Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-28 / 124. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. május 28., csütörtök CARUSO MEGMONDTA ELŐRE Vigyázat: a Galócza öl! „Az asszony ingatag” — énekli a nagy Caruso egy régi gramofonlemezről a darab elején. A hatalmas tölcsérü készülék egy félig paraszt-, félig polgári ház nappalijának sarkában áll. Székely László díszlete — amellett, hogy némi átalakítással épp ily hitelesen sugall kocsmát, szállodát, vadászkunyhót — pusztán tárgyainak együttesével is kifejezi azt az ellentétet, mely a földművelőből lassan tőkéssé váló, de régi szokásait el nem hagyó házigazda és a városból hozott, csillogásra vágyó asszonya között feszül. Az édes élethez sok pénz kellene. Andorjait gazda azonban még az eredeti tőkefelhalmozásnál tart. és esze ágában sincs költekezni. Így a vagyonhoz csak egy út vezet; a gyilkosság, s a valóban ingatag Ankica ebben a kérdésben meglehetősen határozottnak mutatkozik. A terv végrehajtása, azonban számos bonyodalomba ütközik. Iván Kusan darabjában. s ez jó alkalmat ad a Katona József Színház társulatának, hogy igazi jutalomjátékkal kápráztassa el az egri Gárdonyi Géza Színház közönségét. Fergeteges komédia zajlik a színpadon, remekbe formált karakterekkel. A szereplők különböző szituációkban tanúsított viselkedése. a jellemábrázolásnak ez a játéka a darab előrehaladtával sokkal fontosabbá válik, mint a cselekmény. Még a Másik János zenéjére előadott kupiék is a jellemfestés szolgálatában állnak. Kicsit Svejk, a derék katona téblábolásaira emlékeztet mindez: a szereplők hibái felnagyítódnak, és lép- ten-nyomon akadályozzák a történet gyors kibontakozását. Mindenkinek hiányzik egy kereke, de talán éppen ettől emberiek és eltúlzott voltukban is ismerősek ezek a figurák. A hidegvérű bérgyilkosról. Galóczáról kiderül. hogy rövidlátó, a forróvérű udvarló gyáva nyúlnak bizonyul, a birtokos titkára akkor él igazan, ha urát szolgálhatja. Ennyi kétbalkezesség természetesen rengeteg helyzetkomikumot teremt, amit a művészek maximálisan ki is használnak. De talán még ennél is fontosabb az a megemelt. a pantomim elemeit is felhasználó játékstílus — nevezzük jobb híján gesztus- komikumnak — ami egyszerre teszi blőddé és ugyanakkor félelmetesen groteszké az előadást. Ehhez persze nem elég felmondani a szövegkönyvet. vérbeli színészek kellenek, akiknek életeleme a játék. Nos. Benedek Miklós rendező és ez a gárda megoldotta a nehéz feladatot. Olyan alakításokkal kápráztatott el. mint Újlaki Dénes birtokosa. Szacsvay László titkára. Dörner György csendőr tizedese. Végvári Tamás Galóczája. Balkay Géza és Szirtes Ágnes epizódszerepükben is képesek voltak teljes személyiséget felmutatni. Mindössze Gáspár Sándorról éreztük úgy, hogy fáradt ezen az estén, és Básti Juli játéka tűnt ebben a stílusban is eltúlzottnak és időnként külsődlegesnek. Hollósi Frigyes viszont zseniális alakítást nyújtott Zeljics. a bűntény egyik eszközeként felhasznált parasztember szerepében. Ilyenfokú azonosulást ritkán tapasztalhatunk, s ha igen. az a színház ünnepi pillanatai közé tartozik. A sok tévelygés és szerencsétlenkedés közepette a néző hajlamos ' azt hinni, hogy a gyilkosság meg sem történik és Andorjak —. akit közben a szívébe zárt — ép bőrrel ússza meg a kétbalkezes cselvetést. A cselekmény hideg