Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

4. Ji RLAMENT ÜLÉSÉRŐL j m c NÉPÚJSÁG, 1987. június 26., péntek A másik lehetséges meg­oldás. amellyel növelhet­jük a büntetőjogi fellépés hatékonyságát, ha a felelős­ségi rendszer továbbfejlesz­tésével olyan eszközöket adunk a jogalkalmazók ke­zébe, amelyeket eredmé­nyesen használhatnak fel a társadalomellenes magatar­tások elleni küzdelemben. E körbe tartoznak azok a módosítások, amelyek új büntető tényállások megal­kotásával. a imár meglévő tényállások kiegészítésével, valamint új minősítő kö­rülmények beiktatásával ki­terjesztik. illetve fokozzák a büntetőjogi védelmet. Ami a büntető rendszer továbbfejlesztését illeti: a javasolt módosítások elfo­gadása esetén általánossá válik az alternatív bünte­tések rendszere. ményt, amikor az állami szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozója — aki nem hivatalos személy — a működésével kapcsolatban előnyt kór. Mind gyakrab­ban fordulnak elő ugyanak­kor a bűnszövetségben, il­letve az üzletszerűen elköve­tett korrupciós bűncselekmé­nyek. Az ilyen elkövetési módnak a veszélyessége fo­kozott. ezért indokolt, hogy súlyosabb büntetések fenye­gessék őket. Következő témaként a bün­tetőeljárás gyorsításával és egyszerűsítésével foglalkozott dr. Markója Imre, megem­lítve, hogy ez már az 1973. évi I. törvény megalkotása­kor is alapvető célkitűzés volt. A nyomozás szabályai több olyan határidőt állapítanak meg, amelynek a meghosz- szabbítására az ügyész jo­gosult. Ezek a határidők a nyomozás törvényessége szempontjából nem nyújta­nak kellő biztosítékot, vi­szont a nyomozó hatóság és az ügyészség munkaterhét egyaránt növeli az iratoknak havonta történő felterjesz­tése és a havonkénti hatá­rozathozatal. A jelenlegi sza­bályozás fogyatékossága az is, hogy a nyomozás befeje­zésének határideje minden ügyben, bármilyen bűncse­lekmény esetében harminc nap. Ha ez az egysíkú sza­bályozás megmaradna, akkor a nyomozás határidejének meghosszabbításával kapcso­latos munkateher tovább nö­vekedne, s ezen nem garan­ciális jellegű, bürokratikus előírások teljesítése egyre inkább elvonná a nyomozó hatóságokat és az ügyésze­ket az érdemi munkától. Ezért indokolt a nyomo­zási határidők jelenlegi sza­bályainak kiiktatása. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomozást mielőbb befejezzék. Ezt szolgálja az. hogy a rendőrségi vezetők­nek a nyomozás elrendelé­séről szóló határozatban ren­delkeznie kell majd a nyo­mozás határidejéről. Ez le­het harminc napnál keve­sebb is. Az új szabályozás tehát a konkrét ügy jellegé­hez igazodik. Azt viszont a törvényben meg kell hatá­rozni, hogy mi a nyomozás végső határideje, amelynek elteltével a nyomozó hatóság akkor is köteles az iratot megküldeni az ügyésznek, ha a nyomozást még nem fejezte be. Ezt a határidőt a törvényjavaslat a bűntetti eljárásban egy évben, a vét- ségi eljárásban hat hónap­ban határozza meg. Az ügyészt megilleti az a jog, hogy a nyomozások idő­szerűségét ellenőrizze, és egyes nyomozási cselekmé­nyek elvégzésére határidő­höz kötött utasítást is adhat. A törvényjavaslat a nyomo­zás egyszerűsítése érdekében megszünteti az ügyészi jóvá­hagyás rendszerét. Űj javas­latok vannak az előzetes le­tartóztatással kapcsolatban is. A jelenleg hatályos bün­tetőeljárási törvény igen részletesen — hat pontban — határozta meg azokat az okokat, amelyeknek