Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1987. április 24., péntek EGERBŐL INDULTAK „Emlékeim színterén” Az egri Megyei Művelődé­si Központ Egerből indultak című sorozata igen népsze­rű. Ma újra egy olyan szí­nészt ismerhet meg szemé­lyesen a közönség, köszönt­hetnek az ismerősök, aki innen származott. Bárdos Margitot, a Miskolci Nem­zeti Színház tagját a pályá­hoz vezető útról kérdezzük. — Mint egri kisdiák, az iskolai ünnepségek örökös versmondója voltam. A •dön­tő lépést egy városi szavaló­verseny jelentette, ahol Szí­vós József felfigyelt rám, és a ma már legendás megyei amatőr színpad tagja let­tem. Vonzódásomat tovább erősítették a Dobó gimná­ziumban szerzett élménye­im, amelyeket elsősorban a mai napig tisztelt tanára­imnak köszönhetek. Az ő „unszolásukra” lettem szí-, nész. — Milyen volt az indu­lása. elégedett volt-e lehe­tőségeivel? — Friss diplomával több mint tíz évet töltöttem Szol­nokon. A zenés daraboktól a tragédiákig mindent játszottam. A gyermekelő­adásokat is kedveltem. Ez a közönség nagyon szigorú kritikus, de hálás is egyben. Nem lehet nekik hazudni, hamisan alakítani, ők foly­ton önvizsgálatra késztettek. Persze, a felnőttek tapsai­tól zúgó színházi esték han­gulatát semmi nem pótolja. Két éve a miskolci színház­ba szerződtefn. Az idén Sar~ kadi: Oszlopos Simeon cí­mű drámájában Mária ala­kítása szép feladat számom­ra. — Hogyan jutott el az ön­álló előadóest gondolatához? — Egyik színész kollégám ajánlotta Popescu: Az álom vagy hölgyválasz című mű­vét. Megragadott, s neki­láttam. Egyre jobban érez­tem, milyen nehéz felada­tot vállaltam. Egyedül egy órán át lekötni a közönsé­get; eddig nem ismert iz­galmas lehetőség. Amikor épp Egerből érkezett meg­hívás, ez még jobban lel­kesített, hiszen szeretett városomban, régi kedves emlékeim, s kötődéseim színterén bemutatkoznom; ez igazi megmérettetés szá­momra. (B. Szabó) Táborba a szép beszédért Évek óta hagyomány már, hogy a hevesi úttörgházban megrendezik a Kazinczyról elnevezett „Szép magyar be­széd” városi versenyét. A diákok két kategóriában mérhetik össze tudásukat Külön — erőfelmérésképpen — a kisdobosok és külön az úttörők. Szép számmal jelentkez­tek az idén is mindkét cso­portba a város és a környék iskolábiból bizonyítani, hogy otton vannak anyanyelvűnk­ben. Ezúttal két győztest avat­tak. Domán Gábor a körze­ti iskolából az alsó tagoza­tosak között nyert, a kiskö­rei Labancz Zsolt a felsősök között. Jutalmul ő Csille­bércre utazhat nyári tábor­ba. HEVESEN A GYERMEKÉLELMEZÉSRŐL Franciasaláta és ivóié? Izgalmas dolog nyomoz­ni azután, hogy vajon He­vesen — ahol közismerten nagy hagyománya van a zöldségtermelésnek — miért pont a vitamindús táplálék hiánya az egyik legégetőbb kérdése a gyermekélelmez- tetésnek. Ez derül ki ugyan­is abból a beszámolóból, amely nemrégiben került a városi tanács illetékesei elé. S persze, nemcsak a hiva­talosan leírtakból, hisz a csemetéik „napi betevőjére’ odafigyelő szülők bizony nem egyszer elpanaszolták már, hogy a fiatal gyomroknak az óvodákban, iskolákban kapott főzelékek túl zsíro­sak, túl kevés és mócsingos a hús, legtöbb helyütt túl gyakori a tészta, a kenyér, elenyésző a salátaféleség, s bizony előfordul, hogy a köz­ismerten egyszerű ételek ízével, minőségével is baj van. De lássuk a tényeket! Nos, kétségtelen pozitívum, hogy a városban az orszá­gos és a megyei adatokhoz viszonyítva is igen szép szá­mú gyerek vehet részt a közétkeztetésben. Minden­kit el tudnak helyezni a bölcsődékben, az óvodák­ban, az általános iskolai tanulóknak pedig nyolcvan százaléka élhet „menzai" koszton. A középiskolások­kal sincs gond. Kevésbé kedvező viszont, hogy a tizenegy, étkezést nyújtó intézmény közül hét­nek csak melegítő konyhája van, hiszen a szállítás köz­ismerten „árt” az étkeknek. Szerencsétlen dolog az is, hogy a főzőkonyhák alapte­rülete sem mindenütt ele­gendő és sok helyütt az ebédlők zsúfoltak. Négy is­kolában emiatt például jó páran vannak, akik csak fél kettő körül jutnak meleg ételhez. Ám térjünk vissza a be­vezetőben említett problé­mához. Annak érdekében, hogy egészségesebbé válja­nak a helyi menüösszeállí­tások, bizony nem ártana felülvizsgálni a konyhai dolgozók; kisegítők, illetve az élelmezésvezetők szak­mai tudásának színvonalát. Utóbbiak közül a megfelelő bizonyítvánnyal csak ketten rendelkeznek. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház­ban kétévenként megismé­telt „fakanál egyetemek”- nek becézett tanfolyamok pedig — nevükkel ellentét­ben — éppen csak a mi­nimum ismereteket adják az érintetteknek. Az életkori sajátosságokra jobban figyelemmel levő ét­rend megtervezéséhez cél­szerű lenne szakemberek se­gítségét is igényibe venni, olyanokét, akik nemcsak a biológiában járatosak, de a pénzügyi lehetőségekben is. Mert bizony, ez utóbbival is gondok vannak. S nemcsak abból a szempontból, hogy akadnak, akik ok nélkül, vagy okkal elmaradnak a befizetésekkel. (A jövőben az utóbbiaknál megvizs­gálják a szociális segély le­hetőségeket) hanem, mert a felhasználható összegek ele­ve igencsak szűkösek. S még ha mindig azt kap­nák érte a konyhák, amit megrendelnek, amit várnak! A nagykereskedelemből be­szerzett áruk azonban igen gyakran sem minőségben, sem mennyiségben nem megfelelő- összetételűek. A jövőben éppen ezért szor­galmazni fogják a kister­melőkkel fölvenni a kap­csolatot. Erre ma már — a korábbiakkal ellentétben — megvan a lehetőség. A „háztól” vásárolt garantál­tan friss és valószínűleg olcsóbb gyümölcs, zöldség, nyilván szinte ugrásszerű változást hozhat. Persze, még akkor is ott a nagy feladat, hogy a pe­dagógusok meggyőzzék a szülőket arról, hogy leves helyett alkalmilag tökélete­sen megfelel a rostos gyü­mölcs ivóié, s hússal — vagy húsos leves után — a fran­ciasaláta is fő ételnek szá­mít. Mindezzel azonban még így sem oldódik meg min­den, mert a jövőben foko­zottabban elejét kell venni annak, hogy az utcán bár­ki azt pletykálhassa: túl­ságosan vastag táskával in­dulnak hazafelé a konyhá- sok. Az ő érdekükben sű­rűbben kerül majd sor szú­rópróbaszerű ellenőrzésekre. A határozati javaslat a föntebbiekkel összhangban készült el. A szülők szur­kolhatnak mielőbbi megva­lósulásáért. (németi) Fejenagy (11/2.) Bejutva a megfelelő szo­bába, a fiatal hivatalnok készséges, előzékeny. Iste­nem, hová lett a könyökvé­dő, az elengedhetetlen, a jel­legzetes fazonú szemüveg? Ez itt inkább egy másodosz­tályú tenisztrénerre emlé­keztet. (Nem az; kifelé jö­vet látom nevével fölcímké­zett Wartburgját: taxizik. Valamiből élnie kell.) Az okuláré rajtam, hallgatom az udvarias formulák közé rej­tett magyarázkodást, amely még azt az érvet is tartal­mazza, hogy „ez, kérem, Ma­gyarország”. Közben bejön egy férfi, ő is valami ügy­gyei zavarná, ám hivatalno­kom angolnamozgással há­rítja el a támadást, s köz­ben még le is hordja — fi­nom iróniával, , meg kell mondanom — a tisztelt ké­relmezőt. Visszaidézem a hajdani ri­deg, elutasító, sőt, hatalom­mániás hivatalt. Ez igen — csettintek nyelvemmel —, ma. már mosolyogva tessé­kelik ki az ügyfelet, és le merem fogadni, a fölnyála­zandó illetékbélyeg hátán a ragasztó is sokkal édesebb. Az elidegenedés sivatagá­ban üde oázisok. Én azonban, mjnt a pere­ces: elmondom ugyanazt kér­désként újra. A tenisztréner (még nem láttam Wartburgját) megle­pődik. Stuccolt bajuszkája is meg-megrándul: — Mindent elmagyaráz­tam, kérném tisztelettel. — Meglehet. Csakhogy en­gem az engedély érdekel, amit kérek. A magyarázat nem azonos az engedéllyel. Döbbenet, bosszúság az aj­kak szögletében. Micsoda re­nitens makacskodás! Újból belemerül az okmányok ta­nulmányozásába, megkísérel egy engedékeny oldalsasszé- val leszerelni: — önnel packáznak, uram. A község a megyéhez uta­sítja, a megye leküldi ne­künk, s közben, ugye érti. a község elintézhette volna. — De nem tette. — Nem hát. Félnek, hogy valami hülyeséget csinálnak. Tudja, hogy van. Mondanám, hogy nem tu­dom, és különben sem óhaj­tok saját ügyem ellen cin­kosságba keveredni senkivel. Nem ezt mondom. — Nem gondolja, hogy ez nekem kevés? Én mégiscsak azt az engedélyt szeretném valahonnét, mindegy, me­lyik hivataltól, megkapni. De, ha mindenki másra mu­togat, akkor ez aligha jön össze. — Drága uram, önök csi­nálták 'ilyenre ezt az orszá­got. Most legalább látják, mit csináltak. Nem vagyok verekedős, nem vagyok botrányhős. Kü­lönben is egyenlőtlen harc lenne; leütném és kész. Igaz, van köztünk vagy húsz esz­tendő, de amikor én vol­tam kamasz, nekünk még az izmos, kisportolt példa­képek kellettek. Tehát spor­toltunk. S közben — mond­ja ez a takonypóc — tönk­retettük az országot. Van benne igazság. Például: megengedtük, hogy ilyen nemzedékek nő­jenek fel, mi több, hivatalt teremtettünk nekik. Íme az eredmény. A modorból az összes készséges közhely, a szóvirágok között pedig búj- kál és időnként fölfénylik a cinizmus. Hogy hivatalát, fi­zetését az adófizető ügyfe­lektől kapta kapja — úgy tetszik — nem világos előt­te. Alighanem az sem, hogy szolgálatra és nem pimasz­kodásra szegődött. Még a hosszú folyosón is töprengek, vajon nem az a bizonyos makarenkói pofon lett volna helyénvaló? Az se baj, hogy nemigen tud­hatja, ki volt Makarenko. Csak hát akkor meg alkal­masint nem fogadna be taxi­jába. (Vége) Fábián László Szentandrási szőnyegek Hagyományos módon, kézi szövéssel, kézi csomózással készí­tik a szőnyeget a 10 éves múltra visszatekintő