logikája azonban rendíthetetlenül működik a kavargó felszín alatt, és végül — Ankica személyes segédletével — lesújt a kés. ömlik a vér. a gyanútlan emberen beteljesül a végzet. Már senki sem énekel. Pa- noptikumi figurákká merevednek a szereplők, miközben egy újsághírből megtudjuk: az igazi bűnösök közül senkiit sem ítéltek el. míg a tulajdonképpen vétlen, elkeseredetten igazát kereső Zeljics gazdát bűnbaknak állítják és kivégzik. A szép- asszony eléri célját: tábornokné lesz. ám volt udvarlóját kényszermunkára viszik. iAz eleinte esetleg berzenkedő néző is kénytelen elfogadni : nagy színházat látott. mert magával az élettel találkozott a színpadon, így élünk mi is sokszor, botladozva a mindennapok göröngyei között, saját ügyeinkbe temetkezve, ugyanakkor egymásba gabalyodva. Ugyanilyen gyanútlanul állunk a sorsszerűén le-lecsa- pó végzet előtt, és ugyanígy megrettenve tapasztaljuk hatalmát, mint most. amikor a darab végén a kutyakomédia hirtelen véres tragédiába torkollik. Kijózanító pillanat ez. elgondolkodtató pillanat. A legtöbb, amit a művészet adhat. Koncz János A TIT Eger Városi Elnöksége ülésén Szlovák babák A Pribojszky- jelenség Voltak népi használatú, szinte házilag készült hangszerek, amelyek sem a szak- irodalomban, sem a közvéleményben nem vívtak ki maguknak illő rangot. A zeneszerzők póriasnak vélték a velük való foglalkozást. A játékosok, a muzsikusok csak maguknak, szűkebb körüknek szólaltatták meg e zene- szerszámokat. Tehát arra sem nyílt lehetőség, hogy a kritika tüzében nemesedjék akár a hangszer, akár meg- szólaltatójának a kifejezőkészsége. Ám ha mégis pódiumhoz jutott egy ilyen eszköz, művelőjével együtt a közönség sznobságának csapdájába esett, s érdektelenné vált. Gondoljunk csak vissza a század első felére! Midőn ahhoz például, hogy a cimbalom szalonképessé váljék, nálunk, egy Rácz Aladárnak kellett születnie, de olyan támaszokkal ám, mint a vele koncertező Bartók Béla, Ko. dály Zoltán. Akik a mesteri játékot, a hangszer sajátos, eredendően szép, nemes zengését nem csupán pódiumra illőnek vélték, hanem a cimbalomirodalmat is közvetett módon fölpezsdítették. Vagy: a felszabadulást követően ki gondolhatta, hogy Sebő Ferenc, s vele a népi zene megannyi ihletett együttese, művelője a furulyának szerez hasonló polgárjogot a hangszerek hierarchiájában. Aztán az utolsó két évtizedben Heves megye, pontosabban egy megszállott muzsikus, Pribojszky Mátyás munkássága révén a tanyai, a falusi nép magacsinálta zeneeszközéből, a citerából lett koncertképes hangszer. Olyan pedig, amelynek további — fejlesztett teste, húrozatának gazdagítása szinte egy egész együttessel felérő hangzást biztosít. így alkalmas arra is, hogy akár klasszikus zenekari műveket interpretáljon magas művészi szinten. Miként erről előbb Vitray Tamás „Telefere” műsorában, majd egy hatvani Pribojszky-hang- versenyen győződhettünk meg. Hiszen Brahms VI. Magyar Táncának, vagy Schubert Ave Maria-jának átirata, de az ősbemutatóként is elkönyvelhető, Győré László szerzetté Balkáni fantázia szintúgy teljes értékű, ugyanakkor semmivel össze nem hasonlítható produkcióként ragadtatta meleg ünneplésre a hallgatóságot. Voltaképpen miben érhető tetten e Pribojszky-je- lenség lényege, a fél világot bejárt citerás autentikus művészete. Úgy vélem, nem csupán a saját igénye szerint továbbfejlesztett hangszerben tejük a művész sikereinek titka. A lehelet pia- nck és a feldübörgő ct escen- dek lehetőségében, a több tucatnyi húr összezendítésé- nek. máskor megosztásának varázsában, hanem legalább ennyire az emberben. Aki hisz egy népi hangszer magas szintű közhasznúságában, önmaga képességében, és a sorjázó külföldi turnék közepette is megmarad annak a szerény egyénnek, aki Hevesből elindult, s próbatételek árán bár, de csúcsokig jutott. Tetszik benne az is, ahogyan mellőz minden segítséget. Fölvezetőt, pódiumi re- zonőrt, aki alájátsszon és fölerősítse egy-egy mű hatását. Pribojszky Mátyás szálegyed ül — azaz: hangszere társaságában — áll szemközt hallgatóságával, s miközben műsordarabjai után egy-két macskalépést tesz hátra, visszafogottan peregnek ajkáról a kimért, helyükön való mondatok műről, szerzőről, valamely em- lékkcpről. Ám ekkor sem önmagát árulja, sokkal inkább mesterségének, művészetének belső rugóira irányítja a figyelmünket. És pontosan „ülnek” azon kis történetecskc k is, amelyekkel — ugyancsak a műnek alárendelve — olykor megajándékoz bennünket. Két műserdarab között említette Los Angelesben megért élményét is, amelynek színhelye magyarokból álló kis református közösség imaháza volt. Szertartás után szólásra kérték, s miközben a gyülekezet elé járult, egyik oldalról lskcmmu- nistázták, a másikról szeretettől sugárzóan simogatták meg egyszerű öltönyét. Hogyan reagált e kettős előjelű fogadtatásra egy vérbeli muzsikus? Adott esetben a citera művészet? Hangszerért nyúl, majd a szószékhez lépve, annak lapján felcsendülnek pengető-zengető ujj- begyei alatt a 48-as szabadságharc estéli takarodóját idéző, halk motívumok, hegy a Kossuth-nótá.n át mind több erőre kapva jussanak az elementárisán kiboruló Szózat-hangívekig: „ ... áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!" Azt hiszem, Pribojszky Mátyás e gesztusa is gazdagítja róla festett kis portrénkat. És talán ezzel együtt mutatja fel az igazi, a teljes embert és muzsikust. Moldvay Győző Az ismeretterjesztés hatékonyságáért A napokban tartotta félévi értékelő ülését a TIT Eger Városi Elnöksége Sírokban, a művelődési házDr. Sipos Jenő, a szervezet elnöke szólt arról, hogy a jövőben is tervezik. hogy egy-egy hasonló tanácskozást az Eger környéki TIT-cso- portok valamelyikénél tartsanak meg. Ezután a vendéglátók nevében Kovács Péter. a siroki csoport vezetője üdvözölte a résztvevőket. Csákvári Antal, a szervezet titkára tartott beszámolót az 1987-ben eddig végzett munkáról. Többek között elmondta. hogy az első félévben három sikeres nyelvtan- folyamot zártak. Nagy érdeklődés mellett zajlottak az orvosi, műszaki egyetemi és nyelvi felvételi előkészítő kurzusaik. Egerben. Makiáron és Feldebrőn társastáncot. Ostoroson a varrást tanították az érdeklődőknek. Értékelésében kiemelte azt is. hogy közel 500 értelmiséTábors/.ky Jánosné vanyarci lakásán helybeli népviseletbe öltöztetett babákat készít. Az idős asszony nagy kézügyességgel hímezi és varrja össze a falu ünnepi ÖltÖzködéskuitd- rájának megfelelően a mini ruhadarabokat, amelyek hűen tükrözik a szlovák nemzetiségi község népviseletét (Fotó: Rigó Tibor — KS) gi vesz részt a körzetben az ismeretterjesztő munkában. közülük legtöbben a természettudományi szakosztályban. Az elnökségi tagok egyebek mellett javasolták, hogy az Egerben és környékén zajló rendezvényekről rendszeres negyedévi tájékoztatót küldjenek számukra, mert ez elősegítené a különböző településeken dolgozó aktivisták hatékonyabb együttműködését. Hatvani Galéria-naptár Balatoni tájak — Agárdy Gábor ikonjai — A Délsziget Pesten — Busz Becsbe — Sólyom Ildikó a pódiumon — Haumannék estje A Galéria termeiben június 14-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Sárváron élő, alkotó festőművész, Lakatos József gyűjteményes kiállítását. Ezt követően — a Veszprém Megyei Tanács szervezésében — tizenöt jeles alkotó, közöttük Amerigo Tot, Varga Imre, Borsos Miklós, Heitler László, Ud- vardy Erzs4bet műveiből rendezett új tárlat nyílik „Balatoni tájaik, balatoni emberek” címmel a földszinti teremben június 17-én, szerdán este 6 órakor. Nyitó beszédet Patka László, a Veszprém Megyei Tanács rjnűvelődési osztályvezető- helyettese mond. Egy héttél később, 24-én, szerdán este 6 órakor, a galéria emeleti termében dr. Végvári í,ajos műtörténész, ny. tanszékvezető egyetemi tanár mutatja be az érdeklődő közönségnek a színpadról isimert Agárdy Gábor ikon- f est menyeit, amely anyag jelenleg Egerben vonz sok látogatót a festőként is ki- ertnelkedőt nyújtó művész kiállítására. A galéria szerzeményeiből válogatott kamarakiállítás aijnely az országban többfelé megfordult már, június elsején, hétfőn a fővárosba. Budapestre kerül, ahol — a Kondor-sétányon lévő Havanna Közösségi Ház művészklubjában — fél 6 órai kezdettel a Délsziget folyóirat is bemutatkozik. Ez alkalommal dr. Szíj Rezső műtörténész lesz a műsor házigazdája, szereplői között pedig ott találjuk Czine Mihályt, Almási Istvánt, Dömötör Jánost, Gulay Istvánt, továbbá Sólyom Ildikó szín- művésznőt, Hargitai Géza fagottművészt, a lap célkitűzéseiről pedig Moldvay Győző szerkesztő beszél, illetve válaszol a vendégek kérdéseire. A Galéria az ünnepi könyvhét eseményeiből is részel: június 5-én, pénteken, este 6 órakor az emeleti teremben rendezendő Délszigetest keretében először dr. Szelei Béla Varsa Zoltán, az egykori „bajzás” diák új verseskötetét mutatja be, majd Sólyom Ildikó, a budapesti Nemzeti Színház művésznője lép közönség elé József Attila, Simonyi Imre, Varsa Zoltán verseiből összeállított programjával. A galériabusz útja június 19-én, pénteken reggel fél 5 órai indulással határon túlra, Becsbe és Burgenland néhány magyar településére visz. Az utasok dr. Végvári Lajos műtörténész szakmai vezetésével ismerkednek az osztrák főváros leggazdagabb műgyűjteményeivel, Kismartonban — Eisenstadt — az Esterházy-kastély kincseivel, továbbá Alsó- és Felsőőr magyarlakta falvak népművészetével, s három nap után térnek haza. Június 24-én, szerdán — kiállításának megnyitását követően — az ünnepség vendégei versékkel fűszerezett beszélgetésen találkozhatnak Agárdy Gábor Kossuth-díjas, kiváló művésszel, az emeleti teremben, s a tartalmasnak ígérkező randevú bizonnyal népszerű lesz a város érdeklődő közönsége körében. A hónap záróeseményére 28-án, vasárnap este 8-kor a Damjanich SzakmunkásT képző nagytermében kerül sor: Haumann Péter, Pécsi Ildikó, Ínke László, Bajza Viktória, Balázsovits Lajos, Kalocsay Miklós mutatják be — zenekísérettel — „Az élet egy kaibaré” című ’ vidám, szatirikus műsorukat a Galéria rendezésében.
