Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-24 / 96. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. április 24., péntek EGERBŐL INDULTAK „Emlékeim színterén” Az egri Megyei Művelődési Központ Egerből indultak című sorozata igen népszerű. Ma újra egy olyan színészt ismerhet meg személyesen a közönség, köszönthetnek az ismerősök, aki innen származott. Bárdos Margitot, a Miskolci Nemzeti Színház tagját a pályához vezető útról kérdezzük. — Mint egri kisdiák, az iskolai ünnepségek örökös versmondója voltam. A •döntő lépést egy városi szavalóverseny jelentette, ahol Szívós József felfigyelt rám, és a ma már legendás megyei amatőr színpad tagja lettem. Vonzódásomat tovább erősítették a Dobó gimnáziumban szerzett élményeim, amelyeket elsősorban a mai napig tisztelt tanáraimnak köszönhetek. Az ő „unszolásukra” lettem szí-, nész. — Milyen volt az indulása. elégedett volt-e lehetőségeivel? — Friss diplomával több mint tíz évet töltöttem Szolnokon. A zenés daraboktól a tragédiákig mindent játszottam. A gyermekelőadásokat is kedveltem. Ez a közönség nagyon szigorú kritikus, de hálás is egyben. Nem lehet nekik hazudni, hamisan alakítani, ők folyton önvizsgálatra késztettek. Persze, a felnőttek tapsaitól zúgó színházi esték hangulatát semmi nem pótolja. Két éve a miskolci színházba szerződtefn. Az idén Sar~ kadi: Oszlopos Simeon című drámájában Mária alakítása szép feladat számomra. — Hogyan jutott el az önálló előadóest gondolatához? — Egyik színész kollégám ajánlotta Popescu: Az álom vagy hölgyválasz című művét. Megragadott, s nekiláttam. Egyre jobban éreztem, milyen nehéz feladatot vállaltam. Egyedül egy órán át lekötni a közönséget; eddig nem ismert izgalmas lehetőség. Amikor épp Egerből érkezett meghívás, ez még jobban lelkesített, hiszen szeretett városomban, régi kedves emlékeim, s kötődéseim színterén bemutatkoznom; ez igazi megmérettetés számomra. (B. Szabó) Táborba a szép beszédért Évek óta hagyomány már, hogy a hevesi úttörgházban megrendezik a Kazinczyról elnevezett „Szép magyar beszéd” városi versenyét. A diákok két kategóriában mérhetik össze tudásukat Külön — erőfelmérésképpen — a kisdobosok és külön az úttörők. Szép számmal jelentkeztek az idén is mindkét csoportba a város és a környék iskolábiból bizonyítani, hogy otton vannak anyanyelvűnkben. Ezúttal két győztest avattak. Domán Gábor a körzeti iskolából az alsó tagozatosak között nyert, a kiskörei Labancz Zsolt a felsősök között. Jutalmul ő Csillebércre utazhat nyári táborba. HEVESEN A GYERMEKÉLELMEZÉSRŐL Franciasaláta és ivóié? Izgalmas dolog nyomozni azután, hogy vajon Hevesen — ahol közismerten nagy hagyománya van a zöldségtermelésnek — miért pont a vitamindús táplálék hiánya az egyik legégetőbb kérdése a gyermekélelmez- tetésnek. Ez derül ki ugyanis abból a beszámolóból, amely nemrégiben került a városi tanács illetékesei elé. S persze, nemcsak a hivatalosan leírtakból, hisz a csemetéik „napi betevőjére’ odafigyelő szülők bizony nem egyszer elpanaszolták már, hogy a fiatal gyomroknak az óvodákban, iskolákban kapott főzelékek túl zsírosak, túl kevés és mócsingos a hús, legtöbb helyütt túl gyakori a tészta, a kenyér, elenyésző a salátaféleség, s bizony előfordul, hogy a közismerten egyszerű ételek ízével, minőségével is baj van. De lássuk a tényeket! Nos, kétségtelen pozitívum, hogy a városban az országos és a megyei adatokhoz viszonyítva is igen szép számú gyerek vehet részt a közétkeztetésben. Mindenkit el tudnak helyezni a bölcsődékben, az óvodákban, az általános iskolai tanulóknak pedig nyolcvan százaléka élhet „menzai" koszton. A középiskolásokkal sincs gond. Kevésbé kedvező viszont, hogy a tizenegy, étkezést nyújtó intézmény közül hétnek csak melegítő konyhája van, hiszen a szállítás közismerten „árt” az étkeknek. Szerencsétlen dolog az is, hogy a főzőkonyhák alapterülete sem mindenütt elegendő és sok helyütt az ebédlők zsúfoltak. Négy iskolában emiatt például jó páran vannak, akik csak fél kettő körül jutnak meleg ételhez. Ám térjünk vissza a bevezetőben említett problémához. Annak érdekében, hogy egészségesebbé váljanak a helyi menüösszeállítások, bizony nem ártana felülvizsgálni a konyhai dolgozók; kisegítők, illetve az élelmezésvezetők szakmai tudásának színvonalát. Utóbbiak közül a megfelelő bizonyítvánnyal csak ketten rendelkeznek. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban kétévenként megismételt „fakanál egyetemek”- nek becézett tanfolyamok pedig — nevükkel ellentétben — éppen csak a minimum ismereteket adják az érintetteknek. Az életkori sajátosságokra jobban figyelemmel levő étrend megtervezéséhez célszerű lenne szakemberek segítségét is igényibe venni, olyanokét, akik nemcsak a biológiában járatosak, de a pénzügyi lehetőségekben is. Mert bizony, ez utóbbival is gondok vannak. S nemcsak abból a szempontból, hogy akadnak, akik ok nélkül, vagy okkal elmaradnak a befizetésekkel. (A jövőben az utóbbiaknál megvizsgálják a szociális segély lehetőségeket) hanem, mert a felhasználható összegek eleve igencsak szűkösek. S még ha mindig azt kapnák érte a konyhák, amit megrendelnek, amit várnak! A nagykereskedelemből beszerzett áruk azonban igen gyakran sem minőségben, sem mennyiségben nem megfelelő- összetételűek. A jövőben éppen ezért szorgalmazni fogják a kistermelőkkel fölvenni a kapcsolatot. Erre ma már — a korábbiakkal ellentétben — megvan a lehetőség. A „háztól” vásárolt garantáltan friss és valószínűleg olcsóbb gyümölcs, zöldség, nyilván szinte ugrásszerű változást hozhat. Persze, még akkor is ott a nagy feladat, hogy a pedagógusok meggyőzzék a szülőket arról, hogy leves helyett alkalmilag tökéletesen megfelel a rostos gyümölcs ivóié, s hússal — vagy húsos leves után — a franciasaláta is fő ételnek számít. Mindezzel azonban még így sem oldódik meg minden, mert a jövőben fokozottabban elejét kell venni annak, hogy az utcán bárki azt pletykálhassa: túlságosan vastag táskával indulnak hazafelé a konyhá- sok. Az ő érdekükben sűrűbben kerül majd sor szúrópróbaszerű ellenőrzésekre. A határozati javaslat a föntebbiekkel összhangban készült el. A szülők szurkolhatnak mielőbbi megvalósulásáért. (németi) Fejenagy (11/2.) Bejutva a megfelelő szobába, a fiatal hivatalnok készséges, előzékeny. Istenem, hová lett a könyökvédő, az elengedhetetlen, a jellegzetes fazonú szemüveg? Ez itt inkább egy másodosztályú tenisztrénerre emlékeztet. (Nem az; kifelé jövet látom nevével fölcímkézett Wartburgját: taxizik. Valamiből élnie kell.) Az okuláré rajtam, hallgatom az udvarias formulák közé rejtett magyarázkodást, amely még azt az érvet is tartalmazza, hogy „ez, kérem, Magyarország”. Közben bejön egy férfi, ő is valami ügygyei zavarná, ám hivatalnokom angolnamozgással hárítja el a támadást, s közben még le is hordja — finom iróniával, , meg kell mondanom — a tisztelt kérelmezőt. Visszaidézem a hajdani rideg, elutasító, sőt, hatalommániás hivatalt. Ez igen — csettintek nyelvemmel —, ma. már mosolyogva tessékelik ki az ügyfelet, és le merem fogadni, a fölnyálazandó illetékbélyeg hátán a ragasztó is sokkal édesebb. Az elidegenedés sivatagában üde oázisok. Én azonban, mjnt a pereces: elmondom ugyanazt kérdésként újra. A tenisztréner (még nem láttam Wartburgját) meglepődik. Stuccolt bajuszkája is meg-megrándul: — Mindent elmagyaráztam, kérném tisztelettel. — Meglehet. Csakhogy engem az engedély érdekel, amit kérek. A magyarázat nem azonos az engedéllyel. Döbbenet, bosszúság az ajkak szögletében. Micsoda renitens makacskodás! Újból belemerül az okmányok tanulmányozásába, megkísérel egy engedékeny oldalsasszé- val leszerelni: — önnel packáznak, uram. A község a megyéhez utasítja, a megye leküldi nekünk, s közben, ugye érti. a község elintézhette volna. — De nem tette. — Nem hát. Félnek, hogy valami hülyeséget csinálnak. Tudja, hogy van. Mondanám, hogy nem tudom, és különben sem óhajtok saját ügyem ellen cinkosságba keveredni senkivel. Nem ezt mondom. — Nem gondolja, hogy ez nekem kevés? Én mégiscsak azt az engedélyt szeretném valahonnét, mindegy, melyik hivataltól, megkapni. De, ha mindenki másra mutogat, akkor ez aligha jön össze. — Drága uram, önök csinálták 'ilyenre ezt az országot. Most legalább látják, mit csináltak. Nem vagyok verekedős, nem vagyok botrányhős. Különben is egyenlőtlen harc lenne; leütném és kész. Igaz, van köztünk vagy húsz esztendő, de amikor én voltam kamasz, nekünk még az izmos, kisportolt példaképek kellettek. Tehát sportoltunk. S közben — mondja ez a takonypóc — tönkretettük az országot. Van benne igazság. Például: megengedtük, hogy ilyen nemzedékek nőjenek fel, mi több, hivatalt teremtettünk nekik. Íme az eredmény. A modorból az összes készséges közhely, a szóvirágok között pedig búj- kál és időnként fölfénylik a cinizmus. Hogy hivatalát, fizetését az adófizető ügyfelektől kapta kapja — úgy tetszik — nem világos előtte. Alighanem az sem, hogy szolgálatra és nem pimaszkodásra szegődött. Még a hosszú folyosón is töprengek, vajon nem az a bizonyos makarenkói pofon lett volna helyénvaló? Az se baj, hogy nemigen tudhatja, ki volt Makarenko. Csak hát akkor meg alkalmasint nem fogadna be taxijába. (Vége) Fábián László Szentandrási szőnyegek Hagyományos módon, kézi szövéssel, kézi csomózással készítik a szőnyeget a 10 éves múltra visszatekintő Békésszent- andrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. Számos nemzetközi kiállításra vitték már el termékeiket és szerez, tek piacot szőnyegeiknek. Napjainkban olasz, francia, NSZK és angol piacokra szállítanak. Az idén bővítik tevékenységüket, megkezdik az igen magas szakmai tudást igénylő szőnyegrestaurálást. (MTI_fotó: B. Fazekas László — KS) TÉRDISZKÓ ÉS PORTYÁZÁS Diákvendégeket várnak Egy hét múlva közel ezer diákvendéget fogad a megyeszékhely a Gárdonyi Géza Országos Diáknapon. A fővárosból, Szolnok és Nóg- rád megyéből Hevesbe érkező fiatalok számára április 30. és május 3. között több hagyományos mellett néhány új programot is terveznek a házigazdák. A vendégvárásról Bernáth Istvánt, a KISZ Eger Városi Bizottsága titkárát kérdeztük: — Tavaly október óta készülünk a háromnapos rendezvényre. Április 30-án, délután, a megérkezést követően egy városismereti versenyen találkoznak először a fiatalok, majd este a vár udvara lesz a megnyitó ünnepség helyszíne. Másnap reggel a Csebokszári-lakó- telepen, a Lajosvárosban, a Hadnagy utffai lakótelepen és a belvárosban vidám közönségtoborzás lesz, majd a Dobó téren lép fel terveink szerint Maksa Zoltán és a Lucky Boys dixieland band. — Az eseményeket bárki megtekintheti? — Ezt is csakúgy, mint a Gárdonyi-napok többi rendezvényét díjtalanul látogathatják az érdeklődők. Péntek délután, a megyék bemutatkozó műsorai után a Bazilika előtt a Rock Színház, a Népkertben debreceni művészek, a Dobó téren kabaréműsor szórakoztatja a résztvevőket. Május 2-án, a Gárdonyi Géza Színházban folytatódik a megyék művészeti bemutatója. Délután a végvárak vetélkedőjére kerül sor a Dobó téri színpadon. Az esti záró- ünnepséget gálaműsor és térdiszkó követi a város szívében. — Ezer vendéget ritkán fogadnak egyszerre. Készen áll-e minden a diáksereg számára? — A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, a József Attila, a Petőfi Sándor és az Ady Endre kollégium lesz a vendégek otthona, ahol a megyéket patronálok ünnepélyes körülmények között fogadják majd őket. A KISZ Heves Megyei és Eger Városi Bizottsága, a városi tanáccsal együtt készen áll, hogy emlékezetes napokat nyújtson - a közép- iskolás küldöttségek számára. Meghívó az ohcetre Ohcet — ez a szlovén szó esküvőt jelent, de immár húsz éve nem egyszerű esküvőt, hanem nemzetközi lakodalmat jelez. A jugoszláviai Ljubljanában ugyanis az idén június 27-én huszadszor rendezik meg a világ minden részéből érkező ifjú párok nemzetközi esküvőjét. Előtte napokon át Szlovénia városaiban, falvaiban köszöntik a párokat, majd az ünnepélyes lakodalom után nászúira utaznak az Adriai-tengerpartra. Az ohcetre az idén is a Vas megyei Savaria Tourist és a Világ Ifjúsága küldi a szerencsés magyar jegyespárt, akik május 4-ig jelentkezhetnek. Adataikat (név-, cím, iskolai végzettség, foglalkozás, munkahely vagy iskola megjelölése, nyelvtudás, testmagasság, rövid életrajz) a Világ Ifjúsága szerkesztőségéhez küldhetik a jelentkezők, akik a lap áprilisi számában részletes felvilágosítást olvashatnak az ohcet- ről.