Békésszent- andrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. Számos nemzetközi kiállításra vitték már el termékeiket és szerez, tek piacot szőnyegeiknek. Napjainkban olasz, francia, NSZK és angol piacokra szállítanak. Az idén bővítik tevékenysé­güket, megkezdik az igen magas szakmai tudást igénylő szőnyegrestaurálást. (MTI_fotó: B. Fazekas László — KS) TÉRDISZKÓ ÉS PORTYÁZÁS Diákvendégeket várnak Egy hét múlva közel ezer diákvendéget fogad a me­gyeszékhely a Gárdonyi Gé­za Országos Diáknapon. A fővárosból, Szolnok és Nóg- rád megyéből Hevesbe ér­kező fiatalok számára ápri­lis 30. és május 3. között több hagyományos mellett néhány új programot is ter­veznek a házigazdák. A vendégvárásról Bernáth Istvánt, a KISZ Eger Városi Bizottsága titkárát kérdez­tük: — Tavaly október óta ké­szülünk a háromnapos ren­dezvényre. Április 30-án, délután, a megérkezést kö­vetően egy városismereti versenyen találkoznak elő­ször a fiatalok, majd este a vár udvara lesz a megnyitó ünnepség helyszíne. Másnap reggel a Csebokszári-lakó- telepen, a Lajosvárosban, a Hadnagy utffai lakótele­pen és a belvárosban vi­dám közönségtoborzás lesz, majd a Dobó téren lép fel terveink szerint Maksa Zol­tán és a Lucky Boys dixie­land band. — Az eseményeket bárki megtekintheti? — Ezt is csakúgy, mint a Gárdonyi-napok többi ren­dezvényét díjtalanul láto­gathatják az érdeklődők. Péntek délután, a megyék bemutatkozó műsorai után a Bazilika előtt a Rock Szín­ház, a Népkertben debrece­ni művészek, a Dobó téren kabaréműsor szórakoztatja a résztvevőket. Május 2-án, a Gárdonyi Géza Színház­ban folytatódik a megyék művészeti bemutatója. Dél­után a végvárak vetélke­dőjére kerül sor a Dobó té­ri színpadon. Az esti záró- ünnepséget gálaműsor és térdiszkó követi a város szívében. — Ezer vendéget ritkán fogadnak egyszerre. Készen áll-e minden a diáksereg számára? — A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, a József Attila, a Petőfi Sándor és az Ady Endre kollégium lesz a vendégek otthona, ahol a megyéket patronálok ünnepélyes körülmények kö­zött fogadják majd őket. A KISZ Heves Megyei és Eger Városi Bizottsága, a városi tanáccsal együtt ké­szen áll, hogy emlékezetes napokat nyújtson - a közép- iskolás küldöttségek számá­ra. Meghívó az ohcetre Ohcet — ez a szlovén szó esküvőt jelent, de immár húsz éve nem egyszerű es­küvőt, hanem nemzetközi la­kodalmat jelez. A jugo­szláviai Ljubljanában ugyan­is az idén június 27-én hu­szadszor rendezik meg a vi­lág minden részéből érkező ifjú párok nemzetközi eskü­vőjét. Előtte napokon át Szlovénia városaiban, fal­vaiban köszöntik a párokat, majd az ünnepélyes lakoda­lom után nászúira utaznak az Adriai-tengerpartra. Az ohcetre az idén is a Vas megyei Savaria Tourist és a Világ Ifjúsága küldi a szerencsés magyar jegyes­párt, akik május 4-ig jelent­kezhetnek. Adataikat (név-, cím, iskolai végzettség, fog­lalkozás, munkahely vagy is­kola megjelölése, nyelvtudás, testmagasság, rövid életrajz) a Világ Ifjúsága szerkesz­tőségéhez küldhetik a jelent­kezők, akik a lap áprilisi számában részletes felvilágo­sítást olvashatnak az ohcet- ről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom