Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 23., kedd 5. A PV egyik fő feladata a lakosság védelme A Magyar Polgári Védelem, mint feladat és szervezet egyaránt ismertté vált. A szervezet átfogja az egész országot, célkitűzéseinket ismerik a vezetők, az állampolgárok pedig tudják, hogy velük és értük dolgozunk. A polgári védelmi munkának tekintélye van minden szinten, és valamilyen formában jelen van minden szervezet, minden tevékenységében, ahol az állampolgárok érdekeiről, egyáltalán az állampolgárról van szó. A polgári védelem célját és feladatait a 2041 1974 Mt. h. számú határozat fogalmazza meg. A polgári védelem célja: a lakosság veszteségének megelőzése, illetve csökkentése, az élet és az anyagi javak védelme, a mentés, mentesítés, fertőtlenítés végrehajtása, a szervezett állami élet működési feltételeinek, a népgazdaság folyamatos termelő, szolgáltató stb. tevékenységének elősegítése. 1. A polgári védelmi feladatokat a minisztertanácsi határozat az alábbiakban rögzíti: a) a lakosság és a polgári szervek felkészítése a védekezésre; a riasztás, a tájékoztatás, a kitelepítés, az óvóhelylétesités. az egyéni védőeszközökkel való ellátás, és az elsötétítés (fényálcázás) megszervezése; b) a létfenntartáshoz szükséges, és egyéb anyagi javak megelőző védelmének, valamint a termelést, a szolgáltatást biztosító intézkedések előkészítése és megvalósítása; c) a támadófegyverek alkalmazását követő helyzetben a felderítés, a mentés, mentesítés és az azokkal összefüggő halaszthatatlan feladatok végrehajtása; d) közreműködés az elemi csapások, az ipari és az egyéb katasztrófák megelőzésében, a következmények csökkentésében, a mentésben és a károk helyreállításában; e) az országos és a területi vezető szervek polgári védelmi felkészítése, és a vezetéshez szükséges technikai feltételek megteremtése. A feladatok felsorolásából látszik, hogy a minisztertanácsi határozat a lakosság védelmét az első helyre — mint legfcntosabb feladatot — sorolta. A feladat összetevői részleteiben a következők : A lakosság felkészítése A polgári védelem alap- rendeltetéséből fakadó egyik legfontosabb feladat a lakosság felkészítése, és ezen belül a szervezett pv-erők kiképzése, a munkaviszonyban álló dolgozók, a tanuló- ifjúság és a munkaviszonyban nem álló lakosság felkészítése. A VII. ötéves tervben az a célkitűzésünk, hogy a polgári védelem szervezett erői. a szakszolgálatok és az önvédelmi szervezetek. valamint a gazdasági egységek dolgozói, továbbá a tanácsi apparátus vezető állománya elmélyítse azokat a szakismereteket, amelyek birtokában képesek a beosztásukkal összefüggő polgári védelmi feladatok ellátására, végrehajtására. A munkaviszonyban álló dolgozók polgári védelmi kiképzése terén el kívánjuk érni, hogy a dolgozók mind szélesebb körben ismerjék meg a tömegpusztító fegyverek hatása elleni védelem. a mentés, mentesítés formáit és módszereit, az üzemek állóképessége növelése érdekében végrehajtandó feladatokat. A tanulóifjúság polgári védelmi felkészítése a honvédelmi nevelés keretében történik. Követelmény, hogy polgári védelmi szempontból a felsőfokú végzettség megszerzésével alkalmasak legyenek munkakörükkel kapcsolatos pv-parancsnoki. középiskola elvégzése után, munkába lépésük esetén pv- alegységparancsnoki feladatok ellátására. A munkaviszonyban nem álló lakosság felkészítésének, illetve folyamatos tájékoztatásának alapvető módszere a propaganda, eszközei pedig a tömegtájékoztató eszközök. Így a MTV, MR, az országos és a helyi sajtó, a pv- kiállítások, valamint a film, amelyeken keresztül megismerhetik a rendkívüli helyzetekben — katasztrófák, háborús időszak — tanúsítandó magatartási rendszabályokat. A lakosság riasztása, tájékoztatása A lakosság riasztása megszervezésének és végrehajtásának fontosságát a II. világháború tapasztalatai alapján Stuttgart és Pforzheim városok példái fémjelzik. Stuttgart ellen összesen 55 légitámadást hajtottak végre, amelynek során 25 000 t bombaterhet dobtak le. Ennek ellenére az áldozatok száma 4000 főt tett ki, a város 500 000 fős lakosságának mintegy 0,8 százalékát. Ezzel szemben a 80 000 lakosú Pforzheim várost ért egyetlen támadás során, mely a megfelelő riasztás elmulasztása következtében teljesen váratlanul érte a lakosságot, 1600 t bombát dobtak le, s az 25 000 halálos áldozatot követelt, vagyis a lakosságnak mintegy 31 százalékát. De hasonló a helyzet akkor is, ha a lakosság nem ismeri a riasztás jeleit. A csernobili események idején Pripjaty városban (45 ezer lakos), mely 3 km-re van az atomerőműtől, az emberek délután még meccset néztek, annak ellenére, hogy a baleset hajnali 01.23-kor már bekövetkezett. A helyi szervek nem hajtották végre a riasztást, de hiába is riasztottak volna, mivel a lakosok nem is tudták, hogy ilyen esetben mi a teendő. Magyarországon a jelenleg kiépített figyelő-, felderítő rendszer valamennyi, a hazánk légterében mozgó eszközt, repülőgépet. légicélt észlel. A műholdak lehetővé teszik a repülőterekről történő felszállás, illetve a rakétaindítás azonnali meghatározását. Ezen felderítési adatok alapján történik a légiriadó elrendelése. A légiriadó elrendelése minden esetben a Kossuth rádión — tv-n keresztül, nyílt szöveg bemondásával történik. A legfontosabb riasztóeszköz az elektromos sziréna. Az elektromos szirénával való ellátottságunk — a tanyavilág kivételével — az egész ország területére biztosított. Az elektromos szirénák mellett fontosak a különböző szükségriasztó eszközök is. mivel áramkimaradás esetén is biztosítani kell a lakosság riasztását. Ilyen eszközök a harang, a kézi sziréna, hangosbemondó, ko- lomp, a síndarab és a gőz-, vagy villamosduda, kürt, síp. A lakosság kitelepítése A lakosságnak — ideértve a kijelölt vállalatok és intézmények dolgozóit, és azok családtagjait, továbbá az állami intézetek gondozottait — a háború és katasztrófák következményeinek csökkentése érdekében egyes városokból való kitelepítését, más területeken való befogadáKitelepítés! gyakorlaton vasúti szerelvények szállítják el a lakosokat sát meg kell tervezni abból a célból, hogy a) a háborús (rendkívüli) időszakban biztosítsa a tömegpusztító fegyverek által veszélyeztetett területekről (városokból) a lakosság kitelepítésének és más helyeken történő befogadásának szervezett végrehajtását; b) békeidőszakban: segítse elő az elemi csapások, ipari és egyéb katasztrófák által veszélyeztetett területeken élő lakosság kitelepítését (kimentését) és a kijelölt helyen való elhelyezését. A kitelepítésre a tervek szerint több ütemben kerül sor: — első ütemben: az egészség- ügyi intézmények; — második ütemben: a bentlakásos intézmények; — harmadik ütemben: a munkaviszonyban nem álló lakosság; — negyedik ütemben: a háború esetén is termelő — munkahelyi kitelepítésre kötelezeti — üzemek, vállalatok kitelepítését és befogadását (elhelyezését) kell végrehajtani. A lakosság egyéni védelme A lakosság rbv-védelmé- nek megszervezésére és biztosítására elkészültek az „egyéni védelmi tervek”, amelyek a védőeszköz-ellátás, az elzárkózás, az rbv- ellenőrzés és -mentesítés feladatait tartalmazzák. Az ország lakosságát az egyéni védőeszköz-ellátás szempontjából — a végrehajtásra vonatkozó MTHB- határozat — két kategóriába sorolja: — a háborús körülmények között is termelésre kötelezett üzemek dolgozói.' vagyis „munkaviszonyban állók”. E kategóriába tartoznak az irányító szervek, vállalatok. intézmények, üzemek, szövetkezetek dolgozói, a terület veszélyeztetettségétől függetlenül; — a lakosság egyéb kategóriái, vagyis „munkaviszonyban, alkalmazásban nem állók”. Ide tartoznak a csecsemők, a gyermekek, a tanulóifjúság, a háztartásbeli. a magán- és szabadfoglalkozású felnőttek, nyugdíjasok. A differenciálás részben a védőeszközök választékára, részben az ellátás ütemére vonatkozik. Az ellátásban elsőbbséget élveznek a veszélyeztetett területen és a háborús időszakban is termelésre kötelezett dolgozók. A lakóházak, lakások és köz- intézmények megelőző rbv- védelmi célokra — tartózkodásra, munkavégzésre — való előkészítése, a háborúra való felkészülés egyik fontos feladata. Az épületek nyílászáróinak szigetelésével. a levegő szűrésével, élelmiszer- és ivóvíztartalékok képzésével, és az egyéni védőeszközök használatával a másodlagos — szennyező — hatások eredményesen ki- védhetők. Megterveztük az rbv-figye- lés és -felderítés feladatait, a lakosság sugáradag-ellen- őrzését. az élelmiszer, az ivóvíz és más anyagok rbv- szennyezettségének vizsgálatát, továbbá .a személyek rbv-mentesítését és -ellenőrzését. A lakosság egyéni védelme terveink szerint komplex módon valósul meg, és ez biztosíték arra, hogy az állampolgárok minden rendkívüli helyzetben magas szintű védelemben részesülnek. A lakosság műszaki (óvóhelyi) védelme A jóváhagyott óvóhelyépítési program alapján megkezdtük az új óvóhelyek építését a kiemelt vállalatoknál. A meglévő óvóhelyeknél folytatjuk a karbantartást, a felújítást és a korszerűsítést. Az észak-déli metróvonal III B. szakaszának kivitelezési munkálatai, valamint a kelet-nyugati metróvonal rekonstrukciója során folyamatosan érvényesítjük a polgári védelmi követelményeket. Elsötétítés A határozat előírja e feladat végrehajtását. Azonban, ha figyelembe vesszük a jelenleg rendszerben lévő támadó eszközöket, azok nagy találati valószínűségét, akkor meg kell hogy állapítsuk. hogy ezek ellen az elsötétítés már védelmet nem biztosít. Ugyanakkor vannak olyan üzemeink — vasművek, kohók —, amelyek elsötétítése lehetetlen. Ezért a 2041/1974. Mt. h. számú határozat módosításakor javaslatot teszünk e feladat törlésére. * A lakosság védelme jogszabályilag korszerűen rendezett. Kidolgozott terveink és a végrehajtásukra tett intézkedések, továbbá a célkitűzések megvalósulása alapján joggal állíthatjuk, hogy hazánkban a lakosság védelme magas szinten biztosított. Sztanek Endre ezredes a PVOT pk. első helyettese A parancsnok, az idő és az operativitás Az idővel, amiből mindig kevés van. az ember versenyt fut ősidők óta. Ma az élet felgyorsulásából eredően, az idő és az idővel való célszerű gazdálkodás jelentősége a béke éveiben is egyre jobban érezteti hatását. Napjaink vezetőinek — bármely beosztásban is legyenek — nincs idejük sokáig „rágódni" egy-egy feladaton. Vonatkozik ez természetesen a polgári védelmi vezetőkre is, akiknek az éves kiképzési terveknek megfelelően először maguknak kell elsajátítani, majd megtanítaniuk beosztottaikat az egyáltalán nem egyszerű polgári védelmi feladatok végzésére. A kiképzési tervekben meghatározott idő azonban csak az alapok elsajátítására, de nemegyszer még arra sem elegendő. Az itt szerzett ismeretek gyorsan elszállnak, és ha a parancsnoki állomány nem „viszi át” azokat a gyakorlatba, ha a beosztott állomány nem gyakorlati foglalkozásokon rögzíti tudását, feledésbe mennek. Óriási tehát a jelentősége az üzemi komplex gyakorlatoknak, a készenléti ellenőrzéseknek, a parancsnoki (A cikk írásához felhasználtam dr. Berki Mihály vezérőrnagy elvtárs „Gondolatok az idönyerés lehetséges útjairól" című írását.) és törzsvezetési gyakorlatoknak. A polgári védelmi feladatok végzésével — ideértve a parancsnoki teendőket is — szemben támasztott követelmények az utóbbi években minőségileg magasabb szintre emelkedtek. A minőségi munka több időt igényelne. Idő azonban nincs több, sőt kevesebb van. De ez csak a dolog egyik része. A lakótelepek létrehozásával jelentősen növekedett az egységnyi területre eső lé- lekszám. Mentési feladatok végrehajtásánál ez az elvégzendő munka — a parancsnoki munka — mennyiségének növekedését is eredményezi. A nagyobb lélekszám törvényszerűen több sérültet, mentésre szorult személyt feltételez. Célszerű lenne a bekövetkezett esemény (robbanás, katasztrófa, árvíz stb.) és a parancsnoki elhatározás közötti időt minél rövidebb- re szabni. Itt ugyanis a perceket, órákat százak, ezrek életével mérik. A polgári védelmi vezetőnek tehát állandóan tanulnia kell, hogy megfelelhessen a követelményeknek és elláthassa feladatait, közülük is az egyik legfontosabbat: megtalálni azt a módot, amely révén nagyobb teljesítményekre serkenthetők a beosztottak, a törzs, illetve az alárendelt parancsnokságok. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha lendületet ad a munkának, ha maga is gyors operatív munkát végez, és ezt követeli meg a törzstől, valamint az alárendelt szervezetek parancsnokaitól js. Ehhez tehát nem pénz, nem nagyobb létszám, nem új szervezet, hanem azt kell keresni és megtalálni, ami ma is bennünk van, ami megtalálható a jelenlegi keretek között, csak hatékonyabban, tervszerűbben kell dolgoznunk. A törzs vagy valamely vezető szerv operativitásának fontos feltétele a feladatok egyértelmű elosztása, a határidők és a követelmények meghatározása. Ezen — természetesen — nem a napi feladatok elosztását, hanem az egyes személyek részére meghatározott funkcionális feladatok folyamatos végzését kell énteni. A gyors döntést és végrehajtást segíti, ha mindenki hozzáértően, be- gyakorlottan, körültekintően végzi munkáját, és a parancsnok elé olyan végtermékek kerülnék, amelyek igazítás nélkül, vagy kevés igazítással használhatók. A törzsnek beidegződött munkarenddel kell rendelkeznie, amelyet mindenki ismer. A feladatok, a hatás- és jogkörök meghatározása, valamint ezek egyértelművé tétele sok felesleges hibától megóv bennünket, ugyanakkor sok idő és energia fel^ szabadulását teszi lehetőve. Mivel a feladatot egy-egy személy betegsége vagy szabadsága esetén is el kell végezni, ezért, a jog- és hatáskörök rögzítésekor meg kell jelölni a helyettesítő személyt vagy szervezetet is. A törzsön belüli tervező-, szervezőmunka akkor lesz célravezető, reális és teljesíthető, ha a parancsnok egyértelművé teszi helyettesei előtt is, hogy melyek a saját területei; mit vár a helyettesektől; ki mikor, miben helyettesíti. Időnként személyesen igyekezzék meggyőződni arról, hogy helyettesei, illetve más vezetők és beosztottak ismerik-e a részükre meghatározott feladatokat; milyen mélységű az ismeretük; mit kell javítani a munkamódszereiiken. Mindez a vezető törzsnek jelent könnyebbséget, de végső soron az alárendelteknél csapódik le mind a jó, mind a gyenge vonásaival együtt. Sokat lehetne még írni a polgári védelmi parancsnok és az idő, a parancsnok és az operativitás kapcsolatairól. Bizonyos, hogy jutna idő mindenre, ha nem is bőven, ha magunkban keresnénk a hibák okait. Mindenekelőtt azon kell túltennünk magunkat, hogy mindent fő feladatnak tekintsünk. Differenciálni kell. Vannak fő, fontos és kevésbé fontos feladatok. Meg kell érteni, hogy az idő a legdrágább. „Az idő pénz” — mondja a közmondás. A valamilyen módon elveszített pénzt az ember más úton visszaszerezheti, visszanyerheti, de az elveszített idő többé nem kínálja magát. Szuvorovnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a pénz drága, az emberi élet még drágább, de az idő a legdrágább. Prokaj Béla alezredes
