Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

Ha nem emelkedik az életszínvonal, sőt kisebb mértékű csökkenés várható, az embereket jobban érdeklik a gazdaság ügyei, mint azelőtt. S ha azt olvassák az újságban, hogy alig nő az ipar, a nemzeti jövedelem termelése, — fokozódik a várakozás. Annyit ugyanis már mindenki ért a gazdasághoz, hogy felismerje: valami nem stimmel, ha így állunk. Ha pedig nem stimmel, akkor bizonyos dolgokat másképp, talán egészen másképp kell csinálnunk, mint azelőtt.

A kérdés ilyenkor így hangzik: konkrétan hol, és persze milyen változtatásokra van szükség?

Már a múlt év novembere előtt átéltük ezt az érzést és légkört, mielőtt akkor a párt Központi Bizottsága összeült. Az elmúlt hetekben ismét fokozódott a várakozó kíváncsiság, már azért is, mert a párt vezető fóruma még a múlt esztendő őszén jelezte: visszatérünk az ügyekre még!

Ez történt meg április 28- án. S bár az ülésről kiadott közlemény sorai nem mondhatók szívderítőnek, mégis fellélegeztünk, mert ma már lényegesen többet tudunk, s a gondok ellenére is nyu- godtabbak vagyunk, mint azelőtt.

A nem éppen örömhírekkel kezdve: sajnos, gazdaságunk helyzetében nincs lényeges változás. Igaz, arról olvashattunk, hogy az ipari termelés — ha ágazatonként egyenlőtlenül is — 3,4 százalékkal nőtt az év első három hónapjában, amelyre nagyon rég volt példa már. (Gondoljunk csak az év végi hajrákat követő, szokásos lazításokra.) Egy ilyen szigorú tél után, a társadalom erőfeszítéséről tanúskodik ez a hír!

Csakhogy az ipari termelés .csupán egy mutatószám. A 3,4 százalék mögött még kevés olyan termék rejlik, amely — a korszerűségét, minőségét tekintve — cserearány-nyereséggel értékesíthető a világpiacon. Sajnos, a szerény részsikerek ellenére inkább a fordítottjáról van szó, ezért külkereskedelmi és pénzügyi kormányzatunk arra számít, hogy több száz millió dolláros passzívummal, illetve 30—40 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zárjuk az idei gazdasági évet. Erről kertelés nélkül beszéltek annak idején az Országgyűlésen. Vezető gazdaságpolitikusok húzták alá. hogy egy év alatt nem lehet gyökeres fordulatot elérni a gazdaságban: már az is nagy erőfeszítéseket követel a társadalomtól, hogy a várhatónál kisebb — lehetőleg• jóval kisebb — mértékűre szorítsuk le a hiányokat. Megvan erre minden lehetőség — ez derül ki a KB legutóbbi határozatából is.

Hogy többre, merészebb célok elérésére vállalkozhassunk, ahhoz egy kicsit hosz- szabb időre, s — ahogy a közlemény fogalmaz — „további konkrét intézkedésekre, a gazdaságszervező tevékenység lényeges erősítésére van szükség”. S bár a legutóbbi határozat még nem ad — nem adhat — teljes keresztmetszetet ezen intézkedésekről, főbb vonalakban már kezd kirajzolódni, mi várható.

A legfontosabb talán az adó- és árreform, illetve a személyi jövedelemadó bevezetésének ügye. Noha egyikben sincs még döntés, (ez a közleményből kiviláglik), az ia tény, hogy a párt vezető fóruma társadalmi vitára bocsátja ezt a témát, önmagában is jelzi a gazdaságirányítás terveit és szándékát. Legfőképpen talán azt, hogy olyan adó- és árrendszer alakul ki majd, amely lehetőséget nyújt annak a félreérthetetlen kimutatására. hogy mely vállalat gazdálkodik jól vagy rosszul. Olyan vállalati — s tegyük hozzá: lakossági — jövedelemszabályozás került napirendre, amely lehetővé teszi a jó, a kiemelkedő teljesítmények fokozottabb anyagi elismerését. S mindezek ellenpontjaként persze annak megakadályozását is, hogy a rosszul gazdálkodó, veszteséges, — de a protekciókérésben idáig nagyon ügyes — vállalatok valósággal elszívhassák gazdaságunk életerejét.

A gazdaságirányítás, a reálpolitika szándékát tükrözi a nyugdíjrendszer reformjának ezután következő társadalmi vitája is. Kíváncsian várjuk, elfogadja-e a hangadó közvélemény, hogy amióta a jelenlegi nyugdíj- rendszert megalkották, vagy egy évtizeddel nőtt az átlagos emberi életkor nálunk, következésképp mind több az olyan férfi és nő, aki meglehetősen életerős állapotban vonul vissza 55—60 éves korában. Nem is részletezve az olyan „apróságot”, hogy a legtöbb — a nálunk jóval gazdagabb — nyugateurópai országban évtizedek óta 65 év a férfiaknál a nyugdíjkorhatár.

Bár az adó- és ár-, meg a nyugdíjrendszer korszerűsítésének látszatra nsm sok köze van egymáshoz, valami mégiscsak közös bennük. Mind a kettő (vagy inkább mind a három) azt jelzi, hogy a párt nemcsak egyszerűen folytatni akarja, hanem markánsan ki akarja terjeszteni a gazdaság- irányítás reformját. Kiaknázva a kedvezőbbé vált nemzetközi lehetőséget is, vagyis azt, hogy — amint a határozatban olvasható — legnagyobb külkereskedelmi partnerünknél, a Szovjetunióban is mind jobban kibontakoznak e folyamatok.

Várakozás és döntés — írtuk Cikkünk címében. A határozatból az is kiviláglik, hogy még mindig nincs vége a várakozásnak, hiszen a KB legközelebbi, soron következő ülésén ismét megtárgyalják majd az adó- és ár_, illetve nyugdíjrendszer reformjának alapvető elvi kérdéseit. De már most tudjuk, hogy akkor állásfoglalás, döntés várható. M. L.

A BNV- nagydíjas VÁÍV— BRAMAC tető cserép az osztrák együttműködéssel létrehozott gyárban

(MTI-fotó: Balaton József — KS)

Munkásnők mesélik: nem boszorkányság az elektronika

A MIKROSZKÓPOK, AUTOMATÁK VILÁGÁBAN

A vállalat IC-üzemében a televíziókhoz, a különböző számítógépekhez szükséges alkatrészeket gyártják, amelyek előállítása rendkívüli pontosságot igényel. Az úgynevezett tokozó részlegben beszélgettünk Major Béláné- val. A fiatalasszony a betanított munkások csoportvezetője:

— A megalakulás kezdetétől. 1977-től dolgozom itt. s mondhatom, azonnal megszerettem az üzemet. Nemcsak, mert változatos a munkám és a legmodernebb gépek segítenek, de azért is. mert jó a „csapatunk”. Nem riaszt a csoportvezetői felelősség sem, igaz, sok adminisztrációval jár.

— Három műszakban dolgozik ... Nyilván előnye és hátránya is van ennek.

— Ha hiszi, ha nem. semmi gondom vele. Pedig Do- moszlón lakom, onnan járok be az üzemi busszal. A délutános, éjszákás pótlékkal van. amikor ezer forinttal is több a fizetésem. Nem beszélve arról, ha reggel korán hazaérek, iskolába készíthetem a gyerekeket. Évi tizenhárom éves. Gábor nyolc, ő még napközis. De ettől függetlenül, mindennap főzök.

— Akkor bizonyára kedveli a mirelit- és konyhakész ételeket.

— Sajnos, a családom nem szokott hozzá. Meg a mi vidékünkön még a házikosz- tot szeretik. Igaz. hogy sokat segít a férjem, ő mindig egy műszakba jár dolgozni.

— És a pihenés?

— Délelőtt néhány óra alvás elég nekem. Utána jut időm a házimunkára. No és tíz év elég idő arra. hogy az ember megszokja ezt az életritmust.

Martin Benedekné az automata termós gépsoron dolgozik :

— Egyszerre négyre ügyelek, ám olyan ügyes masinák. hogy nézni is öröm őket. Én csak 1980-ban kerültem ebbe az üzemrészbe, viszont az feltétlenül fontos, hogy jött az egész Március 15. brigád. Ugyanis a közösség felét áthelyezték, a többiek pedig velünk tartottak.

— Ez ám az igazi közösség . . .

— Ó. mi nagyon jól megértjük egymást. Munka után Major Béláné: — Az IC-üzem megalakulásától itt dolgozom

Martin Benedekné: „— Tiszta,, kényelmes ez a munkahely"

is találkozunk, elmegyünk a Szent Anna-tóhoz nyársalni, kirándulunk. Legutóbb az egyik brigádtagunknak volt az esküvője, mindannyian segítettünk a lakodalomban. Még a kötényeket is megvarrtuk. itt ugyanis az a szokás. hogy az alkalmi szakácsnők. felszolgálók kapnak egyet-egyet.

— Mikroszkóppal dolgozik. Nem rontja a szemet?

— Remek berendezés, de ettől függetlenül minden héten van az üzemben szem- orvosi rendelés. Nagyon szeretem a munkám, és a családom is érdeklődik iránta. A fiam például a gyöngyös- oroszi iskolában számítógépes szakkörbe jár. bújja otthon a Mikrovilágot, a Mik- romagazint. Lehet. hogy ilyen szakmát választ. Edit lányom viszont az idén érettségizik. gyerekápoló szeretne lenni.

— Elégedett-e a keresetével?

— Három műszakban hét- nyolcezret is kapok, ha jól mennek a dolgok. Szerencsére, elvétve fordul elő. hogy le kell állnia a gépnek, javítás miatt. S persze, az éjszakás pótlék nálam is sokat nyom a latba. A munkakörülményekről maga is meggyőződhetett, egyébként az első emeleten van büfénk, kétóránként kávé-, cigarettaszünet, ha épp valaki igényli.

Kovács Lászióné. aki szintén Domoszlóról jár be. sorra megmutatja a szeletelőkészítés csínját-bínját. Az

Nyilasi Józsefné két éve csak délelőttös műszakban dolgozik. így nem étkezik a vállalati ebédlőben.

— A kis menyem megfőz otthon. Együtt lakunk a fia- mékkal. most építünk majd a házhoz egy részt nekik is. Szabadidőmben pedig az unokámmal foglalkozom, csupa öröm ez a Gergő gyerek.

Munkásasszonyok. Hasonló a sorsuk. Életük középpontjában a család áll, de örömet lelnek gyári tevékenységükben is. Vallják: nem boszorkányság az elektronika.

Mikes Márta

Kovács Lászlóné: „— A férjem is három műszakos"

idegennek ugyan ez elég bonyolultnak tűnik, de látva a nők fürgeségét. lemérheti: ők ugyancsak értik a dolgukat.

— Aprók a chipek. jó szem kell hozzájuk — magyarázza Kovácsáé. — De tudja, milyen szép munka? Itt. a szeletelőben fiatal a társaság, és az Ann a Frank brigád, amelynek tagja vágyók. könnyen kapható társadalmi munkára, önként vállaltuk az öregek napközijének patronálását.

— Mivel foglalkozott azelőtt?

— Az erdészetnél dolgoztam, csemeteápoló voltam. Aztán jött a váltás: a mező- gazdaságból az iparba. Kétségtelen, ez sokkalta kényelmesebb munkahely. Akár esik. akár fúj. szép, tiszta körülmények között dolgozunk. No és három műszak ide vagy oda. azért a természettől sem szakadtam el. Családi házunk van. a kertben megterem minden a konyhára. A szezonban a munkám mellett elmegyek málnát ültetni, szedni: megvan a tüzelőre való.

— Vannak-e anyagi gondjaik?

— Nem panaszkodhatom. de a pénzt be kell osztani. Férjem Visontán dolgozik a

bányánál, a fiam katona, nemrég voltunk az eskütételén. A kocsit már régen megvettük, szeretünk kem- pingezni. kirándulni. többször jártunk Cserkeszőlön. Beregfürdön. No és gyűjtünk a fiúnknak, legyen mivel indulnia. ha letöltötte katonaidejét: már van szíve választottja, egy márkazi kislány . . .

Nyilasi Józsefné 1973 tói dolgozik a vállalatnál, s öt évvel később választották csoportvezetőnek.

— Az IC-mérés területe a mi dolgunk, a Tyereskova brigádé. Tulajdonképpen a munkafolyamat utolsó része ez: nem mondom, hogy köny- nyű. nagyon is összetett. Itt történik a végső ellenőrzés, a csomagolás. Időről időre váltjuk a ténykedésünket, ha valaki mondjuk a válogatácl végezte, később úgy osztjuk be. hogy a könnyebb dolog jusson neki.

— Ezen a részen normában dolgoznak...

— A teljesítmény sokat számít a fizetésben is. Jómagam megfelelőnél; tartom a főművezető által kidolgozott mennyiséget. A mérés viszont egy idő óta órabéres lett: nagyobb figyelmet követel. Sok túlórát is vállalunk. amivel lehet ugyan keresni, az viszont már nem jó. ha nem kapjuk folyamatosan az anyagot!

Nyilasi Józsefné: „— Nálunk inkább az idősebb, tapasztaltabb munkásnőket foglalkoztatják"

(Fotó: Perl Márton)

Tágas, világos termek sora. Bár üzemben vagyunk, s több százan dolgoznak itt, elenyésző a zaj, szinte csak a léptek koppanása hangzik. Csend, tisztaság honol mindenütt. Világos köpenyben a nők, emitt figyelemmel hajolnak a mikroszkóp lencséje fölé. Másutt a képernyőre vetített ábrát vizsgálják, az automata gépek működését ellenőrzik. Gyöngyösön járunk a Mikroelektronikai Vállalat IC-üzemében. A tíz éve felépült korszerű gyáregység a belépőnek azon nyom ban kellemes látványt nyújt. Szinte elámul a gépcsodákon. Am milyen az élet itt? Hogyan telnek a hétköznapok a munka sodrában? Szóljanak erről a legilletékesebbek, az itt dolgozó asszonyok.

Várakozás és döntés