Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 19., kedd I 3. NEM CSAK A PÉNZ Huszonegy — nyert A gépek előtt Pálné Dér Gabriella és Hoffmann Klára (Fotó: Szántó György) Odahagytak csapot-papot. A biztos megélhetést nyújtó nagyvállalattól kiléptek, és megalakították a maguk kisszövetkezetét. Ma pontosan huszonegyen vannak. Nyertek? — Ha csak azt veszem alapul, hogy mennyi a keresetünk. az alig valamivel jobb a műszakiak országos átlagától. Ez ugye. nem sok? — Akkor miért... — Miért hagytuk ott a Mikroelektronikai Vállalatot? Elsősorban nem a pénzért. — Valamiféle megszállottság sarkallta a döntésüket? — Talán ezt is lehetne mondani. Itt azt csináljuk, amihez értünk, ami a kedvünkre van, ami szakmailag vonz mindannyiunkat. így kezdődött a beszélgetés a gyöngyösi Mechatronika Műszaki Fejlesztési Kisszövetkezet elnökhelyettesével. Somfai Jánossal. — Elektromérnök vagyok, de most jogi tanulmányokat folytatok, mert erre a képesítésre a szövetkezet érdekében van nagy szükségem. Megint egy váratlan szal- tó. Nincs tehát megnyugvás? Itt folyton „küzdeni kell”? — A napi nyolc óra? Ha az letelik. következik a gmk. De egyébként is mindig készülünk valami újabbra. Olyan vitákat csapunk, hogy szikrázik köröttünk a levegő. Másként nem megy. A langyos szódavizet nem nekik találták ki, az már érzékelhető. Miután vállalkozók, a piacra nagyon kell figyelniük. — Ismernünk kell. mi a kereslet a mi területünkön. Sorba vesszük azokat. Ehhez nem értünk, ehhez sem, de ez már nekünk való. Ilyen „egyszerű” az egész. Közben arra is vigyázniuk kell, hegy a műszaki fejlődéssel lépést tartsanak, illetve a saját területükön egy kicsit előbbre is legyenek. A kisszövetkezet a város különböző részében talált magának hellyet. Kezdetben nem volt mit tenniük, el kellett fogadniuk a kény- szermeeoldást. — Arra törekszünk, hogy egyetlen telephelyünk legyen. de ez még csak inkább kívánságunk. Hogy mikor lesz belőle valóság .. .? Az a műhely, ahol beszélgetünk, a belvárosban található. Eléggé szűk. Körben a fal mentén állványok, de a magas belső teret kettéosztották, így az „emeleten” is tudnak dolgozni. Mindenütt képernyős masinák. amelyek közül egy tucatnyi állandóan működik. Műszakilag ellenőrzik, egy olyan általuk kifejlesztett program segítségével, amely nem kíván emberi beavatkozást. de mindent „tud”. Megjegyzi az esetleges hibát. A készülék minden részletét átvizsgálja. — Ez a szövegszerkesztő gép. amelyik a titkárnők életét teszi elviselhetővé. Tárolja a szöveget, majd egy írógépnek átadja, de arra is képes, hogy a keresett kifejezéseket megtalálja. azokat módosítsa, ha kell, és még hasonló egyéb teendőket is ellát. Miközben a gép dolgozik, a titkárnő az egyéb teendőit végezheti. Bérmunkában vállalták a műszaki minősítést. Éves bevételüknek mintegy tizenöt százalékát nyerik így. Az elektronikai részegységek tervezése és gyártása már a bevétel egynegyedét adja. A fennmaradó hatvan százalék pedig abból a területből származik, amely az elektromos motorok meghajtásának vezérlése és szabályozása cím alá tartozik. Természetesen ennek a témának a fejlesztése is a gondjuk. — Nagyon sok elektromotor működik nálunk is — kapom a magyarázatot —. amelyek különböző terhelésnek vannak kitéve. Nem mindegy például, hogy a liftben egy személy utazik vagy tömve van. A mi berendezésünk ezt a különbséget érzékeli és ennek megfelelően vagy „rátesz még egy lapáttal” az energiából, vagy visszavesz belőle. — A tervünk az elmúlt évben nyolcmilló forint értéket szabott meg, de ezt nem tudtuk teljesíteni, mert a belső fejlesztésre is sok energiánk elment. Az idén 16,5 milliót állapítottunk meg. Egyik évről a másikra a dupláját? Hány gyár ég szövetkezet lenne erre képes? Pedig nem kis összegekről van szó. — Ügy tudom, most két éve alakultak. Mire vitték a kisszövetkezet tagjai ez alatt a rövid idő alatt? Tejben- vajban fürödnek? — Attól még messze vagyunk. De amikor kiléptünk a vállalattól, azonnal visz- sza kellett fizetnünk mindazt a .pénzt, amit hozzájárulásként kaptunk. Ez olyan százezer forint volt lakásonként. Mindannyiunknak van autója, ha nem is Mercedesszel száguldozunk. Az otthonainkat megfelelő színvonalon be tudtuk rendezni. Nem zsíros kenyeret eszünk, de nem is járunk luxushelyekre étkezni, szórakozni. — Ha úgy röviden kellene megfogalmaznia, hogyan érzik magukat, mit mondana? — Köszönjük, jól vagyunk. A „nyerő” huszonegy zöme mérnök, a többi technikus vagy műszerész. De ha valaki azt képzelné róluk. hogy valami üdvözült mosoly fénylik az arcukon állandóan, az nagyon téved ök aztán nem kímélik egymást. ha valami műszaki feladat megoldását kell megkeresniük. Vagy jó valami, vagy nem. Tapintatnak ilyenkor nincs helye. Mit nyertek hát ők „huszonegyen” végül is? A pénzből alig valamivel többet. mint amennyit hazavittek a nagy gyárból. Ebben a mai anyagias világunkban alig illik idézni az elnökhelyettes ide vonatkozó szavait: — Azt csinálhatjuk, amihez értünk, amihez kedvünk van és amire szükség is van. Tetszik, nem tetszik, lehet fintorogni, de akkor is úgy igaz, hogy van egy kis csoport Gyöngyösön, amelynek tagjait a közhasznú munka öröme készteti arra. hogy holnap többet tegyenek. mint amennyit ma elértek. Ugye. nem rendkívüli lények ők manapság — nálunk sem? Ügy szeretném hinni. Mit hinni? Biztos vagyok benne. Hadd jegyezzem meg csendesen: az ő létezésük a mi gazdasági reformpolitikánknak a következménye. Ez sem mellékes tény. G. Molnár Ferenc BRONZ, ARANYKÉZZEL Országos gasztronómiai válogatottban Az ország negyedszáz szakácsából, cukrászából válogatták össze néhány hónapja a szövetkezeti vendéglátás legjobbjait, s a gasztronómia eme rangos csapatában — megyénkből egyedül — helyet kapott a mát- rafüredi Avar Szálló konyhafőnöke, Kuti János is. A válogatott ínyesmester utóbb már ilyen szerepkörében „csatázott” a hazai szakma teljes élmezőnyében, ahol az egészen nagyok között sem kellett szégyenkeznie; any- nyi pontot sikerült gyűjtenie, hogy — bronzérmes lett. Korábbi produkcióit — házi testvérSzál_ lók közötti, no meg a külföldi, bécsi, firenzei, zentai sikeres „megmozdulásait” — is tekintve, azt gondolhatnánk, hogy bizonyára örökölte a fakanalat, a tűzhely s a körülötte levő főző-, sütőszerszámok, edények szerete. tét, vérében hozta magával a konyhai remeklések tudományát. Holott — mint nevetve mondja — a pályaválasztás alkalmával legfeljebb a felszolgálás jutott eszébe nagy hirtelenjében a vendéglátásból, s ehhez inkább csak a legendákkal övezett borravaló csalogatta volna. Tulajdonképpen véletlen vezette az elhatározáshoz, remek '„tanítóinak” köszönheti, hogy az éttermek világába került, s az asztal örömeihez ma maga is hozzájárulhat. Sohasem vette számba, hogy mi minden- ra képes, de legalább félszáz az az ételkülönlegesség, ami saját kitalálása. A pipis- hegyi Vadragu, a mátrai borzas szelet, a Benebérc vagy éppenséggel Borhy -báró módra készült specialitása — csupán néhány a sorból, szerény étvágygerjesztő a gazdag „repertoárhoz”. Mindnél többre becsüli a „közönséges” borjúpörköltet, tojásos galuskával. S az országos vendéglátóipari versenyen szerzett harmadik helyezésénél nem tartja kevesebbnek azt a bronzérmet sem, amit a katonaságnál a haza szolgálatáért kapott. Igaz, lényegében ezzel a másikkal is a szakácsmunkáját honorálták, mert az egyenruhában is polgári „fegyvereit” viselte tisztességgel .. . Gy, Gy. Átalakulás előtt a munkaerő-szerkezet Interjú dr. Rózsa Józseffel, az ÁBMH főosztályvezetőjével Evek óta beszélünk arról, hogy gazdaságunk fejlődése nem képzelhető el a szerkezet átalakítása nélkül. Néhány ezer ember ugyan szerzett új szakmát ez időben, ám a tanulmányokban jelzett munkaerőmozgás nem valósult meg. Ma már a gyorsítás szükségességéről hallani; nyilvánosságra került adat szerint 1990-ig csaknem százezerrel csökken az iparban foglalkoztatottak száma. A várható változásokról, az átképzésekről beszélgettünk, dr. Rózsa József főosztályvezetővel, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. — Tapasztalataink szerint a munkaerő-átcsoportosításokat három nagyobb, egymástól élesen el nem határolható csoportba lehet osztani. Egyrészt a vállalatok, a szövetkezetek által kezdeményezett, másrészt a kormányzati döntésekhez kapcsolódó, harmadrészben pedig a vállalati felszámolás miatt szükségessé váló átcsoportosításra. Az elmúlt egy-két évben a munkaerővándorlást nagyban befolyásolták a megalakult új szervezetek és kisvállalkozások. Tavaly nyolcezer dolgozót érintett a vállalati kezdeményezésű szervezett létszámcsökkentés. összességében. gazdaságunkban a munkaerő iránti túlkereslet a jellemző, de bizonyos területeken gondot okoz az elhelyezkedés. Igaz. a múlt évben mindössze 439 ember nem talált munkahelyet három hónapon belül a többség négy hét alatt elhelyezkedett. — Ebben a tervidőszakban csaknem százezer ember változtat munkahelyet. Ök honnan hová mennek? — A szerkezetváltással összefüggő munkaerőmozgásra a kohászat a legjobb példa: elsősorban az olvasztárok, a hengerészek, a betanított és a segédmunkások átcsoportosításával kell számolni. A visszafejlesztésre javasolt öntödékben hat- száz-nyolcszáz munkahely megszűnik. De csökken a szellemi dolgozók száma is. hiszen csökken az adminisztráció, s ezzel egyidejűleg fokozatosan elterjed a számítógépes ügyvitelszervezés. A felszabaduló munkaerő részben átképzéssel foglalkoztatható a hiányszakmákban vagy másutt, és kivételesen igénybe vehető a korengedményes nyugdíj. A szervezett munkaerő- átcsoportosítás a munkaerőszerkezet átalakításának csak egyik eszköze. A szerkezet- váltáson túlmenően mozgást eredményez a leépítés. a létszámcsökkentés. Ez az oktatáson, az egészségügyön, valamint a fegyveres testületeken kívül valamennyi területet érinti. Az így felszabaduló munkaerő száma csak becsléssel állapítható meg. mivel a gazdálkodó- szervezetek maguk döntik el. hány embert, foglalkoztatnak. Feltételezhetően több tízezer ember kényszerül emiatt munkahelyet változtatni. — Felvevőhelyek lehetnek a sikeres vállalatok, a posta. néhány vasútigazgatóság és a szolgáltatás más területei. Vagy említhető az erdőgazdálkodás. amely jelentős munkaerőhiánnyal küszködik. Számos fővárosi üzem igyekszik vidékre települni. A szabad munkahelyeket a Munkaügyi Szolgáltató Irodák nyilvántartják. Nyilvánvaló: több tízezer embernek át kell magát képeznie, hogy találjon munkát. — Vajon felkészült-e a társadalom, a munkaképes lakosság ilyen nagy változásokra? Figyelembe ve- iszik-e például az iskolák a fordulatot? — A társadalom, az iskola felkészültsége nem elegendő ehhez. Üj módszereket, eszközöket léptettünk — s ha szükséges: léptetünk — életbe, hogy megkönnyítsük a változást. Ismeretes, átképzési segélyt kapnak a szakmát, a munkahelyet változtatók. meghosszabbodott a felmondási idő. Az. aki elveszíti munkahelyét. és nem talál magának állást, elhelyezkedési támogatásban részesül; hat hónapig megkapja átlagkeresetét, a kilencedik hónapig nettó bérének hetvenöt százalékát, utána háróm hónapig a nettó bér hatvan százaléka illeti meg a dolgozót. Ez egy évre szóló szociális biztonságot jelent. — Országosan nyolcvan- ezer üres munkahelyet tartanak nyilván, zömében sikeres ipari cégeknél. Igaz. ezek között sok. a három műszakos beosztás. Kényszer- helyzetben lehet, hogy olyan állást is el kell vállalni, amihez nincs kedve az embernek. A folyamatos leépítés valószínűleg felgyorsul a második fél évben. Nem ülhet senki ölbe tett kézzel, maguknak a munkavállalóknak is keresniük kell a lehetőségeket. — Gondolom, a gimnáziumban, egyetemen, főiskolán idén végző hallgatók némi izgalommal várják a tanév végét. Mire számíthatnak ők? — Nagyjából ugyanarra, amire a tavaly végzettek. Év végére valamennyi végzős el tudott helyezkedni. A fiatal munkaerőt mindenütt keresik. Van néhány neuralgikus pont, például a kisegítő iskolában végzettek elhelyezkedése. Javaslatot dolgozunk ki a közeljövőben arra vonatkozóan, hogyan lehetne átmeneti munkalehetőséget szervezni azok számára, akiket előéletük miatt a munkáltatók nem hajlandók alkalmazni. — Mit remélnek a struktúraváltástól. a munkaerő felgyorsuló (mozgásától. az átcsoportosításoktól ? — Jobb termékszerkezetet. a munkaidő jobb kihasználását. takarékos létszámgazdálkodást. hatékonyabb munkát várunk — mondta befejezésül dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője. H. T. Hotel Ramada Megújul a margitszigeti Grand Hotel. Az Ybl Miklós tervezte patinás épület Budapest legrégibb szállója. 1985 őszén zár. ták be, rekonstrukciós felújítási munkák miatt. A Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat oszt. rák kivitelezőket bízott meg a szálloda felújítására. Az épület a század, fordulót idéző hangulatot nyeri vissza régi formájával. 169 szobája június első napjaitól fogadhatja majd a vendégeket. Április 29-én a Thermal Szálló egyik különtermében a Ramada és a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat aláírta azt a 20 évre szóló névhasználati szerződést, amely szerint Grand Hotel Ramada lesz a felújítás alatt álló szálloda neve. Az amerikai érdekeltségű Ramada szállodalánc 30 országban 600 szállodát mondhat magáénak. Az idén a margitszigetivel együtt négy új Ramada-hotel nyílik Európában a Duna mentén. Bécsben, Regensburgban, Münchenben és Budapesten. A margitszigeti Ra_ mada Hotel elsősorban abban lesz érdekelt, hogy a tengeren túli vendégeket fogadja. A Ramada se_ gít az üzemeltetésben, illetve be van kapcsolva a szállodalánc helyfoglalásába. (Koppány Györgv felvételei — KS)
