Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-01 / 127. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 1., hétfő A KÉPERNYŐ ELŐTT Végletek Egy hét... Egyre szegényesebb. elszomorítóbb a kínálat. A televíziósok esetleges anyagi gondjait még csak megértjük. az igénytelenséget azonban aligha, mert a szakmai felkészültséggel társult ötletgazdagság hatékonyan ellensúlyozná a pillanatnyi forinthiányt. Persze kizárólag akkor, ha az alkotók folyvást hivatásuk magaslatán állnak. Sajnos, nem ez a mindennapi gyakorlat, hiszen mind sűrűbben bosszankodunk a jellegtelen produkciók. a könnyelműen elszalásztott lehetőségek miatt. A Hét egyelőre nem versenghet — valószínűleg hosz- szú távra szóló előrejelzés ez — a mindig remekbe formált rádiós 168 órával. Ezen nem csodálkozunk. legfeljebb ábban bízunk, hogy a kevésbé ügyesek tanulnak majd a talpraesettebbektől, a 'tapasztaltabbaktól. Annak viszont egyáltalán nem örülünk. ha a csetlő-botló riporter nem ura témájának. s képtelen célratörően, szellemesen kérdezni, vitatkozni. Ez történt a személyi jövedelemadóval. illetve annak közrajongást aligha kiváltó tervezetével kapcsolatban is. A Pénzügyminisztérium főosztályvezetője mondta a magáét — végtére is ez a kötelessége. ezért kapja tisztes bérét —. a képernyős zsurnaliszta viszont hallgatott, igeneit, s megfeledkezett a jogos, az indokolt ellenérvek hadbavetésé- ről. Tette ezt többek között Garas Dezső színművész valamennyiünkért perlekedő prológusa után. rá sem döbbenve arra. hogy vizsgázik, méghozzá százezrek, milliók előtt. Szombaton este a rendkívül tehetséges Antal Imre a lassan kilencvenöt esztendős Siménfalvy Sándort „faggatta” a Thália szolgálatában eltöltött évtizedekről. Ezúttal arctalanul, karakter nélkül dolgozott, nem zavarták őt a bántó aránytalanságok. nem is egyszer elsiiklott a lényeg mellett, s leblokkolt annál, ami garantáltan mellékes. Ártott az ügynek, önmagának. a sorozatnak, s annák a nagyszerű egyéniségnek. akiről az átgondolatlanul beosztott fél órában mindössze infor- mációmozaiikokat gyűjthet- tünfc össze. Ezért szólunk, emiatt figyelmeztetünk. mert a két póldá — s ez a megdöbbentő — nem kivétel, hanem jellemző motívum, halott nem szabadna, kellene annak lennie. Már csak azért sem, mert a képességekből ennél sokkal magasabb nívóra futja. Elég csak emlékeztetni Mester Ákos adottságaira, csorbát soha nem szenvedő lelkiismeretességére, riado- zást egyáltalán nem tükröző problémamegközelítésére. Ezt nyújtja nemcsak az éter hullámain, hanem a képernyőn is. Elsősorban azért, mert meggyőződése, hogy őrhelyén mindnyájunkat képvisel. s hiszi, vallja: ezen a poszton következetesen ke- rülendők a negatív végletek. Pécsi István Fejetlenség (Képzelje el. kedves olvasó: egy kórházi ágyon arra ébred, hogy nem az. aki. Az agyát más testbe ültették át. hiába tapogatja arcát, az nem ismerős. Ebből a furcsa alaphelyzetből indította a Harmadik élet című jugoszláv tévédráma alkotógárdája filmjét. Ha úgy vesz- szük. tudományos-fantasztikus gondolatmeneten haladtak végig, ám a tudomány gyors léptekkel halad előre, s ami ma még lehetetlennek látszik, az holnapra már gyakorlat lehet. S bizony nagyon különös erkölcsi és társadalmi ellentmondások keletkező e t nék. Ma még túlságosan bonyolult sebészi és egyéb eljárásnak tűnik az agyátültetés. De már más szervek cseréjénél is fölmerültek hasonló kérdések. Nem gyökeresen mások, mint a feltételezett helyzetben, csupán egyelőre kevésbé összetettek. Az író, Borisz Grabnar csupán a végletekig sarkította a megoldásra váró feszültségeket. Mert a szociológusok, a filozófusok elgondolkodnak az emberről, de az orvos viszont minden áron igyekszik megmenteni, visszahozni az életbe. Az elmélet és a gyakorlat között sok ,.ha- tárvil longás” keletkezhet. Különösen akkor, ha nem vetünk számot következetesen a valós helyzettel. A Harmadik életben mintegy „meghosszabbították” a jelent, s úgy ábrázolták a képzelt szituációt, hogy a tudomány még inkább előrehalad. s hozzá képest az eredmények értelmezése az eddigieknél is jobban háttérbe szorul. Olyan szempontból érdekessé vált a mű, hogy hatványozottan láthattuk saját gondjainkat. Ám ott némi naivságra botolhattunk. ahol az események jövőbeli értelmezését mutatták be. S mivel elméletileg nem elég megalapozott alapanyagot kaptak kézhez a stáb tagjai, a maguk eszközeivel sem tudták tovább mélyíteni az értelmezést. így aztán felemás alkotásnak lehettünk tanúi: az érdekes ötlet kidolgozatlan maradt. Sem logikailag, sem művészileg nem járták végig az utat, kiérleietlen. felszínes lett a tévédráma. Kár. hogy így történt. A főszereplő játéka megért volna többet is. Viszonylag hálátlan szövegével a tehetséges Jozica Avbelj nehezen tudott mit kezdeni. Ebből is látható, hogy nemcsak 2020- ban lesz fejetlenség. Az agyak ma sincsenek mindig a helyükön. Gábor László Újjászülető kastély Erdötarcsán közel hatvanmillió forintos beruházási költséggel felújítják a XVIII. században épült Szentmiklósi—Ku- binyi kastélyt, mely eddig iskolaként működött. A megszépülő műemlék a Magyar Tudományos Akadémia akotóhá- zaként működik majd (Fotó: Rigó Tibor — KS) — A múzeumi szervezettel kapcsolatban sokan ugrásszerű fejlődést emlegetnek. Kérem, világítsa ezt meg néhány ténnyel és adattal! — Míg 1958-ban hazánkban száztizennyolc múzeum működött, addig ma ez a szám eléri a hatszázötvenet. E növekedéssel párhuzamosan a műtárgyállomány is megháromszorozódott: jelenleg meghaladja a tízmilliót. Folyamatosan, töretlen ívben növekedett a látogatottság. Tavaly húszmilliónál többen voltak kíváncsiak kiállításainkra. Ez annak is köszönhető, hogy megnőtt az érdeklődés a múlt iránt. Hogy más területről vett példával is igazoljam ezt; soha ennyi memoár, esszé és tanulmánykötet nem jelent meg korábban, mint az utóbbi években. A szakember- gárda megháromszorozódott. és kiegyenlítődött a Budapesten és a vidéken dolgozó muzeológusok száma. Ezzel összefüggésben fokozódott a tudományos munka, és jelentősen emelkedett kiállításaink színvonala. Köz- művelődési tevékenységünk módszereit és rendszerét, az utóbbi tizenöt évben alakítottuk ki, de máris szép eredményeket könyvelhetünk el. — Fordítsuk meg az érmet, és nézzük most a másik oldalát ... — Nos, a viharos fejlődés hátterében, számos probléma halmozódott fel. meiyek megoldása nélkül nem tudunk az intenzív fejlesztés szakaszába lépni e területen sem. Az egyik legfontosabb, hogy a gyűjtés, feldolgozás, közzététel hármas követelményének ma mindössze intézményeink 20—30 százaléka képes eleget tenni. A maradék 70—80 százalék fenntartása. fejlesztése erre a „kisebbségre” nehezedik, és ez költségvetési aránytalanSéta az egri várban. A múlt iránti érdeklődést már gyermekkorban fel kell kelteni... súgókat is szül. Nehezíti az előrelépést az is, hogy a muzeológusok fele nem részesült megfelelő képzésben, illetve, hogy sok olyan szakma jelent meg területünkön, amelyekben egyáltalán nincs ilyen képzés. A szükséges ismereteket a munka során kell megtanulni az érintetteknek. Növeli gondjainkat, hogy jelentős nyugdíjazási hullám várható, és így több fiatal szakemberre lenne szükség, mint amennyi az egyetemekről kikerül. A munkaerő belső struktúrája is kiigazításra szorul. Hiányoznak a gyűjtemény- és raktárkezelők, a technikusok, a rajzolók és fotósok, a k,- állításrendezők. így a muzeológusokat sok „kényszer- munka” vonja el a kutatástól. Egy kolléga mondta e helyzet jellemzésére: a muzeológus gyűjt, feldolgoz, kiállít és trógerol... Teszi ezt ráadásul úgy. hogy 1977 óta nem volt itt központi bérrendezés, ezért megindult napjainkban az elvándorlás is. — Külön kell szólnom a restaurátorokról. Munkájukat külföldön is elismeréssel emlegetik, de mi azt is tudjuk, milyen körülmények között dolgoznak. Egy emberre negyvenezer műtárgy jut. ennyit kellene évente gondoznia. így képtelenség hatékony műtárgyvédelmet megvalósítani, márpedig a múzeum feladata mégis csak az, hogy átmentse a múlt érdekeit a jövőbe. Hogy egy példát is mondjak: a Tanácsköztársaság dokumentumai nagyrészt gyenge minőségű háborús papíron maradtak fönn. Ezek megóvásához egyelőre még a megfelelő technika is hiányzik ... — Milyen stratégiát dolgoztak ki a kibontakozás megindítására? — Számos területen előre kívánunk lépni, s ehhez az irányítás bizonyos korrekciója is szükséges. A meglevő irányelvek, rendeletek és szabályzatok ugyanis már nem fogják át a hálózat egészét. Kidolgoztunk és — többek között itt Egerben is — megvitattunk egy fejlesztési koncepciót, melyet az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya is véleményezett, illetve az Országgyűlés kulturális bizottsága is „szemügyre vesz”. Ebben felsoroljuk teendőinket. így a minőségi követelmények, o tudományosság előtérbe helyezését, az említett hármas funkció harmonikus kibontakoztatását, a megyei múzeumok szerepkörének bővítését, az egyetemi szintű képzést és a felnőttoktatás megszervezését. Pótolnunk kell a múzeumlánc hiányzó szemeit, erősíteni a regionális kutatásokat, fejleszteni a múzeumok és az iskolák kapcsolatait. Szervezettebbé, átgondoltabbá kívánjuk tenni a jelenkori anyag gyűjtését, hiszen a jövő kiállításait ma kell megalapozni. Üj raktárakra, tárolóhelyekre van szükség, és — néhány keserű tapasztalat bizonyítja — fokozni kell a vagyonvédelmet is. Fontosnak tartjuk a külföldi kapcsolatok kiépítését, hiszen a tudományos információk cseréje hatékonyabbá teszi munkánkat. — E koncepció alapján elkészült egy rövid és középtávú intézkedési terv, amelyet a minisztérium is elfogadott. A legsürgetőbb feladat most egy normatívatervezet megalkotása, mely meghatározza egy múzeum működésének minimális követelményeit. A jövőben alapítandó intézményeknek csak akkor adunk működési engedélyt, ha eleget tesznek űz ebben rögzített kritériumoknak, így lehetővé válik szervezetünk fokozatos korrekciója. — Mennyire tükrözte ez a mostani találkozó az eredményeket és a gondokat? Hogyan értékeli az egri tanácskozást ? — Évente rendezünk másmás városban hasonló konferenciákat. Ez a legszélesebb szakmai fórum, ahol mindig sok fontos s érdekes észrevétel, ötlet hangzik el. Nagyon jól szervezett, gördülékenyen bonyolított három napot töltöttünk itt, és egy rendkívül jól irányított múzeumi hálózat munkájába pillanthattunk be, amiért ezúton is szeretnénk köszönetét mondani dr. Bo- dó Sándornak és munkatársainak. Koncz János E zek itt friss halottak voltaik, és senki sem törődött egyébbel, csak a zsebükkel. — „Saját halottunk” — vagy akire úgy gondolt még. hogy saját halottunk — „meglepően kevés” — állapította meg Nick. A zubbonyuk ki volt gombolva, a zsebük kifordítva. s ahogy feküdtek, abból lehetett látni a támadás lefolyását és szakszerűségét. Tekintet nélkül a nemzetiségükre. egyformán felpuf- fasztotta valamennyit a meleg idő. (Ernest Hemingway) Napóleon azt tanította, hogy a katonai művészet titka: erősebbnek lenni az ellenfélnél azokon a pontoA hadviselés kon és azokban a pillanatokban. ahoi és amikor a döntést keressük. (Jevgenyij Viktorovics Tarle) A harctéri szabályzat úgy rendelkezik, hogy az eszközök megválasztásában elkövetett hiba nem olyan súlyos. mint a mellőzésük. (Lion Feuchtwanger) „Harmadik Zélandban leöltük a lakosság kétharmadát. hogy a meg maradta kát esernyőink és nadrágtartóink vásárlására kényszerít- sük.” (Anatole France) A front kalitka, ahol az embereknek idegesen kell várakozni arra. ami történni fog. A gránátök röpülőpályájának rácsa alatt fekszünk, s a bizonytalanság feszültségében élünk. Fölöttünk a végtelen lebeg. Ha egy lövedék jön. lebújhatök. eny- nyi az egész; hogy hova csap le, azt nem tudom pontosan, és nem is változtathatok rajta semmit... Éppoly véletlenül, mint ahogy eltalálnak, életben is maradhatok. A gránátbiztos fedezékben ri- pityára téphetnek, s a szabad mezőn sértetlenül állhatok tíz óra hosszat pergőtűzben ... Minden katonát csak ezer véletlen tarthat életben. És minden katona hisz és bízik a véletlenben. (Erich Maria Remarque) „A csatára majd csak akkor kerüljön sor. amikor az ellenségnek több embere fél a tieidtől, mint azok az ellenségtől.” (Paxrmenion) (Gyűjtötte: Havasházi László) Egy viharos fejlődés ellentmondásai Beszélgetés a múzeumokról A közelmúltban Egerben rendezték meg a múzeumigazgatók országos találkozóját. A tanácskozáson sok szó esett az eredményekről, de még több a felhalmozódott gondokról, ellentmondásokról, illetve ezek megoldásának lehetséges módjairól. Ezekről kértünk rövid összefoglalást dr. Selmeczi László kandidátustól, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályvezetőjétől.
