Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

A Filharmónia egri évadzáró hangversenyéről Csajkovszkij, Chopin, Dvorák — amerikai karmesterei Megtartotta évadzáró hangversenyét a Gárdonyi Géza Színházban az Országos Filharmónia. Az Állami Hangver­senyzenekar ezúttal szláv muzsikát szólaltatott meg, a tévé tavalyi karmesterversenyének győztese, a huszonkilenc éves George Robert Hanson dirigensi közreműködése mellett. Gyöngyösi kórháztörténeti kiállítás A gyöngyösi Bugát Pál Kórház 1988-ban ünnepli fennállásának 150. évfor­dulóját. Ebből az alkalom­ból egy nagyszabású kiállí­tással emlékeznek a másfél évszázados jubileumra. Elő­zetesként egy kamarajelle­gű bemutatót állítottak ösz- sze a Mátra Múzeum és a kórház munkatársai. Ez a tárlat három nagy területet ismertet. Elsőként Bugát Pálnak, a híres XIX. századi orvosnak, természet- tudósnak és nyelvésznek állítanak emléket. Érdekes dokumentumokon át lehet követni életútját: az anya­könyvi kivonatától a tinta- tartóján át a Természettu­dományi Társulat — a TIT elődje — 1846-os alapító ok­leveléig terjed a sor. A má­sodik részben az intézmény múltja idéződik fel. Az 1838- ban létesült Alapítványi Közkórház adakozási jegy­zőkönyve. majd az 1885-ös alapszabályzat látható. Ké­sőbb az igazgatók munkás­ságát lehet nyomon követni. A következő részben pedig a gyógyítás története, illet­ve az Ecséden született Richter Gedeon, a Kőbányai Gyógyszergyár alapítója áll a középpontban. A Bugát Pál Kórházban július 15-ig látható kiállí­tást az intézmény mai éle­téről szóló tablók zárják. A program körül, a kon­cert előtt hetekkel is némi bizonytalanság volt tapasz­talható, s ez . még fokozta a közönség várakozását. Vé­gül is minden kérdés meg­oldódott, az egri zenerajon­gók nagyszerű estét köszön­hetnek a Filharmóniának. Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája 1869- ből származik, többszöri át­írás után nyerte el mai for­máját és tartalmát. Bővé­rű romantika Shakespeare színpadi művének zenében megélt feldolgozása. Dvorák Új világ szimfó­niája. az e-moll sajátos öt­vözete azoknak a zenei és honvágyból fakadó remi­niszcenciáknak, amiket a szerző amerikai tartózkodá­sának évei alatt átélt. De mindaz, amit kottafejekben rögzített az utókor számá­ra. az hamisítatlanul cseh muzsika. Amikor ezt a mű­vet. éppen népszerűsége miatt gyakran hallhatjuk, végiggondoljuk. kitetszik: mennyi természetes ünne­pélyesség, életöröm árad be­lőle, lelkesít, himnikus ré­giókat érint bennünk, no­ha nem egy részletében csak a boldogság utáni vágy hangjai csendülnek fel. A két mű fogta közre Chopin f-moll zongoraver­senyét. amelyet a nagy len­gyel romantikus még 1829- ben írt. A mű harmadik tételében a lengyel nemzeti táncok forgatagában érez­tük magunkat és ez az él­mény újabb színt adott mindahhoz, amit a másik két szerzőtől hallottunk. Az Állami Hangverseny- zenekar mindig is szívesen látott vendége a városnak. Tiszteletünk és megbecsülé­sünk csak elmélyült akkor, amikor még Ferencsik Já­nossal együtt hangversenye­zett az egri székesegyház­ban. Ez a világjáró zene­kar a legszebb hagyomá­nyaihoz híven ezt a most programra tűzött szláv mu­zsikát is nagyszerűen szó­laltatta meg. Érdemes fel­figyelni arra. mennyire -érzi ez a zenekar a teret, hogyan alkalmazkodott az egyébként jó akusztikájú, de kis mére- ,tű színházteremhez. És az is említésre méltó, ahogyan a karmester elképzeléseit, az elhangzó számokról vallott felfogását magáévá tette. George Robert Hanson. ugyanis csak az első taktu­soknál tetszett lírai hango­lású irányítónak. Éppen a Rómeó és Júlia drámaibb sodrásakor kitűnt, hogy ér­zékeny figyelemmel ügyel a markánsabb részekre is. Ki­aknázza azokat a hatásele­meket. amikre a közönség felkészülten vár. A Dvofák- szimfónia teljes szépségében ragyogott ebben a minden részletre gondosan ügyelő karmesteri felfogásban. Chopin f-mollját Falvay Sándor játszotta. A hallga­tóság. a telt ház pótszékek- kel — mindig is szívesen veszi, ha a nemzetközi vo­nalban otthonosan mozgó szólisták egymásnak adják a kilincset nálunk, hiszen az egyéniség, az új szín mindig is emlékezetessé tehet egy- egy estet. Ez a várakozá­sunk a f-mollal kapcsolat­ban csak részben vált való­ra, mert a teljes ráhango­lódás a chopini muzsiká­ra a versenymű harmadik tételére érett be: ott mutat­ta meg a formát és tartal­mat a művész, ahogyan az első tételénél is reméltük volna. Ez az évadzárás minden mozzanatával együtt nagy­szerű élményként marad meg. És ezt Pándi Marian- ne-nak is köszönhetjük, aki nemcsak értelmünket készí­ti fel a zene befogadására bevezetőivel. érzelmileg is tájol. Már hosszú évek óta! Farkas András ORÁNTÓL DUNAFÖLDVÁRIG A kettő mégis egy Valami hihetetlen nagy eltérés érzékelhető azonnal a kétféle anyag között: Af­rika után a Börzsöny néz vissza ránk a képékből. Ezt az ívet fogja át a kiállítás, amelyen Határ János lépett a közönség elé a Gyöngyösi Galériában. Mégis egy és ugyanaz a látásmód, ugyan­az a felfogás. ugyan­az a rácsodálkozás, ugyanaz az elmerengés és szelíd nyu­galom, megejtő hangulat kö­szön ránk, akár az Oráni piac, akár a Téli hangulat című kép előtt áll meg a szemlélődő. Pedig mennyivel másabb a szín, az árnyék, a táj és mennyivel másabbak az em­berek is Afrika északi ré­szén. mint itthon, a szelíd folyó partján vagy a meg­hitt csendet sugárzó erdő­ben. Az is feltűnhet, hogy amíg az itthoni tájak az em­ber valóságos jelenléte nél­kül állnak elénk, az afrikai táblák nyüzsgő embercso­portokat mutatnak fel. Igaz. inkább csak lebegő humu­szok kavalkádja nyomul elénk, mintsem gondokkal küszködő. örömökkel meg­áldott személyek sokasága. Itt a tömeg mindent elfed, semmint nem egyénit, in­kább életképet mutat fel. semmint magát az életet. Az itthoni képek csupa szelídséget tárnak elénk, még az olyan dideregtető té­mában is. mint amit a Téli hangulat vagy a testvér­párja, a Zord tél hordoz magában. Igazán bizserge- tő meleget a bronzbarnába és óaranyba hajló őszi er­dő sugároz. Szelíd mosollyal nézegeti az ember ezeket a képeket. De ellentétük is akad: a Halászbárka lilái, kékei és sárgái valósággal ingerük a nézőt. Az önarckép édeskés ró­zsaszínjét nem tudom hová tenni. Sajátos részlet az is, hogy a képek fái csak a törzsü­ket kínálják oda meditálás- ra. bár a köröttük lebegő csend és a párás szelídség elandalít. Losonci Miklós művészet- történész megállapításából hadd álljon itt néhány sor: „Lélekkel átfűtött hőség­színekkel örökíti meg az észak-afrikai tengerpart vö­röslő izzását, melynek ké­szülődése a hazai tér faddi sávja fel a Börzsönyig." A betű szerint lemásolt idézet eléggé sajátságos ki­fejezéseket használ. Lehet rajtuk gondolkodni. Beval­lom, nekem egy kissé misz­tikus ez a fogalmazás. Ha­tár János képei sokkal nyíltabbak, egyértelműbbek, kifejezésmódjuk is sokkal demokratikusabb. Nincs ben­nük talány, illetve: a talány csak annyi, ami minden em­bernek egyaránt birtoka, a lélek, amely magán szűri át az élményt, hogy hírvivő­ként adja tovább a többi­eknek. Nemcsak az afrikai ihle- tettségű képekért volt ér­demes megnézni a Gyön­gyösi Galéria kiállítását. (g. molnár) Vita zárás? Másokkal együtt élénk fi­gyelemmel kísértem a 168 óra közérdeklődésre számot- tartó sorozatát, amelynek témája az iskolai fegye­lem olykor végzetes la­zulása volt. Korábban már elismeréssel adóztam