Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIU. évfolyam, 102. szám '■ ÄRA: 1987. május 1., péntek 2,20 FORINT Kadar Janos Angyalföldön Az MSZMP főtitkárát virággal köszöntik a főváros XIII. kerületi pártbizottságán (MTI-fotó, Manek Attila felv. — Népújság-telefotó — KS) Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozga­lom jeles ünnepe, május 1- je előtt — Angyalföldre lá­togatott. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagy múltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményei­ről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikerei­ről, gondjairól, terveiről. Kérte á városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözle­tét, jókívánságait Angyal­föld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát", ahol az üzemlátogatást kö­vetően röpgyűlésen találko­zott a dolgozókkal. Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt­bizottság első titkára, lvá~ nyi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. Bornemissza Sándor. a kerületi pártbizottság el­ső titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke kö­szöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sán­dor tájékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gya­rapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól. Kádár János válaszolt az elhangzottakra, emlékeztet­ve arra, hogy továbbhaladá­sunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé ten­ni az országépítő munkát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát. érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolkodást, más hozzáál­lást igényelnek. A FORCON Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatá­nál folytatódott a program. A gyár vezetői a tröszt eredményeiről szólva el­mondták, hogy az elmúlt esztendőben egymilliárd fo­(Folytatás a 2. oldalon) Várkonyi Péter bécsi tárgyalásai A hivatalos látogatáson Ausztriában tartózkodó Vár­konyi Péter külügyminiszter csütörtökön reggel találko­zott Peter Jarikowitsch-csal. az Osztrák Szocialista Párt külügyi szóvivőjével. Várko­nyi Péter ezt követően nyi­latkozott az osztrák sajtó, a rádió és a televízió képvise­lőinek. Miközben az osztrák tá­jékoztatás érdeklődésének középpontjában ezekben a napokban a Kurt Waldheim államfővel szemben hozott amerikai intézkedés áll, élénk visszhang kíséri a ma­gyar külügyminiszter látoga­tását is. A csütörtöki lapok beszámolnak a látogatás eseményeiről, kiemelve hogy a vendég és házigazdái egy­behangzóan példásnak ítél­ték meg a sokrétű magyar— osztrák együttműködést. A jelentések hírt adtak a két magyar—osztrák egyezmény aláírásáról, elismerően mél­tatva azt a tényt, hogy rö­vid idő alatt született meg a nukleáris létesítményekkel kapcsolatban felmerülő kér­déseket szabályozó, igen szé­les körű megállapodás. Várkonyi Péter külügymi­niszter, aki Alois Mock al- kancellár és külügyminisz­ter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, csütörtökön este hazautazott. VIRIZLAY GYULA TÉVÉBESZÉDE - KIOSZTOTTÁK A SZOT-DÍJAKAT Ünnepi megemlékezés Egerben Kitüntették a szakszervezeti munkában élenjárókat Május elseje alkalmából országszerte, így megyénkben is jó néhány helyen rendeznek, illetve rendeztek ünnepségeket, megemlékezéseket. A munkásosztály nagy nemzetközi ünne­pének előestéjén Virizlay Gyula, a SZOT titkára mondott rádió- és tévébeszédet. Ebben hangsúlyozta: „Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgozik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb kö­zösségek dolgát, akkor az ország egésze nemcsak legyőzi a nehézségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat meg- edzve kerülünk ki belőlük.” Fábryné Dobai Ilona mon­dott ünnepi beszédet Tegnap a SZOT Szálló­ban ünnepélyesen kiosztot­ták az idei SZOT-díjakat, amelyeket Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adott át a szakszervezeti mozgalom­ban kiemelkedően tevékeny­kedő íróknak, művészeknek, tudósoknak. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára, és dr. Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor Jó­zsef operaénekes, Juhász Ju­dit újságíró, Koltai Róbert színművész, dr. Lehóczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint tár­sadalomtudós, id. Szabó Ist­ván szobrászművész, Szönyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth Ist­ván nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szob­rászművész és Vitézy Lász­ló filmrendező. A Heves megyei közpon­ti ünnepséget a Szakszerve­zetek Heves Megyei ^Taná­Erdélyi Lajos, az SZMT politikai munkatársa a Szakszerve­zeti Munkáért oklevelet vette át Farkas Sándortól (Fotó: Kőhidi Imre) csának elnöksége szervezte Egerben a Technika Házá­ban. Ezen a csütörtöki ese­ményen is sor került kitün­tetések, jutalmak átadására is. Az alábbiakban erről az ünnepi megemlékezésről számolunk be, s közüljük a kitüntetettek névsorát. Az Egerben tartott ünnep­ségen a Himnusz elhangzása után Jónás Zoltán előadásá­ban Kányádi Sándor: Har­mat a csillagon című versét hallgatták meg a* résztve­vők. Majd köszöntötték a megjelenteket, közöttük az elnökség soraiban helyet foglaló Virág Károlyt, a me­gyei pártbizottság titkárát, Maróti Sándort a megyei ta­nács általános elnökhelyette­(Folytatás a 2. oldalon) Éljen május elseje! Májusi lobogás Szeretem a. május elsejéket. Valahogy úgy vagyok vele: amikor meghallom a katonazenekar pattogó ritmusú ébresztőjét — elnézést, hogy felhozakodom vele — mindig a káli rét, egy fehér rövidnadrág, a zöld fű s a katona apám jut az eszembe. Bizony, be­letört a fű.k'frissen vasalt nadrágba, amikor a „sá- torvárosbán” egymást köszöntötték az-epní^érek, amíg oda nem--szóltak, hogy ideje/ ibduhm, mert vár ben­nünket otthon aí terített asztál. ^ / ' Mondom, sz^retem^-ajjiájus elsejéket, mert a ma­jálisok után mindig^-tanultam valamit. Minden esz­tendőben — /jgy^kissérattűk/ ígK* fogalmazni — b ö 1 c s e b b lettem_annál.jaz~asztalhál, ahol a körte­fa árnyékában a felnőttek megbeszélték a világ dol­gait. Meg a saját sörsátrat. l^mlök^zeh} rá, időnként hátba veregettek és azt mondMk —/Ezt vfód az/eszedhe, kisörey Hát. mit hoz a világ . Tegnáp, amikoiAkérdezett / örökpltemÍ^egyveriegynéhán; ■ évesin égy világ^, amelynek ezen a kék bolygón történelmi része és sorsa van a maroknyi Magyarországnak. Ahol — rpert szeretem — élnem és"halnom kell. S ahol tíz ' és fél millió állampolgár egyikeként boldogulni sze­retnék. És akarok is, rhinDraindannyian, akik agnév- ; jegyünket adjuk a munkánkhoz. Merem vállalni, eb­ben az országban becsülete van a munkának. S ha tisztelete yaríT miért ne legyen ünnepe, május első ; napján. Akkor, amikor immár egy évszázada a mun- " kásosztály hivatásának-betöRéseért, a biztonságosabb, ' emberibb holnapért folytatott harc és^ mÜHik^akzo- lidaritás jelképe e dátum. Rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam az előbb, , hogy „örököltem’'. Az igazság az, hogy „örököltünk". Nem ünneprontásként, de ezt ebben a májusi lobo- ; gásban is el kell mondanunk: a jelenlegi feladataink — amelyekről az időjárás miatt kevésbé tudunk az alatt a bizonyos Jcörtefa alatt beszélgetni — nem ki­sebbek, hanem esetenként, helyenként még nagyob­bak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos , nehéz időszakában. Félreértés ne essék, nem vagyok egyedül a véleményemmel, Virizlay Gyula, a SZOT titkára fogalmazott így a napokban: „E küzdelemben j a dolgozó ember bizalma, magatartása és munkája a ; meghatározó. A tét nagy: gazdaságunknak talpon kell . maradnia. Céljaink megvalósításához minden mun­kahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és ten­nivalók pontos meghatározására . . . Csakis a mun- ’ kában becsülettel helytállókra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre támasz- • kodva valósíthatók meg maradéktalanul a terveink. A helytálló dolgozók — és ők vannak többségben — J teljesen joggal várják el, hogy a tisztességes, jó mun- i kát övezze elismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lelki- ; ismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk pél- j daként a közösség elé, s ezzel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségformáló érték.” És most fejet hajtok. Őszinte becsülettel tisztelgek , mindazok előtt, akik a mai, ünnepi nap alkalmából ‘ kiérdemelték a szűkebb és a tágabb kollektíva elis­merését. De azok előtt is, akik csupán „tették a dől- j gukat”. Hol lennénk nélkülük...? S mit tennénk [ anélkül a program nélkül, amelyet a Magyar Szocia- I lista Munkáspárt XII. kongresszusa fogalmazott meg, j s amelyért dolgozni érdemes, megvalósítása komoly, i megfontolt és világszínvonalú munkát igényel. A jj belső gondunk, a nemzetközi kihívás — amelyről ép- ( pen Svédországban beszélt a nagy érdeklődéssel ki- j sért sajtótájékoztatóján Kádár János, az MSZMP fő- j titkára, az Elnöki Tanács tagja — még nagyobb j összefogást kíván népünktől. Megkívánja, hogy ennek j a szép hagyományokkal rendelkező ünnepnek a kap- j csán és okán vállaljuk fel a felelősségteljesebb mun- I kát, s az igazi, a hazáját szerető, emberhez méltó | mindennapi cselekedetet. Szeretem a május elsejéket. Mert amikor éjszaka, lopva odacsempésztük a lányos házhoz azt a díszes, I lobogó szalagokkal ékes májusfát, arra , gondoltam, j hogy ültetni kellene a helyébe egy másikat. Mert, aki fát ültet — tartja a mondás — bízik a jövőben. Ez 1 a „faültetés” megkezdődött akkor, amikor Moszkva I és Washington közeledése gyökeret eresztett, s mi- ' dőn visszatérően megtartották a világ számos orszá- j gában a húsvéti békemeneteket.' Az emberiséget ma j foglalkoztató sorskérdések között — fogalmazott a | SZOT titkára is — legfontosabb a nukleáris háború ‘ fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének meg- ; őrzése, mert ettől függ minden: a jövőnk. Szeretem a május elsejéket. Ilyenkor — akárcsak \ a természet — erőre kapnak az emberek. Összejön a I brigád, a vállalati kollektíva, lángra lobban a tűz a bogrács alatt, mindenki tudja, hogy szusszanhatunk \ egy kicsit, ám holnap reggel, holnapután hajnalban. ! egy nappal később estére ott van a helyünk, ahová j a tanult mesterségünk köt. Ahol elvárják tőlünk a j mindennapos helytállást, az egymás megbecsülését, j a szakma szeretetét, amelyre egykoron a szüléink, I tanáraink neveltek, tanítottak bennünket. Apámnak — aki mindig elvitt a majálisokra — ha még élne, elmondanám, hogy ebben az országban : — a nehézségek ellenére — nyugalom és rend van ‘ ezen a májusi napon is. S miért ne tenném hozzá. | hogy majd kézen fogom a családot és kiviszem őket j a káli rétre, ahol az emlékeimben békés ritmusokat { játszik egy képzeletbeli katonazenekar. ■ Ezen a szép ünnepen . .. Szilvás István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom