Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 29., szerda MATTEO, ANTONIO ÉS SALVATORE Diákok a napsütötte Szicíliából Gyakran vágnak egymás szavába, ahogy társalgunk. No nem tiszteletlenségből, rosszneveltség miatt. A mentalitásuk az oka. A lehető legtöbbet szeretnék elmondani. S talán azért is, mert náluk — ez a módi. Olaszok, húszévesek. Még pontosabban: Szicíliából valók. Mindhárman a palermói Szállodaipari Állami Középiskola (IPAS) diákjai. Áprilisban — a tavaly decemberi látogatás viszonzásaként — két hetet töltöttek 21 társukkal Budapesten és Egerben. Utóbbi helyen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola vendégeiként. Ki majd Londonban, ki New Yorkban Három jellegzetes dél-itáliai ifjú. 'Napbarnítottak, elegánsak, folyton mosolygók. Készségesen beszélnek magukról. — Palermóban lakom, saját háziban, együtt a családdal — mondja Matteo Loverso. — Édesapám éveken át szállodában dolgozott. talán ezért is szeretnék felszolgáló lenni. — Nekem is ez a tervem — veszk át a szót Antonio Siracusa —, mert tetszik ez a munka. Titkos vágyam, hogy Londonba kerüljek. Vagy felsőfokú iskolát végezni vagy dolgozni. Egyébként én Mazzare del Vallóból vagyok. Kisváros. Pa- lermótól 1.20 kilométerre. Most kollégiumban lakom. A muzsikusoknak ismerősen csengő nevű Salvatore Rossini is a szicíliai főváros szülötte. — Jelenleg bejáró vagyok, egyedül élek egy közeli településen. Szállodatitkár szeretnék lenni New Yorkban. A bátyám már ott dolgozik, biztos számíthatok a segítségére. Az egyedüllét Salvatore esetében sajnálatos esemény okozta kényszer. Szülei autóbalesetben életüket vesztették. Azóta éjszakánként autóparkolók őreként keresi a kenyerét, nappal pedig távul ... Az iskolájuk mellesleg lehetőséget is teremt arra, hogy nyaranként rendes fizetésért dolgozhassanak. Főidényben havi egymillió líra is összejön. S 'bár ez rossz fizetség, mégis nagy esély. Különösen ha meggondoljuk, a munkanélküliség eléggé fenyegető a sziget, központ- lóban. Azután meg a tandíj se olcsó. Párizs helyett Eger Szicíliai barátaink nagy lokálpatrióták. Leginkább úgy emlegetik a csizmafélszigetet, hogy az a szárazföld, és vannak — ők. A köztársaság. — Ez nálunk tradíció — magyarázzák egyszerre. — De azért jól tudjuk, alapjában véve egy országról van szó. A szülőhelyhez kötöttség jellemzője, hogy ez a magyarországi az első külföldi útjuk. Nem is akármilyen választás után. — Párizs külvárosának intézményével már régóta van kapcsolatunk — meséli Matteo. — Négy negyedik osztály van nálunk. Kettő oda, kettő Magyarországra mehetett. Mi az utóbbit választottuk, és — egyáltalán nem bántuk meg! Hogy volt-e bennük egy kis félsz az utazás előtt, arra diplomatikus a válaszuk. — Túl sokat nem tudtunk a hazájukról — így Antonio. — Sok a rossz, helytelen, a valóságot nélkülöző információ. Csakúgy. mint hogy mi valamennyien maffiózók vagyunk. Szó sincs róla! Mi elítéljük a tevékenységüket. — Az út előtt — fűzi tovább a gondolatot 'Salvatore — természetesen kaptunk ismertetőiket Magyarország történetéről, a szokásokról. Maga a látványa az országnak felülmúlhatatlan! S szerintem a vendéglátás is jobb. A többiek egyetértőén bólintanak, s már sorolják is, ami különösen megragadta a figyelmüket. A budapesti hotelek. A Bükki Nemzeti Park. Istállóskő, az ősemberbarlang. A Hortobágy, ahol először láttak jól meghajtott ménest. Meg is rémültek, amikor a csikósok hirtelen visszafordították a vágtató paripákat, .s azok kis ideig épp feléjük tartottak. Még egy dicséretre is futja hármójuktól: — Nagyon tetszett, menynyire tiszták Eger és Budapest utcái, örülnénk, ha otthon is így lenne! A spagettitől a Cellare Biancoig A szalajka-völgyi gulyás ízét emlegetik, s máris a leendő szakmára terelődik a szó. Hogy alaposan kell ismerni az étkezési szokásokat. Ók például reggel kis vajat, dzsemet, meg valami folyadékot esznek. Ebédkor elmaradhatatlan ,a spagetti, vagy valamilyen tésztaféle, és nincs semmi más. Estére jut a leves és a húsos második fogás. Egerben a magyar diákoknak bemutatóul főztek. Előételnek vegyes olasz ízelítőt sajtból, paradicsomból, articsókából. Ezután következett a melezzá- ni és a szardíniás makaróni, majd a töltött hús szalámival, kelvirággal, burgonyával. Desszertnek konyakkal leöntött égő sütemény. Koktélnak együtt dzsin. narancslé, pezsgő. Végül fehérés vörösborok: a Cellare Bianco, a Corvo Bianco, a Corvo Rosso. Az élmények mellett — hiszen a vendéglátók jóvoltából csaknem az egész Északkelet-Magyarországot bejárták — a hazavitt emléktárgyak is érdekesek. Antonio, a legbeszédesebb, számolt be róluk: — A csoportban a legnagyobb sikere a fekete kerámiának volt. De volt. aki kuriózumokat gyűjtött. Salvatore például két bőrönddel megy vissza Palermóba. Különleges napszemüveggel, s egy majdnem 700 forintos selyem nyakkendővel. Egri tartózkodásuk utolsó délutánja van, sietni kell. Arra azonban még marad idő, hogy helyeslésüket fejezzék ki Hundt István és Zay Zoltán nevelőtanárok szavai nyomán: — Reméljük, tartós lesz a kapcsolat a palermóiakkal, bár ez a Belkereskedelmi Minisztériumon is múlik, örülnénk, ha a következő évben is Egerben köszönthetnénk olasz barátainkat. Szalay Zoltán Békenapok a közgazdaságiban Számítógépes programbörze és politikai vetélkedő, peacediszkó és polbeatműsor, politikai fórum és játékkaszinó szerepelt többek között az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola elmúlt hét végén rendezett programjában, amely a Békenapok címét viselte. A kétnapos, színes összeállítás érdekes pillanatait örökítette meg képein Tóth Gizella. ' Az előadó: Bacsa Ferenc polbeaténekes Sokan vállalkoztak egy kis népkerti kocogásra Allen Ginsberg—Hobo Blues Band: Üvöltés Hobo, alias Földes László annak idején megpróbált Rolling Stones-dalokat magyar fordításban lemezre énekelni. Ez a terv elbukott a hivatal ellenállásán. Most, a Doors együttes dalait szeretné kiadni, ugyancsak magyarul. Ez is csak terv még, de közben megvalósult egy harmadik álma: néhány napja jelent meg az üzletekben az Allen Ginsberg megzenésített verseit tartalmazó válogatás. t Nehéz helyzetben van most a recenzens. Előbb ugyanis meg kellene írnia egy egész könyvet Ginsbergről, az ötvenes-hatvanas évek amerikai beatnemzedékének költőpápájáról. Ismertetnie kellene korszakait, a „mammon- money-America” elleni hisztérikus lázadástól az időskor bölcs, rezignált hangvételéig, már-már derűjéig. Szólni kellene arról a lélek legmélyebb bugyraiba lehatoló kíméletlen önfeltárásról és obszcenitásig menő szókimondásról, mellyel új területeket hódított meg a líra számára. Elemezni kellene humanitását és ebből fakadó politikai elkötelezettségét, mely természetesen nem a közéleti ember, hanem a művész elkötelezettsége, így megjelenési formái olykor meghökkentőek, de mindenképpen hatásosak. És meg kellene végül fejteni azt iaz apró titkot is, hogyan sikerült rávenni őt arra, hogy Európa közepén, a keleti tömb egy pici országában énekelje lemezre dalait. A megszólalás lehetősége vonzotta? A titokzatos, távoli ország? Vagy az, hogy itt is „hasonszőrűekre” talált? Kultúrtörténeti kuriózum született ebből az együttműködésből. Költő, fordítók, zeneszerzők és előadók összmunkája új minőségi fokra emelte a verseket, szug- gesztíven szembesítve a hallgatót Ginsberg világával. Különösen a híres programvers, az Üvöltés egész lemezoldalt elfoglaló feldolgozására érvényes ez, melyet Földes László egészen kivételes előadói teljesítménnyel tolmácsol, fhegdönt- ve ezzel József Attila Nagyon fáj című alkotása után egy újabb „elmondhatatlan” vers mítoszát. A szöveg hátterében töredezett zenei és zajkulisszák fokozzák a hatást, s vonatkerekek visszatérő csattogása lendíti tovább a költeményt. A másik oldalra hat művet rögzítettek a költő különböző korszakaiból, jelzésszerű metszetét nyújtva pályájának. Háborúellenes dal éppúgy található itt. mint az ipari társadalmat bíráló, a lélek szabadságának szükségességére figyelmeztető költemény. A borítón sem táláljuk viszont az első szám, a Nemes igazságok evangéliuma fordítását. Márpedig e hazában elég kevesen beszélik perfekt szinten az angolt ... Ginsberg maga is énekel két dalt és indiai harmóniu. mon is játszik. A költő ajándéka ez Kelet-Európá- nak. A lemez előadói, zeneszerzői mind-mind magyarok. Kelet-Európa tisztelgése ez egy kivételes képességű amerikai költő előtt. Koncz János A LEGJOBB HELYESÍRÓ Nagyon jó közösség a miénk, s a tanáraimtól is bőséges útravalót kaptam. A helyesírás iránti igényesség, az angol nyelv és irodalom sze- retete továbbra is megmarad, sőt szeretném még a németet és franciát is elsajátítani. (jámbor) Még alig engedett fel a versenyláz, még meg sem száradt az első helyezést igazoló oklevélen Benczédi professzor aláírása, még friss az öröm, amikor Sarlós Valériával, a pedagógusjelöltek számára rendezett első országos helyesíróverseny győztesével leülünk beszélgetni. A terem, ahol még délelőtt a buktatókkal tűzdelt feladatlapokat töltötték ki, most üres, csendes. Csak néha kukkant be egy-egy évfolyamtárs gratulálni. A lelkesedésük azért is indokolt, mert a verseny szervezésében is ők voltak a kezdeményezők, s dupla öröm, hogy „hazai siker" született. __Ez azért nem véletlen — reagál válaszomra a negyedikes lány —, mert itt nálunk az egri tanárképző főiskolán hagyomány, hogy évente megtartjuk a helyesíróversenyt. — Ezek szerint a győzelmed nem előzmények nélküli . . . — Igen, még minden esztendőben részt vettem. Először másodikként végeztem, utána sikerült az első helyet is megszerezni. S mivel egyszer félévet halasztottam. most ötödször ültem le megírni a tesztet. — Emellett szükséged volt külön felkészülésre? — Tulajdonképpen ez folyamatos munka. Óráról órára figyelemmel kísérem a szakirodalmat. Egyébként nem csak a magyarral foglalkozom. hiszen a másik szakom az angol. Úgy gondolom, egy idegen nyelv ismerete mindenképpen segít abban, hogy a sajátunkat is jól tudjuk. A nyelvtanulás természetesen készséget is feltételez. Ám, ha megismerjük a törvényeit, belső logikáját, s azt összehasonlítjuk az anyanyelvűnkkel, ez nagyban hozzásegít az azonosságok és eltérések felismeréséhez. Ezek után az tűnne természetesnek, hogy Vali leendő hivatásául is a nyelvészetet választapá. Meglepő fordulattal válaszol érdeklődésemre : — Titkos vágyam, hogy pszichológus legyek. Szeretnék továbbtanulni, hazai vagy külföldi egyetemen. Ez utóbbi azért is merült fel, mert édesapám Amerikában él. Igaz, ez távoli terv. A főiskola befejezése után úgy döntöttem, Egerben heSarlós Valéria (Fotó: Kőhidi Imre) lyezkedem el fordítóként. Pedagógusállásra ugyanis nem számíthatok... — Azért is különös, mert ha jól tudom, pesti vagy ... — Annak idején mindenképp vidékre szerettem volna kerülni. Előbb Debrecenbe készültem, aztán, hogy lejöttem ide, megtetszett a város. Nem is bántam meg. „Szenvedélyem a nyelvtanulás” Ezek a mai fiatalok?! A napokban többen írtak, illetve telefonáltak rovatunkhoz, amelyben az ifjúság viselkedésének néhány vadhajtására hívták fel a figyelmet. Butykai András egri nyugdíjas azt tette szóvá, hogy a napokban két unokáját sétáltatta, s a járdán egy tízéves legényke kerékpárral közéjük hajtott. Nem sok hiányzott, hogy a másfél éves kislányt elgázolja. „Amikor rászóltam — írja a levél szerzője —, figyelmeztetve, hogy a járdán ne biciklizzen, s különösen úgy ne, hogy közben fején van a fülhallgató, akkor az felpattant a nyeregbe és köpött egyet felém. Máig sem tudok napirendre térni e megnyilvánulás felett.” Többen azon meditáltak: érdemes lenn-e azon elgondolkodni, hogy mivel lehetne csökkenteni a fiatalkorúak növekvő bűnözését. Zoltán Tamás ezt elsősorban az egri Belvárosi ABC bevételének elrablása kapcsán tette szóvá. Javaslata szerint keményebben kellene fogni a gyerekeket. Jóllehet, sem vele, sem azokkal nem érthetünk egyet, akik a pofont emlegetik a legfontosabb nevelési eszközként, de abban mindenképpen egyetértünk, hogy különösen a családokban kellene még több időt a gyerekekre szánni. Továbbra is várjuk cikis témájú leveleiket...