a vál­lalkozásnak, annak, hogy a stáb tagjai sorakoztatták az ellentétes véleményeket. He­lyesen cselekedtek, mert csak ilyen előkészítés után születhet egészséges, meg­nyugtató, előremutató ösz- szegzés. így aztán nem cso­da. hogy ez is izgatott. A szombat délutáni vita­zárás mégis csalódást oko­zott. Elfogott az elvégezte­tett, de semmi sem tisz­tázott hangulata. A riporter megszólaltatta Hegedűs Gé­zát. a méltán népszerű írót, a kitűnő nevelőt, és Gazsó Ferenc művelődési minisz­terhelyettest. A pro és kontrák dzsun­gelében ketten próbáltak va­lamiféle rendet teremteni, de az annyira remélt kon­szenzus nem jött létre. Érthető, ugyanis egyikő­jük sem lelte meg azt az iránytűt, azt az Ariadne- fonalat, amely a biztató hol­napok felé jelez, illetve mu­tat. Maradtak annyiban, hogy a probléma élő, aggasztó, orvoslást sürget. Mégsem felesleges az ef­féle „ütköztetés”, hiszen a részigazságok is elgondol­kodtatóak. töprengésre kés«.- tetőek. Kirajzolódtak a kontúrok, világos az, hogy a jelenlegi­nél sokkal több kimagasló műveltségű pedagógusra van szükség, mert csak a szak­mai tökély szerezhet egyér­telmű tekintélyt. Az ilyen tanítókra, tanárokra fel­néznek a minden újra -fo­gékony, a kétségtelen érté­kek előtt fejet hajtó ifjak, az ő óráikon nem renitens- kednek. zajonganak. hanem tudásra szomjúhozva sajá­títják el azokat az ismere­teket, amelyek garantálják, hogy felnőtté válva se re­kedjenek meg, s maguk is bővítsék tájékozottságukat. Miként közelíthető meg ez a szint? Mindenekelőtt bel­ső igénytől sarkallt, folya­matos önképzéssel. Ezt ugyan nem könnyű felmér­ni. rublikázni. másfelé még­sem érdemes haladni, hiszen aki ilyen szemléletű, egyre- másra megosztja a frissen felfedezett titkokat diák­jaival, partnereinek tekinti valamennyiöket, s közösen örvendeznek amiatt, hogy lé­pést tartanak korukkal. Ezt a szellemi csúcsot kel­lene megrohamozni ahhoz, hogy a mai panaszok a jö­vőben enyhüljenek, sőt hosz- szabb távon véglegesen or- voslódjanak. Ezért medicina az a dis­puta, amelyet bizonyára még jó néhányszor feleleveníte­nek. Nem csak az éter hullá­main, hanem a napilapok hasábjain is. Vegyestál A Táskarádiót elsősorban a fiataloknak szerkesztik, azaz „gazdái” rétegműsor­nak szánták. Eredményes munkálkodásuk érdeme az, • hogy minden korosztály kép­viselői találnak a különbö­ző programokban nekik pos­tázott információkat. Dicséretes, hogy a kollé­gák a legaktuálisabb, a pil­lanatnyilag tényleg fontos kérdéseket járják körül, elemzik, taglalják. Ezzel ma­gyarázható, hogy nagy lét­számú, állandó közönség hallgatja őket. A legutóbb — vasárnap — a művi meddővé tétel legali­zálásának mozzanatait villan­tották fel. Tették ezt talp­raesetten. ötletesen, hadba- vetve a műfaji változatos­ság frappáns kelléktárát, azaz tudósítottak, majd eh- , - hez a blokkhoz riporteleme­ket társítottak, ekként is szuggerálva az érdeklődést. » Gondoskodtak színes anyag­ról is. Portrét készítettek Baranyai Györgyné buda­pesti kiskereskedőről, aki olcsó termékeket vesz és el­ad. Eszűkbe jutott a katedrán állók áldozathozatala is, helytállásuk előtt sajátos módon tisztelegtek. Gye­rekek beszéltek róluk, egyé­ni szemszögből tolmácsolva a hálát, a kritikus ízektől sem mentes megbecsülést. Dukál a jeles minősítés, amely azt is sejteti, hogy ké­sőbb sem kell tartaniuk a szerényebb érdemjegyektől. Pécsi István a természet - grafikákon Balogh Péter grafikusművész kiállítása az Egri Megyei Könyvtár aulájában tekinthető meg. A nagy tehetségű, korán elhunyt művész színes grafikáin a természet és a gyermekkönyvek képzelt hősei je­lennek meg (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom