Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-04 / 130. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 4., csütörtök BEMUTATÓ A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Dario Fo: Nem fizetünk, nem fizetünk! Szombat este mutatták be a József Attila Színház és a Gárdonyi Géza Színház közös produkcióját, Dario Fo: Nem fizetünk, nem fizetünk! című kétrészes komédiáját az egri színházban. A szerző társadalmi szereposztását tekintve is rendkívül színes egyéniség: drámaíró, színész, rendező. 1952 óta saját társulata számára írja a „commedia dell’ arte’’ bohózataira emlékeztető darabjait, de nem tagadja meg az olasz színház pirandellói hagyományait. Az abszurd, a szürrealista világkép, az érzelmeket ránk árasztó költészet sajátos hatása sem ismeretlen előtte. Azonkívül milánói születésű. KívülrőUbelüIről ismeri ennek a metropolisznak az életét, „az amerikai tempót” és méreteket, azt a több millió embert őrlő fortyogást, amihez képest a másfél milliós Róma mindennapi nyüzsgése kedélyes idill. Ebben a komédiájában, színpadi agitációjában. a nem is egyszer véres milánói valóság elemeiből felépített költői varázslatában bevezet egy lakótelepi lakásba. ahol az idősödő munkás házaspár. Antonia és Giovanni morzsolják mindennapjaikat. Vagy a mindennapi gondok morzsolják fel őket. A gyár függvényei ők, annak, amit ott keresnek. És kereshetnének. Ebben a lakótelepi lakásban szerényen, de minden a helyén van. Ez a család, amit egykor a szeretet, a fiatalság csodálatos varázsa teremtett, gondok halmaza: nincs pénz, tartoznak a házbérrel, a gáz-, a villanyszámlával, csaknem üres a hűtőszekrény. Amíg a köztereken harsog a reklám, az emberek agyát módszeresen mossa a hang és a látvány, kitetszik: a vagyon, a szépség, a jó kedv, a nyugalom, az érzelmek fényűzése csak azoknak jut ki, akik a társadalmi gépezet ravaszdi működése közben harácsolhatnak. Ráadásul ezek a harácsolok még láthatatlanok is. mert helyettük a rendőrség, a törvény, a csendőrség jelenik meg: az erőszak. Dario Fo ítélete nyílt és nyers: egy tudathasadásos társadalomban az utcai látszat és a család otthoni valósága közt szakadék tátong. A bábeli hangzavar, a tülekedés. a lelki és szellemi állapot — a testiről nem is beszélve — menekülési kényszerré válik. Antonia ki is mondja: láthatatlan kerítések veszik körül az embereket, mindenki nyűggé alakul át önmaga és a másik számára. Kegyetlen verkli ez, ezért hagyta el őket az ő fiuk is. Aki azt hiszi, hogy megszabadult valamitől, de ez „a gépezet” őt is éppúgy felfalja majd, mint ahogyan őket is lopni kényszerítette. Itt minden abszurddá torzul a köznapi körülmények között, épp ezért indokolttá lép elő minden tett és szó. És az utóbbi — mármint a szöveg — csak úgy árad ebből a délii temperamentumból. De azért úgy, hogy észrevétlenül költészetté is átalakul. Ebbe a gyújtóanyaggal éppenséggel túladagolt milánói társadalomba beüt egy olyan pillanat, amikor Antonia, a feleség elköveti az erkölcsi és logikai hibát: részt vesz az áruház kifosztásában. Giovanni, a férj, aki élemedettebb is, lojális is, mert tiszteli a törvényt, a demokrácia játékszabályait, mumussá nő Antonia szemében: mi lesz, mit szól az ember, ha ezt az árubő- ságet az asztalon meglátja? Itt pattan ki a kényszer, itt születnek az indokok, azok „a bizonyos asszonyi mesék”. amiket a férjek kénytelenek elhinni. Itt a sorozatos lódítás fűződik-fonódik össze költészetté, a szituáció alkalmas arra, hogy végbemenjen előttünk egy folyamat, aminek agátatív ereje van. Nem attól robban végül is az írói, a színpadi bomba, mert az abszurd, a szatirikus, az agitatív elemek sűrítik az atmoszférát, a játékot inkább művileg fejezi be az író; ami fontos: kitárult két embernek és környezetének reménytelen, kiüresedő élete. Ez a végeredmény. Gáli László, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója vállalta a darab megrendezését. Ezt a politikai komédiát úgy állította az általa elképzelt és megformálandó egri közönség elé, hogy közben azt a viszonyt is jelezze, amit ki akar alakítani magában ezzel a várossal, ennek a tájnak az emberanyagával, szellemi mikroklímájával. Munkáját, elképzeléseit megértéssel, rokonszenv- vel, az értéket teremtő szakembernek kijáró visszaköszön éssel fogadjuk. Azzal a lelkes tapssal, amit a komolyan végzett feladat megérdemel. Útmutatásként is elfogadta Dario Fo 1974-es előszavát e darabhoz: „A paradox mechanizmust egyetlen billentyű indítja el, mint egy pantográf, felnagyítja, megkettőzi, feje tetejére állítja, felgyorsítja és csúcspontjára viszi”. Tovább: „Nem előadunk, hanem bemutatunk egy történetet." Gáli Lászlót igazán a tanulságos történet bemutatása érdekelte. A társadalmi állapot darabbeli szószedete, a használt fogalmak, mint „elhúzódó reform”, „az adó ilyen vagy olyan csavarása”, a „harácsolok”, a „pénzben dúskálók” emlegetése sanda áthallásra is nyit lehetőséget; a krízis megjelenési formái a modern államokban összehasonlíthatók; fogalmazásban is fellelhetők a párhuzamok. A félreérthetőséget elkerülendő, a történetet egyértelművé teendő — vitathatóan — iktat be az élőképek elé egy éneklő, vörös overallos brigádot, s a kis kórus a mozgalmi dalokkal igyekszik alaphangulatot teremteni a játékhoz. Színészvezetésében, a figurák megkomponálásában, a kényes lélektani szituációk feloldásában azonban Gáli elemében van. A rendező is megérezte, hogy a darab lelkét, a sugárzó szöveget Antonia mondja el. Bár az ösz- szesűrűsödő konfliktusoknak a végső megoldása hiányzik, és a második részben mintha a realitások felé húzódásban Giovanni határozná meg a történések irányát, a költészet, a valóság feletti lebegést, a görcsoldó mondatokat, a sorsot elviselhetővé tevő felismeréseket Antonia ismerteti. Giovannit jól vezette-formálta a játék szövege és a jellem törvényei szerint. Játékmesteri fogása is. hogy a túláradó temperamentummal küszködő Antonia mellett, annak ellenében a kelepcébe került ember arcát, néma vívódását vezérli nála visszafogottabban és pontosan. S mert az öt színésznek ugyanazon a szinten kell maradnia, hogy egységes játékrend keletkez- hessék, a mostohán megírt Margherita, a labdát visszadobáló partnernek megírt Luigi, a politikai szakkönyvekből is ránk köszönő rendőr, csendőr a lehetőség szerint színpadi ötletekkel feldúsítva lépnek a porondra, azaz a küzdelembe. A hulla- szállító semleges figura, az apa meg mintha a görög komédiákból kódorgott volna ide. Darab- és színészválasztás lehettek és lettek így a biztos siker zálogai. A színlap szerint is első helyen áll Antonia. Szabó Éva érti, hogyan kell a jellemet elfogadtatni. A déli szenvedélyesség, a hangerővel való bánásmód, ahogyan a győzni akarás, a cselekvés mámora, az öröm kifejezése megszületik a mozdulatokban, a mondatokban; ahogyan a hit és a hitelesség szétválnak, majd összezárulnak hirtelen az arcán, a gesztusaiban — arról győzi meg a közönséget, hogy ez a színésznő most nagy lehetőséget kapott. Ki is használta. amennyire az író és a darab kétfelé ágazó világa, a valóság és „a bűn”, „a hiba leplezése” ezt neki lehetővé tette. Giovanni Horváth Sándor helyes értelmezésében úgy indul a játékba, mintha egy brosúrából vágták volna ki, mert Dario Fo, a belenyugvó kisembert béketűrőnek látja. De fel akarja heccelni, el akarja érni nála, vele, általa, hogy az egyre nagyobb nyomort termelő lojalitást a sorozatos megaláztatás miatt is, mint magatartást, végül is megtagadja. Ezt a fejlődést ez a lassú eszmélés tempósságával éri el Horváth Sándor. Lelki, meggyőződésben haladásának tanúi vagyunk, s mire a hitvallásszerű monológot kezdi, már ő lázad, lázit az igazság nevében. A játék adta kereten belül Borbás Gabi, Zsolnai András és TJjréti László jó partnerei a két atmoszférát teremtő színpadi hősnek. A prófétalelkű Dario Fo jellegzetes figurái ők, néhány mondattal, erős színekkel. A kis színpadon a lakótelepi lakás és a harsogó külvilág érzékeltetésére a vendég tervező Pilinyi Márta jól használható díszletet állított össze. A darab rendezői példányából kitetszik, hogy jó néhány hasznos dramaturgiai beavatkozás változtatta meg a fordító Nyerges László szövegét. A darab így is hosszú, a csaknem háromórás játékidő túlhaladja mai színházi beidegződéseinket. Farkas András EGY NAGY KOSÁR SÁRGA ÉS PIROS ALMA A kislány: tanító néni Mi legyen az őrsnek a neve? — ez az olvasmány címe. tanakodnak, értelmezik a második osztályosok. Aki valamit nem ért, rögtön jelentkezik, két ujját felnyújtva, és a tanító néni máris válaszol. Mi az, hogy filigrán? Hát persze, egészen kicsi és vékony. Ezt közösen beszélik meg a gyerekekkel. És mi az, hogy kiválogatni? Egy faluban sokkalta családiasabb az élet... (Fotó: Perl Márton) — Képzeld el, hogy van egy nagy kosár alma. A kosárban piros és sárga gyümölcsök. Te melyiket választod? A sárgát vagy a pirosat? Ha a pirosat, máris kiválogattad. Bükkszenterzsébeten vagyunk, abban a kis faluban, amelyik télen szinte elzárt a világtól. Vasútvonal sincs. A fiatal tanító néni, Guruz Zita busszal jár ki mindennap Egerből. Tüneményes, Ifiúr \toiy,"S----teái iMgWSÉáSr n élkül tanít, hallgatván óráját úgy tűnik: arra termett, hogy tanítson. Kérek egy kis időt a gyerekektől, hogy beszélgethessek Zitával. Elébb minden padsornak külön feladatot ad. Hadd dolgozzanak önállóan a gyerekek. — Nem is vagyok már olyan kezdő a szakmában — mondja a tanító néni. — Két évet tanítottam Százhalombattán, természetesen egészen más körülmények kozott. Jelentkeztem Szegedre, majd Egerbe, de egyszer sem sikerült. — Ezek szerint nem tett le a szándékáról... — Ó. nem. Elképzelni sem tudom az életem tanítás nélkül. Számomra a gyerekek jelentenek mindent. Az, hogy velük lehetek, hogy játszhatom velük, taníthatom őket. — Jól érzi itt magát ebben a kis faluban? — Nagyon. Szívesen csinálom, zokszó nélkül kelek föl minden reggel öt órakor, és utazom másfél órát, de én ezt természetesnek is tartom. Olyan hálásak ezek a kicsik. Akármit mesélek, mondok nekik, hangulatában tökéletesen visszaadják. — Milyenek a bükkszent- erzsébeti másodikosok? — Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, sokkalta fogékonyabbak, mint a városiak. Igaz, életükben még nem láttak metrót, nem voltak cirkuszban, egyszerűen nem jártak Pesten. Szeretném őket mindezekkel megismertetni. Egyébként pátosz nélkül mondom: van 16 kis rossz kölyköm. De az is igaz, hogy rendkívül ragaszkodóDelta „A műsort írta és összeállította: Várhelyi Tamás” — olvashatjuk a Delta című tudományos híradó, a televízió egyik legnépszerűbb műsorának főcímében. Hogyan született és mióta él a Delta, hogyan készül hétről hétre, mi rejlik emögött a rövid információ mögött, hogy „írta és összeállította”? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Várhelyi Tamást. — Kezdjük a kezdetekkel. Mióta létezik a televízióban a Delta? — Jövőre lesz 25 éves — kapjuk a választ. — Az idei tehát a 25. évfolyam. Én a műsor harmadik szerkesztője vagyok, és a Delta létrejötte előtt három tudományos ismeretterjesztő műsora volt a televíziónak. Ez lett a negyedik. Amikor azon törtük a fejünket, mi legyen az új hnűsor címe, ez a „negyedik” adta az ötletet. A delta a görög ABC negyedik betűje. — Tekintsük át röviden ezt a közel negyed évszázadot. — Az adások kezdetben 15 percesek voltaik és hat- hetente jelentkeztek. Aztán 3—4 hetente és valamivel hosszabb időtartamban. Volt, amikor vasárnaponként és volt, amikor pénteken jelentkezett a műsor. Most már jó ideje vasárnap délutánonként hangzik fel a Delta szignálja, jelennek meg alatta a jól ismert képsorok. A műsor 25 perces. — Hogyan jellemezné a Deltát? — Klasszikus híradó, amely tudományos újdonságokat prezentál. Természetesen hetente az egész rendelkezésünkre álló időt kitöltő újdonság nincs, ezért a műsort érdekességek, látványosságok egészítik ki. Ezek a rövid, tömör információk felkeltik az érdeklődést, hogy a nézők igyekezzenek utánanézni a témáknak. Persze, a lapok átfutási ideje az elektronikus technikához képest lassú, de néhány hónap múlva már a különböző külföldi és hazai folyóiratokban olvasni lehet a Deltában felvillantott újdonságokról. I — Mi a tapasztalatuk, hogyan fogadja a közönség a Deltát? — Nagy érdeklődéssel. Ezt bizonyítja a magas tet- szési index, általában 82— 86 pont körül van. Egyenletesen átlagosan 4—4,5 millióan nézik a Delta egy-egy adását. Nyáron is, amikor pedig nem túl ideális a vasárnap délután 6 órai időpont. Mégis, akit érdekelnek a tudományos újdonságok, úgy osztják be az idejüket, hogy nézni tudják. Vannak kiugró adatai is. Például, amikor a traumatológiáról szóló filmet vetítettük — bár a műsorvezető felhívta a figyelmet, hogy nem gyenge idegzetűeknek való lesz a látvány — 93 pont volt a tetszési index. — És bizonyíték a rengeteg levél, amit kapunk. Főleg az orvosi újdonságok iránt nagyon nagy az érdeklődés. A levelekből kitűnik, a nézők szeretik a rövid, tömör, sok információt adó tájékoztatásokat. — Honnan veszik az anyagokat? — Főleg a tévébe érkező anyagokból dolgozunk, és katalógusok alapján rendelünk. Feldolgozásuk nagyon sok munkát ad. — Kik a munkatársai? — Ifj. Kollányi Ágoston a rendező, ő is a harmadik, ahogyan én a harmadik szerkesztő vagyok. Az „ős” műsorvezető pedig több mint két évtizede Kudlik Júlia. A Delta sikeréiben neki nagy része van, de meggyőződésem, hogy az ő személyes sikeréhez hozzájárult a Delta műsorvezetése is. — Mik a terveik? — Minden Deltában van egy magyar filmtudósítás. Szeretnénk többet adni a magyar tudomány és technika eredményeiből. De a saját forgatás nem könnyű. Struktúrán, stíluson nem kívánunk változtatni. Igyekszünk tartani a jó átlagos színvonalat, hisz kiemelkedőt csak ritkán lehet nyújtani. Érdekes, közérthető anyagok adására törekszünk. Finomítani lehet és kell, érdekesebbé is szeretnénk tenni a Deltát, de ez csak részben függ tőlünk. Mindent lehet még jobban csinálni, nekünk is ez a célunk. E. M. ak, például van egy kis cigánylány, aki csak akkor jön az iskolába, amikor én tanítok. Beszélgetünk arról is, hogyan lehet kapcsolatot tartani a szülőkkel. S bár nem kell rácsodálkozni. mégis meglepő, arriit Zita elmond. A szülői munkaközösség nagyszerűen működik, és nemcsak a tagok, hanem minden gyerek apja. anyja szívén viseli gyereke tanulmányi előmenetelét. — Vagyis azt akarja mondani, hogy nem elmaradot- tabbak a falusiak a városi gyerekektől.. . — A családlátogatások alkalmával is meggyőződhetek erről. Mindenütt azt tapasztalom, hogy foglalkoznak a gyerekekkel. Olyan dolgok is előfordulnak, hogy leül a papa beszélgetni a kisfiával, és a kötetlen párbeszéd közben egyszer csak előveszik a szorzótáblát. Addig gyúr- lák', IffiúA a J-kicsi . rywtr mondja el tökéletesen. Vagy: a dédnagymama már nem is lát. olyan öreg, mégis kikérdezi a leckét az unokától. Az is jó, hogy az itt élő gyerekek tudják: a krumpli a földben terem, a tejet pedig a tehénke adja. Vagyis, valamilyen ismeretekkel szegényebbek, másokkal gazdagabbak is. — Ha arra tette föl ~az életét, hogy tanítson, mégis milyen szakra szeretne menni? — Földrajz és rajzra. Tudom, sokan megpróbálják újra meg újra, de én hiszem, hogy legközelebb sikerül. Jelenleg 2900 forint az alapfizetésem, ebből fizetem az albérletet, no meg az útiköltséget. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem panaszkodom. Egyszerűen jó érzés végigjönni ezen az utcán. itt Bükkszenterzsébeten, mindenki rám köszön és megkérdezi: hogy van, tanító néni? — Ha sikerül a felvételi, és elvégzi a főiskolát, vissza- jönne-e ebbe a faluba?-—'Ügy gondolom, igen. A vőlegényem Egerben lakik, ő már főiskolás. De a hét végeken máj: hiányoznak nekem^Sr gyerekek, tudom, -TltS'gy“'várnak. Nagyszerű érzés, amikor örülnek nekem. Talán nem nagyképűség az, ha elmondom, hogy nem csak a másodikosokkal érek el sikereket. A családlátogatások alkalmával, amikor beszélek a szülőkkel, látom rajtuk is a változást. Óriási öröm volt számomra, amikor az egyik otthonban a könyvespolcon megláttam a Mester és Margaritát... Mikes Márta
