Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
NÉPÚJSÁG, Í987. május 23., stombat 5. AZ ALMAGYAR UTCA ELEJÉN - SZÁLLÓ A SZÉPASSZÖNY- VÖLGYBEN - TORNYOS HOTEL A DARÁZSHEGYEN - BüKK- SZÉKITERVEK U d ü lőszö vetkezetek a megyei idegenforgalomban Üdülőszövetkezeti megye leszünk...? — Nos, ez talán túlzás, de kétségtelenül van valami alapja ennék. Szűkebb hazánkban ugyanis — noha még az első sem sokat mutat magából — egyszerre három helyen mozgolódnak, három, pontosabban négy építkezést emlegetnek. Egerben az országos hálózatú Coophotel szervezkedik'. S mint igazgatójától. dr. Sinkó Miklóstól Budapesten megtudtuk: az Almagyar utca elején, a volt Hámán Kató bölcsőde mind- máié foghíjas területén még az idei II. fél évben megkezdődik az építkezés. A kivitelezést nem tették függővé a jelentkezők számától. a szállodaszerű létesítmény hiányzó költségeit megelőlegezik, s az elkészült lakrészeket utóbb értékesítik. A várfeljáró közelében születő impozáns, emeletes épület egyébként 56 lakó- egységből áll majd, s mindegyiken 10—10 használó osztozik. az elképzelések szerint egy-egy hónapos igénybevétellel. A szállórészek 1—1,5 szobásak, s valamennyihez „vizesblokk", fö- zöfiilke tartozik. A földszinten úgynevezett közösségi helyiségek lesznek s üzletek, esetleg takarékszövetkezeti kirendeltség is. A pihenés változatosabbá tételéhez arra is módot teremtenek, hogy a belépők ne csak Egerben élvezhessék a szövetkezeti tagság előnyeit. hanem a szállodalánc más helyein szintén. Vagyis üdülési lehetőségeiket elcserélhetik egymás között. Az Almagyar utcai szövetkezeti üdülő mintegy kiegészítőjeként o minaret térségében, az áfész-központ mellett — ugyancsak kereskedelmi egységekkel — további 9 „lakosztályos” ház épül. Ugyanekkor a Coophotel a Szépasszony-völgybe is tervez egy másik nagyobb szállót. Pontos helye körül ugyan még viták vannak, ám máris bizonyosnak látszik a lényeg: 60 egy- és 16 kétszobás „nyaraló" kap helyet a többszintes épületben, az itt időzőknek pedig — egyebek mellett — a presszó sem hiányzik majd. Ez utóbbi megvalósítása azonban még odább van. Sokkal közelebbi a szintén budapesti székhelyű „Hegyvidék” Üdülőépítő és Fenntartó Szövetkezet mátra- szentimrei programja. Legalábbis. ahogyan Tari József irodavezető elmondta. Hiszen — tájékoztatása szerint — ugyancsak még 1987- ben! hozzálátnak a Darázshegyre álmodott elegáns, kastélyszerű, tornyos, nagy „hotel” építési munkáihoz. Ide 30 egy- és 31 másfél szobás, komplett kis üdülőegységet terveztek, teljes berendezéssel, hűtőszekrénynyel. színes televízióval, loggiával, illetve télikerttel, évi egyszer vagy kétszer 14 napos használati joggal. 55— 150 ezer forintos teljes díjbefizetés mellett. Az érdeklődők nagyobb megelégedésére a földszinti büfén, éttermen kívül valószínűleg szaunát, kondicíonálóter. met is létesítenek. A mátraszentimrei építkezés kivitelezőjét verseny- tárgyaláson választják ki rövidesen. A szövetkezet a legelőnyösebb ajánlatot szeretné elfogadni, s ugyanakkor azon van. hogy az üzemeltetés is mielőbb — legalább két esztendő múlva — megkezdődjék. Mindezeken túl bizonyos fokig szóba került még egy bükkszéki hasonló vállalkozás is — s remény van arra, hogy ez sem marad puszta ábránd. Az üdülőszövetkezetek szervezése kétségkívül arra vall. hogy élénkebbé vált az érdeklődés Heves megye iránt. Ez pedig egyszersmind további cselekvésre serkent valamennyiünket. Nem csupán idegenforgalmunk hivatalos gazdáinak, hanem mindenki másnak is szól az újabb „kihívás”; mindazoknak. akik csak tehetnek azért, hogy a vendég igazán jól érezze magát nálunk. Kevés a szép táj, a pihenésül választott puszta környezet. ezer és egy apróbb-na- gyobb ötlettel, kedvességgel, érdekes, maradandó időtöltési lehetőségek egész sorával kell marasztalni, megtartani a vidékünkre, a reánk kíváncsiakat nyáron és télen egyaránt. (gyóni) Amilyennek a mátraszentimrei szövetkezeti üdülő északi frontját „megálmodtak” a Hevestervnél TUZÉP-VESZTESÉGEK Kidobott pénz A Rádiókabaré Kapossy Miklós jóvoltából pénzügyi visszásságainkkal szórakoztatja a hallgatókat. Ám, ha jobban belegondolunk a megoldatlan problémákat ka- rikírozni jóval könnyebb, mint megoldani. Azt hiszem ezzel a megállapítással egyetértenek az építőanyag-, széneladással foglalkozók, mert szállításból, raktározási elégtelenségekből adódó veszteségeink igencsak tetemesek. Túlzás nélkül állíthatjuk: többen anyagilag belerokkannak ma már egy-egy új otthon megszerzéséért folyó anyagi harcba. Nekik is szól ez az írás, amelynek a célja bemutatni azokat az elguruló filléreket, — csak itt három Heves megyei Tü- zép-vállalat tükrében — amelyek csökkentik a vállalat nyereségét is, de legalább olyan mértékben ludasak valamilyen módon az állandó árváltozásokban is. A Heves és Nógrád megyei Tüzép egri kirendeltségének igazgatója, Juhász Attila elmondása szerint.' a tavalyi összes veszteségük egymillió 268 ezer forint! A vasúti szállítási károk miatt 378 ezer forint értékű rakomány sérült meg, s noha van biztosítás, de ennek az összegnek a felét sem tudják behajtani. Anélkül, hogy vádolnák a MÁV illetékeseit, évről évre rosz- szabb a rakodási morál, rengeteg csempe és rázódásra érzékeny építőanyag érkezik sérült állapotban. Ám. ez a gondok egyik , fele. Nagyon kevés a zárt raktártéri kapacitás, az áruk hetven százalékát kellene, de jó, ha csak a harminc százalékát tudják védett helyen tartani. Ennek következtében háromszázezer forint értékcsökkentett árut kellett eladniuk. Előfordul az is — halljuk az igazgatótól —, hogy az építőanyagipar első osztályúnak nyilvánított terméke, bizony alig üti meg még a gyengébb színvonalat is. Mozsár Gáborné, a Tüzép Észak-magyarországi Telepének gyöngyösi kirendeltségvezetője is panaszkodik a szállítási károkra. Tavaly több mint 167 ezer forint ment a szó szoros értelmében, füstber~A cikkek mintegy tizenöt-húsz százaléka szorult a fedett telephelyre, és az értékesítést nagyban nehezíti az eternitgyár palája, amely úgynevezett elfekvő áru, senki sem keresi, és csak a helyet foglalja. Szerettünk volna képet adni a hatvani Tüzép-telep- hely gondjairól is, de az ottani telepvezető felsőbb engedélyekre hivatkozva. nem adott választ kérdéseinkre. Heves városunk raktárgondjait nehezíti a kis- és nagyméretű szovjet falazótégla. Erre a termékre egyáltalán nincs igény. Akárcsak a műanyag ajtókra. Az utóbbiakat megpróbálják telepközi csere formájában olyan kereskedelmi egységekhez eljuttatni, ahol keresik ezt. És itt is a régi nóta: kevés és szűkös a fedett raktártér. Mindezek megerősítik a címben adott véleményt: kidobott pénz . .. Csak sajnos. anyagi erőnk pocsékolásának orvoslását, nem várhatjuk semmiféle kabarétól. Az árat jelenleg még mi fizetjük meg . . . Soós Tamás Öcsai József Lovász Lászlóné A földdel élők Jenei Antalné a gépek árnyékában Belépve a gyárkapun, látszólag ez a telep is olyan, mint a többi. Az udvaron fémhalmok, csőkupacok, berakodásra váró teherautók, távolabb iparvágányok. A hatalmas üzemcsarnokokban zúgnak a gépek, hasad a fém, a kék munkaruhák olajtól feketéllenek foltosán. Ám itt, tavasszal, virágillat söpri ki a poros műhelyeket, s a kerítésen túl zölden a határ. A Metalloglóbusz tarna- szentmiklósi részlegében kicsit a munkások is mások, mint a nagyvárosban élők. A nyolc óra leteltével a közeli falvakban, Pélyen, Ve- zekényen, Tarnaszentmikló- son várja őket a föld. Kettős életet élnek. Hogyan? Erről kérdezősködtünk a gépek árnyékában. ★ Ócsai József ehelyütt tizenkettedik esztendeje dolgozik. Ha megkérdezik, mi a munkája, előbb visszakérdez, hosszan-e vagy röviden mondja. Hulladékot bont — röviden —, azaz kohászati alapanyag-előkészítő —, hivatalosan. — Eredetileg azonban traktoros voltam — magyarázza a Pélyre való férfi, aki bár még csak ötvenéves, kollégái szeretettel Józsi bácsiznak. Lehet is, mert egyszer mintha már nyugdíjba ment volna. A tizenöt év a hajdani merev rugózásé masinákon szinte elfogyasztotta az egészségét, tönkrement gyomra miatt végez most „köny- nyebb" munkát. A kérdésre, hogy valóban könnyebb-e, határozottan bólogat. ,— El vagyunk látva mindenfajta gépekkel. Ha emelni kell, ott a targonca, úgy hogy igazán nem panaszkodhatott^ marad erő otthonra is. Ez az erő nála elsősorban arra kell. hogy hetente három nap, mozigépészként teljesítsen még egy műszakot a faluban. — Harminckét éve csinálom, de még nem untam meg. Én nemcsak vetítek, mint sokan, de nézem is a filmeket. A kedvenceim azok a rendezők, akik szórakoztatnak vagy tudományos filmet készítenek. Makk Károly, Fellini, Böszörményi Géza... Ha tartalom nincs, az sem baj, akkor nézem a szép tájakat... Nekem szórakozás. kikapcsolódás is ez a munka. — No. de a kert? Ügy válaszol, mintha azzal semmi dolog mem lenne. — Rossz, szikes föld a miénk, épp csak annyi terem, hogy a konyhára elég legyen. Nem sok örömöt, de nem is sok gondot ad. Van egy kevés aprójószág is, azt hajnalban ellátom. Az asz- szony miatt úgyis igen korán kell fölkelni, ö tejfelelős a tehenészetben. Sok a dolga, néha csak kilenckor, fél tízkor keveredik haza. — Akkor nem nagy háztartást visznek ... — Nekem megvan itt a meleg étel, nem vagyok válogatós. Kevés kutya nyalta meg még azután a száját, amit én meghagytam. A gyerekek már nincsenek odahaza. A legnagyobb fiam már családos, ott van egy gézengúz unoka. A középső Egerben tanul gépiforgácsolónak, s a legkisebb lány is esztergályos lesz, ő Gyöngyösre jár iskolába. — Igazi munkáscsalád ... — Az ... ★ Lovász Lászlóné egyike itt a legfrissebb dolgozóknak. Még cfcak párhetes tapasztalata van a „metallósok" életéről, korábban a hevesi Bervában volt. — Azelőtt meg Pesten, a Közértnél. Leányfejjel világot akartam látni. Nem bántam meg, így legalább nem vágyakozom el ok nélkül. Kipróbáltam, nem tudnék zajos nagyvárosban élni. Gyesre, szóval már Hevesről mentem, de a három gyerek miatt nem térhettem oda vissza. Itt sokkal kedvezőbb a munkaidő-beosztás. Hétre jövök, s fél négyre már otthon is vagyok Szentmikló- son. Jobban el tudom látni a háztartást. Itt a feladatom is könnyebbnek tűnik, bár még erről nem mondhatok egészen biztosat, most tanulom a lemezmunkákat. — Hogyan telik el általában egy napja? — Hajnalban kelek, hogy el tudjam látni a jószágot — csak baromfi van — s aztán elvihessem a négyéves, legkisebbet az óvodába. A tízéves középső már egyedül indul iskoláBa, a tizenkét évessel sincs gond, ő Hevesen bentlakásos kollégiumban van. így köny- nyebben és jobban tanul. Mikor tehát hazaérek, jöhet rögtön a kert, a házimunka. A kert hatszáz négyszögöl. Második éve héj nélküli tököt termesztenek benne. Korábban volt sertésük is, de a napi munka mellett nem megy. A tök egyszerű. Beültetés, kapálás, szedés, szárítás, „kiszelelés”. Míg otthon volt, könnyen elvégezte. Most meg majd csak lesz valahogy. Muszáj bírni vele. ez is hoz a konyhára. — Elégedett-e? — Nem panaszkodhatok. Esténként még a tévére is jut időm. Legjobban a sorozatosat szeretem. Tavaly meg üdültünk is egy hétig Kiskörén. — Semmi gond? — Hát. ha lenne vízvezetékünk . .. Már régóta ígérik. — Ha teljesítenék három kívánságát? — Csak egy van. A gyerekeket egészségben fölnevelni. s hogy jó szakember legyen belőlük. ★ Jenei Antalnénak a kacagására figyeltem föl még a központi irodában. A lemezüzemi elszámoló a „titkársági lányoknak-' magyarázta nagy vidáman, hogy most gyorsan lead 30 hízott disznót és két nap múlva megint vesz harminc malacot. Ok is, én is hitetlenkedtem. Napi nyolc órai gyári munka mellett? De a szemüveges fiatalasszony csak mosolygósán vonogatta a vállát. „Muszáj valakinek! A városiak az erkélyen mégsem hizfíllhatnak bérbe.” Nem kellett sokat faggatni a részletekről szerencsére. — Mi a férjemmel mindig is próbálkoztunk valamivel, ö gépkocsivezető a pélyi tsz-ben, s az aratási időszakon kívül marad még egy kis pluszra kedve. Míg gyesen voltam, addig például ny utaztunk. Aztán jött az anyadisznó. Ha úgy alakult, még a cumiztatásra is vállalkoztam. — De most már . . . — Ügy látszik egyszerűbbnek a munka mellett, ha leszerződünk. A kiskörei tsz küldi a tápot. — Etetés, itatás, trágyázás, a kert, a gyerekek .. . — Meg az édesanyám . — egészíti ki nem csekély büszkeséggel. — Én szintén Vezekényre járok haza, három kilométer innen. Busszal pár perc. Fél négykor főzni kezdek, lényegében csak a gázra kell tenni, mert anyukám előkészíti a hozzávalókat. Aztán, ha a férjem nem ér rá. — mert a reggeli, esti trágyázás az ő dolga —, irány a disznók birodalma. — Jó helyük lehet. . . — Még fürdővályújuk is van a nagy melegek idejére. A tápot mondtam, a tsz küldi. Önetető, önitató van, az almozás fél óra. — Aztán a kert. . . — Nem. a gyerekek. Szeretem őket mindennap kikérdezni. A két kislány — nvolc- és tízévesek — fél ötkor érkezik. Ha jól haladunk, vacsora előtt még kapálok is egy kicsit. Ezt is muszáj, mert a zöldséges-, vtirágoskerten kívül, még van egy fél hold vagy tökkel. vagy kukoricával. — Nyolckor vacsora és irány az ágy? — Hétkor vacsorázunk, mert nem jó teli gyomorral lefeküdni. Aztán fürdetés, ruha-előkészités másnapra, s nyolctól a tévé. — Ez a kedvenc kikapcsolódása? — Csak úgy. ha kötés van- a kezemben. Ha belejövök, fél tizenegyig nem fekszünk le. — Kocsi, nyaralás? — A férjem vezet eleget, inkább csak bevásárolni járunk Berénybe, Szolnokra. Hatvanba. A nyaralás, az a disznók miatt egy-egy hétvége valamelyik közeli meleg vizes strandon. Én meg vagyok vele elégedve. — Meg se merem kérdezni, kívánna-e még valamit? — Inkább a gyerekek kívánságát mondom: legnagyobb vágyuk egy öcsike . .. Hát, ha tényleg fiú lenne . .. Németi Zsuzsa