Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 6., szerda 1 Gárdonyi Géza országos diáknapok: Eger, 1987 1 Április 30. és május 3. között rendezték meg Egerben a KISZ Heves Megyei és Eger Városi Bizottsága, valamint a városi tanács szervezésében a Gárdonyi Géza diáknapok rendezvénysorozatát. Alábbi összeállításunkban a háromnapos fesztivál néhány emlékezetes pillanatát igyekeztünk megörökíteni. Eger város kulcsa még a „régi gazdánál”, Bélkési József általános elnökhelyettesnél Közönségtoborzó — dallal, gitárral Repül a ... repül a ... salgótarjáni breaktáncOs A városismereti verseny sokat segített abban, hogy „otthon” érezzék magukat a diáknapok résztvevői. Nem csak hasznos, de szükséges is volt ez a pénteki portyázás előtt. Hogy mit gyűjtöttek ezalatt? Közönséget a délutáni Dobó téri bemutatkozóműsorokhoz. A reggelit követően, a korábban sorsolással kijelölt területeket — Lajosváros, Hadnagy utcai és Csebokszári- lakótelep, belváros — járták, sokszínű ötlettárat bemutatva. Voltak, akik szendvicsembernek öltözve ajánlották megyéjüket a lakosság figyelmébe, de a szintén hazulról hozott hatméteres A Dobó téren a május elsejei tűző napon zajlottak a művészeti bemutatók. A szándék világos: minél több érdeklődőhöz szeretnék eljuttatni a szervezők a diákok legjobb produkcióit. Ám, szerencsésebb lett volna előbb a Gárdonyi Géza Színház hűvösében végignézni a megyék szerkesztett műsorait, s ' abból kiválasztani, ami szabadtéren is megállja a helyét. Eleve hátránnyal indultak azok, akik valami Tánccal, dallal — mosollyal akkori lapja. Gábor most is itt van a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium énekkarának tagjaként. A haját azóta levágatta, s mint mindenütt, itt a Gárdonyiban is vele van kis hátizsákja. Egy napig aztán színét sem látni, de az utolsó délutánon az egyik főszereplővé válik a Dobó téri vetélkedőn. 11 óra van, vége az ismerkedési estnek. Másnap fellépések, így negyedóra múlva már az utcán sem bukkannak fel a színes sapkák, amelyekkel már megismerkedtünk. Portyázás, fedővel transzparens is hatékonynak bizonyult. Egyesek egyszerűbb megoldást választva, a kollégiumi konyha fedőinek kikölcsönzésével hívták fel magukra a figyelmet. A salgótarjáni dzsesszkvartett „kóstolót” is adott a piactéren a délutáni összeállításból. Kora reggeli fellépésük benépesítette az ünnep alatt pihenő bevásárlóközpontot. A sport is jó eszköznek bizonyult a lajosvárosiak megnyerésében, ahol tornászlányok bemutatójával csalták ki az utcára a megyeszékhely lakóit. S, hogy a reggeli ébresztőt nem vették zokon, azt a délutáni Dobó téri megjelenésükkel bizonyították. Ahogy elkezdődött. . . A látvány „stílusos”. Ha- lovány, sarló alakú félhold, borongós égbolt, háttérben egy templom tornya, a vár falán pedig fehér ingbe öltözött, fáklyákat tartó legények. Majd sorra megjelenik Dobó István, Bornemisz- sza Gergely, imitt-amott felbukkan néhány selyemnad- rágos, turbános török. Sőt! A nézők nagy örömére három hastáncosnő is megmegbillenti előttük derekát. A kulcsátadás után lépett pódiumra az Egri Ifjúsági Ház Gajdos népzenei együttese. Nagy üdvrivalgás, és — szégyen ide vagy oda — néhány ízes-spicces beszólás fogadta a gyöngyösi dzsesszbalettes lányokat, akik egy szál kombinéban és térd fölött végződő bugyogó- ban ropták a táncot. A közönség egyébként meglepően fegyelmezett volt. A bordó, rózsaszín, sárga és kék sapkás (a színek mind, mind egy-egy megyét jelképeznek) diákok dalos kedvvel indultak visszafelé. Útjukat néhány, a várjátékból megmaradt petárdarobbantás kísérte. Az egri vár lassan elcsendesedik, s csak néhány elhagyott papírzsebkendő, ösz- szerugdalt kavics, s az „ágyúfüst” fanyar, csípős illata jelzi: az 1987-es Gárdonyi Géza országos diáknapokat megnyitották... Ismerkedünk Gárdonyi Géza Gimnázium, csütörtök, este 9 