Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-27 / 123. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 27., szerda 5. EGY GYERMEKRAJZ-KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN Gondolatok az óvodásokról „HEY, BO DIDDLEY!" „Királyi pár” Budapesten Övodásrajzok. a Hazafias Népfront Egri Városi Bizottságának folyosóján, A kiállításmegnyitó utáni percekben izgalommal csodálkozom rá a rajzlapokra álmodott kis alkotásokra. A tiszta lelkű öt- és hatévesek munkáira. Micsoda -boldogságot áraszt például a Vallon utcai óvodás, Kovács Zoltán színes rajza, melynek címe: Örömteli kirándulás a családdal. Varga Klaudia, a Kiss Lajos utcai óvodából is hasonló világot varázsol elénk Az én családom című képével. És még sorolhatnánk a többieket is. Aztán meghökkenti az embert jó néhány cím és ábra. Nem egy lapon látható tarík, fegyver, katonák — jelezve ezzel is, hogy már ez az értelmét nyitógátó korosztály is kezd fogalmat alkotni századunk rettegett dolgairól. Hogy helyes.e ez a korai érdeklődés?! Ahány ember létezik, annyiféle választ adhatnánk a kérdésre. De e közel hetven rajzot bemutató tárlaton talán senki sem lepődött meg, hogy ilyesmiket is. formáltak a kis kezek. Ugyanis a téma a béke volt. A kiállításmegnyitó pedig a májusi békehónap egyik programja. Az eseményt és a hozzá kapcsolódó békegyűlést a megyeszékhelyen élő óvónők Fáklya klubja és a HNF egri 8-as számú kör- zete szervezte. A megnyitót követően •érdeklődtünk az (óvodások személyiségére ható erőkről, az óvodák és a családok kapcsolatáról, Szajlainé Szőke Évától, a Kiss Lajos utcai Jónás Zoltánnétól, a Lenin úti ideiglenes és Fe- hérné Körtvélyesi Csillától, a Tavasz utcai óvodák óvónőitől. A közelmúltban a Hotel Eger KISZ Alapszervezetének meghívására Egerben járt B. Tóth László, az ismert lemezlovas és zenei szerkesztő. „Néhány szó a popzenéről” címmel kötetlen beszélgetést folytatott az Eger Hallban, ahol mód nyílt arra is, líogy a hallgatók kérdéseket tegyenek tel a népszerű hazai popszakembernek. A vendég mind a közönség, mind a klubvezető-házigazda, Zsibi N. Zoltán kérdéseire készséggel válaszolt. — Laci, Téged ma az első számú discjockey-nak tartanak Magyarországon. Hogyan kezdted a szakmát, hogyan lettél lemezlovas? — Egyáltalán nem lemezlovasnak készültem, hanem vegyészmérnöknek, zenével csak hobbiból foglalkoztam. Egy magnósklubot vezettem és innen jött az ötlet, hogy tartsak diszkót. A vegyészmérnöki diploma megszerzése után úgy éreztem, a zene közelebb áll hozzám, mint a szerves- és szervetlen vegyületek. — A leghallgatottabb zenei műsorod a vasárnapi ..Poptarisznya”. Hogyan készül egy ilyen 5 órás „maratoni” műsor? — Nagyon változóak a vélemények példáiul azzal kapcsolatban, hogy miképpen lehet lleghatáiSOsaHban humanizmusra, s ezzel együtt a való életre nevelni ezeket az apró emberkéket. Néhány szülő még játékpuskát sem vásárol nekik, így kívánja elejét venni, hogy kifejlődjék a gyermek agresszivitása. Valóban ennyire kell vigyázni a játékok megválasztásában is? — Ahhoz, hogy a kicsik Egészséges lielkülete kifejlődjön, nagyon sok tényező fontos — válaszolta Jónás Zoltánná. — Először is egy gondos, törődő család, aztán nagy felkészültséggel rendelkező óvónő, aki megfelelő kontaktust képes kialakítani a gyerekekkel. Ha jó a harmónia, ha a kisfiú vagy a kislány érzi a szeretetet, akkor aligha agresszív. Ami a puskát illeti : az ősi játékok mindegyikében megtalálható a harc. Tehát nem kell félni attól, ha a gyerek érdeklődik a játékfegyverek után. Ismerje meg azokat. De ne csak azok töltsék ki az életét. Egyébként az óvodák nem vásárolnak ilyesmiket. — Manapság sok az agresszív gyerek? — Csoportomnak csupán a kisebbik hányada — mondta Szajlainé iSzőke ' 'Éva. — Ahol létezik ez a probléma, ott általában nagyon egyszerű megkeresni az okát. Sok a szétesőben lévő család, a gyerekét egyedül nevelő anya. A csonka családokban pedig általában nem képesek biztosítani azt az érzelmi hátteret és törődést, amely fontos lenne. A szülőknek sokat kellene foglalkozni a kicsikkel. Persze, senki ne gondoljon világrengető pedagógiai meg—r Természetesen élőben. A műsorkezdés előtt megjelenek a rádióban egy szatyor lemezzel, de csak a legelső zenei szám a fix, a többi utána mind rögtönzés. — Műsoraidban elég tekintélyes időt szánsz a hazai poplemezeknek. Hol tart ma a magyar popzene? — A magyar popzene nem jobb és nem rosszabb mint bármely európai popzene. Hogy miért nem tud a nemzetközi vérkeringésbe kerülni? Ennek okát- nem a zenészekben, hanem a hazai menedzsergárda hiányában látom. — A műsorod döntő többnyilvánulásokra. Csak olyan apróságokba, hogy beszélgetnek velük, ha az utcán sétálnak, akkor felhívják a figyelmét egy kismadárra, egy színre vagy egy szép házra. Mindez azért fontos, mert így fejlődik a beszéd- készség, így tágul a világról alkotott kép. Természetesen ebben a folyamatban nagy jelentőségű az óvónő személyisége. A mi szakmánkban az képes a legtöbbre, aki nagy beleélő érzékkel, azaz empátiával rendelkezik. Aki tudja, melyik „apróságra” hogyan lehet hatni egy adott pillanatban. Viszont akiből ez hiányzik, az végigszenvedi a napját, akiben viszont megvan, az még a nagy létszámú csoportokat is kcny- nyen irányítja. Olykor egy szemvillanásából is tudják, mi a teendő. — Az óvoda és a család együttműködése — a gyermek fejlődése szempontjából — kulcsfontosságú. Ennek érdekében — az említetteken túl mit tehetnek még a szülők? —A gyerek a nap nagy részét az óvodában tölti — mondja Fehérné Körtvélye- si Csilla. — A szülőknek meg kell ismerniük azokat a követelményeket, amelyeket az intézmények támasztanak, hogy az ott kialakult szemlélettel, hozzáállással folytassák otthon is a nevelést, irányítsák a játékokat. Szükséges az is, . hogy a kicsik érezzék az apa és az anya átsugárzó szeretetét. mert csak így valósítható meg a személyiség egészséges fejlődése, kiegyensúlyozottsága, amely mentes az agresszivitástól, s amely lehetővé teszi, hogy ,a gyermek zökkenőmentesen illeszkedjen be az óvodai közösségbe. Homa János ségében külföldi számokból áll. Mi alapján döntőd el, hogy mi kerüljön a műsorba? — A műsor törzsrészét a New Musical Express, Melody Maker és a Bravo slágerlistái adják, de lényeges a zenei ráérzés is, magyarul nagyjából már el tudom dönteni egy nagylemeznél, hogy mely számokból llesz sláger. — Amikor nem dolgozol, magánemberként otthon milyen zenét hallgatsz? — Szeretem a komoly zenét, de ha mégis popzenét hallgatok, akkor az csakis „feketezene”. Egy éve van még a „nyugdíjig” aiz 1928-ban született Otha Ellas Beates- nek. E nagypapás kinézetű úr volt taxisofőr és profi bokszoló is, jelenleg azonban uralkodó: Bo Diddley néven a rock and roll (egyik) királya. Láthattuk már a Régi idők rodk zenéKorábbi számunkban megkezdtük azoknak a kisdiákoknak a nyertes pályamunkáit közölni, akik részt vettek a megyei úttörőelnökség és a lapunk által közösen meghirdetett diákújság - író-pályázaton. Ezúttal a füzesabonyi 2. Számú Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapata tagjának írását olvashatjátok a fenti címen. Volt egyszer egy II. sz. általános iskola, annak is egy udvara, az udvaron egy nagy jégpálya (hogy milyen nagy, arra csak később jöttünk rá, de akkor már elkéstünk) a jégpályán pedig rengeteg hó. Hogy az miért pont oda esett? Ennek az „égi áldásnak” eleinte még örültünk is, hiszen nem kellett bemenni az órára. Később viszont válogatott áldásainkba foglaltuk annak a nevét, aki ezt a sok havat ránk zúdította. Na, dé nem szeretnék a dolgok elébe vágni, az egész úgy kezdődött, hogy az osztályfőnökünk hármunknak a tudtára adta, hogy Kádas tanár úr örömmel vár minket (örömmel, hiszen nem neki kell letakarítani a jeget). Hőn szeretett tornatanárunk arra kért minket, hogy minél je című filmben, május közepén pedig személyesen is ellátogatott Budapestre. A Petőfi-csarnok szabadtéri színpadán adott jó hangulatú koncertet, felelevenítve ismert sikerszámait. Kevesebb rock and roll-t, s több „rhythm and blues-t" hallottunk ezen az estén, ahol előbb menjünk haza hólapátért. Röpke egy óra alatt be is szereztük a három hólapátot. Majd nagy lelkesedéssel nekiláttunk a hó eltakarításának, munkakedvünknél csak a hideg volt nagyobb. Ezt jeleztük is tanár bácsinak, hogy még a végén meg találunk hűlni, én külön is megemlítettem neki, hogy a kezem hőmérséklete fagypont körül ingadozik. Mire ő lovagiasan felajánlotta a kesztyűjét (hogy az milyen meleg volt!). Már javában folyt a munka, mikor néhány jegesmedvét pillantottunk meg. de mint később kiderült, a 8. b. „lelkes” diákjai voltak. „Hurrá, megjött a felmentő sereg!” — kiáltásokkal eldobáltuk lapátjainkat, de ők figyelmeztettek minket, hogy mi még maradunk, csak ők is beállnak (a munka meggyorsítása végett) az iskola hólapátjaival. Eleinte ők is lelkesen dolgoztak (ez a lelkesedés néhány lapáton ma is meglátszik), ezt a munkakedvet látván, szemünkben kísérteties fények kezdtek villogni (és a közeli múltra gondoltunk). Kis idő múlva lelkesedésünk láthatóan alábbhagyott. A munka monoton egyhangúságában eszünkbe sokak szerint az igazi meglepetést nem a király, hanem a királynő okozta, Diddley felesége, Miss Bo virtuóz gitárjátékkal, rekedt énekhanggal, igazi fekete rockot produkált. Mégiscsak jó az asszony a háznál... jutott a kémiaórák meghitt melegsége, ilyenkor irigykedve gondoltunk osztálytársainkra, akik bent ülnek azokban a barátságos, meleg és kényelmes tantermekben. Most döbbentünk rá, milyen jó is egy oroszára. A munka legjobb részének a locsolás ígérkezett volna, ha a slag nem volt volna olyan fene hideg. La- páttámasztási versenyben (ha lenne ilyen szám az olimpián) bizonyára a legjobb három között végeztünk volna csapatban és egyénileg egyaránt. Szinte alig dolgozott valaki, magyarul, aki akkor dolgozó diákot látott, annak agyára ment a hó. Ekkor nemvárt fordulat következett be: az éppen testnevelés órán levő 8.a-s fiúk a segítségünkre siettek. igy közös erővel (ők dolgoztak, mi néztük őket), hamar elvégeztük a megmaradt részt. „Minden szenvedés véget ér egyszer!” — jelszót hangoztatva örömmel vonultunk be énekórára. Mikor a „Hull a pelyhes fehér hó .. . t” énekeltük, elkezdett rázni a hideg. Az órán még egy kellemetlen meglepetés ért minket, mintha nem is lenne olyan barátságos, olyan meghitt egy tanóra, és egyáltalán nem is olyan irigylésre méltó egy tanuló diák. Na, de mi nem keseredtünk el, sőt inkább reménykedtünk, hátha esik még hó a télen . . . Juhász Attila POPSAROK Villáminterjú B- Tóth Lászlóval Diákújságíró-sorok Téli élmény HEVES MEGYEI ÁLLÁSAJÁNLATAI: AGRIA Bútorgyár: Eger, Kistályai út 8. Felvesz középfokú faipari végzettséggel kooperátort; gépésztechnikust; gépiró-admlnisztrátort; varrÖgép- műszerészt; asztalost és takarítónőt. VILATI Egri Gyára: Eger, Faiskola u. 9. Felvételre keres felsőfokú végzettséggel rendelkező gyárt mánytechnológust; szerkesztő mérnököt, bemérő-élesztő mérnököt; kalkulációs csoportvezetőt; rendszerszervezőt: esztergályos, lakatos és festő szakmunkást. MÁTRA ÉLVEGY Gyöngyösi Fiókja: Gyöngyös, Esze T. u. 23. Betanított munkára női áru-összeállítókat, valamint férfi árukísérőket alkalmaz. Közép-magyarországi Tejipari V. Szállítási Üzeme: Gyöngyös, Kenyérgyár u. 1. Felvesz autószerelő és karosszérialakatos szakmunkásokat. MÁV Kitérőgyártó Üzem: Gyöngyös, Gyár u. Felvételt hirdet gyalus, marós, villanyszerelő szakmunkások; darukötöző betanított munkások és anyagmozgató segédmunkások részére. Mátraalji Szénbányák, Thorez Bányaüzem: Visonta Felvesz gépi forgácsoló, villamosmű kezelő, villanyszerelő, lakatos, kovács, autószerelő szakmunkásokat, gépkenő. dózervezető, targoncavezető betanított munkásokat és segédmunkásokat. Agrártudományi Egyetem Tangazdaság: Hatvan, Fenyőharaszti Kerület Felvételre keres ív-lánghegesztö, lakatos, vízvezetékszerelő, hálózati villanyszereid szakmunkásokat. Jelentkezés személyesen a kerület igazgatójánál. PÁVA Ruhagyár 3. Sz. Üzemegysége: Petöfibánya, Iskola u. 1. Azonnali belépéssel felvesz női betanított munkaerőket és szakképzett varrónőket. ORION Rádió és Villamossági V.: Jászfényszaru, Szabadság u. 144. Jászfényszariii munkahelyre két műszakos munkarendben, kiemelt bérezéssel azonnali belépéssel felvesz maróst és mechanikai műszerészt. Jelentkezés személyesen a fenti cimen. FIGYELEM! Az iroda új szolgáltatásként díjmentes pályakorrekciós szakmai tanácsadást biztosít, minden héten hétfőn, 16—18 óráig. (Eger, Dobó tér 2.) (Fotó: Koncz János)1