Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
Az áremelések Több mint tíz esztendeje már, hogy a fogyasztói árak évi emelkedése — mindig a megelőző évhez hasonlítva — átlagosan 6,5 százalék. Folyamatos — s bizonyos időszakokban hirtelen felgyorsuló — áremelkedésről kell beszélnünk, amelynek társadalmi hatását nemrégiben a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai vizsgálták. A vizsgálati eredmények összesítését adta közre néhány hónappal ezelőtt a Társadalmi Szemlében Zafír Mihály, statisztikai főtanácsos. Címszavakban néhány lényeges megállapítása: ,,A folyamatos és gyorsuló fogyasztói áremelkedés nemcsak az életszínvonalat illetően okoz társadalmi károkat, hanem mindeddig kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági tevékenységet is.” Ugyanis „ .. . indokolatlanul nagy előnyöket nyújtott a szabadáras termékeket gyártó, és főleg a hazai piacra termelő vállalatok számára. Vagyis egyik gátja volt annak, hogy valóban a hatékonyság — és ne az áremelési törekvések érvényesítése — legyen a vállalati jövedelmezőség, nyereség alakitója.” Továbbá: „Erősítette a bérezésben amúgy is meglévő egyenlősítő tendenciákat, hangulatot keltve a teljesítmény nélküli bérkiáramláshoz. s hajlamossá téve a vállalatokat arra, hogy a bérnövelést tekintsék árkompenzáló eszköznek, miközben a szükségesnél kevésbé használják a teljesítmények differenciált honorálására.” E kedvezőtlen társadalmi hatások ellenére is meg kell barátkozni a gondolattal: a2 áremelések nem szűnnek meg, sőt az eddigi folyamat várhatóan felgyorsul. Hogy ez ügyben mi történik a közeljövőben — s különösen a tervezett adóreform bevezetése után — azt ma még nem tudni pontosan. Az viszont nyilvánvaló — a szakemberek nem is titkolják —, hogy az eredetileg tervezett idei árterv minden valószínűség szerint nem tartható; a fogyasztói árak ismét nagyobb mértékben emelkednek, mint amire a tervezők számítottak. Az is nyilvánvaló, s a szakemberek ezt sem titkolják, hogy az adóreform bevezetésének, úgymond „egyszeri” inflációs hatásával számolni kell. Egyes számítások szerint ez az infláció, az első — s ma még ki tudja milyen hosz- szúra nyúló — időszakban, kétszámjegyű is lehet. Más kérdés, hogy ettől függetlenül és ezzel együtt is, a gazdaság normális működőképessége szempontjából az adóreform — nélkülözhetetlen lépés. Ám azt is szóvá kell tenni, hogy társadalmi méretekben nehezen tudunk együttélni a sorozatban ismétlődő áremelésekkel. Gondoljunk csak arra, hogy a mindenkori áremelések agi- tációs „hangszerelése”, általában nem a legsikerültebb. Vagy gondoljunk arra. hogy a megannyi árucikket érintő áremelés kereskedelmi feldolgozása, feltüntetése. nyilvántartása késedelmes, sok bosszúságot okozva ezzel a vásárlóknak, és sok bizonytalanságot okozva az üzletek pénztárosainak. Ki-ki tanúsíthatja, hogy a legutóbbi áremelések után jó egy hónappal, még mindig sok a zavar, legfőképp az élelmiszerboltokban, s a vásárló tökéletesen reménytelenül próbálja nyomon követni, hogy most melyik felvágottnak, vagy mirelitkészítménynek voltaképpen mi is az ára? Ne kerteljünk/ kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és ez bizony a közhangulatot rontó tényező. Az sem mellékes, hogy a lakossági megtakarítások már rég nem értékállóak. Igaz: az OTP újabban is kísérletezik : az átlagosnál magasabb kamatlábak mellett kínálja a különböző befektetési lehetőségeket, még a „normál” kamatokat is emelte valamicskét, csak hát félő. hogy az még mindig nem az igazi megoldás, ez még mindig nem csábítja a lakosságot a nagyobb takarékossági hajlandóságra. És ebből az következik, hogy inkább vásárolunk — akkor is. ha egyébként nem vásárolnánk —, semmint, hogy takarékoskodnánk. Aztán — és ez ugyancsak jellegzetes példa — emelkedik az ár. ám a minőség változatlanul alacsony színvonalú, mi több: a magasabb árú termék egyszerűen nem kapható. (Hogy ebben mi az üzlet? . . .) Ámbár ennek is lehetnek racionális gazdasági okai, de a fogyasztó vigasztalan, sőt: elégedetlen, bosszankodik, háborog. és ugyan ki vitathatná, hogy ok nélkül? És végül — az áremelések nem lényegtelen társadalmi hatásaként — a mindenkori áremeléseket szinte azonnyomban követő kereskedelmi manipulációk: éveken át folytatott próbavásárlások tapasztalatai azt mutatják, hogy például az élelmiszerüzletekben a vásárlások több mint egyhar- madánál állapítottak meg valamilyen szabálytalanságot, magyarán: árcsalást, s persze soha nem a vásárló javára. A vendéglátásban — nemcsak az államiban! — nagyjából ugyanez az arány. A folyamatos és rendre gyorsuló fogyasztói áremelkedés kedvezőtlen társadalmi hatásait az imént jelzett tények is erősítik. De, ha már kikerülhetetlenek — legalábbis általunk kikerülhetetlenek — ezek az áremelések. akkor legalább ne súlyosbítsuk a gondjainkat, bajainkat: ne rontsuk az áruk minőségét, bármennyire is nyereségnövelő tényező ez az alpári művelet. S egyáltalán: legalább gyártsuk és adjuk azt a bizonyos árucikket. És legfőképpen: ne verjük át egymást az üzletekben. sem tudatlanságból, sem tudatosan. Ha más. ként nem megy, legalább magunk próbáljuk kivédeni az áremelések kedvezőtlen hatásait, tudván, hogy ez ügyben csakis magunkra számíthatunk . . . V. Cs. A pálya szélén... Hogy is van az? A csapat tagjai a pályán kergetik a labdát. A kispadon ül a tartalék, várja, hogy rákerüljön a sor, s végre labdába rúghat. A pálya szélén állnak a reménykedő utódok, várják, hogy a csapat valamelyik tagja hibázik, kiöregszik, s ők a .helyükre állhatnak. Aztán a pályán kívül ácsorognak azok, akik már kiöregedtek, félreálltak, vagy éppen félreállították őket, mert mi tagadás, jöttek a fiatalok, a fürgébbek, szemfülesebbek. Ácsorognak, nézelődnek, s képzeletben végigfutják a pályát, kicselezik a védőket, s szinte hallják a nézők viharos ujjongá- sát. Aztán ráébrednek az őket is magába záró csendre, elsompolyognak a pályától. Nem vagyok sportrajongó, a meccsek avatott látogatója, mégis ez a gondolatsor futott át agyamon a minap, mikor a Népkertben járva, kötelező kis sétámon, egy kis csoportra bukkantam. Ismerősök valamennyien, régtől. Most térdükön lovagoltat- va az unokákat, üldögélnek, beszélgetnek. Fél szemük a közelben rakoncátlankodó apróságokon. Aztán az órájukra néznek, felkapva a gyerekeket sietősen búcsúzkodnak. Jön értük az anyjuk vagy az apjuk. Átadják a kicsiket, aztán maguk meg, kipihenendő a napi törődést, beülnek egy pohár italra. Ahogy mostanában mondani szokás, meghívják egymást egy drinkre. Ők ugyan még azt mondják, felhajtunk egy sört, bedobunk egy felest. Ácsorognak a pult előtt, kezükben melegszik a pohár, vagy elüldögélnek a vendéglői asztal mellett, amelynek kockás abroszán ott van még a tegnapi menü számos jele, de ők észre sem veszik. Elmerülten vitáznak termelésről, irányításról, reformról, arról, szerintük hogy és mit kellene lépni. Vegyes társaság, ha azt nézem, ki honnan került ide. Van közöttük nyugdíjas igazgató, leszázalékolt katonatiszt, rendőr, mérnök, művezető vagy éppen „hórukk fiú”. De régi foglalkozásuktól eltekintve, egyforma szakértelemmel vitatják, hogy állunk az áremelésekkel, mit kellene tenni a műszaki fejlesztésért. S beszélnek, nem éppen hízelgő szavakkal a mai fiatalokról, akiktől jószerivel sokszor csak egy lépés választja még el őket, de ez a lépésnyi távolság egyben határvonal is a generációk között. Komoly képpel elevenítik fel a hajdanvolt tetteket, s a máról beszélve emlegetik, hogy náluk a vállalatnál most.. . s noha mindenki tudja, hogy a beszélő azt a bizonyos vállalatot csak a portásfülke szűk ablakából látja, mégis egyetértőén bólogatnak. Mert ezek a szerencsések, hiszen nekik a többségnek, szakértelem ide, nagy tapasztalat oda, még egy portásfülke sem jut. Mert többségük ha dolgozik, nem egyszerűen a pénzért teszi. Na jó az is, ha van! De a tettük rugója más. Feszegeti őket a tenniaka- rás, régi gőzmozdonyoknak képzelik magukat, amelyekben még száz és száz lóerőnyi munkabírás szunnyad, de mellékvágányra állították őket. Várnak és várnak rendületlenül arra, hogy egyszer valakinek rányílik a szeme, niesak, van itt még tartalék! Várnak és közben iszogatnak. Ott sorakoznak az asztalon az üvegek, poharak. Isznak, mert múlatni kell az időt. Néha végigfut a hír az asztalok között. Hallottad: Pali beadta a kulcsot. Holnap temetik. Ilyenkor pénzt dobnak össze, csokrot rendelnek, s másnap ott állnak komor arccal a sír mellett. Hallgatják a rég látott munkatársakat, ahogy elmondják, nagy ember volt a megboldogult, sokat vesztettek vele, pótolhatatlannak érzik. Kesernyésen figyelik, íme hogy válik egy-két órára pótolhatatlanná és feledhetetlenné, akit közben már pótoltak, s egy kicsit el is feledtek. És titkon kémlelik egymást, találgatják, ki lesz a következő. Aztán jön az újabb hétköznap, rájuk bízzák a gyerekeket, sétálgatnak velük a fák alatt, letelepedve a padokra, verik a blattot, iszogatnak. S közben várnak, hátha egyszer tényleg szükség lesz rájuk .... Deák Rózsi JÁTSZÓTEREKET, SPORTLÉTESÍTMÉNYEKET ÉPÍTENEK Összefogással a Mátrai úti lakótelepen Gyöngyösön az utóbbi hetekben a lakosság lelkes segítségével a tavaszi nagytakarításon kívül parkosítottak, fákat, cserjéket, dísznövényeket ültettek. Nos, a tavaszi akciók közül is kiemelkedik a Mátrai úti lakótelepen élők vállalkozása. A II. és a 12. tanácsi körlet lakóközösségei még pályaművet is küldtek a Magyar Televízió Natura Szerkesztőségének. A szebb, emberibb környezetért! címmel meghirdetett országos pályázatra. A lakótelep lakói vállalták, hogy társadalmi munkában elvégzik környezetük csinosítását, játszóterek építését, a környék szebbé, kulturáltabbá tételét A pihenési, sportolási lehetőségek biztosítása mellett természetvédelmi területtel (Dimitrov Népkert) összefüggő zöldterület kialakítását. A már javában zajló munkálatok szervezőit. Szlávikné Hegyesi Zsuzsannát. Nagy György Tamást, a két választókörzet tanácstagját Hegyesi Bálint körzeti népfronttitkár je lenlétében kérdeztük a kezdetről és a további elképzelésekről: — A Mátrai úti lakótelep építése az V. ötéves tervben kezdődött, s máig az építendő lakásoknak háromnegyed része készült el, közel 550 családnak otthont adva — mondja Nagy György Tamás. — A városi tanács a közműveken kívül majdnem teljes egészében kiépítette az utakat, közvilágítást, de a terület rendezésére nem tudott pénzügyi fedezetet biztosítani. Éppen ezért kellett összefogni és társadalmi munkában elindítani a dolgot. Felhívással fordultunk az ittlakókhoz. Eddig több mint kétszáz lakótársunk szorgoskodott a parképítésben, fák és díszcserjék ültetésében, humuszhordásban. Már köztéri padokat is helyeztünk ki... Az MTI Natura Szerkesztőségének pályázata kapóra jött. A játszóterekkel. sportlétesítményekkel kapcsolatos elképzeléseinket is konkrétan tartalmazza. — Milyen szabadtéri létesítmények lesznek a lakótelepen, a munkákhoz kik nyújtanak még segítséget? Az utolsó csavarig... Napi egy gépkocsironcs válik hasznosítható alkatrésszé a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet autóbontó telepén. Sándor Ferenc egy leadott autóbusz elektromos alkatrészeit szereli ki (jobbra). Mint Szűcs Lajos telepvezetőtől megtudtuk, az önelszámoló. nyereséges telepet sok magánfuvarozó is látogatja az elöregedett állomány javításához. De kerestek már itt kamionból kiszerelt ágyat is, hétvégi házba .. . (lent) (Fotó: Köhidi Imre) I — Terveink szerint a la kótelep Zalka Máté út—XIV számú óvoda közötti részéi sportkertet alakítunk ki, bi tumenes kézilabdapályával A Városkert és ugyancsak ; Zalka Máté út lakóépülete mögött lesz a pihenőkért < gyerekeknek olyan játszó dombbal, amelyet nyáror csúszdának, télen szánkózó helynek használhatnak, fi Városkert utca Mátra felől területén pedig egy nagi játszókertet építünk. Sót zöldövezettel, rönkfából é: vasszerkezetből készült ját szótéri elemekkel, homoko zókkal, mászókákkal, lengi és mérleghintákkal, padok kai. A fém játszótéri elemeket a GHV-nál dolgozó len gyei szakemberek készítet ték bontott anyagokból. fi szállításban a Gagarin, ; gépi munkákhoz az NISZ\ Thorez Bányaüzeme ad se gítséget. A gondokról, problémákról érdeklődve Szláviknt H egyesi Zsuzsannától az is megtudtuk, a XIV-e' óvoda udvarát, játszóeszkö zeit délutánonként, hétvégeken — játszótér hiányábar — sokan igénybe veszik il letéktelenül és ezzel rongálják azokat! Bizonyár* megoldódik ez az itt lakó kon is múló gond, amennyiben elkészül az óvodai udvar mellé tervezett kis játszótér... (?) A Városkert éi Zalka Máté út burkolatánál az építését is szorgalmazzál a tanácstagok. Korcsog Béla
