Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 9., szombat 7 „BALLAG MÁR A ... ” Búcsú, könnyesen és mosolyogva (Fotó: Tóth Gizella) Az iskola belső világa titokzatos és természetes. A hétköznapokban, amikor az igazi munka folyik, kudarcokkal és sikerekkel teli. Az évek során kialakul a megbonthatatlan rend. Követelményeket állít, ugyanakkor meg is véd a külvilágtól. Talán épp ezért hozzáfűződő érzelmeink ellentmondásosak. Akárhogyan is van, amikor a középiskolások számára az eltöltött négy év tezárul, egyszerre éreznek felszabadult örömet és fájdalmat. Leltároznak: emlékeket, élményeket. Ml volt a jó és rossz? Ezt tettük 12 végzős diákkal, s tanáraikkal a könyvtárszobában, az egri Alpári Gyula Szakközépiskolában. Ami itt következik: vallomásaik a négy évről... — O — Birtokbavétel: — Mikor először beléptem az épületbe, nem tetszett. Hatalmas és régi. Félelmet ébresztett bennem. Az osztálytermünk is csupasz volt. Szerintem úgy vált otthonná, hogy mi benne vagyunk. Attól lélegzik. Szellemileg is összetartozunk. Szünetekben mászkálunk, beszélgetünk. S amikor készülünk valamire, szervezkedünk..., akkor igazán a mienk! — O — Élmények: — Hagyomány a diáknap, amikor közülünk választunk igazgatót. Én csak jelölt voltam. Hogy nem lettem győztes? Nem, nem jelentett kudarcot. Az igazi az volt, hogy a közösség összekovácsolódott. Nem egymás ellen küzdöttünk, hanem egymással. Ilyen volt a gombavató is. Ezek a rendezvények feledhetetlenek. — O — A mi osztályunk: — Mindenki nagyon jónak tartja. Nekünk más a véleményünk. Negyvenkettes a létszám, s ez szerintünk nagyon sok. Akadnak páran, akik mindent megcsinálnak, a többi meg csak tanulgat. Jól megvan a barátjával, a barátnőjével. Kiderült, hogy alig szóltunk egymáshoz a négy év alatt. Talán most már igazi közösség lettünk. Tavaly volt egy nagyon klassz műsor, egy táncparódia, amit összehoztunk. Bizonyítottunk önmagunk előtt! — O — Diákszerelem: — Szinte valamennyi osztályban kialakultak a párok. Hát először furcsán néztek ránk. Mikor mentünk az utcán, s ismefős jött szembe, először elengedtük egymás kezét, hogy ne, mert most jön valaki. Azóta már elfogadták. — O — Szerepek: — Elég ritka, hogy valakit istenítsenek a tanárok is meg a diákok is! Nálunk van egy lány, aki óriásiakat tud tüsszenteni és mindig jól időzíti. — Az osztálytitkárunk véleményére sokan adnak. Azt hiszem, igazi egyéniség. Kell, hogy valaki tudjon elöl menni, de borzasztó felelősség is, mert sokan követik. — O — Kellemetlen helyzet: — Volt egy sztorim, még elsőben. Kémiából írtunk dolit. Otthon sokat gyakoroltam, s mindent felírtam egy nagy papírra. Mielőtt bejött a tanárnő, rájöttem, hogy mégsem tudok eleget, ezért elrejtettem a lapot a köpenyem alá. A baj csak az volt, hogy felállított, hogy üljek más helyre. A, puska meg kicsúszott. De nem szólt, mintha nem vette volna észre. Mikor aztán kiosztotta a dolgozatokat, kihívott a táblához, és ott az elsőtől az utolsóig mindent meg kellett ismételnem. Ötöst adott. — O — Emberség: — Szerintem keveset törődünk azzal, hogy a tanárunknak milyen a családja, a magánélete, mik a gondjai. Érdekel kíváncsiságból, de a lényeg, amikor bejön az órára, hogyan viselkedik. — Én azokat szeretem, akiket emberként is tudok tisztelni. — O — Egység: — Abban egyek vagyunk, hogy kibeszéljük a tanárokat. Nem is árt az, mert az ember tapasztalatokat gyűjt előre, hogyan kell majd vele viselkedni. Van ennek taktikája. Például, ha nincs kedvünk tanulni, akkor el lehet téríteni az óra menetét. Megkérjük, hogy anekdotákat meséljen. Kezdi az egyikünk, aztán a másik; Ezt még nem hallottam! Lehet, hogy már harmadszorra mondja el, s így telik az idő. — O — Tanártípusok: — A merev, aki megköveteli a teljes csendet. Elmondja az anyagot, lediktálja a vázlatot, és ezzel kész. Az már jobb, ha szigorú ugyan, ám megpróbál bevonni bennünket a munkába, de még mindig ragaszkodik a tankönyvhöz. Olyan is van, aki minél élvezetesebbé szeretné tenni az óráit, behoz folyóiratokat, újdonságokat, és azokat összehasonlítjuk ,a könyvvel, mi változott, mi a jó. — Egyikük diáknyelven beszél velünk, más szak. szerűen próbálja átadni az ismereteket. Azt hiszem, a kettő keveréke az ideális! — Érdekes, hogy akik így „leereszkednek” hozzánk, mégis meg tudják őrizni a tekintélyüket. Tiszteljük őket, mert bármikor meghallgatnak bennünket. Tudjuk, ha személyes problémával is megyünk, nem fognak elzavarni . . . — O — Az osztályfőnök: — Első- másodikban kialakulhat kö. rülötte a közösség. Kezdetben ő az első. Biztosan nehéz dolga van. Később, talán még nehezebb minket összetartani. — Ez a pozíció számtalan előnnyel és hátránnyal jár, de sok a szépség benne. Mindannyian szinte a gyér. mekei vagyunk. — o — Ballagás: — Felvesszük az egyenruhát, a matrózblúzt. Lélekben is fel kell készülni. Nem akarok sírni, de félek, hogy ez nem sikerül. — Hagyomány nálunk, hogy ha lehet, saját verssel búcsúzunk. Kértek rá, és megpróbáltam. Sikerült azt hiszem jót írni. — Q — Huszonnégy éve tanító férfi: — Ez a hatodik saját osztályom. Mennyit változtak a gyerekek? Amennyit az iskola is. Régen sokkal merevebb volt. Most szabadabb, nagyobbak a lehetőségek. S ezzel persze nem tud minden gyerek kellően élni. Így nekünk, tanároknak is sokkal több a gondunk. Magasak az osztálylétszámok, a tanulók elfoglaltsága nagy, a szaktantárgyak sok munkát követelnek tőlük. Egyéni törődésre nincs elég idő. A kirándulások valamennyiünknek élményt jelentettek. Szép eredmény, hogy sokan továbbtanulnak. A tehetségesekkel, ha többet foglalkozunk, nagyon hálásak, a kevésbé aktívabbakkal már nehezebb. — O — Fiatal tanárnő, osztályfő, nők: — Most már ők is látják, amit nem kellett volna tenniük. No, nem a bohóságokra gondolok, hanem azokra a csínyekre, amivel másokat bántottak. Mindenkivel, a felnőttekkel is előfordul, hogy nem érzik a helyes arányt. Ezért próbálom rávenni őket, akár erőszakkal is a helyes útra. Türelem kell hozzájuk és emberség. Az utolsó osztály- főnöki órán csak azt tudom megismételni, amit négy éven át mondogattam: fő elvük a tisztesség legyen. Ügy éljenek, hogy alkossanak, tegyenek valamit hozzá a világhoz. Jámbor Ildikó Ünnepi könyvhét: május 29—június 3. Az idén május 29. és június 3. között rendezik meg a magyar irodalom jelentős kulturális eseményét, az ünnepi könyvhetet. Az országos megnyitó ezúttal Nyíregyházán, a Váci Mihály Művelődési Központban lesz. Zöld Ferenc, a Magyar- Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy a tavaszi könyvünnepre 75-féle kiadvány kerül a boltokba, könyv- sátrakba. A kulturális esemény megújításáról szóló, két évvel ezelőtti állásfoglaláshoz hűen a kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg: a művek többsége első kiadás. A ma irodalmi valóságát tükröző könyvek mellett ezúttal is helyet kaptak a könyvheti listán kortárs világirodalmi és magyar történeti munkák, illetve tanulmánykötetek. Gazdag a néprajzi és a művelődéstörténeti választék, viszont sajnálatosan kevés — összesen hat — gyermekeknek szóló könyv lát napvilágot. Az ötvennyolcadik könVv- ünnepen 15 kiadó csaknem 2 millió kötettel jelentkezik. A legszélesebb ezúttal is a Magvető kínálata: a Körkép ’87, a Rivalda 85—86 és a Szép versek 1986 című antológiákkal együtt — amelyeket ekkor fél áron 'árusítanak — összesen 27 kiadványt jelentet meg. Lesz kötete Moldova Györgynek, Hernádi Gyulának, és Nat Roidnak, azaz Tandori Dezsőnek is. A verskedvelők egyebek között Ágh István, Berták László, és a Graves-dí jas költő Rakovsz- ky Zsuzsa új kötetével bővíthetik könyvtárukat. Csokonai Lili néven új szerzőt is avat a kiadó, ám hogy valójában ki írta a Tizenhét hattyúk című könyvet, arra csak a könyvhéten derül fény. Megjelenik Temesi Ferenc írói szótár formában közreadott Por című regényének második kötete, L-től Zs_ig. A'külföldi szerzők sorában szerepel Vladimir Párái s a Hamu és gyémánt írója, Jerzy Andrzejewski, Heinrich Böll, valamint az elmúlt évirodalmi Nobel-díjasa, a nigériai Wole Soyinka. A gyermekeknek készülő, illetve az ifjúságnak szóló könyvek között lesz egy induló sorozat első kötete: a Rózsafiú és Tulipánleány címmel kalotaszegi népmeséket ad közre az Akadémiai Kiadó. A könyvünnep kezdetén az ország több városában, illetve a fővárosi kerületekben helyi megnyitókat rendeznek. A könyvhét számos író-olva. só találkozóra kínál alkalmat, s a terjesztő vállalatok dedikálásokat szerveznek könyvüzletekben, illetve sátraknál. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése irodalmi műsorokat állított össze, amelyeket nagyüzemekben, könyvtárakban, művelődési házakban, valamint iskolákban adnak elő. Nyíregyházán tárlat nyílik a Szép magyar könyv verseny díjnyertes műveiből. A megnyitón osztják ki a díjakat, s akkor adják át a közönségnek leginkább tetsző kötetért járó elismerést is. Felújítják a hollókői várat Az Országos Műemléki Felügyelőség végzi a XIII. században épült hollókői vár felújítását. A palóc falu határában található magas sziklára épített vár helyreállítása 1990-ben fejeződik be. A megújuló történelmi nevezetességben a tervek szerint kiállítóhelyiségeket rendeznek be (Fotó: Rigó Tibor — KS) Mindennapi nyelvünk „Törököt fogtunk...!?” Lapunk hasábjain megjelent közlemény ezt a címet viselte: „Egy üzletkötés stációi — Törököt fogtunk ... !? (Népújság, 1987. márc. 17.). Több szempontból is találó a címadás, mert éppen itt, Egerben szélesebb körben is ismeretes szólásra épült a cím megválasztása. Egy egri találmányt a török ügyfelek fogadtak el megvételre, illetőleg felhasználásra. De vajon, van-e külön sajátos mondanivalója a szólásnak? Ez a törököket megidéző történelmi emlékmű szólásmód, két változatban ismeretes népünk nyelvhasználatában. A rövidebb változat: törököt fogtunk; érzékletes szemléletességgel azt jelenti, hogy sikerült elér. nünk azt, amire vágytunk, megszereztük azt, amit akartunk. A bővebb változat: Törököt fogtam, de nem ereszt. Jelentése, használati értéke: elértem ugyan azt, amire vágytam, de csalódtam benne, s már szabadulni szeretnék tőle, de nem tudok. Az egri nép szóláskészletében, mindkét változat ma is élő nyelvi alakulat, s ez nem véletlen. Ez a szólásforma is beletartozik abba a nyelvi hagyományba, amely az egri törökvilág, az egri török együttélés nyelvhasználati örökségeként ha- gyományozódott át nemzedékről nemzedékre. Jegyzet- füzetem tanúsága szerint, az egri nép szóláshasználatában ma is élnek olyan szólások, amelyekben a kulcsszói szerepet a török szóalak vállalja: Nem bán ez se törököt, se magyart (csak mehessen a pincébe); belőle sem lesz egri török basa (nem sokra viszi); török, görög, mind egy ördög (az Egert megszálló török sereggel nagyszámú rác és görög népesség is élt Egerben : az egri nép „üzérlel- kűségükre” (Türk Frigyes) is utal a szólás megalkotásával és használatával); megszokta, mint a török a pipát (Kálnoky Egy városhoz «Egerhez« című versében sem véletlenül olvashatunk ,,a rég kihűlt török cseréppipákról”); dohányzik, mint a török (a nagydohányzókra mondják); kopasz, mint a török, a tar fejűekre mondják, de janicsárfejüeknek is minősítik őket); amolyan török fajta (erőszakos, durva ember minősítése); megérdemelné a töröktáncot (a talpverést) ; azt hiszi, hogy törököt fogott (dicsekedő, hetven- kedő ember); búsul, mint a fogságba esett török (nagyon el van keseredve); a szólás változata: búsul, mint aki török fogságba esett; nem hajt, nem kerget a török (ráérünk, nincs értelme a sietségnek, a kapkodásnak). Rokonértelmű változata: nincs török a hátunkon; a lassú, lusta emberre mondják: mintha török ülne a hátán; meglesz a törökök húsvét ján (sohanapján). Egy, a törököket idéző történelmi emlékű szóláscsalád is szerepet vállalt az egri nép szóláshasználatában: Megverte a törökátok, fejére telt a törökök átka, verjen meg a törökátok. A szólásváltozatok jelentését és használati értékét ugyancsak e szóláscsaládba tartozó szólásváltozat fejti meg számunkra: Rossz szomszédság, törökátok. A 91 évig tartó egri török- világ emlékét idéző minaret sem véletlenül adott alapot két nagyon is szemléletes szóláshasonlat megszületéséhez. A legrégibb változatokat idézzük fel: Sudár, mint az egri török torony (karcsú, sudártermetű nőszemély) ; Kileng, mint az eari török csonkamecset (csapodár leány, hűtlen feleség). Az egri vár és Eger város visszafoglalásának 300. évfordulója is magyarázatát adja annak, miért idéztük a mai egriek emlékezetébe azokat a szólásformákat, amejyek az egri nép szólásvilágának is értékes alkotóelemei. Dr. Bakos József
