Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-28 / 99. szám
NÉPÚJSÁG, 1987, április 28., kedd * 3. Kiszolgáltatottság helyett szolgáltatást A szolgáltatásokról szinte mindenki tud olyan történetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság esetenként inkább kiszolgáltatott. mint jól kiszolgált. Van -egy intézmény, amely az egész társadalmat képviselve vizsgálja ezt a témát: a Szolgáltatási Kutatóintézet. Ennek az intézetnek feladata, hogy a fogyasztási és termelési szolgáltatások közgazdasági és társadalomtudományi kérdéseinek kutatásával segítse az irányítás különböző szintjein .a szolgáltatási ellátást szervező, fejlesztő tevékenységet, hozzájáruljon a fogyasztói érdekvédelmi problémák megoldásához. A három és fél évtizede működő. többször átszervezett intézet az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozik. A főként közgazdászokból álló Szakembergárda részt vesz például az országos középtávú kutatás-fejlesztési terv két témájának kidolgozásában. de mint eredményérdekeltségű intézetnek. szerteágazó munkájához hozzá tartozik, hogy konkrét kutatási ifeladatok- ra vonatkozó megrendeléseket teljesít országos főha- tóságú szerveknek éppen úgy, mint megyei tanácsoknak, vagy az OKISZ-nak. KIOSZ-nak. valamint szolgáltató vállalatoknak. Természetes, hogy az egyes témák legjobb szakértőivel együttműködő kutatógárda széleskörűen tájékozott a szolgáltatások helyzetéről, ezért kérdeztük -meg az intézet igazgatóját arról, mi a véleménye a Minisztertanács közelmúltban hozott határozatáról? — Kétoldalú indíttatású a döntés, amely szerint 1987. szeptember elsejétől a vállalkozók olyan időpontban kötelesek megkezdeni a szolgáltatást. hogy ügyfeleik várakozása ne haladja meg a kettő, de legfeljebb négy órát —, kezdte válaszát dr. Németh György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap védelme kívánja így. másrészt a lakosság igénye, hogy a szolgáltatások minősége fejlődjön. legyen összhang a színvonal és az ár között, hozzáférhető legyen, és igazodjon a megrendelő kívánságaihoz. Jogos állampolgári igény, hogy a szolgáltatást minél jobban behatárolt időszakban kezdjék meg a megrendelők lakásán, ingatlanán végzett munka esetén. De számolni kell azzal is, hogy ha más (feltételeket szabnak a szolgáltatásnak, ehhez eszközök is kellenek. Egy-egy vidéki városban működő szolgáltató vállalathoz 10—12 község is tartozik, itt már nem elég a munkaszervezés, gépkocsira is szükség van. Ahol a fél megye tartozik egy-egy javítószolgálathoz, ott még a 4 órás várakozási idő sem látszik megvalósíthatónak, hiszen ha az egyik helyen váratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már „borul” a program. Ezért is differenciál a Minisztertanács rendelete oly módon, hogy: ,jA jogszabály rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni. ha a szolgáltató olyan településen végzi tevékenységét, ahol telephelye van”. Tény. hogy plusz költséget jelent a félnapos várakozási idő betartása is a kistelepülések ellátásában. annál is inkább, mert még egyes megyéken belül is nagy különbségek vannak a szolgáltatás helyzetében. Az egy lakosra jutó fogyasztási szol- gáltaMsok vidéken mért értéke 1985-ben a fővárosi átlagnak 55 százaléka. Ezen belül például az építőipari javítások aránya 89 százalék, a fényképészeté viszont csak 16 százalék, a textil- tisztításé 28 százalék. Ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy lakos 1985-ben hány forintot költött szolgáltatásra, akkor Budapesten 4845 forint az átlag. vidéken 2661 forint. Borsod megyében például 2080 forint. Somogybán 3411 forint volt az 1985-ös átlag. Ami nyilván összefügg földrajzi adottságoktól kezdve sok mindennel, valószínűleg legkevésbé azzal, hogy a borsodiak nem tartanak igényt olyan mértékben a szolgákat ásókra, mint a somogyiak. A népgazdaság egyéb területeihez hasonlóan a szolgáltató szervezetek fejlesztési lehetőségei szűkösek. Aka- lya a megrendelők gyors és hibátlan kiszolgálásának, hogy nem megfelelő az anyag- és alkatrészellátás. A fejlődést segítve és ösztönözve, az előrelépés útját fürkészve á Szolgáltatási Kutatóintézet az idén — az Országos Tervhivatal mellett működő Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság felkérésére — olyan jelentős feladatot is végez, amely az 1988. évi népgazdasági szabályozórendszer előkészítésének része. Például modellszámításokat készít a lakossági szolgáltatások témakörében. Az intézet idei munkatervében szereplő kutatási téma például a hazai szolgáltatásokat hosszú távú fejlődési tendenciáinak, a szolgáltatások eszközigényességének vizsgálata. A szerződéses munkákra vonatkozó tervék között szerepel például a kistelepülések fogyasztási szolgáltatási ellátásának elemzése, fejlesztésére javaslatok, módszerek kidolgozása; más intézetek szakembereinek bevonásával, amennyiben a feladat elvégzéséhez az Ipari Minisztérium, a KI ŐSZ és az OK1SZ közösen biztosítja a szükséges anyagi forrást. Fontos tevékenysége még az intézetnek az információs, tájékoztató munka, egyrészt saját — a Fogyasztási Szolgáltatásdk című — folyóiratán, és kiadványain keresztül, másrészt állandóan gyarapodó szakkönyvtára áll az érdeklődők rendelkezésére. A szolgáltatási irodalomnak hazai viszonylatban valószínűleg legteljesebb gyűjteménye ez a könyvtár. Az összegyűjtött szákiroda- lom természetesen a külföldön megjelenő publikációkat is tartalmazza. De konkrét nemzetközi kapcsolatai is vannak az intézetnek, például a tallini szolgáltatásokkal foglalkozó kutatóintézettel négyéves együttműködési megállapodást kötöttek. 1986-ban Magyarország is belépett a KGST lakossági szolgáltatásokat fejlesztő szervezetébe, és a Szolgáltatási Kutatóintézetet kérték fel a szervezet hazai titkársági, koordinációs feladatainak elvégzésére. Bizonyos, hogy az így szerzett közös tapasztalatok jól hasznosíthatók, vannak konkrét témák, amelyekben tanulhatunk a többi szocialista ország szolgáltatási gyakorlatából. Az általános helyzetet illetően azonban Magyarország a KGST-n belül előkelő helyen van a szolgáltatások színvonalával. Ezt a jó „helyezést” erősíti, ha megvalósul mindaz, amit a közelmúltban a Minisztertanács is megerősített: kidolgozzák a szolgáltatás megfelelő ösztönzőrendszerét, amely érdekeltté teszi a vállalkozókat abban, hogy gyors, kifogástalan munkával szolgálják a lakosságot. 1. E. Bükki pillanatok A völgyekben már a tavaszt idéző fuvallat jár, de fenn a Bükk-fennsíkon még megpróbál visszatérni a tél. Bánkúti búcsúztató . .. A bánkúti turistabáz környékét már olvadó, kásás hó borította. Egy-égy autós család vetődött a bezárt turistaház elé, gyönyörködve a tél és a tavasz festői találkozásában és bosszankodva azon, hogy ebben a bükki síparadicsomban nem, vagy alig lehet nyitott vendégfogadót találni. A turistaházban éppen leltároznak a Heves Megyei Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat tardosi fogadójának dolgozói, akik átmenetileg szíveslátással fogadták a hegy szerelmeseit, a téli sportok megszállottáit. S most vége! Hosszú idő után ismét bezárt az egykori turisták kedvence, a bánkúti turistaház. Tőkeerős vállalat vette meg: üdülőnek. A Bükki Nemzeti Park és az Állami Ifjúsági és Sporthivatal is foglalkozott a vásárlás gondolatával, de úgy látszik, az anyagiak nem jöttek össze. Ha már ilyen sokáig húzódott a vásárlás ügye, érdemes lett volna addig várni, amíg a megújuló vezetés, a természetbarát-mozgalom, vagy az ÄISH előteremti a szükséges pénzt és a Bükk e csodálatos szépségű vidékén a kispénzű turistáknak ismét lehetett volna megfelelő hajléka. Sátortábor iávorkúton . . . A jávorkúti fenyves alatt narancssárga, kék, meg zöld sátrak fogadták a nézelődő turistákat. A sátrakból kócos fejű, álmos szemű „szűn- időző” miskolci diákok tűntek elő. — Esztelenek — motyogta egy fejkendős nénike és a hideg szél miatt szorosabbra húzta magán a nagykabátját. — Bátor és edzett ifjúság — mondta egy piros Lada középkorú vezetője. Köziben a sátorozó fiatalok félmeztelenül indultak a közeli forráshoz mosakodni. Tavaszodik a Bükkben is... Csipkéskúton ... Lópaták dübörgése verte fel a tavaszi ébredezésben lévő erdőt. A fiatal csikók szilaj vágtatással törtek ki az istállóból és virgonc hancúrozással vették birtokukba a karámokkal határolt tágas mezőt. Ostor pattogása volt a kísérő zene a robo- gáshoz és tekintélyt parancsoló jelzés is az erőtől duzzadó fiatal csikóknak. Az évekkel ezelőtti tűzvésznek és az 1984-es fogathajtó-világbajnokságnak már csak híre-hamva maradt. Mindenki csinálja a megszokott dolgát. Rend, tisztaság mindenütt. Lörinczné, Márta asszony szívesen fogadja a kedves vendégeket és a kellemes illatú kávé mellett az elmúlt télről, a késő tavaszról szól a hegyi emberek közlékenységével. Az éhséget enyhítő túrós sztrapacska után a kandalLó tüzénél sorjázik a szó. Közben pihennek a feszült rohanásban megfáradt vendégek. A Bükk napsütötte lankáin most már hóvirágmezők díszlenek. A völgyi tocsogók partján szirmát bontogatja a sárga kikerics. Felvisít a stihifűrész és a hatalmas bükkfa erős robajjal zuhan a földre. Szarvasok iramlanak tova, a cinkék pedig egyre hangosabban mondogatják: ki-ki tél, ki-ki tél... (—ács) Baksa Józsefné: A felajánlásokat mindig teljesítettük Víg Lászlóné: Hatezer négyzetméter a háztáji... Fedelük a szabad ég... „Kiváló" asszonyok Visontán Amerre a szem ellát, gyönyörűen gondozott szőlőtáblák. A tőkék között asszonyok hajladoznak, csípős tavaszi szél cibálja kendőjüket. Szigorúan tartják a sort, tempósan haladnak a kitakarással. A Visontai Reménység Termelőszövetkezet asszonycsapatát mindennapi munkájuk helyszínén kerestük meg. Nem akármilyen brigád dolgozik itt: a Mathiász Jánosról elnevezett szocialista közösségben nem kevesebben, mint harminckilencen vannak, s már többszörös kiváló címmel büszkélkedhetnek. Kaszás György, a termelőszövetkezet főagronómusa így jellemzi őket: — összetartó csapat, munkájuk példamutató. Tetemes részük van abban, hogy az elmúlt évben megyénkben a legjobb eredményt értük el a szőlőtermelésben. Gazdaságunk fő profilja a szőlészet és a borászat, s országosan is előkelő helyen állunk a hektáronkénti tizenhárom tonna terméssel. Érdekes, jobbára idősebbek a brigádtagok, de korukat ugyancsak meghazudtolják. Elég, ha csak megnézzük, mi mindent vállaltak ebben az évben is. De erről szóljon részletesebben Harman Béla, a brigád vezetője: — A tervfeladatok mellett több felajánlást is tettünk. Hiszen az természetes, hogy a szőlő metszését a jó gazda gondosságával végzi minden egyes dolgozó, vagy a zöld munkákat időben befejezik. Vállaltuk, hogy az idei újtelepitésű ültetvényt bekarózzuk. s öt hektáron beállítjuk az oszlopokat. A társadalmi munkával és a kommunista műszakkal együtt ebben az évben 184 ezer forintos költségmegtakarítást szeretnénk elérni. Ügy tűnik, err,e bizton vállalkozhattak. S nemcsak azért, mert az elmúlt évi eredményeikkel már eddig is bizonyítottak. Személyesen a beszélgetésünk során győznek meg erről az asz- szonyok, amikor letéve a szerszámot, egy kis csevegésre gyűlnek össze a tábla szélén. Ahogy hallgatom őket, egyre jobban tudatosul bennem: a föld szeretete, a termés, a gyümölcs értéke nyomja rá bélyegét a visontai asszonyok életére, munkájára. Harman Bélát Segítünk az egyéni gondok (Fotó: Perl tárton) Mert mi más késztetné például Harman lstvánnét arra, hogy jóval a nyugdíj- korhatáron túl is dolgozzon. Ö maga mondja, hogy a háztáji bizosítaná a megélhetést. — Innen mentem nyugdíjba, .ide tértem vissza. Erőm, időm engedi, hogy dolgozzam. Tízéves koromban már vizet hordtam az aratóknak, a fakanna a földet súrolta, ahogy cipeltem. Most a nyugdíjasoknak ezer óra a kötelező, de azon túl is’ vállalunkj. Ha végeztünk a kékfrankos kitakarásával, húsz hektáron a sardone új telepítését kezdjük. Egy hét alatt szeretnénk végezni, túlórázunk, szabadnap is dolgozunk. — Hét évvel ezelőtt alakult a brigád. Hamar ösz- szeszoktak? — A legfőbben a telepítés óta, 1962-től itt vannak — mondja Nagy Pálné. — Én csak tíz évvel később kerültem a csapatba, de mondhatom, nem bántam meg. Hajnaltól délutánig együtt vagyunk, sokszor utána is. Higgye meg, nem emlékszem veszekedésre, huzakodásra. — Az az igazság, hogy a vállalások segítenek az ösz- szetartásban, — veszi át a szót Baksa Józsefné. —Nemcsak a munkában segítjük egymást, de a bajban, betegségben is. Természetes, itt élünk gyermekkorunk óta, együtt nőttünk fel. Figyelünk a másikra, s ez jó, mert teljesítményben dolgozunk. A bontásnál például 220 forintot is megkeresünk naponta. Elmesélik az asszonyok, hogy szeretik a munkaidőn túli együttléteket. Gyakran járnak kirándulni, színházba. Faragó Vilmosné külföldi utakat említ: — A tsz buszával legutóbb Csehszlovákiában, Léván és Nyitrán voltunk, tavaly Gyulát néztük meg. A Budapest Kongresszusi Központban pedig az operett-világbajnokságot láttuk. Ilyenkor a családtagok is eljönnek velünk, és remek a hangulat. Legközelebb Bécsbe készülünk. — Visontán itt a hőerőmű, a termelőszövetkezetnek varrodája is van. Nem csábítja az itt dolgozókat egy másik munkalehetőség? — Mii nem mozdulunk innen, — ezt már mind a hatan egyöntetűen állítják. Megszokták a szabad életet, a jó levegőt, és a munkát is változatosnak találják. — És a fiatalok? Harman Istvánná: A telepítésnél is együtt a csapat Nagy Pálné: Itt kapunk ebédet, de este főzünk a családnak Jól kijövünk egymással, a brigádvezetőnek nincs baja velünk — Ez az, amit sajnálunk, hogy nincs utánpótlás, — adja meg a választ Víg Lászlóné, aki egyébként az asz- szonyok csapatvezetője. — Csak egyikünk fia dolgozik itt a tsz-ben, mint kőműves. Én 1978 óta vagyok tag. de a fiatalok már akkor is másfelé kacsingattak. Az én lányom is női szabó, Gyöngyösön. A többiek nevetve hozzáteszik: biztos az a baj, hogy nincsen fedél, „beázik az iroda”. Mert itt a hajrában esőben, hóban is dolgoznak. Igaz, van nyolc fűthető menedékház, de rövid a pihenő, az ebédszünet, a munka nem várhat. Magukra húzzák az esőkabátot, a kesztyűt, és a betakarításnál egész nap talpon vannak. Harman Béla elgondolkodik: — Kemény munka ez. De ez az életünk és közös a célunk. Mert a szőlőt meg kell menteni a természet „vasfogától”, s hogy ilyen szép eredményt értünk el, ebben a termelőszövetkezet elnökének munkájától a mezőőréig, mindenkié benne van. Ilyenkor nem számít, hogy túlórában vagy ünnepnap dolgozunk, egy a fontos: a termés! Az asszonyok szedelőzködnek, újra ki-ki felveszi a sorát. A Mathiász János brigád tagjai — akik ebben az évben megpályázták az Arany Brigád címet — teszik a dolgukat. Mikes Márta
