Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. június 8., hétfő 3. „Felhasználni egymás tapasztalatait...” Beszélgetés P. A. Zsuravljovval, a Csuvas Szakszervezeti Tanács elnökével Az elmúlt héten az SZMT meghívására Heves me­gyébe érkezett a Csuvas ASZSZK szakszervezeti kül­döttsége. A házigazdák igen színes programot állítot­tak össze számukra. P. A. Zsuravljovval, a magyar- országi tapasztalatokról, a Szovjetunióban folyó át­alakításról és az ebből adódó szakszervezeti feladatok­ról beszélgettünk. , — Először is arról kérdez­ném: milyen tapasztalatot szerzett néhány napos itt tar­tózkodása során? — Eddig három üzemben, o Heves Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat, a Heves Megyei Sütő- és Édes­ipari Vállalat gyöngyösi üzemeiben, valamint a Pa- rádsasvári Üveggyárban jár­tunk. s rengeteg emberrel találkoztunk. Ezeken a he­lyeken is világosan látszott, hogy korszerű és jó körül­mények között dolgoznak az emberek. Hó színvonalú szo­ciális helyiségek állnak ren­delkezésre. s megoldott az étkeztetés is. Gondolom mindezen feltételeknek kö­szönhetően a munkások fe­lelősséggel végzik tevékeny­ségüket. Nyilvánvaló, hogy a szociális feltételek meg­teremtése nélkül nincs si­keres termelőmunka. És ami még feltűnt: a gaz­dálkodó egységek önállósága, érdekeltsége. A termelés egész folyamatára kiterjed a figyelmük, sőt az áruk szál­lítására és értékesítésére is — saját boltjaikon keresz­tül. Ügy érzem, különösen ez utóbbi tekintetben sok jó tapasztalatot szereztem. — Feltűnt, hogy ön szin­te minden találkozón nagy érdeklődést mutatott a vál­lalati tanácsok működése iránt... — Nem véletlenül. Nálunk is hasonló változtatások vannak napirenden, s most gyűjtjük össze az ezzel kap­csolatos ismereteket. Engem elsősorban e tanácsok nagy­fokú önállósága fogott meg. Tanulmányoznunk kell: mi az. ami a magyar példából átvehető, s melyek a speciá­lis elemek. Természetesen a sajátosságokat szem előtt kell tartanunk, hisz már az indulásnál sem teljesen azo­nos a helyzet. Nálunk az úgynevezett munkáskollek­tívák tanácsában rendes tag­ként szerepel a párt. a kom- szomol és a szákszervezet képviselője, míg Magyar- országon mindez más mód­szer alapján szerveződik. Mindenkinek a saját körül­ményeivel kell számolnia, ám a tapasztalatok cseréje elengedhetetlen. — Magyarországon — in­dokoltan — különleges fi­gyelem kíséri a Szovjetunió­beli változásokat. Milyen szerep hárul ott a szakszer­vezetekre az átalakítás mun­kálatainak folyamatában? Egyrészt jelentős hatással bír a termelés korszerűsí­tésében : a munkatermelé­kenység növelésében, a mi­nőség javításában, a racio­nális anyagfelhasználás, a szervezettség és munkafe­gyelem elősegítésében, ösz- szességében az optimális körülmények megteremtésé­ben. Így sokhelyütt a má­sodik. harmadik műszák be­vezetésekor ügyelnünk kell a folyamatos szállításra és anyagellátásra. a munka­védelmi előírások ellenőr­zésére. Ugyanakkor a szo­ciális területen gondoskod­ni kell arról, hogy a dolgo­zók nyugodtan járjanak munkába: óvodákat üze­meltetünk. míg az éjszakai műszakosoknak este is me­leg ételt biztosítunk. Mind a termelési, mind a szociá­lis tervek kidolgozásában és ellenőrzésében nagyobb mértékben kell hogy bele­szóljunk. — A dolgozók közérzetét alapvetően befolyásolja a lakáskérdés. A vállalatok, a szakszervezetek milyen módon segítik elő a lakás­hoz jutást? — Nemrégiben a Szovjet­unióban elfogadtak egy prog­ramot. melynek értelmé­ben 2000-ig minden család­nak önálló lakást kell adni. Addig azonban egy sor mód­szer segítségével próbáljuk enyhíteni a gondokat. Lé­teznek vállalati lakásprog­ramok. E vállalatok egy­részt építőipari cégekkel köt­nek szerződést lakások épí­tésére. de az üzemeknek gyakran saját építőipari ap­parátusuk — szakemberek­kel. gépekkel — is van. amellyel közvetlenül építe­nek házakat dolgozóiknak. (Fotó: Köhidi Imre) A gyárak kedvezményes áron adnak építőanyagokat és hiteleket, az utóbbiaknak egyébként csak az ötvenszá- zalékát kell visszafizetniük. — Nemrégiben azt olvas­tam. hogy a szakszerveze­teknek a Szovjetunióban joguk van leváltani a rosz- szul dolgozó gazdasági ve­zetőket. Mi ennek a mecha­nizmusa. s tud-e ön konk­rét példákról? — Igen. van ilyen lehe­tőség is. Ha egy gazdasági vezető durván megsérti az előírásokat, vagy nagy hi­bákat követ el. akkor a vál­lalati szakszervezeti tanács megbírságolhatja öt. be­zárathatja az üzemet, vagy a vezető eltávolítását java­solhatja. amelyet aztán a szakszervezetek felsőből ta­nácsa hagy jóvá. A bezárás esetén az ott dolgozóknak teljes fizetést adnak. A példa: egy traktorgyár­ban az üzem vezetője súlyo­san vétett a munkavédelmi előírások ellen, elmulasz­totta az ellenőrzést, ezért leváltották. Ezekben a kér­désekben az úgynevezett szakszervezeti inspektorok Kezdeményezhetik az eljárást. Ám feladatuk ennél több: ők a közvetlen felelősei an­nak. hogy a dolgozók érde­kei ne szenvedjenek csor­bát. Ügyelnek arra is. hogy a munkával kapcsolatos tör­vényességet ne sértsék meg. segítséget adnak az embe­reknek a munkaügyi viták­ban is. — Köszönjük a beszélge­tést! Havas András FÜZESABONYBAN A Ramovill újabb szolgáltatása Hogyan alkalmazkodnak? A nagyüzemek és a gazdasági környezet A közgazdasági környezet­hez való alkalmazkodás igen lényeges feladatot jelent a mezőgazdasági üzemeknek is. Erről tartottak értekezletet az Erdőtelki Szabadság Ter­melőszövetkezetben. Ott vol­tak szűkebb hazánk állami gazdaságainak igazgatói, . a termelőszövetkezeti elnökök, továbbá az első számú pénz­ügyi irányítók is. jurányi Jánosnak, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zetőjének megnyitó szavai után tájékoztatók hangzot­tak el. Többek között az Agrobank szerepéről, az élel­miszer-gazdaság fejlesztésé­ben. Ezenkívül szó volt az üzleti bankkapcsolatok vál­lalati-szövetkezeti hasznosí­tásáról, valamint az export­értékesítés javításának lehe­tőségeiről, a kis és közepes gazdasági szervezeteknél. (Tudósítónktól) A Ramovill Szolgáltató és Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat hívta életre füzes­abonyi leányvállalatát azzal a céllal, hogy ,a szolgáltatás­nak megfelelő háttéripart biztosítson. Józsa Ferenctől, az abonyi üzem igazgatóíjá­tól megtudtuk, hogy ez év februárjától abszorpciós agg­regátok felújítását végzik hazai, illetve NDK partne­rek részére, továbbá egysé­gek és modulok felújításá­val is foglalkoznak. Ezentúl híradástechnikai egységek összeszerelését is elvégzik a nagykereskedelem részére. A Ramovill az Universal szerviztől vette bérletbe a füzesabonyi épületet, ame­lyen hat és fél millió forin­tos átalakítási, korszerűsítési munkával tette lehetővé az üzem beindulását. A hét végén újabb keres­kedelmi egységgel lettek gazdagabbak. Ünnepélyes ke­retek között Tóth Tibornak, a füzesabonyi városi jogú nagyközségi pártbizottság titkárának és dr. Bocsi Jó­zsefnek, a községi tanács el­nökének jelenlétében dr. Pós Tamás, a Ramovill kereske­delmi igazgatója adta át rendeltetésének a műszaki boltot. Az ünnepség után Adorján Istvánná, a bolt vezetője elmondotta, hogy kereskedelmi egységük a ha­zai viszonylatban — a Ra­movill keretein belül — ga­ranciában lecseréli a ké­szülékeket, s megjavítva, újszerű, forgalomképes álla­potban, csökkentett áron ér­tékesíti azokat. Ezenkívül az új műszaki árúk széles ská­láját is forgalmazzák, gyor­sított, helyi OTP-ügyinté- zéssel, a lakosság igényeinek megfelelően. Évente mintegy 30 millió forintos forgalomra számítanak. (Szigetváry József) Konyhán - a gyermekekért Kell a jó étvágy is a koszthoz A pedagógusnap táján talán a legritkábban gondolunk — a diák­konyhákra is. Jóllehet, az itt dolgozóknak sem éppen jelentéktelen a szerepük a gyermekek fejlődésében. Hiszen nem elég a kislányok, -fiúk „fejét tömni”, a mindennapi szellemi táplálék mellett a vá­lasztékos étrendről, en­nivalóról is újra, meg újra gondoskodni kell. Nos. ennek a másik hiva­tásnak próbálnak megfelel­ni például a Felső-magyar- országi Vendéglátó Vállalat 88. számú, „Diák” éttermé­ben is Bársony Kálmánék. Az Egri 8. Sz. Általános Is­kolában otthont kapott „üz­let” az intézet megnyitása óta szolgálja a helyi tanu­lók. nevelők és az egyik test­vérintézmény, a távolabbi 5- ös „ide kapcsolt” hasonló közönségének ellátását. Sza­bad kapacitásával pedig — mert a leggazdaságosabb ki­használás itt is követelmény — néhány környékbeli cég, a Vas vili, az Afit dolgozóit, no meg az érdeklődő nyug­díjasokat, kismamákat. önmagában sem könnyű a 800 körüli „fogyasztóra” — vendégre — főzni, hát még ilyen vegyes összetételű elő­fizető igényeit kielégíteni! Bársonyné — „Évi néni” — mondja is, hogy talán akkor sem volt nehezebb dolga, amikor a bélapátfalvi nagy- beruházáson — csúcsidőben — háromezer felnőttet ebé­deltetett. Mert az az igazság, hogy mást szeret az elsős és a nyolcadikos, a tanító, tanár vagy a kereskedő, az autó­szerelő; aztán a fiatalasszoy szájíze sem egyező az öreg­emberével. Neki pedig, mint az étterem vezetőjének — a jó karmesterhez hasonlóan —. össze kell hangolnia a mindenkor? kínálatot. Olyan csapatot kell dirigálnia, amely hosszú távon képes megfelelni sajátos feladatá­nak. Szerencsére nincs különö­sebb baj ezzel az együttes­sel. amelyet úgyszólván ma­ga válogatott, s amelynek nagyobb részével — kitűnő, helyettesével, Rigó Zsig- mondnéval az élen — kez­dettől itt munkálkodik. — Főként a diákok élet­kori sajátosságainak figye­lembevételével igyekszünk összeállítani a napi ajánla­tot, amihez a gyermekeknél természetesen a tízórai és a délutáni uzsonna is hozzá tartozik — magyarázza a vezető. — Hatvan-hetvenfé- le étel kerül az asztalra, há­rom négy hetente ismétlődik a menü. Az ismertebb fő­zelékektől, feltétektől, a di­vatosabb Jókai-bablevesig ehetik főztjeinket, van ka­lács. sütemény, gyümölcs is a tányéron. S noha a tíz­órai és az uzsonna összesen 7 forintjából nem túlságo­san lehet művészkedni, a zsíros kenyér, a párizsi, a sajt vagy más hasonló mel­lé már primőr korában jut egy-egy kis zöldhagyma, uborka, paradicsom, paprika is ... Ha hellyel-közzel akad­tak is kisebb „nézeteltéré­sek”, úgy érezzük, hogy ma többé-kevésbé szent a béke az étterem körül. Különösen azóta, hogy a napköziveze­tő véleménye, javaslata is hetente érződik „étlapun­kon” ... Nincs sok időnk mással is foglalkozni, hi­szen hetente hat órakor kez­dünk, tizenegyig végeznünk kell a konyhán, fél tizenket­tőtől délután kettőig egy­mást váltják a csoportok a pult előtt — de a délelőtti büféről sem feledkezünk meg. Szívesen csomagolunk egy-egy kirándulásra, s far­sang idején azért mindig kü­lön szolgálatot is vállalunk, a jobb hangulat kedvéért. Szendviccsel, hűsítővel. Remek segítője a főnök- aászony vágyainak a sza­kács, Kelemen Lászióné, s egyre inkább a „szárnybon­togató” ifjabb ínyesmester, Nagy Attila is. — Napi teendőim végzé­sében rengeteget jelent szá­momra, hogy 13 esztendeig főztem a szakmunkástanulók konyháján is — mondja Ke­lemenné, néhány perces szü­netet tartván munkájában. — Ha az ottani vendégsereg valamivel „nagyobb” is volt a mostaninál, mindenképpen gyermekekből állt, s így nem sokat kellett „igazítanom” a szokottabbon. Szeretem, amit csinálok, odahaza is, szinte naponta főzök. Pedig a fér­jem is üzemi koszton él, nagyfiam pedig katona ... Szegény srácon lötyög is a mundér, amióta mellőlem el­került! A kiszolgálóablak előtt az első csoportok, a legki­sebbek fejezik be éppen az étkezést. Ügy adják át a he­lyeiket. hogy tisztán marad az asztal. Az egyik rendcsi­náló, Rohonczi Kata, az 1/B- ből. — Minden sornak van fe­lelőse — csicsergi bájosan —, s egy-egy hétig tart a szolgálata. Most rajtam a sor. Van kedvem hozzá. — Hogy ízlett az ebéd? — A paprikáskrumpli, na­gyon! Előtte viszont a pa­radicsomlevest jobban meg­ettem volna ... S szeretem a frankfurtit is. Vincze Judit — mint ki­derül — csak a répát sze­degette ki a tavaszi leves­ből, a többiek pedig — Agár­di Réka, Szucsik Anita, Mik- si Ági — otthagyták bizony, az egészet. Bársony Kálmánná kony­havezető mosolyogva nyug­tázza a véleményeket. — Nincs mit szépítenünk a tényeken. Bárhogyan is akarunk a kedvükben járni, nem mindig arat teljes tet­szést, amit eléjük teszünk. Van egy csomó slágerétel. nagyon szeretik például a hüvelyeseket, a babot, a zöldborsót, lencsét. Kedvelik a gyümölcsszószokat, öntete­ket, a paradicsomos készít­ményeket, a tésztaféléket vagy az imént említett ser- penyős burgonyát, de a sós­kával, a parajjal, a salátá­val, már eléggé .,hadilábon” állnak. Hiába bizonygatjuk, hogy a tavaszi leves is tele van vitaminnal, ha egyszer a kóla, a rostos ivóié jobban esik. Olykor-olykor Buda­pesten, a Gyermekélelmezé­si Vállalatnál tett tapaszta­latcsere-látogatásunk után, kísérletezünk is a poharas „leveshelyeúesítövel”, de en­nek a szülők sem nagyon örülnek. Ha pedig olyat is megpróbálunk, az ízek na­gyobb megismertetésére, az étkezési szokások változtatá­sára, mint például az indiai recept alapján készített ..kó­kusztej”. utóbb éppenséggel az alapanyaghiány fékezi a kedvünket. S mert sajnos nem csak a kókuszreszelék­kel vannak ellátási gondok, néha az elérhetőbb diós vagy mákos tésztát sem adhat­juk ... Egyébként nem panasz­kodnék a szállítókra, mert az a mintegy tíz cég, amely- lyel kapcsolatban állunk, ál­talában azért meghozza, amit kérünk. A kis iroda falán az ezüst­koszorús konyhai brigád el­ismerései. Két dicséret a vál­lalat igazgatójától, s a „Ki­váló Üzlet” számára szóló oklevél. Meg egy kedves filckép a jól sikerült kirán­duláson való közreműködé­sért, a 2/A. osztály 3. cso­portjától. S ez utóbbi az, amit mind­nél többre tartanak ... Gy. Gy. \ Az Egri 8. Számú Általános Iskolában Kelemen Lászlóné és Nagy Attila szolgálja ki a diákokat • (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom