy ötezer pályamű érkezett be az idén Kecskemétre, az Amatőr Képzőművészek Országos Kiállítására. A helyi, megyei zsűrizéseken megrostált anyag közül is a legjobbakat állították a nagyközönség elé. Az amatőr kifejezés, sok esetben csak azt jelenti, hogy nem ez az alkotók megélhetésének alapja. Akárhogy is van, rangot jelent, hogy megyénket is többen képviselik e reprezentatív, július 30-ig nyitva tartó seregszemlén. Ketten: Herczegné Paparó Ibolya és Barta József egyéni díjban részesültek, őket mutatjuk most be: Herczegné Paparó Ibolya: „Nem lehet lehetetlenül nézni, hogy megy tönkre a környezetünk ...” (Fotó: Tóth Gizella) Háromszáz énekes a színpadon, két zenekar, két énekkar külsőségeiben is látványosan kivitelezett a margitszigeti premier után augusztusban a Szegedi Szabadtéri Játékokon szereplő Magyar Mise. Az alkotók. Tolcsvay László és Tolcsvay Béla azonban inkább a tartalomról beszélnek, a gondolatról. mely végül is ilyen nagy hagyományú, ünnepélyes zenei formát követelt ki magának. — Az egyéves munka legnehezebb része az volt, amíg rájöttünk, hogy milyen forma felel meg leginkább a mondandónknak — mondja a zeneszerző, Tolcsvay László. — A hitről, a hűségről, a szeretetről akartunk szólni á mai kor, mai gondokkal küzdő emberéhez. Baráti beszélgetések Müller Péterrel, Nemeskür- ty Istvánnal, Makovecz lm révei, Novák Ferenccel, és a saját gondolataink vezettek végül is oda, hogy felismertük : e mondandónak van már kész szertartása, a mise. A mi dolgunk tehát annyi volt, hogy zenénk és szövegeink a mai ember szertartásának feleljenek meg, ne valamelyik vallás liturgiáját idézzék csak, hanem valami még egyetemesebbet. Úgy érezzük ugyanis, hogy ez a néhány szóban összefoglalható mondandó minden alkotó és minden alkotás központi magva. Ilyen értelemben „mise” például Kosztolányi Hajnali részegsége, vagy József Attila sok-sok verse. — Ha ilyen komplex a mondanivaló. és ilyen szigorúan klasszikus a forma, mitől mai mégis ez a mise. és főként mitől magyar — ahogy a dm jelzi? — A mise klasszikus tételeit — Kyrie, Gloria, Sanctus — megtartva, sok szöveget is megőrizve írtam a verseket — válaszol Tolcsvay Béla. — Arra törekedtem, hogy mindaz, ami nemcsak bennünket, hanem minden embertársunkat foglalkoztat manapság, helyet kapjon benne. Persze ez nagyon általános is lehetne, ahogy ilyen általános kérdés ember és természet, a halhatatlannak látszó világ és a haladó élet viszonya. az emberiesség vagy az áldozat. .. Azt hiszem azonban, hogy nincs olyan kortársunk, aki életében legalább egyszer ne ért volna meg a saját mércéje szerint magasztosnak, vísz- sza nem térének ítélt pillanatot, és olyan sincs, aki a mai zilált világban ne vágyna valami biztonságot adó állandóságra, értékre. — Számunkra például ilyen vissza nem hozható értékek szülője volt a hatvanas évek időszaka — veszi át a szót az alkotótárs testvér, Tolcsvay László —, a közösségteremtő alkotás lehetősége. Ennek ellenére óvakodtunk attól, hogy nosztalgikus művet írjunk: bár a mi nemzedékünknek alapélménye az az időszak, a mai művésznek más kérdésekre kell válaszolnia, amennyire telik tőle. TSgy szép kínai mondáshoz tartjuk magunkat, mely a harmónia kötelezettségét rója a zenészre, hogy ezzel helyreállítsa a csillagok megzavart rendjét. S ez fordítva is igaz: ha nincs rend a csillagok között, — úgy érzem — a zenésznek is van itt a földön tennivalója. — A mise magyar voltának magyarázata egyszerű: bármilyen egyetemesen emberi kérdések azok, melyeket boncolgatunk, saját történelmünk és kultúránk fényében látjuk őket, nem is láthatjuk másképp. Attól azonban óvakodunk, hogy valamiféle — a gondolatot leegyszerűsítő — magyarkodás hatása érződjék munkánkon. — Kitűnő, és látszólag nem egymáshoz illő alkotótársakat sikerült megnyerniük. Pitti Katalin és Be- gányi Ferenc áll egy színpadon Demjén Ferenccel, Vikidül Gyulával, a Muzsikás Együttessel és az Ama- dinda Ütőegyüttessel. — Nagyon sokan azért vettek részt szívesen a munkában, mert ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják őket. amelyek bennünk létrehozták a misét. A különböző tételek pedig különféle hangokat, előadói egyéniségeket kívánnak. A Kyrie ősi motívumokat megszólaltató tételéhez a Muzsikás Együttes és ifj. Csoóri Sándor hangja kívánkozik. a Glóriában szólal meg a tisztaságot képviselő Pitti Katalin hangja Demjén Ferenccel, majd Begányi basszusa, mely mindenre rákérdez. — A Magyar Mise bemutatkozását nagy érdeklődés kísérte, s a premier idején már a lemezfelvétel is készen állt. Milyen sorsot szánnak az alkotók a műnek a továbbiakban? — A siker természetesen nekünk is — mint minden művésznek — álmunk. A munkának azonban nem ez volt a mozgatóereje, még azt sem tudtuk, előadhatjuk-e, amikor már belefeledkeztünk az alkotásba, s számomra hatalmas zenei szabadságot jelentett a komponálás — mondja Tolcsvay László. — Sokéves bizonytalan időszakainkban is erőt adott, ha dalainkat tereken, iskolákban hallottuk énekelni, egy Erkei színházi koncert, és z.enélés az óvodásoknak, egyformán fontos nekünk. Egyvalamit . ígérhetünk most a hallgatóinknak: ha negyvenöt percet rászánnak életükből a Magyar Misére, kapnak valamit tőlünk, olyat, amit eddig még nem adhattunk. S. G. Az utat már megtaláltam .. . Különös, hogy az alkotás, a teremtés élménye évezredek óta ismert az emberiség előtt, mégis mindenkinek. aki belefog egy műbe, ez az élmény új és egyéni, s persze, ha igazat akar mondani, nagyon mélyről jövő. Herczegné Paparó Ibolya úgy találja! sokévi felkészülés után talán most jutott el odáig, amikor ösztönös megérzéseit tudatosan is vállalni tudja. Így vall erről: — Színekben gondolkodom.. Sokáig hordozok magamban egy élményt, dühöt, örömöt is, ami kifejezésre vár. Előbb a színeket találom meg, aztán az arányokat. Jóformán csak akkor kezdek festeni. ... Aztán egyszer csak úgy sikerül, legalábbis megközelíteni azt a szintet, amit elfogadhatónak tartok. Az az igazság, hogy minden munkámat „kikínlódom”. Itt van például a díjnyertes képem: a Húsoskocsi. Gyakran láttam már lyet. mégis egy alkalommal, amikor a közeli élelmiszerboltba hozták az árut, a látvány megdöbbentett. Sohasem volt célom. hogy „szépeket" fessek. Sokkal több indulat, felháborodás van bennem a bennünket körülvevő világgal, hogy elmehetnék mellette szótlanul. Nem lehet tehetetlenül nézni, ahogy pusztulnak a fák, A Megyei Művelődési Központ és a Hevesi Szemle Galériája idei nyári tárlatát az Országos Műemléki Felügyelőség gazdag anyagából rendezték meg az MSZMP Egri Oktatást Igazgatóságán. Ehhez a rangos művészi eseményhez csatlakozott az a Népújság és a folyóirat által szervezett nyilvános riport, amelyet Kaposy Miklóssal, a Rádiókabaré főmunkatársával, a Karinthy Színpad vezetőjével vett fel Pécsi István, a Hevesi Szemle felelős szerkesztője. A közönség ezúttal nyilvánvalóan a humor egyik atyamesterére volt kíváncsi. Nem is csalatkozott, hiszen a bő másfél óra alatt olyan összeállítást és vallomást kapott Kaposy Miklóstól a Hevesi Szemle művészbarát társasága, amiből nemcsak a humor belső rendje, értéke, fegyelme a szakma némely titkára derült fény, hanem — és elsősorban ez az igazi nyeresége ennek a forró kánikulai délutánnak —, egy író rokonszenves egyénisége bontakozott ki mindabból, ami elhangzott. Rádiós stílusa ugyan rányomta bélyegét a szerkesztésre. Kaposy Miklós mindig js háttérben akart maradni, igyeahogy tönkremegy az „élet" körülöttünk. Mi vagyunk azok. a férjemmel és két fiammal, akik ha a természetben járunk, szedegetjük az elhul- lajtott papírhulladékot, mert a környezetszennyezést az egyik legmegbocsáthatatla- nabb bűnnek tartjuk. Amin javítani kéne még: az emberi kapcsolatok. Fiatalabb koromban sok megpróbáltatáson mentem keresztül, ezért nagyon fontosak számomra a barátok, hogy mindig legyenek tekintetek, amibe belekapaszkodom. — Mindehhez a feltételeket, az alapokat sikerült megteremteni... — Hosszú évek munkájával felépült a házunk, körülötte a kert, a növények, állatok... S ide bármikor jöhetnek az ismerősök, mindig nyitott ajtókra találnak. Az eddigi éveket a felkészülés idejének tekintem. Az egri tanárképző főiskola biológia—rajz szakának elvégzése után voltam kollékezete a megszólaltatott monológok és párbeszédek csattanóira. a humor sok-sok . változatának rugóira, ötleteire, az egyéniségek és elszólások szándékolatlan. de annál hatásosabb érzékeltetésére irányult. A humorban ugyanis mindenki levetkezik. Egyéniségének. jellemének olyan hibáit, netán az emberi gyarlóságok és bűnök olyan jeleit is kivallja, amiket más körülmények között bizonynyal takargatna. Csak kis túlzással lehet állítani, hogy a Nevetve mondd meg az igazat! — szólás úgy is él vényes. hogy aki nevet, -vagy nevettet, az meg is mondja az igazat. Talán azért is, mert az önfeledt nevetéstől kibuknak, feloldódnak belőlünk beidegződéseink és belső görcseink. Némi panaszkodások között bevallotta, hogy a nagy humoristaegyéniségek — sorolt jó néhányat! — már elmenték. s nekik, maiaknak „csak" annyi maradt, hogy a mindennapi emberek által elébük tálalt humor- anyagból megszerkesszék a műsorukat. S minden példájával ékesen bizonyította, hogy maga a nyersanyag feldolgozatlanul. a szakmai gongiumi nevelő, népművelő. A Képzőművészeti Főiskolát 1985-ben fejeztem be. A harmincadik évén túl az ember rendezgeti a tapasztalatait. s pontosabban látja mi a feladata. Sokat köszönhetek a férjemnek, Her- czeg István grafikusnak, aki bírálataival kevésbé, sokkal inkább a biztatásával segít. Igaz is — neveti el magát —, én jóval keményebb, őszintébb kritikusa vagyok, mint mások. A legfontosabb az. hogy tiszteletben tartjuk egymás gondolatait, s nem is szólunk bele a másik munkájába. Szerencse ez, vagy nem? — különböző al- katúak vagyunk, legalábbis a kifejezésmódunk eltérő. — Az, hogy a kecskeméti kiállításon értékelték a képemet, ez biztatást és erőt adott, de nem jelenti azt, hogy elégedett vagyok. Az utat már megtaláltam. Most már csak végig kell menni rajta ... dosság. az írói lelemény és lelkiismeret nélkül vajmi keveset érne. S miközben a szórakoztatás, nevettetés felvállalt munkáját, a hallgatóság visszajelzéseit is figyelve végezte, rákanyaro- dótt Karinthy Frigyesre, akit napjainkban — születésének századik évfordulója okán — ismét gyakrabban emlegetünk. Latinovits Zoltán hangján megszólaltatta a híres Olrvecrona-operáció regényváltozatából éppen azt a részt, amikor az író szavakban is rögzíti, hogyan élte meg a sebészeti beavatkozást: a szöveg és a Lati- novits-hang együtt döbbenetes hatást váltott ki. Ha eddig nem tudtuk volna, most Kaposy megint egyszer közölte velünk, éppen ezzel a drámai, sőt. tragikus részlettel: a derű mögött is. minden pillanatunkban ott leselkednek gondjaink, tragédiáink; az önfeledtség, a jó ízű nevetés igencsak megszenvedhető lelki ajándék. Ezért is áll hűségesen nagy mestere, Karinthy szolgálatában. És milyen fegyelemmel és milyen szerényen! Nagy pillanatokat köszön az egri közönség a Karinthy Színpad vezetőjének. (farkas) PAUL NEGOLESCU: Fő az éberség Az üzem kapujánál a portás megállította az autót. — Mi az ott a hátsó ülésen? — Fű. — Sok? — Hát... egy zsáknyi. — Ez baj, barátocskám. Honnan van az a fű? — Az üres telekről. — Rakd ki. — Miért? — Azért, mert az üres telek a gyár területéhez tartozik. — És fél zsákkal szabad? — Nem szabad. Rakd ki. — Rendben van, kirakom — dünnyögte a sofőr. — Most már mehetsz — mondta már szelidebben a portás. Az autó kigördült a kapun. A sofőr igy szólt a kísérőjéhez: — Láttad, hogy átvágtam? — Kit? — Hát ezt az ostoba portást. — De hiszen kidobatta veled a füvet! — Ez igaz, Viszont elloptam az autót! (Fordította: Gellért György) (jámbor) Karinthy szolgálatában
