Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 19., péntek CSAK MEGHÍVOTTAKNAK A sok hiba bajjal jár Film, Gyöngyöshalászról A meghívó szerin» szombaton délután öt órakor kezdődött a film vetítése Gyöngyösön, a Mátraalji Szénbányák kultúrtermében. A meghívottak pedig ... ? Valamennyien olyanok voltak, akik így vagy úgy, de valamilyen formában kapcsolatban voltak a filmmel, a film témájával. Amikor a nézőtér ismét kivilágosodott, kezdődött volna a vita. De a „Mondják el a véleményüket, az észrevételeiket” felszólításra kínos csend következett. Ügy tetszett, nem lesznek sokan, akit szót kérnek. Mégis, mi történt? Már közel járt a tízes számhoz az óra kismutatója, mire befejeződött a vita? Befejeződött? Nem hiszem. Abbamaradt. Indulatok feszültek addig is a halkan vagy hangosabban kimondott szavakban. Ha úgy tetszik: vihart kavart a film. Micsoda elégtétel lehet egy ilyen következmény a szakember számára, gondolhatják irigykedve azok. akik csak ezt a tényt veszik figyelembe. Vihar ... de — milyen vihar? Mert az is igaz, hogy a vihar általában kárt okoz, pusztít. Mi történt az esetünkben? A film egy évekkel ezelőtti történést idézett fel. Annak idején leváltották a községi tanács elnökét. Miért? Hogyan történt az eset? Kiknek a közreműködésével zajlottak az események? Milyen érdekek ütköztek ösz- sze? Justitia kikacsintott-e a kendője alól és „véletlenül” megbillentette-e a mérlegét ? Néhányan összefogtak a faluban, hogy ők igazságot szolgáltassanak. Ez volt a szándékuk, ami nagyon tisztességes törekvés — általában. Ha az igazságért kell síkraszállniuk. Mert miért ne lehetne elképzelni, hogy az intézkedésre jogosult és az intézkedésre kötelezett személyek — tévedhettek. Sőt! Szándékosan elferdítették a tényeket. Utóvégre ... ! Ha tehát most akadt egy maréknyi csoport a községben. amelynek tagjai elhatározták. hogy ők pedig kiderítik az igazságot, fejet kell előttük hajtani. Minden elismerést megérdemelnek. A film az ő „kálváriájukat” kísérte figyelemmel. Volt azonban ennek a tisztes szándéknak egy kis szépséghibája. Az eredményt illetően. Bárhová mentek, bármilyen fórumot kerestek fel, a párt-, tanácsi szervek, a legfőbb ügyészség is úgy vélekedett a beadványukkal kapcsolatban, hogy a hivatalos eljárásban annak idején semmiféle szabálytalanság, törvénysértés nem történt. Magyarán: az eredeti döntést felülvizsgálni nem kell. A hősi csapat azonban úgy viselkedett, mint akiknek nincs fülük a hallásra és nincs szemük a látásra. Tehát: ők az „Igazság” felkent bajnokai. Mindenki más rajtuk kívül. . . ! Ez a következtetés azonban túlságosan messzire vezetne. Nem fejezem be. Meggyőződésem . ellen való lenne. A kérdés ezek után: mit akarhattak a film szerzői? A vita során elhangzott megjegyzéseikből az a fel- tételezés állt össze, hogy ők nem akarták a „mennybe emelni” a volt tanácselnököt, még az érte hadakozó- kat sem akarták megdicsőíteni. Az emberi gyötrődést, a meggyőződésért folytatott küzdelmet, a kiszámíthatatlan emberi magatartásokat szerették volna érzékeltetni a majdnem másfél órás alkotásukkal. Tiszteletre méltó szándék. De a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A film nézője csak a „végterméket” láthatja, és csak abból következtethet. A szándék pedig ilyenkor mit sem jelent. Nekem éppen ezért sok bajom van a filmmel. Mindenekelőtt: ha dokumentum, akkor tényekre kell épülnie. Itt pedig főként a minden bizonyítékot nélkülöző fel- tételezés játszott szerepet. Mindenki azt mondott a „másik félre” — esetünkben a legkülönbözőbb szervekre —, amit akart. Személyeket gyanúsíthatott korrupcióval. erkölcstelen magatartással, belegázolhatott felelős személyek becsületébe. És ezzel kész. Ez így nagyon egyoldalú „hadakozás". Ez így nem tényekre alapuló történet. Ez így demagógia, méghozzá abból a fajtából, ami kimondottan a „hivatalos szervek” képviselőinek a lejáratására szolgál. Tehát a film — rossz. Mert nem az igazat szolgálja. Ezért rossz. Ha valóban a tényeket mutatná be — legyenek azok bárki számára is mégannyira kellemetlenek is a felelős szervek szférájában —, akkor azt mondanám: a békát le kell nyelni, és meg kell a fejünket hajtani azok előtt, akik ország-világ elé tárták a hibákat. Akik jobbítani akarnak azzal, hogy éles késsel metszenek bele a beteg testrészbe, mert a kór roncsolta szövetet, el akarják távolítani a szervezetből. De bizonyítékok nélkül...? A személyükben provokált vezetők megszólaltatása nélkül ... ? Nekimenni a „hatalomnak” azzal a feltételezéssel, hogy annak birtokosai, legalábbis nem akarják az igazságot? Hanem valami oknál fogva terroruralmat gyakorolnak? A város, a megye, az országos szervek tagjai ilyenek lennének? Illetve: mindazok, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a tanácselnök leváltásának hivatalos eljárásával. Csak úgy mellesleg: a választási törvény lehetőséget ad arra. hogy egy közösség azt válassza meg tanácstagjának, akit akar. A szavazás titkos. A szavazólapra rá lehet írni bárkinek a nevét. Miért nem írták rá a halásziak a volt tanácselnök nevét? Ezzel csakugyan kinyilváníthatták volna az akaratukat. Ez egy rosszul sikerült film. mert nem dokumentálta a tényeket, egyoldalú, tehát nem igaz. Felelőtlenül vagdalkozni a legkönnyebb, de a legártalmasabb is. Ezzel a filmmel csak ez a bajom. Hogy ez sok vagy kevés? Hiszem, hogy a soknál is több. Még a szerzők kinyilvánított szándékának sem felel meg. Akkor hát.. .? G. Molnár Ferenc „Cifraistálló", Párádon A parádi „Cifraistálló”, melyet 1870-ben építettek Ybl Miklós tervei alapján svájci stílusban, ma is rangos intézménynek számít. A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat parádi állomása, s a Közlekedési Múzeum fogatolási gyűjteménye birtokolja — sok érdekes látnivalóval — az évente idelátogató mintegy negyedmillió hazai és külföldi turistának látványos látnivalót kínálva. A Mátra hegység egyre növekvő idegenforgalmának egyik érdekessége a Cifraistálló. Képünkön: Lipicai mén a Cifraistálló előtt (Fotó: Szabó Sándor) Ideológiáról - saját használatra A DIÓSY ANTAL TEREMBEN Nosztalgikus varázslat Egymást követik a képző- művészeti kiállítások az utóbbi hetekben Gyöngyösön. Most a Diósy Antal Terembe látogattunk, ahol a Képcsarnok bemutatta Vin- czellér Imre képeit. A megnyitón az a Jakkel Mihály mondott üdvözlőszavakat, aki fafaragásaival szintén szép sikereket ért el. A festő munkái markánsan hordozzák magukon az alkotó legjellemzőbb vonását: érzelmi telítettségét. Mintha egy álomvilágot vetett volna vászonra a művész. A barnás-szürkés árnyalatok, a pasztellosan áttűnő foltok, a sziluettek körvonaltalan lebegése mindmind azt jelzi, hogy ezek a valóságos témák átplántá- lódtak a félébrenlét állapotába. Mintha képzelődnénk. Az álmodozás fátylán át jelennek meg itt az alakok, amelyek nem is tárgyszerűen érzékelhetőek, hanem csak lebegnek, akárha visz- szajáró árnyak lennének. A múlt világa képződik meg előttünk úgy, ahogy azt magunknak megálmodjuk. Legjellemzőbb erre a Krúdy- sorozat, amely hihetetlen rá- érzéssel formálja meg az író képzeletvilágát, az abban előforduló figurákat. A Mezei koncert, az Esti koncert és A dal képcímek önmagukban is jelentéstartalmat hordoznak, méghozzá a festő legbelsőbb világának a vonásait. De ehhez a témakörhöz tartozik a Látogatás napján című kép is. Két öregember áll az ablaknál és mereng maga elé. Lehet, hogy a távozó után néznek, lehet, hogy a jövevényt várják áhítatos szeretettel. A különböző tájképek is ilyen „égi tünemények”. Mintha vékony ködben, vagy még inkább: minden érdességet elmosó párában vibrálnának a barnás és zöldes árnyalatok, a fás ligetek és a harmatos mezők. Akárhogy is, de az érdeklődő azt kénytelen megállapítani. hogy Vinczellér Imre ezeken a képeken az őt körülvevő valós élet elől menekül vagy bújik el. Mintha riasztaná őt a jelen valósága. és ezért saját álomvilágot teremtett volna. Ebbe a lebegésbe akarja társul hívni azokat, akik szeretnek merengeni, akik ábrándozásukat szívesen vetítik ki a valós világra. Vinczellér Imre gyöngyösi kiállítását nagy érdeklődés kísérte. (g m. f.) Ideológiáról — saját használatra címmel kiadványt jelentetett meg a KISZ Központi Bizottságának Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa a tizenévesek felnőtté válásában fontos szerepet betöltő KlSZ-vezetők- nek. pedagógusoknak, valamint a szülőknek. Mi az ideológia, mi a világnézet, s mik a világnézeti nevelés összetevői — sorakoznak a kérdések, és a rájuk adott válaszok a kiadvány tikkelben, amelyek szólnak a serdülők világképéről, a személyiség kialakulásáról is. Társaik és önmaguk jobb megismerésében jelent segítséget az ifjú olvasóknak az osztálytársak közötti, a baráti köri, a szerelmi és a családi kapcsolatok elemzése. A kérdések a diákok mindennapjaiban leggyakrabban elhangzó témákról szólnak, s a válaszok segítik a fiatalok tájékozódását. Megismerhetik a kötetet forgató olvasók többek között a KISZ környezetvédelmi álláspontját, és képet kaphatnak a változó valósággal együtt változó értékek mozgásáról. A tizenéveseknek az osztálytermekben és a sport- csarnokokban, otthon és KISZ-táborokban történő nevelésében segédkező, hiánypótló kiadványt idegen szavak és kifejezések szótára zárja. A kötet szerzői között szerepel Ancsel Éva, Gecse Gusztáv, Pataki Ferenc és Ranschburg Jenő is. A FOLYAMATOS TEHETSÉGGONDOZÁS JEGYÉBEN A jövő fizikusai Az előadóteremben a diákok elmélyült figyelemmel hajolnak a műszerek fölé. Jegyzetelnek, számítanak, mérnek, végzik a fizikai kísérleti feladatokat. Arcukon látszik a feszültség, az akarás: minél jobb, pontosabb eredményeket szeretnének. Az elméleti feladatok megoldása után a gyakorlati készségekről ad számot az ország legjobb ötven diákfizikusa, akik a gimnáziumok és szakközépiskolák első osztályaiból jutottak a fináléba. Mindez június első napjaiban zajlik, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban. Csak a teljesítmények számítanak A házigazda szerepét ellátó gyöngyösi gimnáziumban a 6. országos középiskolai tehetségkutató fizikaverseny fő szervezőjét, Kiss Lajost kérdezzük a célokról és a lebonyolítás rendjéről. — Ennek a jelentős eseménynek a rendezésében rengetegét segít a Mátra Művelődési Központ, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. Az utóbbiak tulajdonképpen a szellemi védnökei e vetélkedőnek. Három forduló legjobbjai vesznek részt a végső megmérettetésben. A társulat a középiskolai pedagógusokkal konzultálva már az elsősök számára is összeállított egy feladatlapot, amelyet minden iskola megkapott. A legmagasabb pontszámot elért több mint ötszáz résztvevő közül, s a megyeszékhelyeken rendezett középdöntőkről a magasabb követelményeknek is eleget tevők jutottak a döntőbe. A másodikosok Sopronban szerepelnek, s a harmad-, negyedévesek az országos tantárgyi versenyeken küzdenek. A kiváló- aknak felvételi nélkül lehet bejutni az egyetemre. Ez a hajtóerő már az elejétől folyamatos tanulásra késztet. Akik több éven át megszokják a légkört, megoldják a feladatlapokat, azok már edzettek, felkészültek. Jóval több tudással a legjobbjai lehetnek a felsőfokú intézményeknek. A folyamatos tehetséggondozást tartjuk követelménynek, nem pedig a kampányjellegű ne kirugaszkodásokat. Ezért akarjuk meghonosítani ezt a Mikola Sándor nevével fémjelzett fizikai versenyt. — Ügy tudom, hogy a szakközépiskolások és a gimnazisták egyaránt jelen vannak. A két iskolatípus képviselői hogyan állják meg a próbát? — Ismerve a meglévő különbségeket, külön elbírálás alá esnek, s a feladatok ösz- szeállításánál igaz, csak hajszálnyi különbség, de azért van a nehézségi fokokban a gimnazisták javára. — A példák fajsúlyára jellemző, hogy az egyetemi felvételik sem nehezebbek — mondja Gnädig Péter, az ELTE atomfizikai tanszékének kandidátusa, a zsűri elnöke. — A magas követelménynek csak á legokosabbak tudnak megfelelni. A kiválasztásnál csak a teljesítmények számítanak; ez lehet az alapja, hogy a harmad-, negyedévesekből az az öt tanuló, aki a nemzetközi tantárgyi olimpián hazánkat képviseli, valóban a hagyományainkhoz méltóan szerepeljen. Ahol komolyan veszik a jó értelemben vett elitképzést, azoknak megfelelő biztosítékai lehetnek arra, hogy a műszaki haladásban naprakészek maradhassanak. Mi a középmezőnyből szeretnénk fölzárkózni. Hobbim a kísérletezés A felkészülésről és a versenyről kérdeztük Antos Andrást, a budapesti Árpád Gimnázium első B-s tanulóját. — Nincsen olyan nap, hogy meg ne oldanék egy feladatot — mondja. — Fizikatanárommal sokszor késő délután is gyakorlunk, kísérletezünk. Ez nem esik nehezemre, mert a számítástechnika mellett ez a hobbim. Itt egy-két példa okozott nehézséget. Töprengtem az értelmezésen. A mérésnél nagyon izgultam, többször megismételtem a műveleteket. Amikor láttam, hogy a többiek sem tartanak előbbre, s bejöttek az eredményeim, akkor nyugodtam meg. Az ilyen versenyeken azt figyeltem meg, hogy szinte mindenkinek magas színvonalú a tudása. Sokszor egy-két pont is elég a győzelemhez vagy a lemaradáshoz. — Milyen eredményt vársz? Hogy érezted magad Gyöngyösön? — Nem is tudom, milyen eredményre számíthatok. Egy-két apróbb' tévedésre már rájöttem. Nagyon kévésén múlik a siker. Legutóbb az Arany Dániel matekversenyen majdnem nyertem, de végül is negyedik- ötödikként fejeztem be. Itt jó az, hogy nemcsak gépiesen versenyeztünk, hanem megismerkedtünk egymással, kirándultunk a Mátrába. A közös programokon barátokat szereztem. Én ezt is fontosnak tartom. Rékasi János, a Berze Nagy János Gimnázium I/D-s diákja már az általános iskola 7. osztályától járt a fizika szakkörre. — Először itt hallottam az atomfizikáról — emlékezik vissza. — Majd a csillebérci természettudományi szaktábor újabb élményeivel meghatározta az érdeklődésemet. — Már most a felvételire gondolok: matematika, fizika vagy kémia szakra szeretnék menni valamelyik egyetemre. Ezért minden lehetőséget megragadok, hogy gyarapítsam a tudásomat Éz a mostani verseny nehéz volt, de az tetszett, hogy átfogó ismereteket kívánt meg. Én igazán a kísérletezésben élem ki magam. Persze, nem szeretnék a vézna, szemüveges kutató típusokhoz tartozni, ezért Horton — ahol lakom —, sokat kirándulok, horgászom és sportolok is. B. Szabó Pál
