Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 18., szombat 5. AZ ÜZLETÉRT MENNI KELL Nyári dollárok a varrodában Könnyű nyári szoknyák készülnek tőkés exportra a varrodában JAVULT A CIGÁNYSÁG HELYZETE HEVESEN Beilleszkedés fokról fokra Nem győztem ámuini. Méghogy 38 millió a bevételük a dollárelszámolású termékekből ? Egy másik szám villant elő: tavaly ilyenkor a milliók száma még 6-nál tartott. Ml van tehát? Romlik a piaci helyzetünk vagy javul? — Meg kell küzdeni az ilyen teljesítményért — figyelmeztetett Czakó Jánosáé, a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatója. — A téli kemény fagyok például nálunk az anyagellátásban okoztak nehézséget. Lemaradtunk a tervben, de szeptember végére utol akarjuk érni magunkat. A fordulat tavaly következett be. Az első hat hónapban még nagyon kétséges volt, hogyan teljesítik az évet, de júliustól kezdve egyre inkább visszajutottak a régi kerékvágásba. — Jelentkeztek ' ismét a régebbi partnerek, és újabb megrendelők is akadtak — mondta az igazgatónő. — Az USA-ból a philadelphiai HOOK, a MYCO pedig New York-i cég. Ezek mind nagy tételeket kérnek. — Ügy van ez, hogy egyszer csak kap egy telexet, vagy megszólal a telefon, és azt közlik, rendelnének néhány ezer szoknyát, ha elvállalnák? — Ha így lenne. A gyakorlatban viszont az történik, hogy amikor kint járok külföldön, mindig érdeklődöm a már ismerős megrendelőinknél, tudnak-e valakit, aki dolgoztatna velünk. Ilyenkor készséggel adnak felvilágosítást. Így kezdődik. A folytatás pedig? Természetesen egy előtárgyalás útján lehet csak a tényleges üzletet megkötni. Ebben már a külkereskedelmi vállalat ad segítséget. — A tárgyalások azonban nem húzódhatnak el. Sokszor szinte másodpercek alatt kell dönteni. A külkereskedelmi szakemberünk, még a kalkulációban is segít. — Inkább csak egy kis hasznot akarnak először, semmint a nagyobb összeg elriassza a várható és remélt partnert az üzlettől? — Nem, nem, ezt nem szabad megtenni. Utána már nem tudnánk feljebb emelni árainkat. Megfelelő árat kell mondanunk a kezdet kezdetén is. Később pedig lehet növelni az összeget, ha már elnyertük a megrendelőnk elégedettségét. — Mivel tudják ezt elnyerni? — Csak a kifogástalan minőséggel. A nyugati cégek mielőtt a szerződést megkötnék, eljönnek hozzánk. Igen, ide Gyöngyösre. Nemcsak azt nézik meg, hogy milyen terméket adunk ki a kezünkből, hanem az üzemet teljes egészében, a berendezéseinket. a gépeinket. a szerszámainkat. Ellenőreik pedig az átvételkor nézik át a szállítandó tételt. Ez csak szúrópróbaszerűen történik meg. Kint pedig, a cég telephelyén tételesen átvizsgálnak minden darabot. — És ha hibát találnak? — Attól függ, milyen hibát. Ha csak apróságról van szó, és az is éppen csak előfordul, csupán figyelmeztetnek bennünket. Ha nem ilyen természetű a kifogásuk, akkor ... Akkor még az is előfordulhat, hogy nem veszik át a szállítmányt. — Előfordulhat, vagy előfordult? — Nyugodtan mondhatom: még komoly reklamáció nem fordult elő. Szinte kifogástalan minőségben dolgoztunk és dolgozunk. Másként nem lehet. A tőkés piacon nem lehet magyarázkodni. — Az úgy van, hogy fogja magát, és kiugrik Amerikába? — Nem egészen. Be kell jelentenem, meg kell jelölnöm, hová megyek, miről tárgyalunk, milyen üzleti lehetőség kínálkozik. Mindig jön velem egy külkeres is. — A vállalatnak nincs saját valutakerete. Miből fizeti a külföldi utak költségeit? — Miután mi dollárért is dolgozunk, hivatkozhatom arra, hogy az így „megtermelt” valutából a kiutazáshoz kapjak bizonyos összeget. Ez a napidíjból áll és a repülőjegy árából. A szállodai költségeket is elszámolhatom. De taxira, még villamosra sem számolhatok el semmit. Étkezni...? Ha van rá időm. a legjobb esetben is valamelyik büfébe, gyorskiszolgáló étte- rerríbe mehetek be. — Ha van ideje ... ? Örökké csak nem tárgyal? — Nem is lehet. A partnereknek az ideje ott csakugyan pénz. Aki sokat beszél előttük, az „leszerepel”, hogy úgy mondjam. Tehát azokat az órákat, amelyeket két megbeszélés között eltölthetek. arra kell használnom, hogy járjam az üzleteket, nézzem a kirakatokat, figyeljek az utcán közlekedő emberek öltözködésére. Ha akarja: szakmai tapasztalatcserét folytatok önszorgalomból, saját szervezéssel. — Azt gondolhatom. hogy odaát kis szériákat kérnek, mert a divat gyorsan változik. Milyen a megrendelésük? — Kaptunk egy próbarendelést 2800 szoknyára. Amikor ennek alapján döntöttek, akkor következett az igazi mennyiség. Szabadidő ruhából 36 000-ret készítünk. Ez már olyan széria, ami megérdemli a figyelmet. — A munkát el is kell végezni. Hogyan állnak a létszámmal? — Itt a gondunk. Egy műszakban dolgozunk, de a gépeink alapján ezt emelnünk kellene. Kikkel? Szívesen veszünk fel úgy dolgozókat, hogy mi vállaljuk a betanításukat. Ha kétszer annyian lennénk, mint amennyien vagyunk, akkor jobb volna a helyzetünk. De az átlagkereset nálunk 54 000 forint. — Ha a szabályozók nem lennének olyan szigorúak, tudnának többet fizetni a dolgozóknak? — Természetesen. Jelentős mértékben emelhetnénk a béreket. Kik azok, akik a nyári melegben is olyan szorgalmasan varrnak a dollárokért? Mármint azokért a dollárokért, amiket az állami szervek, pénzintézetek kapnak. A szabászaton a Ságváry Endre brigád tevékenykedik Faragó Sándorné irányításával. A mintákat Bencze Gyuláné rajzolja rá az anyagra. A darabokat Lakatos Gyuláné szegi el. Az Előre brigád Mádai Lászlónk vezetésével dolgoztik az előkészítőben. A szalagnál a Béke, Barátság brigád szorgoskodik. őket a tevékenységükben Kovács Emilné irányítja. Danyi Béláné a Petőfi Sándor nevét viselő brigádnak a feje. Pétervásárán a „régi” cégnek, a PYBODY-nak a megrendelésére varrják a nagykabátokat a November 7. brigád tagjai Forgó Mária brigádvezető segítségével. Bélapátfalván a Martos Flóra brigád tagjai ugyancsak .nagykabátot gyárDanyi Béláné brigádvezető a gép mellett (Fotó: Szántó György) tanak. A vezetőjük itt Holló Gyuláné. Kiskörén a Zrínyi Ilona brigád végzi a munkáját. Vezetőjük Szén Bálintné. Ugyancsak nagykabátot készítenek. Néhány nevet. néhány személyt említettünk csak a sok közül. Ugyanígy lehetett volna még tucatszám sorolni azokat, akik most, a nyári időjárásban ugyanúgy végzik feladataikat, mint az év más időszakában. Az a kezdetben említett eddigi 38 millió csak úgy jöhetett össze. hogy ők a gép előtt ülve, a szabászaton, az előkészítőben, de a vállalat más munkahelyein is sok-sok részmunkát végeznek. olykor filléres egységárakon, szorgalmasan, kitartóan és — ez nagyon fontos — kiváló minőségben. A megrendelő csak a kifogástalan teljesítményt hajlandó megfizetni. Él lehet érni ezt a színvonalat nálunk fis. napjainkban is? A példa adva van: Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat. El ne felejtsem: rubelért is. forintért is ugyanígy dolgoznak. Igaz, ők mindig csak forintot kapnak a borítékban. Mégis mint a szemük fényére, úgy vigyáznak a minőségre. Kivételes lények talán? Nem. Becsületes. tisztességes, szorgalmas munkások. Számítani lehet rájuk — •is!... G. Molnár Ferenc Mit lehet tenni értük, s mekkorák az eddig elért eredmények? Hevesen rendszeres időközökben megvizsgálják az illetékesek a cigányság helyzetét, nem utolsósorban annak érdekében, hogy mielőbb megszűnjék külön kérdés lenni az, miként élnék, milyenek a munkakörülményeik? Állás és lakás A lehetőségekhez képest egyelőre sajnos lassú a fejlődés. Az okok közt nyilván nagy szerepet játszik, hogy a településen viszonylag kevés a munkalehetőség. A cigány nők szaktudás híján és a nagy család terhével a vállukon elsősorban az állami gazdaságban vagy a termelőszövetkezetben helyezkedhetnek el, ott is idényjelleggel. A férfiak kedvezőbb helyzetben vannak, ám jó részük így is ingázik. Pedig mennyivel könnyebb azoknak beilleszkedni, akiket már elfogadott egy helybéli munkaközösség. Ehhez persze szükséges az igyekezet, a tenni akarás is, nem elegendő a támogatásokat zsebre vágni. A fiatalokon szerencsére egyre inkább érezni a jószándékot. Mind többen tanulnak szakmát, s mind többen kötnek — ez sem csekélység — érvényes házasságot. Az új családoknak már nem kell okvetlen lerobbant cigánytelepen lakniuk. Az elmúlt évek során sokat fejlődött a lakáskultúra, igaz, nem ritka a zsúfoltság. a több család együttélése sem. Vannak, akik ragaszkodnak régi, megszokott környezetükhöz, s ezzel számolni kell az illetékeseknek. Az óvodától az orvosig A hagyományos otthonok, közösségek hatása mellett mindinkább érvényesül az óvodáké, iskoláké is. A szülők szemléletének változását jelzi, hogy már nem tiltakoznak például előkészítőbe íratni gyermeküket, csupán szűkös anyagi helyzetükre hivatkoznak. Az elmúlt években azonban pénzbeli segítséget kaptak azok. akik óvodába küldték csemetéjüket — megvásárlandó az ide szükséges fölszerelést. Emelkedett a napköziellátásban részesülők aránya is. A térítési díjak mérsékeltek. Az új életforma mellett azonban még igencsak hódít a régi, nem kevés feladatot adva az egészségügynek. A telepen élők közt az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő fertőző betegségek. többször kell szűrővizsgálatokat. ellenőrzéseket folytatni. A légyirtás, a szúnyogirtás rutineljárás nyaranta. Gondot okoz még a kutyák nagy létszáma, tekintettel az esetleges veszettséget okozó harapásokra .. . A tanács különös figyel met fordít az ehelyütt la kók. de általában is a cigányság szociális helyzetére. Bár az 55—60 éven felüliek száma csekély, segélyezésük elengedhetetlen, mivel a leszármazottak maguk is támogatásra szorulván. nem tudják ellátni az időskorúakat. Sajnálatos, hogy bár lenne lehetőség rá. nem veszik igénybe az öregek napközi otthonának szolgáltatásait... További erőfeszítések A föntebbiekből kiderül, van még bőven teendő azért, hogy zavartalan legyen az együttélés a „magyarok” és a cigányok közt. Különösen. ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak a hivatalos statisztikákban sok a szabálysértés, de — föl nem jegyzetten — a mindennapok során is. Az egyik kiemelt feladat a konfliktusok megelőzésének érdekében természetesen a műveltség növelése körükben. Továbbra is törekedni kell arra. hogy minél nagyobb számban befe jezzék az általános iskolát, és szakmát szerezzenek a cigány fiúk, leányok. Talán ezt elérve valamivel köny- nyebben megy majd a többi... Németi Zsuzsa A bejáratnál... Az én kötelem a legjobb A papagájárus Megveszem-e? (Fotó: Szabó Sándor) Kirakodóvásár Hatvanban A vidéken élőknek a kirakodóvásár ma is egy „nagyáruház". Lehet kapni, „minden szinten, szinte minden”, ahogy a jól ismert reklámszöveg hirdeti. A kertes házak portáihoz, a kisgazdaságokhoz nélkülözhetetlen apróságok, csecsebecsék sorakoznak a standokon, s nem hiányoznak a kisiparos mesterek remekei sem.