óra. Hömpölyög a Nógrád megyei osapat a bejáraton át, beletelik egy kis időbe, amíg mindenki bejut. Fenn a díszteremben dübörög a diszkó, a vendéglátó gárdonyisok fürkészik az újonnan érkezett piros sapkásokat. Az egyik sarokba behúzódunk Duda Edittel, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium harmadikosával és Kotroczó Róberttel, aki a bá- tonyterenyei Váci Mihály Gimnáziumból érkezett. Mindketten diákújságírók. Edit iskolája lapját szerkeszti és tagja a városi diákújság szerkesztőbizottságának, Robi pedig a Nógrádnak tudósít. például innen is. Később .itt, Egerben is bekapcsolódtak az országos munkába, írásokat küldtek a Tízórai című kiadványba, amelyet valamennyi helyszínen kézhez kaptak a résztvevők szombaton és vasárnap. A diszkó bejáratánál egy lány áll, kezében URH adóvevő. A füléhez szorítja a készüléket, hogy mindent halljon a neki szóló üzenetből, majd időnként ő is be-' leszól. Kelemen Ildikónak hívják, s üzeni mindenkinek, hogy hívójele HG6XQ (másnap ellenőriztem: jelentkezett). Egyébként minden helyszínen volt ilyen adóvevő. így a rendezők tudták mindig mi történik, s az egyes programokat jól össze tudták hangolni. „Csach Gábor megállás nélkül fújta a szájharmonikáját. A hosszú hajú fiú még csak elsős, de mind kinézete. mind eddig elért eredményei alapján sokkal idősebbnek látszik koránál.” — írta két évvel ezelőtt a Diáknapi Hírmondó, az ODN elmélyültebb, figyelmet kívánó művel kívántak szerepelni. Vagy ki sem álltak erre az • alkalmi pódiumra, vagy, ha vették is a bátorságot hozzá, nem értek el átütő hatást. A legjobban a budapesti Fürst Sándor Gimnázium vegyeskara birkózott meg a nehézségekkel. Sugárzott belőlük'az erő és a magabiztosság. Dalukkal úgy bezengték a Dobó teret, hogy még a távoli zugában fagy- laltozó is hagyta: a tölcsér szétfolyjon a kezében. De mások is képesek voltak erre a „csodára”: a Yorick KHT irodalmi színpad Rómeó és Júlia feldolgozásával, a Nemecz szakközépiskola dzsessztriója, a Nógrád megyei breakosek vagy a nagy- bátonyiak a Képzelt riport ... dalainak tolmácsolásával méltán arattak sikert. Nincs igazuk azoknak, akik temetik az iskolai amatőr művészeti mozgalmat! A sirám évről évre visszatér. Esetleg annyi fedi a valóságot, hogy hol ez, hol az az ág erősebb: néha a színpadok, néha a kórusok, máskor pedig a táncosok viszik a prímet. Annyi viszont kiderült, hogy megfelelő háttér nélkül ma már nehezen lehet vállalkozni nívós produkcióra. A jelmezek, a drága zeneszerszámok, az erősítők nem kevés pénzbe kerülnek. Igaz, olykor elég egy szál furulya is, ha hittel billegteti ujjait rajta a szereplő. Dicstelenül szerepelt itt megyénk. Ebben persze közrejátszott, hogy képviseltettük magunkat Sárospatakon is. De még így is kitelhetne szűkebb hazánk középiskoláitól két jó 60 perces program. Nem ártana alaposan áttekinteni, hogy miért szű-_ kös a háttér, miért kevés a jó együttes és szólista. Mert minden ilyen szereplési lehetőség a diákok számára gazdagodást jelent, amelynek felmérhetetlen haszna lehet későbbi életükben. A rockzenétől Villonig Éjszakai csodákat hirdet a programfüzet este 7 órára. S. hogy mit takar ez a hangzatos elnevezés? Legelőször is a Rockszináz társulatának műsorát a Bazilika előtti lépcsősoron, öt fiatal énekes színésszel, Nagy Anikóval, Makrai Pállal, Sasvári Sándorral, Balogh Bodor Attilával, és az est meglepetésével, Vikidál Gyulával (január óta e társulat tagja) találkozhatott a közönség. A lazán szerkesztett összeállításban felcsendültek többek között az Evita, a Rémségek kicsiny boltja, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Hair dallamai, Tina Turner, Simon and Gard- funkel népszerű számai. „Klasszikusok dióhéjban” a következő program, amelynek színhelye a Népkert, a sóhajok hídja. Bár elég régóta lakom Egerben, ezt az elnevezést most hallottam először. Rebesgetik, régebben tényleg volt ezen a környéken egy kis híd, ahol epeke- dő szerelmesek adtak egymásnak randevút, ám ez a híd — nem az a híd. A másik zavaró tényező maga az ajánlat címe. Másokkal együtt azt gondoltam, hogy andalító muzsikát, Mozartot. Beethovent idéző koncertet kapok. Nem. A „klasszikusok” címszó alatt ezúttal megzenésített Villon-balla- dákat, vidám, tréfás, incselkedő népdalokat játszottak, énekeltek a debreceni Csokonai Színház fiatal művészei. Az éjszaka csodáinak utolsó felvillanása a Pótkerék együttes előadása volt. Ezen — sajnos — a diákok, vendégek helyett inkább csak réveteg tekintetű és imitt- amott alkoholszagú, csápoló rajongókat láthattunk ... Versenyen kívül . , . Május másodika, délelőtt: a Gárdonyi Géza Színházban folytatódnak a diáknapi művészeti bemutatók. S bár odakint hétágra süt a nap, a zsúfolásig megtelt színházteremben a közönség rendületlenül kitart. A • szolnokiak kezdenek, majd a Pest megyeiek következnek, s harmadikként lépnek a pódiumra a szülőhelyünket képviselő csoportok és szólisták. Már a félidőben látni lehet, van egy kis csúszás a megA Rockszínház produkciójára jó háromezren voltak kíváncsiak adott időben. Senki sem tartja be szigorúan a hatvan percet. A fellépők könnyedén engednek a lelkes közönség unszolásának. Tehetik, hiszen itt már nem a díjakért, oklevelekért, hanem csupán (?) a publikum megnyeréséért folyik a küzdelem. A versenyen kívül mintha jobb formában szerepelnének a Heves megyeiek is. Tizenegy óra. Már be is jelentették a csapatunkat, amikor megindul a forgószínpad, s már a dobogón állva begördülnek a közönség felé a Dobó gimnázium énekkarosai. A nagy lendülettől néhányan elvesztik az egyensúlyukat... Nagy az ijedelem, s nevetés, persze csak suttogva. Mire a függöny felgördül, már minden rendben. Ocskay tanár úr int, homlokán néhány iz- zadtságcsepp, s aztán már számtalanszor elpróbált pontossággal szólnak a dalok. Egységes, tiszta, szép hangzással. A gyöngyösi kislány novellát mond a függöny előtt. Innen a színfalak mögül csak annyit hallani, hogy egyre erősödik a hall gatóság derűs moraja: Veszik a lapot! Az Alpári szakközépiskola pantomimesei annyira önállóak, hogy vezetőjüket, Gerják Istvánt már fél órával a kezdés előtt „leküldték” a nézőtérre. Legyen nyugodt, ők mindent elintéznek. Egyedül „melegítenek be”, s egyetlen kellék sem kallódik el, pedig a második produkciójukhoz A fodrász című etűdökhöz sok minden kell, fürdősapka, olló, paróka. hajtincsek, locsolókanna ... Valóban minden remekül megy. Az Evolúció és A fodrász ... fergeteges siker! A lányok, s az egy szem fiú nem győznek újra és újra meghajolni. Már dél is elmúlik, amikor a nógrádiak átveszik a stafétát. A nézőtéren még most sincs egyetlen szabad ülőhely sem. Ez a délelőtt azt bizonyította, ami a diáknapok valódi értelme. Sikerült egymást megismerni. S ehhez képest mit számít bármilyen díj, vagy helyezés! Igazi elisme. rés, hogy a résztvevők itt igazán odafigyeltek egymásra. s ha az itt látottaknak csak töredéke megmarad az emlékezetükben, már megérte. Újra eljövünk! A megyék bemutatkozóműsorainak legsikeresebb számaiból összeállított gálaműsorral kezdődött a diáknapok záróünnepsége. A Dobó téren nem volt i egy szabad négyzetméternyi terület sem, amikor Georgi Béla, a diáktanács titkára visz- szaadta a város kulcsát Békési Józsefnek. A városi tanács általános elnökhelyettese, miután megköszönte az ezres diákseregnek, hogy épségben kapta vissza Egert. Ezt követően megszavaztatta a diákokat: — Jól éreztétek magatokat? — Igen! — hangzott kórusban a válasz. r— Eljöttök legközelebb is? — Igen! — harsogták talán az előzőnél is hangosabban a fiatalok. Tudósítás: Gábor László Jámbor Ildikó Kovács Attila Doros Judit Honfi Gábor Fotók: Kőhidi Imre A három nap hősei — a győztes nógrádiak
