Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

t NÉPÚJSÁG, 1987. május 28., csütörtök 3. HA ELFOGADJÁK A TÖRVÉNYJAVASLATOT Rugalmasabb nyugdíjkorhatár Eléldegélhetne az ember százhúsz éves koráig is Néha jókívánságként szoktunk is ilyesmit mondani, főleg idősebbeknek, sokadik születésnap alkalmából: Éljen százhúsz évig, erőben, egészségben! Van alapja a jókívánság­nak, ezt bizonyította nemré­giben egyik televízióbeli elő­adásában dr. Czeizel Endre, a népszerű orvos-genetikus. Elélhetnénk jlyen hosszú ide­ig —, ha minden feltétel együtt lenne hozzá. Első­sorban az, hogy nagy meg­rázkódtatások nélkül sza­ladnának fejünk fölött az évek, évtizedek. Csakhogy ilyen szerencsés ember még aligha született világra. Meg aztán — a világ sem olyan, hogy ki .lehetne kerülni a „zökkenőket”. Általában három nagy for­dulópontot tartanak legjelen­tősebbnek: az iskolába in­dulást, az első munkahely­re belépést, és a nyugdíjba vonulást. 3 mert az első ket­tő akkor éri az embert, ami­kor még fiatal és könnyeb­ben viseli el a nehézségeket — marad a harmadik: a nyugdíj, mint az élet továb­bi részét jelentősen befolyá­soló tényező. Növekvő átlagéletkor Erre is áll, hogy „ahány ember, annyiféle”. Vannak, akik nem hajlandóak elis merni, hogy az idő múlik, s amikor elérkeznek a nyug­díjazási korhatárhoz, úgy ér­zik: korán van még, rá kel­lene dolgozni néhány észtén~ dőt. Mások viszont — 55 év felé közeledő nők, 60 előtt ballagó férfiak —, már jó előre számolgatják: mennyi van még hátra a korhatár eléréséig. Érdekes és jel­lemző, hogy számos asszony, aki korábban soha el nem árulta volna a korát, egysze­riben „felfedi a titkot”, ha nyugdíjba készülődik. „Gyakran kerül sor nyug­díjazásokra olyanoknál, akik még szívesen és jól tudná­nak közreműködni, a munka elvesztése viszont fájó sebet okoz, amely öregedésük to­vábbi menetét kedvezőtle­nül befolyásolja” — írta 1984-ben a Magyar Tudo­mányban Tfte&jeheut tanul­mányában Cseh-Szombathy László és Hutás Imre. Csak­hogy — teszik hozzá —, „a patologikus öregedés egyik velejárója lehet a mentális (elmebeli) képességek olyan irányú gyengülése, amely miatt a feladatok ellátására való alkalmasságukat nem tudják helyesen megítélni”. Ez utóbbi megállapítás aligha vonatkozhat azokra, akik a nyugdíj mellett mun­kát vállalnak — nemegyszer éppen ott, ahol eddig is dol­goztak. Még így is okoz tö­rést a nyugdíjazás, hiszen az „öreget” általában csak könnyebb, a korábbitól el­térő munkakörben alkalmaz­zák, kiesik megszokott kör­nyezetéből, távol lesz a régi munkatársaitól és — hol lassanként, hol egyszerre — elveszíti sokéves munká­val szerzett jogait, afféle megtűrt személynek érzi ma­gát. Akkor is, ha senki más nem tartja annak. Ismeretes, hogy 1948 óta hazánkban a férfiak átlagos életkora 47-ről 65-re emel­kedett. Éppen ez az emel­kedés indokolja az aktív kor meghosszabbítását. A Nem­zetközi Munkaügyi Szerve­zet (1LO) több tanulmá­nyában ajánlotta tagorszá­gainak, hogy a nyugdíj kor­határát semmiképpen se emeljék 65 év fölé. (Az ILO- nak tagja a legtöbb ENSZ- tagállam, a nemzeti képvise­letek) a kormányok, mun­káltatók és a szakszerveze­tek küldötteiből állnak.) Lélektelen merevség Ám azt is javasolta a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet, hogy ne küldje nyug­díjba a korhatárt elért em­bereket csupán azért, mert ennyi vagy annyi éve dol­goztak, illetve mert elérke­zett a törvényben megszab bott nyugdíjéletkor. Min den esetben — figyelmeztet a nemzetközi szervezet — fi­gyelembe kell venni a nyug­díjjogosult akaratát. Bár az említett szervezet csak ajánlásokat dolgoz ki, s ezek nem kötelező érvé­nyűek az egyes országok számára — általában figye­lembe veszik azokat. Európa legtöbb fejlett tőkés orszá­gában már évtizedek óta 65, illetve a nőknél 60 év a nyugdíjkorhatár. Néhány or­szág — így hazánk is — a felszabadulás utáni időkben bevezette a 60 és 55 éves korhatárt. (Földrészünkön kí­vül, néhány fortró égövi or­szágban ennél is fiatalabb korban mennek nyugdíjba, egyrészt azért, mert az ég­hajlat miatt megerőltetőbb a munka, másrészt, mert a várható élettartam sokkal alacsonyabb, mint Európá­ban.) Nálunk — mi tagadás —, sok helyen nagyon mereven alkalmazzák mind a mai na­pig a nyugdíjazási lehető­séget: aki betöltötte 60., il­letve 55. életévét, megkapja a felmondólevelet. vTóllehet egész sor rendelkezés szólt már arról, hogy nyugdíjelő­készítő bizottságokat kell alakítani, meg kell beszélni a korhatár felé közeledő dolgozóval, hogy milyen el­képzelései vannak jövőjére vonatkozólag, akar-e a kor­határ elérésekor nyugdíjba menni, és utána tovább dol­gozik-e vagy sem. A munka fiatalíthat A most még csak terve­zet formájában, különböző fórumok tí/oVJ. vitákra bo­csátott új nyugdíjtörvény —, ha majd 1989-ben életbe lép —, többféle választási lehe­tőséget is kínál a nyugdíjba vonulóknak. Egyrészt vá­laszthatnak a régi — azaz a most érvényben lévő — és az új rendelkezések szerinti nyugdíj között. (Itt a legna­gyobb eltérés a ledolgozott évek utáni százalékokban van.) Másrészt olyan lehe­tőségeket is ad, hogy aki el­fáradt a munkában vagy — elsősorban a nők — csa­ládtagjai gondozására akar­ja fordítani ideje nagy ré­szét, a korhatár elérése előtt is nyugdíjba vonulhat, ha a férfi 40, a nő 35 évet le­dolgozott. Általános tapasztalat, ami­vel számos ország egészség- ügyi szakemberei egyetérte­nek: a munkában töltött évek inkább meghosszabbít­ják az életkort, semmint megrövidítenék — feltéve, hogy a dolgozó ember jól érzi magát a munkahelyén, szívesen végzi munkáját. Az a két, illetve három esz­tendő, amivel 1999-től meg­hosszabbodik a munkában töltött idő, ugyancsak nem mehet az egészség kárára. Igaz, hogy annak megóvá­sát előbb kell elkezdenünk, nem a hatodik iksz táján. ' V. E. BIZAKODNAK AZ ABASÁRIAK helyiségekben. Az üzemve­zető Debrei Jánosné. Darab­bérben dolgozik itt a töb­biek között Szekrényes Já­nosné, Szécsi Lászióné. Sza­gán Jánosné. Még egy hét­tel ezelőtt is itt szorgosko­dott Banka Ibolya, aki gyöngyöspatai férfihoz ment most feleségül, de az eskü­vő után visszatért a mű­helybe. ★ — Milyen tervvel dolgoz­nak az idén? — kérdeztem az elnöktől. — A termelési értéket 170. a nyereséget pedig 21,5 mil­lióban határoztuk meg. A tavasz nem indult jól. Pél­dául a tavalyi pótlások má­jus első felében nagyobb részben elfagytak. De ha az időjárás a későbbiekben jó­ra fordul, a termés kedve­zőbb lehet, mint ahogy megállapítottuk a kemény fagyok után a kilátásainkat. Rudas Sándor 17 éve el­nöke a tsz-nek, amely az utóbbi tíz évben mindig el­nyerte a TESZÖV Elismerő Oklevelét. Kiváló címet kaptak 1974-ben. Egy ízben a miniszter Elismerő Okle­velét is átvehették Ma ismét ünnepelnek: a kiváló minősítést igazoló oklevelet érdemelték ki az elmúlt évben végzett jó munkájuk elismeréseként. G. Molnár Ferenc — Ma is a szőlő és az oltvány határozza meg a gazdálkodásunk végeredmé­nyét — magyarázza Rudas Sándor, a Rákóczi Tsz el­nöke. — Más dolgokkal is foglalkozunk, de mi mégis­csak szőlős község vagyunk, annak minden bajával, örö­mével és kétségeivel. — Komoran hangzanak ezek a szavak a bennük le­vő optimizmus ellenére. Mi van hát mögöttük? — A szőlő is, az oltvány is nagyon kényes dolog. Ta­valy a szárazság, az idén a zord, kemény tél okozott gondot, és ráadásul az idei tavasz is nehezen jött meg. A természet okozta nehéz­ségeket a szorgalmas embe­ri munkával lehet ellensú­lyozni. Abban pedig nincs hiány a Sárhegy alatt elte­rülő tájon. A legnagyobb munka most is az ötmillió oltvány „elkészítése”. A Mathiasz János nevét vise­lő, 45 tagú szocialista brigá­dot Pethes Imréné irányítja. Olyan dolgos asszonyok szor­goskodnak körülötte, mint amilyen Dér Györgyné, Pet- rovics Józsefné, Misi László- né és Rostás Ernőné. A Gyöngyösi Mátra Kincse Tsz határában terül el az a 40 hektár, ahol az előhajtatott vesszőket „kiiskolázzák''. Autóbusz viszi és hozza a brigádot. Ennyi kényelmük van, ha már mástól kell bé­relniük a földet. — Hektáronként húszezer forintot fizetünk érte — mondta az elnök. — Rá va­gyunk utalva arra, hogy az oltványnak földet béreljünk a közelben valahol. Az oltványból sok készül családi vállalkozásban. így vállalt például Porupsánszki Ferenc, valamint Magyari Imréné is otthonra oltást, ami családonként legfeljebb 30—35 ezer vessző lehet. Vannak, akik csak néhány ezret ..készítenek”. De az tény, hogy e nélkül a csa­ládi munka nélkül az öt­milliót nem nagyon tudnák el őá Miatti. Az oltványból les*. a sző­lő, amely 282 hektáron dísz­ük a közös művelésben. Ami még nem terem, annak 40 hektár a területe. Ebből 8 hektárt az idén telepítettek Tóth László és Petrovics Kálmán szőlészek irányítják a három szocialista brigá­dot, amelyek élén özv. Bé­res Pálné. Pásztor Béláné és Kárász Károlyné áll. Mint­egy ötvenen vannak össze­A gyöngyösi kitérőgyár melletti telepen 4,8 millió oltvány ad munkát a szorgos asszony- kezeknek sen a brigádokban. Most a kordonkarokat és szálvessző­ket kötik le, a támberende- zést igazítják meg. A dol­gozókat autóbusz szedi ösz- sze. amely menetrend szerint járja az útját. A szőlők kö­zött pihenőhely, brigádszál­lás nyújt védelmet az eső ellen, és ad lehetőséget a kézmosáshoz és étkezéshez. Amolyan komfortos ellátás ez így, amely nagyon mesz- sze van már az egykori kunyhók széljárta, dohos szagú menedékétől. Ahogy az oltványból a szőlő, a szőlőből úgy lesz a bor. Ennek a termelési ága­zatnak a vezetője Marozsán Istvánná, összesen 25 ezer hektoliter bor sorsa függ az ő irányításától, szakértel­métől. Ennyi fér a pincébe és a tartályokba. Az egy­millió palack megtöltése ar­ra a húsz személyre vár, akik Torma Józsefné brigád- vezető közreműködésével serénykednek a gépek és a berendezések mellett. Két- óránként váltják egymást, mint ahogy teszi ezt Ma- gyari Kálmánná, Szabó Lász­ióné és Bátori Lászióné is. Most járt itt az NSZK-ból a Kellerer nevű borkeres­kedő. Neki nyolcféle bort kínáltak megvételre. Ha a Monimpex, illetve a TSZKER révén létrejön az üzlet, ak­kor tartályokban szállítják ki a Sárhegy oldalában ter­mett szőlő ízletes, zamatos levéből készült bort. De hogy valóban olyan legyen a nedű, ami illik Abasárhoz, arról Juhász Fe­renc pincemester is gondos­kodik. Az ő és Kosa György irányításával nyolcán érle­lik. gondozzák a „hegy le­vét”. A szüretkor ők vég­zik a préselést is. A fürttől a pohárig tart az ő felelős­ségük. Ha nem is sok, de szán­tóföldje is van a tsz-nek: búza és árpa majdnem hat­van hektáron kelt ki. Fő­ként a háztáji gazdaságok­nak és a saját birkatenyé­szetüknek jut majd ebből -abrakra. A lucernát is a birkáknak kaszálják, szárít­ják és kazlazzák. összesen hat ló és 800 birka adja az állatállományt. Burján János és Magyart László ügyel fel a bégető hadra. Három éve vették át a hivatalukat. Mindketten a tsz tagjai is. Annak idején gondoltak egyet, és azt mondták, ha kapnának valami jó bér­munkát valamelyik ipari vállalattól, nem kellene so­kat kérni őket. Jöttek az ikladiak és nyolcmillió fo­rintos keretben állapodtak meg. Tekercselnek az asszo­nyok a műhellyé átalakított /y Rudas Sándor elnök: „A jó munka mellé a szerencse is kell” Az eredményért meg kell dolgozni Ha annak idején Aba Sámuel nem a Mátra lábánál telepszik le népével . ..? De ez már történelem, a feltételes mód nem helyén való. A kései utódok háláját pedig az a szobor jelzi, amely ott áll a főtéren: a király egyik kezében az alapító okirat, mellette pedig a szőlőtőke. Bolya József már a légi >rszerűbb módszerrel, gázpalackból kénezi a hordókat Forgács László a csupa-csempe. új pince- . ágban fejti le a híres ahasári olaszrizlingct Rostás Ernöné ellenőrzi a fa­kadási a paraffinba mártott oltványokon (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Oldalképek
Tartalom