Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
4. 339 2E W wMm AZlfV.-.T ■ V*' »: u 3 33 3 NÉPÚJSÁG, 1987. június 29., hétfő Egy hét... *--------------------------> A KÉPERNYŐ ELŐTT Megkésett ajándék BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Oktatás és közművelődés - nehéz terepen Veszprémben ünnepeltek a tévések, mi meg kitartóan unatkoztunk ezen a héten is, hiszen az álmosító ismétlések száma cseppet sem csökkent. Ráadásul az újnak titulált kínálat se szerezhetett közepesnél jobb minősítést. Apátiánkból szerencsére kizökkentett a csütörtök esti meglepetés, a Legkésőbb hatkor című tévéjáték bemutatása. ötven percre felvillanyo- zódtunk. Nem szűkölködtünk izgalomban, de művészi élményekben sem. Szórakoztunk, kikapcsolódtunk, s ugyanakkor átlagon felüli esztétikai .értékekkel gazdagodtunk. A siker mindenekelőtt az író Marc Perrier érdeme. Életízű, valóságtöltésű sztorit kreált. Krimit ígért, tartotta is szavát, de nem elégedett meg ennyivel. Kétszereplős játékához remek figurákat teremtett, mesteri, szinte utánozhatatlanul eredeti jellemrajzot produkálva. A különös sorsú idős és a fiatal férfit meghökkentő szituáció hozza össze. A játékkaszinót vakmerőén kiraboló ifjú kocsijával „berobog” a koros úr szobájába, s ebből a sajátos helyzetből fakad a bonyodalom. Párhuzamosan fut a bűnügyi, a lélektani vonal, s ez a kettősség lebilincselte a figyelmet. Ütköztek, birkóztak a karakterek, felizNagy sikere volt hosszú időn át az olyan magazin- műsoroknak, amelyek ízelítőt adtak általunk még nem ismert, kitűnő programokból. A Szeszélyes évszakok, a Zenebutik, s még jó néhány társuk abból élt, hogy mazsolázott. Ám, ez a módszer mindinkább elavul. Azt hiszem, nem is kell sokáig magyarázni, miért: alighogy megismerjük az eredetit, módunk van a Tom és Jerry-1 vagy a Benny Hill show-t teljes egészében megnézni, esetleg egy egész videoclip-összeállítást élvezni, érvényét veszti az előzetes műfaja. Mert másképp nehezen lehetne értelmezni az említett produkciókat : megízleltetnek velünk valamilyen új, ismeretlen ízt, amely jobb az eddigieknél. Rácsodálkozunk, alig várjuk, hogy mondjuk Antal Imre vagy Juhász Előd „megajándékozzon” bennünket valamilyen izgalmas képsorral. Igen ám, de egy idő után már több kellene belőle, nem érjük be egy-két csep- pel. A miénktől eltérő, pergőbb, szórakoztatóbb televíziózás vonzásába kerülünk. Valóságos „fertőzés” ez, a silányabb, nyögvenyelősebb honi adás egyre kopottabb- nak tűnik a szemünkben. A néhány frissebb levegőjű, más tempóban fogant kis epizód gyorsan felkelti a nézők figyelmét, s ezek fézottak a hamisítatlan konfliktusok, sorjáztak az extra fordulatok, s a vérbeli katarzis tisztítótüzében valamennyien bölcsebbé formálódtunk, humánusabb haj- landóságúak lettünk. Ismét rádöbbentünk arra, hogy az igazi emberség nem devalválódik, s biztos iránytűt nyújt a riadozó tanácstalanoknak. Az öregben apai érzések ébrednek, s felkarolja a végül is pórúl járt, huszon- évest, vagyis az egymásrautaltság lehetősége, illetve tudata elűzheti a keserűség komorító gomolyfelhőit. Persze csak akkor, ha akarjuk, kívánjulk, s teszünk is érte valamit. Valószínűleg a megnyerő gondolati mag is hozzájárult ahhoz, hogy a máskor is nagyszerű Csákányi László ezúttal különösképp kiemelkedő teljesítménnyel örvendeztessen meg minket. Straub Dezső ehhez a magas mércéhez igazodott, s majdhogy azonos rangú partnerré nőtt. Kár, hogy elsősorban az operett világában forog, mert prózai színészként még több babér részese lehetne. Tetszett a megkésett ajándék. Köszönet Nemere László rendezőnek. Jöhet a hasonló nívójú folytatás. Számos változatban ... nyében még kevesebbre értékelik a nagyon gyakran kísértő szürkeséget. Nincs más választás tehát, minthogy még jobban profitálnunk kell a tapasztalatokból, a külhoni példákból. Az elkényelmesedés nemcsak gazdasági, de kulturális téren is fenyegető veszély: ha nincs a televíziónk versenyhelyzetben, nem veszi fel a kesztyűt, ákkor előbb-utóbb a türelmetlenség és a bírálat még nagyobb hullámaival találja magát szemközt. Nem igaz, hogy nem lódult meg ennél az intézménynél a fejlődés. Csak hát az ütemével van baj. A közönség napról napra, hétről hétre valami jót, frisset, szórakoztatót szeretne. Azt hiszem, hamis védekezés az, hogy nem lehet mindenkit kiszolgálni, valamennyi rétegnek a kedvében járni. Az irodalom, a művészet nagyjai példát adtak arról, hogy tömegekhez lehet szólni magas színvonalon. Csak el kell kerülni a csapdákat, a művészieskedés vagy a silányság útvesztőit. Mindezt a pénteki Szeszélyes évszakok alatt gondoltam végig. S mert hogy túl sok időm kerekedett töprengeni, úgy vélem, hogy unatkoztam. Bár látszólag mindenben a kedvembe akartak járni a szerkesztők. De mindennek az avas ízétől sehogy sem tudtam megszabadulni. Gábor László A sarudi általános művelődési központ pártalap- szervezetének beszámoló taggyűlése a tanév végén az eredmények összegzése, s a szeptemberi feladatok kijelölése jegyében zajlott le. Juhász József, alapszervezeti párttitkár beszámolójában részletesen elemezte az intézmény helyzetét, a világnézeti, politikai, erkölcsi és szakmai oktatás és nevelés színvonalát. Mint kiemelte: a lehetőségekben, a technikai háttérben előrelépés történt, s a párttagság jelentős szerepet vállal ezek tervszerű felhasználásában. Ez annál is fontosabb, mivel növekszik a faluban a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű fiatalok száma. A cigánygyerekek beiskolázásánál nemegyszer a törvény szigorával is kell élni. Épp ezért két gyermekvédelmi felelős is van az .intézményben. Az általános művelődési központ különböző fórumain a pártalapszervezet megfeMind gyakrabban hallani: gazdálkodó szervezet vállalja föl a mecénás szerepét. Vajon miért? Vár-e valamit cserébe? Egyáltalán, miből telik bőkezű pártfogásra? A kérdésekre, mi sem természetesebb, egy szocialista mecénásnál. az egész országot behálózó Ofotértnál kerestünk választ. E fotócikkeket és -felszereléseket árusító vállalat a hazai fotográfiát bemutató műcsarnoki kiállítás mecénása. Nem ez az első eset, hogy a vállalat fölkarolja a fotóművészetet. Tavaly önállóan hirdetett pályázatot, s a legjobb alkotásokat saját bemutatótermében állította ki. Most is nagy volt az érdeklődés; 500 pályázó hétezer felvételét küldte el a Napvilágot látott a Délsziget című hatvani helytörténeti és művészeti folyóirat 8. száma. A középpontjában egy eddig még nyomtatásban meg nem jelent Németh Lószíó-dráma áll, az András, a király. Mint Grezsa Ferenc írja jegyzetében: ez a jeles szerző drámai zsengéi közé tartozik. A befejezetlen darabot minden valószínűség szerint harmadéves medikus korában írta. Blank versében írott történelmi tragédia. Az utolsó Árpád-házi uralkodónkéról szól, III. Endre koráról, mely telítve van vérrel és indulattal. Grezsa megállapítása szerint jórészt Szabó Dezső ideológiájának hatása alatt a „magyar öncé- lúság” lehetetlenségét panaszolja. Még a Horváthné meghal című novella „nagy ugrása” előtt keletkezett a mű. s egyelőre nélkülözi azokat az erényeket, amelyek a harmincas-negyvenes évek drámai vonulatát jellemzik. Érdemes a figyelemre, újabb vonásokkal gazdagítja a bennünk élő Németh László-képet. lelően hallatja szavát. Létszáma tizenkettő, ami azt jelenti, hogy a tantestület harmada párttag. A taggyűléseken a belső élet valamennyi lényeges kérdésével foglalkoztak. Jelentős részt vállalnak a település közéletében is. A párttitkár külön szólt a gondokról. A képesítés nélküli nevelők segítése nem kis feladat, jó lenne, ha sikerülne olyan módon megoldani az utánpótlást, hogy ők végeznék el a megfelelő felsőfokú iskolát. Ugyanis a pályázatokra nincs jelentkező, annak ellenére, hogy jó kezdőfizetést és szolgálati lakást kínál az intézmény. Ez annál is feszítőbb ellentmondás, mivel sokan nyugdíj előtt állnaik a tantestületből, s a következő években még inkább szükség lesz fiatalításra. A hozzászólók közül Végh Mihály igazgató arról beszélt, hogy azért nehezebb a gazdasági helyzet a néhány évvel ezelőttinél, mert nőtnemzetközi zsűrinek. A fődíjat, az Aranykamerát, és még tizennégy díjat az Ofo- tért Vállalat ajánlotta fel. Saját jól felfogott érdekéből lett a vállalat a fotóművészet mecénása. Ügy hét esztendővel ezelőtt észrevették: hirtelen megcsappant az érdeklődés a fekete-fehér film, fotópapír, laborfelszerelés iránt. A házi laborálás ugyanis már nem tartozik a kedvelt időtöltések közé. Egyre kevesebben vesződnek, pepecselnek otthon az előhívással, a nagyítással. Ezzel egy időben emelkedett ugyan a színes filmek, -papírt kedvelők és vásárlók száma, de ők nem ellensúlyozták a fekete-fehér oldalon bekövetkezett csökkenést. Ezenkívül változatos ösz- szeállítást közöl a Délsziget. Írók a vádlottak padján címmel Kárász József ír az ötven évvel ezelőtt történtekről, a Márciusi Front zászlóbontásáról. Cs. Varga István és Cseh Károly két csuvas költőt mutat be. Hatvan sajtótörténetéből Szelei Béla idéz fel fejezeteket. Herczeg Mihály cso- morkányi régészeti leletek kapcsán művelődéstörténeti fejtegetést közöl. A barokk hatvani jelenlétéről Pálos' Frigyes értesíti az olvasót. A békés—tardosi zenei napok szerepéről, helyzetéről számol be Sass Ervin. Sólyom Ildikó színművésznő is bemutatkozik a folyóiratban. Érdekes kultúrtörténeti dokumentum Gerelyes Endre Hamlet-elemzész. Rangos képzőművészeti írásokkal jelentkezik Végvári Lajos és Szelényi Pál. Szépirodalommal és befejezésül a sor: Gulay István novellája. s Fecske Csaba, Havas András, Varsa Zoltán és Veres Miklós versei jelentek meg. A folyóirat szerkesztője. Moldvay Győző gazdag kínálatot tett le az asztalra. tek az igények. Sok segítséget ad .a videó belépése, a számítógépek is jelentős támogatást adhatnak. De mindenekelőtt maguknak a pedagógusoknak kell elsajátítani a megfelelő technikai alapokat. Változik a község lakóinak összetétele. Míg az iskolában a negyven százaléka cigány a tanulóknak, addig ez az arány az óvodában megfordult. Ezért bekapcsolódtak az Országos Pedagógiai Intézet kísérletébe, hogy lefaraghassák a hátrányokat. Ez látványos eredményhez vezet: a külföldi vendégek nem tudták kiválasztani a „nehéz eseteket” a gyerekek közül. Az igazgató arról is szólt, hogy nagy figyelmet kell fordítani a tantestület utánpótlására, s elsősorban a saját nevelésre kell gondolni. Tolmács János tanácselnök adta át a községi pártvezetőség minősítését: jó, szervezett munkát végzett az alapszervezet. Képesek megfelelni a követelményeknek. i Fel kell rázni a hazai fotósokat! — határozott a vállalat. De hogyan? Különböző típusú, gondolkodású em. berek szokásainak befolyásolásával. Először a fiatalokat igyekeztek megmozgatni; részükre írtak ki pályázatot. Zánkán fotós szaktábor nyílik minden esztendőben, fenntartására a vállalat is költ. A támogatás már érezteti hatását az érdeklődő fiatalok körében. Ekkor úgy határozott a vállalati tanács: meg kell nyerni a fotózásnak, vissza kell hódítani az „eltévelyedett” felnőtteket. Csaknem félmillió forintot költöttek a július 12-ig nyitva tartó műcsarnoki kiállításra. Az már biA továbbiakban Varga János úttörőcsapat-vezető, a pajtásak életéről, munkájáról beszélt: kiemelte a demokratizmus fejlődését. Engel Tibor, a füzesabonyi pártbizottság munkatársa az oktatási törvény jelentőségére hívta föl a figyelmet. Oravecz József, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanszékvezetője a tudás fontosságáról, s az iskola társadalmi szerepéről szólt, Várfi József a pedagógus pályázati rendszer ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Nézete szerint, aki megszokja a főiskolán a városi életet, nem kívánkozik vissza a falura. A tanítók és tanárok ma is mintának számítanak a falu népe előtt, úgy is kell élniük és viselkedniük. Ezek után a párttitkár ismertette a következő évi munkatervet, majd a párt- vezetőség új tagjára tettek javaslatot és választásra került sor. zonyos: az Of ötért a következő. az 1989-es pályázatkiírásában is részt vesz. És hogy ébren tartsa a fotózás iránti érdeklődést, állandó kiállítóhelynek felajánlotta Budapesten az Asbóth utcai bemutatótermét, ősztől lehetőséget ad az alkotóknak, hogy kis tárlattal adjanak számot eddigi munkájukról. A bemutatkozás lehetősége újabb lendületet, inspirációt adhat a fotózás hazai kedvelőinek. Azt reméli ugyanis az Ofotért, hogy a pályázatok, a kiállítások igényes munkára, fotózásra késztetik a kezdőket és a haladókat egyaránt, és technikai ötleteiket saját maguk kívánják megvalósítani. Felújított harangtorony Szeghalmon Szeghalmon, az 1850-es években népi barokk stílusban épült templom mellett felújították a zsindelyes harang- toronyot. Zsindelytetős épületek főként Erdélyben maradtak meg nagy számban, így ez az alföldi szoknyás harangtorony féltett ritkaságnak számít (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Pécsi István Avas ízelítők (gábor) A hazai fotóművészet mecénása NÉMETH LÁSZLÓ DRÁMÁJA - CSUVAS KÖLTŐK - FEJEZETEK HATVAN SAJTÓTÖRTÉNETÉBŐL - A BAROKK HATVANBAN - GERELYES ENDRE HAMLET-ELEMZÉSE Megjelent a Délsziget