fennál­Végül, a javasolt módosí­tások között találhatók olya­nok is. amelyek az elmúlt évtizedek alapvető jogfejlő­dési irányába illeszkednek, és a jelenlegi helyzethez ké­pest egyes cselekmények Pillanatkép az ülésteremből: előtérben Maróthy László, Németh Károly és Grósz Károly (Fotó: Perl Márton) (Folytatás a 3. oldalról) — Megítélésem szerint — folytatta az előadó. —. továbblépésünk kulcskérdé­se a szelektív fejlesztés, a visszafejlesztés folyamatá­nak elindítása. Ehhez új­szerű szemléletre van szük­ség. amelyben számítanak a kereskedelmi bankok együtt­működésére. Ebben társ az Ipari Minisztérium. A ko­rábbi vizsgálatok, elemzé­sek, beszámolók leíró szem­léletét meghaladva straté­giai intézkedéseket kíván kidolgozni az eredményes gazdálkodás helyreállításá­ra, az úgynevezett rehabili­tációra. illetve a felszámo­lásra. A folyamatban az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank aktív részvételi szán­dékát erősítette meg kép­viselőnk. Hisz a bankok­nak is érdekük, hogy ne szenvedjenek hitelezési vesz­teséget egy-egy vállalat fel­számolásakor. Az átmeneti pénzügyi feszültségek áthi­dalására a kockázatmegosz­tás intézményének kialakí­tásával — a kereskedelmi bankok képesek és hajlan­dók is. Ám, ma ennek fel­tételei nem adottak, meg­teremtésük viszont elkerül­hetetlen, mert minden koc­kázatot a bankok sem vál­lalhatnak magukra. Az Ipa­ri Minisztérium törekvése a rehabilitáció szakmai ga­ranciáját jelenti, ami fon­tos. de önmagában nem elég­séges. Ezért javasoljuk az érdekképviseleti szervek pénzügyi garanciavállalásá­nak lehetőségét megvizsgál­ni. Beszéde befejező részé­ben a kétszintű bankrend­szer működésének tapasz­talatairól beszélt dr. Puskás Sándor. — Ügy vélem — mondot­ta —. a legfontosabb gond ja gazdaságunknak, hogy a hosszú ideje külső forrá­sokra való támaszkodás miatt még mindig lebecsüljük a belső — vállalati és lakos­sági — megtakarítások sze­repét. Változtatni kell e szemléletünkön. Mindebben a kereskedelmi bankoknak igen nagy szerepük lehet, s erre a kormányzatnak is alaposabban kell támaszkod­nia. A költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavas­lathoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elhangzot­takra Medgyessy Péter vá­laszolt. A vitában elhangzotta­kat összefoglalva elsősor­ban azt emelte ki. hogy a képviselők nem új igényeket fogalmaztak meg a költség- vetéssel szemben, hanem szi­gorúbb. következetes ma­gatartást kértek a kormány­tól. A pénzügyminiszter egyetértését fejezte ki azzal a javaslattal, hogy a Par­lament az eddigieknél gyak­rabban kapjon tájékoztatást a költségvetés végrehajtásá­nak helyzetéről, s adott eset­ben a kormány kérjen fel­hatalmazást az Országgyű­léstől a korábban már el­fogadott költségvetési té­telek megváltoztatásához. Medgyessy Péter ' hang­súlyozta : annak eldöntése nem a kormány, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hogy az elmúlt idő­szak értékelésére, a Minisz­tertanács feladatainak át­tekintésére a Parlament kü­lön ülésszakon kerítsen-e sort. A kibontakozás fő irányát illetően a miniszter kiemel­te a szerkezetátalakítás és a műszaki, technikai fejlő­des jelentőségét az 1988. évi terv előkészítésekor, valamint a jövő évi szabá­lyozás kialakítása kapcsán a pénzügyi kormányzat kü­lön foglalkozik azzal a kér­déssel. hogy a fejlesztések, a beruházások megvalósítá­sa jobban segítse a fő cé­lokat. Keresik például an­nak a módját, hogyan lehet­ne megszüntetni a jelenle­gi felhalmozási adót. A foglalkoztatottság kér­déséről szólva a miniszter felhívta a figyelmet: a kér­dés jelentőségét nem szabad alábecsülni, de megvannak a foglalkoztatási gondok mérséklésének eszközei, s ezekkel élni kell. Határozathozatal követ­kezett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot — öt ellenszavazattal és tizennégy tartózkodással — elfogadta. Ezt követően — az elfo­gadott napirendnek megfe­lelően — dr. Markója Imre igazsúgügyminiszter expozé­ja következett a büntető törvénykönyvet és a bün­tetőeljárási törvényt módo­sító törvényjavaslatról. Dr. Markója Imre beveze­tőben — egyebek között — hangsúlyozta, hogy a java­solt módosítások nem cé­lozzák a jogterület átfo­gó felülvizsgálatát, sem az alapelvek, illetve az intéz­ményrendszer gyökeres re­formját. és nincs szükség a büntetőpolitika átalakítá­sára sem. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társadalmi-gazda­sági változásokat, amelyek a szóban forgó törvények megalkotása — 1973. illetve 1978 — óta bekövetkeztek. Dr. Markója Imre ezután a beterjesztett két törvény- javaslat részletes elemzé­sével és indoklásával foly­tatta beszédét. — Elsődleges célunk az volt. hogy a jogalkotás esz­közeivel javítsuk a bűnül­döző szerveknek a bűncse­lekmények felderítésére irá­nyuló tevékenységét, és fo­kozzuk a büntető felelős- ségrevonás visszatartó hatá­sát. enyhébb megítélését teszik lehetővé. Ezután a törvényjavasla­tok legfontosabb jellemzői­ről szólt a miniszter: — A büntető törvénykönyv a büntetések és a bűncse­lekmények miatt alkalmaz­ható intézkedések olyan rendszerét alakította ki, amely a nemzetközi összeha­sonlítás mércéjével is kor­szerű. A büntetési rendszer továbbfejlesztését most még­is szükségesnek tartjuk. A javító-nevelő munkát a büntető törvénykönyv 1950- ben megalkotott általános része vezette be. A törvényjavaslat fenn­tartja ugyan a javító-nevelő munka jelenlegi formáját, de emellett új végrehajtási formát, közérdekű munkát vezet be. Ez azt jelenti, hogy az elítélt hetenként egy na­pon, a heti pihenőnapon vagy a szabadnapján köteles dí­jazás nélkül dolgozni olyan vállalatnál, intézménynél, szövetkezetnél, amely akkor is működik. A büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat a közérdekű munka néhány alapvető szabályát tartal­mazza. Meggyőződésem — hangsúlyozta a miniszter —. hogy a közérdekű munka be­vezetése enyhíti a büntetés­kiszabási gyakorlatnak azt a vonását, miszerint kisebb jelentőségű ügyekben is in­dokolatlanul gyakran alkal­mazunk kisebb tartamú, de főleg felfüggesztett szabad­ságvesztést. A büntető törvénykönyv megalkotásakor gondot for­dítottunk a bűncselekményt elkövető alkoholistákkal szembeni hatékony büntető­jogi eszközök megteremtésé­re. Ennek érdekében vezet­tük be többek között az al­koholisták kényszergyógyítá­sát is. Most egy újabb ve­szély fenyeget bennünket: a kábítószerfüggőség terjedé­se. Kétségtelen, hogy a ká­bítószerrel összefüggő bűn- cselekmények miatt elítéltek száma ma még alacsony. Ez azt mutatja, hogy a kábító­szer-függőség a bűnözés helyzetére nem gyakorol olyan hatást, mint az alko­holizmus. Az utóbbi évek tapaszta­latai azt mutatják, hogy a közélet tisztasága elleni — más szóval: korrupciós — bűncselekmények kedvezőt­len társadalmi megítélése erősödik. A törvényjavaslat bűncselekménnyé nyilvánít­ja azt a jelenleg szabálysér­tést megvalósító cselek­Dr. Markója Imre expozéja lása esetén az előzetes letar­tóztatás elrendelhető. Ez azonban a gyakorlatban sokszor az előzetes letartóz­tatás indokolatlan elrende­lésének a forrásává vált. Ezért a törvényjavaslat szű­kíti az előzetes letartóztatás okait, és három vagylagos feltételt határoz meg. Ezek: a szökés, az eljárás meghiúsításának vagy meg­nehezítésének, illetőleg újabb bűncselekmény elkövetésé­nek a veszélye. Ennek a mó­dosításnak az elfogadása esetén tehát nem lehet az előzetes letartóztatást elren­delni azon az alapon, hogy a terhelt szabadlábon ha­gyása zavarná a köznyugal­mat, ez ugyanis — ha a le­tartóztatásra nincs más ok — törvényességi szempontból aggályos. A büntetőeljárás egysze­rűsítését több módosítás szolgálja: A szülői felügyeleti jog megszüntetésének a jelentő­sége megnőtt a Családjogi Törvény 1986. évi módosítá­sával, mert a kiskorú állami nevelésbe vételének az a fel­tétele, hogy a bíróság meg­szüntesse a szülői felügyeleti jogot. Jelenleg erre csak polgári perben kerülhet sor. Ha azonban a szülői felügye­leti jog megszüntetésének az az alapja, hogy a szülő a gyermeke sérelmére szándé­kos bűncselekményt köve­tett el, az eljárást gyorsítja és egyszerűsíti, ha emiatt nem kell polgári pert indí­tani, hanem a bűncselek­mény miatt eljáró büntető bíróság szünteti meg a vád­lott szülői felügyeleti jogát. A törvényjavaslat megte­remti ennek a lehetőségét. A társadalmi fejlődés, nemzetközi kapcsolataink bővülése megkívánja, hogy a büntetőeljárást új jogin­tézménnyel gazdagítsuk. A büntetőügyekben folytatott nemzetközi együttműködés tapasztalatai azt mutatják: célszerű lehetővé tenni, hogy a Magyarországon felelősség­re vont, külföldön élő sze­mély biztosítékot helyezhes­sen letétbe. Hangsúlyozni kell, hogy ennek célja a büntetőeljárás lefolytatásá­nak biztosítása, és nem az, hogy a külföldit mentesítse az egyébként indokolt elő­zetes letartóztatás alól. Egyébként: ha az előzetes le­tartóztatás indoka fennáll, azt el kell rendelni, akár Magyarországon, akár kül­földön élőről van szó. A biztosíték letétbe helye­zése esetén engedélyezni kell, hogy az eljárás alá vont kül­földi elhagyja az országot, tehát nem kényszerül arra, hogy az eljárás befejezéséig Magyarországon tartózkod­jék, és ezzel jelentős anyagi, egzisztenciális hátrány érje, akár őt, akár bennünket. Kitért a miniszter arra, hogy van a törvényjavasla­toknak egy olyan új szabá­lyozósa, amely mind a bün­tető törvénykönyvet, mind a büntetőeljárásról szóló tör­vényt érinti. Ez a jogsza­bály megszegésével külföl­dön tartózkodó személyek felelősségre vonásához kap­csolódik. A hatályos szabá­lyozás szerint a büntetőel­járás a jogszabály megsze­gésével külföldön tartózkodó terhelt távollétében lefoly­tatható, az ügyész indítvá­nyára a bíróság tárgyalást tart, ítéletet hozhat, bünte­tést szabhat ki. Törvényessé­gi szempontból ez aggályos, mert a vádlott távollétében szabnak ki büntetést. Ez a büntetés rendszerint nem hajtható végre, viszont az elítéltet visszatarthatja a hazatéréstől. A törvényjavaslatok ennek a megoldását új alapra he­lyezik. Az mindenképpen szükséges, hogy az ügyet felderítsék, a bizonyítékokat rögzítsék akkor is, ha a bűn- cselekménnyel gyanúsított személy jogszabály megsze­gésével külföldön tartózko­dik. A nyomozást tehát le kell folytatni, majd az ügyész az eljárást felfüggeszti és annak folytatására akkor kerülhet sor, ha a gyanú­sított az elévülési időn be­lül hazatér. Előfordulhat azonban olyan kivételes eset, amikor a bűncselek­mény súlya indokolttá te­szi a bírósági eljárás lefoly­tatását. Ebben az esetben a bíróság a vádlott távollété­ben ítéletet hozhat, az íté­letben a bűnösséget megálla­píthatja, de a büntetés ki­szabását — közügyektől el­tiltás és vagyonelkobzás ki­vételével — mellőzi. Egyéb­ként ez a szabályozás nem idegen a magyar büntető­jogtól. A felszabadulás utáni években a háborús és nép­ellenes bűntettek, valamint a demokratikus államrend elleni bűncselekmények ese­tében lehetőség volt arra, hogy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott bűnösségét megállapítsa, de büntetésként csak vagyon­elkobzást mondjon ki. Befejezésül dr. Markója Imre a Minisztertanács ne­vében kérte, hogy az Or­szággyűlés a büntető tör­vénykönyvet és a büntető- eljárásról szóló törvényt módosító törvényjavaslatokat vitassa meg, fogadja el, és iktassa a Magyar Népköz- társaság törvényei közé. Az Országgyűlés szüneté­ben — összeült a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság. A testület a vitában el­hangzott képviselői javasla­tokat tekintette át. A bi­zottság állásfoglalásáról dr. Kereszti Csaba tájékoztatta a képviselőket. Ezután a törvényjavaslat vitájában elhangzottakra dr. Markója Imre igazságügy­miniszter válaszolt, majd határozathozatal következett. Az Országgyűlés előbb a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság korábban megfo­galmazott, s a képviselők között írásban is szétosztott módosító javaslatairól dön. tött: a bizottság módosító in­dítványait 9 ellenszavazattal és 23 tartózkodással elfo­gadta. A képviselők ezt kö­vetően a büntető törvény- könyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról, vala­mint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szavaztak: a javaslatot általánosságban és a már megszavazott mó­dosításokkal részleteiben is — 12 ellenszavazattal és 32 tartózkodás mellett — elfo­gadták. A határozathozatal után Ábrahám Kálmán, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöké­nek expozéját hallgatták meg a képviselők a környe­zet- és természetvédelem VI. ötéves tervben elért eredmé­nyeiről, a VII. ötéves tervi feladatairól, valamint a hi­vatal munkájáról. (Részletes ismertetésére szombati szá­munkban visszatérünk.) Az Országgyűlés nyári ülésszakának első napja — amelyen Sarlós István, Pé­ter János és Cservenka Fe- rencné felváltva elnökölt — véget ért. Ülést tartott a Budapesti Pártbizottság Csütörtökön ülést tartott a Budapesti Pártbizottság, amelyen részt vett és fel­szólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A testület személyi kérdésekben dön­tött. Grósz Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a pártbizottság első titkárát érdemei elisme­rése mellett felmentette el­ső titkári funkciójából, mi­vel az Országgyűlés a Mi­nisztertanács elnökének vá­lasztotta meg. A testület Havasi Ferencet, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját megválasztotta a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kárának. (MTI) Dr. Puskás Sándor, a költségvetési vitához fűzött néhány gondolatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom