Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. június 17., szerda Demokratizmus a kádermunkában A TÜZKÉV MEGPRÓBÁLJA Aki kéményseprőt lát, szerencsét talál? A társadalmi viszonyok demokratikus jellegének lényeges kérdése, hogy milyen mértékben lehetnek az emberek ré­szesei a vezetők kiválasztásának, munkájuk értékelésének, ellenőrzésének. Ezért az a sokrétű tevékenység, amelyet a politikai szóhasználatban összefoglalóan a kádermunka kife­jezéssel szoktunk jelölni, természetszerűen nem nélkülözheti a demokratikus vonásokat. Meggyőződéssel mondhat­juk, hogy a szocializmus ebben a tekintetben elvileg új lehetőségeket teremtett a demokrácia érvényesülése számára. Itt kiváltképp jól érzékelhető az, amit Jegor Ligacsov éppen magyaror­szági látogatása során el­hangzott beszédében mon­dott: „A polgár; demokrá­cia előtt számos terület el van zárva. Csak a kerítése­kig terjed, melyeken ott a tábla: magántulajdon. A szo­cialista demokrácia ezek­nek a kerítéseknek a lebon­tását jelenti.” Más szóval, a szocialista tulajdonviszo­nyokból adódóan nálunk a kerítéseken belül, vagyis a munkahelyeken is lehetősé­gük van az emberek széles köreinek a személyi kérdé­sekben születő döntések be­folyásolására, a vezetői te­vékenységgel kapcsolatos vé­leményük kifejtésére. Az állami tulajdonú vál­lalatoknál a gazdálkodó egy­ségekben igen lényeges for­dulatot hozott e tekintetben a kollektív irányító testüle­tek létrehozása, az első szá­mú vezető posztjának vá­lasztás útján történő betöl­tése. Az állami vállalatok mintegy négyötödének élén ma választott vezető áll. Ma­ga a választás persze csak lezárása volt egy folyamat­nak. amelynek során a vál­lalat politikai szervezetei, dolgozó kollektívái mérleg­re tették a vállalati tanács­ba javasoltak személyi tu­lajdonságait, elemezték al­kalmasságukat. Azt is sok­rétűen megvitatták külön­féle fórumokon, hogy az igazgatói posztra pályázó vagy arra számításba vett személyek mennyiben felel­nek meg a követelmények­nek, ki érdemel leginkább bizalmat, ki lenne a legal­kalmasabb közülük. Kétségtelen, hogy a káder­kiválasztásnak ez a koráb­binál demokratikusabb fo­lyamata helyenként zökke­nőkkel is járt, néhol átme­netileg bizonytalanságot oko­zott a vezetésben, alkalmat adott csoportosulások elvte­len harcára vagy demagóg fellépésekre. A demokráciá­nak. szükségképpen „ára” van. ám a sokasodó tapasz­talatok szerint ez az ár egy­re jobban megtérül mind a munkahelyi közérzet válto­zásában, a dolgozók tulaj­donosi tudatának erősödésé­ben, mind pedig a vállalati vezetés teljesítményének ala­kulásában. Számos helyen bebizonyosodott, hogy a dol­gozói kollektívától függés nem feltétlenül megalkuvás­ra, a lazaságok elnézésére készteti a vezetőt: ellenke­zőleg, a kollektíva kinyilvá­nított támogatását maga mö­gött érezve, határozottab­ban, magabiztosabban tud­ja véghez vinni a vállalat, a népgazdaság javát szolgá­ló elképzeléseit. Annak az igazgatónak, aki megválasz­tása révén egyértelműen tudhatja, hogy nemcsak a minisztérium, hanem első­sorban a vállalati kollektíva akaratából tölti be tisztét, nagyobb lehet a biztonság- érzete és ennélfogva adott esetben határozottsága is bi­zonyos népszerűtlen, de a közösség javát szolgáló in­tézkedések megtételére. Terjed az olyan gyakorlat is, hogy bizonyos közép- és alsó szintű vezetői poszto­kat is választás útján tölte­nek be az üzemekben. Ér­dekes tapasztalatokat hoz ez az eljárás. Az egyik» üzem­ben például a dolgozók olyan embert választottak a munkacsoport élére, aki szakmailag elismert tekin­tély volt, de meglehetősen nehéz természetű, erőszakos, makacs. A felsőbb vezetés először meghökkent a vá­lasztás eredményén, hiszen ez az ember semmiféle ká­derfejlesztési, -utánpótlási tervben nem szerepelt, so­ha nem gondoltak arra, hogy vezető lehetne belőle. Árri az élet hamarosan iga­zolta a dolgozók döntését: megválasztása után az ille­tő nagy változáson ment át, s míg korábban többnyire csupán saját, személyes ér­dekei vezérelték, most azok­ról szinte teljesen megfeled­kezett és csak a kollektívá­ét tartotta szem előtt. Ugyanebben az üzemben egy másik csoport épp el­lenkezőleg döntött: egy igen jó emberi tulajdonságokkal rendelkező, de szakmailag kevésbé képzett munkásra esett a választásuk. Aki ezt követően kettőzött erővel igyekezett fejleszteni tudá­sát, s a benne bízó munka­társai segítségével, őket a döntésekbe bevonva ma szakmai szempontból is jól el tudja látni munkakörét. Lényeges tanulságokat hor­doz ez a két eset: a vezető­vel szemben támasztott kö­vetelménynek mindig konk­rétnak kell lennie abban az értelemben is, hogy tulaj­donságai feleljenek meg az adott munkahelyi kollektíva jellegének, funkcióinak, ősz. szetételének. Figyelmet érdemlő meg­nyilvánulása az említett el­lentmondásnak, amikor ele­ve húzódoznak a kívülről jövőktől, s mindenáron ..há­zon belül" akarnak valakit találni bármely tisztség be­töltésére. A pályázati rend­szer terjedése jó néhány ta­pasztalattal szolgál erre vo­natkozóan. A pályázat nyil­vános, a sajtóban történő meghirdetése már önmagá­ban is azt jelzi, hogy „kül­sők" számára is nyitva áll az ajtó, mégis gyakran ele­ve szívesebben döntenek amellett, aki „közülük va­ló". akinek már tapasztalat­ból ismerik az előnyeit és a gyengéit. E jelenség orvos­lásának útja azonban ez esetben sem a demokratiz­mus korlátozása, a presszió, a politikai nyomás, sokkal inkább a nyilvánosság, a le­hetőségteremtés a pályázók programjainak, koncepciói­nak. személyes tulajdonsá­gainak nyílt és demokrati­kus összevetésére, kiiktatva az eljárásból a titkolódzást, a kulisszák mögötti alkudo­zást, a „kabinetpolitikát”. Ha az élet bármely terü­letéről elmondható, hogy a demokratizmus valóságos ér­vényesülése lehetetlen a párt- szervezet érdemi közremű­ködése nélkül, úgy ez sok­szorosan igaz a kádermun­kára. Nagyon fontos, hogy a pártszervezet álláspontja valóban a párttagság és ne csupán a titkár véleményét fejezze ki, hogy a pártmun­ka gyakorlatában maradék­talanul érvényesüljön az az elv, hogy káderkérdésekben — ha kell a nyílt, elvi vi­tát is vállalva — az arra il­letékes testületek és ne egyes személyek döntsenek. A kommunista kollektíva szá­mára a kádermunkával tö­rődni egyszerre demokrati­kus jog és lehetőség. Jog arra, hogy a politikai fele­lősséget átérezve érdemben hozzájáruljanak a káder­munkával kapcsolatos elvek, köztük a demokratizmus kö­vetkezetes érvényesítéséhez. A pártszervezet politikai sú­lya, tekintélye nagyban elő­segíti, hogy minden vezető alávesse magát a kollektíva értékelésének, megméretésé­nek, rendszeresen számot adjon tevékenységéről, meg­fontolja a beosztottaknak a vezető munkájával, szemé­lyes magatartásával kapcso­latos véleményét, ha kell: legyen elég ereje, bátorsága módosítani munkastílusán, hogy a demokratikus elvek ebben a vonatkozásban is a valóságban érvényesüljenek. Gy. L. Kéményseprői látok, szerencsét találok — tartja magát még ma is a közmondás. Hogy ez a gondolat milyen valóságmagvat takar? Hajdanán a könnyen gyűlő anyagokból való építkezés s a kezdetleges kéménykialakitások miatt gyakran égtek le lakóházak. Ahol viszont a fekete ruhás „doktor" megjelent, ott megelőzték a kényelmetlenséget, a bajt. A kéményseprők láttán manapság is sokan kapnak a ka­bátgombjukhoz. Bár ez — a központi fűtés, a gáztüzelés időszakában — megmoso­lyogni való. e szakemberek élet- és vagyonvédelmi tevékenységét ettől még senki sem vonhatja kétségbe, Igaz. ahogy változott a vi­lág, úgy változott meg a velük szemben támasztott igény. Mindez felfedezhető a Heves Megyei Tüzeléstech­nikai és Kéményseprő Vál­lalat munkájában is. ahol — jóllehet továbbra is alap­vetőnek tekintik a kémények rendben tartását — újabb és újabb fejlesztéseket hajtot­tak végre. Komplex szolgál­tatást vezettek be, így töb­bek között számítógépes programot dolgoztak ki a kémények méretezésére, újabban pedig gáz-, víz- és központifűtés-szerelő mun­kákat. illetve kazánjavításo- kat is végeznek. Néhány nap­ja pedig újabb kezdeménye­zésről kaphattunk hírt Ma­rosvölgyi Györgytől, a. me­gyei Tüzkév igazgatójától. Olyan készülékeket vásá­roltak, amelyekkel könnyen és biztonságosan állapítható meg a gázszivárgás. — Ez' egy Heves megyei kezdeményezés — mondta Marosvölgyi György. — A BNV-n láttuk meg ezt a GS II. típusú gázérzékelőt, amelyet egy váci kisszövet­kezet gyárt. Fontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy például a fővárosban az elmúlt télen is húsznál többen haltak meg a laká­sokban. mivel nem érzékel­ték a gázszivárgást. Szeren­csére az utóbbi időben nem történt ilyen tragédia. Vi­szont érdemes kiküszöbölni a veszélyhelyzetet. Vállala­tunk 240 ezer kémény kar­bantartását végzi. Közöttük sok a hibás, mert nem az előírásoknak megfelelő anyagból készültek. avagy a méretük kifogásolható. Kü­lönösen az 1975 előtt építet­teknél fedezhetők fel ezek a gondok. Azóta elértük, hogy a Tigáz csak azokhoz a há­zakhoz ad bekötési enge­délyt. amelyeket átvizsgál­tunk. — Milyen előnyökkel ke­csegtet ez az új gázérzéke­lő berendezés? — Eddig csak egyszeri műszeres vizsgálatot végez­tünk azokban a helyiségek­ben. ahol gázt észlelt a tu­lajdonos. De közismert, hogy például az időjárás is befo­lyásolhatja a mérés ered­ményét. így a régi ellenőr­zést nem nevezhettük pon­tosnak. Az új „szimatolót" egy hétig helyezzük el a pa­naszosok lakásában. Ameny- nyiben visszaáramlásból származó szénmonoxid, ne­tán földgáz, vagy propán- bután gáz van a légtérben, akkor ez jelzi. Ezeket az eszközöket a városainkban lévő kirendeltségeinken tart­juk, így ott kell bejelente­ni. ha valaki elégedetlen a gázfűtéssel. Szolgáltatásunk díjmentes. Egy-egy kiren­deltségünkön két-három ilyen kis műszert helyezünk el. azért nem többet, mert az ára mintegy négyezer fo­rint. Szeretnénk, ha az in­gatlankezelő vállalatok és a lakásszövetkezetek is besze­reznék, sőt, kereskedelmi hálózatunk szükség esetén közreműködik a lakossági igények kielégítésében is. — Egy másik szolgáltatá­sukkal is mostanában jelent­keztek. A lakótelepi szemét- ledobók tisztításáról van szó. Hogyan egyeztethető ez össze alaptevékenységükkel? — A magas épületek sze­métledobóinak és szellőző­csöveinek tisztítása a leg­több esetben nincs megold­va — mondta Marosvölgyi György. — A Fővárosi Ké­ményseprő- és Tüzeléstech­nikai Vállalat két dolgozója egy könnyen, jól alkalmaz­ható korszerű éljárást sza­badalmaztatott e téren. Vál­lalatunk ezt megvásárolta, és bemutatta a megye és a környező megyék cégeinek, lakásszövetkezeteinek. Min­denki elismerően nyilatko­zott róla. A Komárom me­gyei Köjál el is rendelte ennek alkalmazását. Ugyan­is az eljárás egészségvédel­mi szempontból különösen jelentős. Ezzel megelőzhető a hulladékok bomlása, a csó­tányok megjelenése, a fer­tőzés. Mivel illatosított mo­sószert alkalmazunk, ez nem­csak hogy megszünteti a bűzt. de kellemes illatot is teremt. Tűzmegelőzési szem­pontból azt kell kiemelni, hopy a szellőzőcsöveken — ha azokat nem tartják rend­ben — a zsíros lerakódás akár ki is gyulladhat. Te­hát ez a feladat is össze­kapcsolható alaptevékeny­ségünkkel. Aztán, mivel meg­felelő szakembergárdával rendelkezünk így az emlí­tettekkel egy időben más hiá­nyosságokat is felszámolunk. Például kicserélnénk a szel­lőző ventilátorait, megjaví­tanánk a ledobok acélszer­kezetét. Jó lenne, ha minél több Heves megyei cég igé­nyelné ezt a szolgáltatást. A ledobok tisztítása évente 2—4 alkalommal, a szellő­zőcsöveké négyévenként in­dokolt. Furcsa, hogy eddig a környező megyékből sok­kal nagyobb az érdeklődés, mint sajátunkból. Ennek el lenére bízunk abban, hogy előbb-utóbb szervezetten biztosítják a szemétledobók rendben tartását. . Ugyanis eddig ezt a munkát rend- szertelenül. sürgős esetekben végeztették el kisvállalko­zókkal. Mi több: az is elő­fordult. hogy lezárták az el- tömődött ledobókat. s azt hitték, hogy ezzel minden meg van oldva . . . Homa János JÚLIUS 4-ÉN: Nemzetközi szövetkezeti nap Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége felhívást bocsátott ki a nemzetközi szövetkezeti nap megünnep­lésére; a szövetkezeti szoli­daritás hagyományos nem­zetközi ünnepére július 4-én kerül sor, sorrendben ez­úttal 65. alkalommal. A felhívás kiemeli, hogy a tavalyi szövetkezeti kong­resszusok nyomán a moz­galom mindhárom ága­zata megújulva kezdte meg tevékenységét. A kongresz- szusi viták is kifejezésre juttatták, hogy a magyar szövetkezetek hasznosan szolgálják tagjaik társadal­mi-gazdasági érdekeit, te­vékeny és megbecsült sze­repet játszva szervesen il­leszkednek a népgazdaságba. A mintegy 4700 szövetkezet a nemzeti jövedelem ne­gyedrészét állítja elő. A szövetkezetek és társulásaik a mezőgazdasági termelés­ből 69, az ipariból 17. a kis­kereskedelmi forgalomból pedig 36 százalékkal része­sednek. A lakossági szol­gáltatásoknak mintegy felét végzik. A szövetkzeti elve­ket alkalmazó különféle egy­szerű vállalkozások száma gyors ütemben nő. A felhívás hangsúlyozza: a gazdasági feladatokat a szövetkezetek tagsáai kap­csolataik erősítésével és de­mokratikus döntési rendsze­rük továbbfejlesztésével old­hatják meg. Érdekük a társ­szövetkezetekkel, valamint az állami vállalatokkal va­ló együttműködés fejlesz­tése. összefogásuk erősíti az ország intézményrendsze­rében fontos szerepét be­töltő területi és országos szövetségek munkáját is. A dokumentum végül be­jelenti; a Szövetkezetek Nemzetköz; Szövetsége, amelynek megalapításában a magyar szövetkezeti moz­galom már 1985-ben közre­működött, az idén ősszel, hazánkban tartja központi bizottsági ülészakát. Az ese­ményre a világ minden tá­járól több mint 600 küldőt- tét várnak. Hagyo­mány­őrzés A népi fafaragás leg­jobb hagyományait mentette át konyhabú­toraira az a kis részleg, amely a Hevesi Népmű­vészeti és Háziipari Szö­vetkezetben dolgozik. Tóth László a téka dí­szítő faragásán dolgo­zik (lent). Az igen mun­kaigényes tálaló-ajtó- betétet Farkas Imre csiszolja (fent). Víg Sán­dor, az egyik legsike­resebb termék, a „gon­dolkodószék” végső si­mításán ügyködik (kö­zépen). (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom