Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

SZOKATLAN DÖNTÉS Adócsökkentés — visszamenőleg Az utóbbi években egyre gyakrabban kerül sor köz­vetlen eszmecserére, az ipar- vállalatok és az irányítás között. Közös tanácskozás, kerekasztal-beszélgetés, vagy éppen elméleti előadások kapcsán vitatják meg a problémákat. Kissé hivata­losan szólva, ismerkednek egymás álláspontjával, prob­lémáival. Az egyre inkább önállósu­ló, s e lehetősséggel élő vál­lalatok saját üzleti'-érdekei- ket tartják szem előtt egy- egy döntésnél, míg az irá­nyítás a népgazdasági célo­kat juttatja érvényre, első­sorban közvetett eszközök­kel és szabályozáson keresz­tül. Megtört a spirál A jól fejlődő, nagy nyere­séggel gazdálkodó cégek joggal vetik föl, légyen az zártkörű tanácskozás, vagy egy parlamenti bizottság ülése, hogy az egyre szoron- gatóbb gazdasági helyzetben a növekvő adók miatt előbb- utóbb kiszorulnak a piac­ról. A pénzügyi irányítás pedig ezzel szembeállítja azt a megdönthetetlen érvet, hogy a költségvetésből évről évre egyre nagyobb össze­geket emészt föl az alacsony hatékonysággal, vagy éppen veszteséggel dolgozók támo­gatása. Ehhez a pénzt a job­baktól kell elvonni. Sokáig úgy tűnt, ezt a furcsa spirált — a növek­vő támogatás miatt emelke­dő adóelvonást — nem leFiet megállítani. Csak a jövő évi adócsomagterv révén tettek ígéretet eddig az elvonás mérséklésére. Ám néhány hete egy új rendelet látott napvilágot. Eszerint négy ágazatban, a gépiparban, a textiliparban, a finomkerá­mia- és a vegyiparban a magas hatékonysággal mű­ködő vállalatok nyereségadó­ját mérsékelték. A mentes­séget a vagyonarányos nye­reség mutatójához kapcsol­ták, ha ennek a mértéke meghaladja a 20 százalékot, akkor lehet a nyereségadó csökkentését kérni. A mér­séklés 5 százaléktól 20 szá­zalékig terjed. Mégsem kényszerpálya Miután a rendelkezés visszamenőleges hatállyal ez év január 1-től módosítja a gazdálkodás feltételeit, jog­gal nevezhetjük legalábbis szokatlannak. Hiszen álta­lában egyes módosításokat hosszú hónapos vita előz meg, s a bejelentés még az év utolsó hónapjaiban meg­történik. A visszamenőle- g,esség viszont mutatja azt a megváltozott álláspontot, amelynek alapvető része, hogy segítse a legjobban gazdálkodókat. Még ákkor is, ha ez az adómérséklés csak néhány millió forinttal hagy többet majd jövőre — miután az ez évben megter­melt nyereségből kell majd kevesebbet fizetni — a vál­lalati kasszákba. Oj üzemek építésére, na­gyobb beszerzésre, jelentős termelésnövelésre nem futja ebből az összegből. De talán segíthet a legégetőbb gondok megoldásában úgy, hogy eközben nem mérséklődnek jelentősen a költségvetés bevételei. Akármennyi is' le­gyen ez az összeg tehát, a legfontosabb, hogy szemlé­letváltozást tükröz. Azt a szándékot, amely el akarja hagyni a már említett kény­szerpályát, ahol a vesztesé­ges vállalatok nemhogy tönkremennek, hanem éppen a jók által fizetett adókból hosszabbítják meg létüket. Nem csak szigorítás A vállalati vélemények is tükrözik, észrevették e szem­léletváltozást, s ez már azért is fontos, mert a gaz­dasági siker záloga, hogy ne állandó, az adózás körüli vi­ta jellemezze az irányítás és a vállalatok kapcsolatát! Ha itt sikerül jövőre köz- megegyezéssel megállapo­dásra jutni, akkor minden bizonnyal a vállalatok meg­értőbbek lesznek az irányí­tás problémái iránt, s az irányítás is nagyobb biza­lommal tekint a vállalati szférára. A gazdaság dina­mizálása közös érdek, csak­hogy e célhoz számtalan út vezet. S ma már bizonyos­nak látszik, hogy alapvető­en új pénzügyi-gazdasági környezetben lehet csak e feladatoknak eleget tenni. Gazdasági helyzetünk je­lenlegi korlátái nem nagyon teszik lehetővé, hogy jelen­tős kedvezményeket kapja­nak a vállalatok. Ám az eh­hez hasonló rendeletek leg­alább részben megkönnyít­hetik gazdálkodásukat. S talán megváltozik az az el­terjedt vélemény is: minden új, vállalatokra vonatkozó rendelet csak szigorítást hoz, s egyre több pénzt von el a vállalati kasszákból. L. M. A Rex-keksz és társai Eredmények és gondok a sütőiparnál Mint évek óta mindig, a tavalyi esztendőt is jó nye­reséggel zárta a Heves Me­gyei Sütőipari Vállalat. A tervezett 44 millió forint he­lyett az év végi elszámolás­nál 65 milliót profitálhat­tak. Szipszer Imre igazgató­tól megtudtuk, hogy ez az eredmény főleg a célirányos munkának, az összehangolt tevékenységeknek köszön­hető. Törekszenek a dolgo­zók megfelelő anyagi ösz­tönzésére, azonban gondot okoz, hogy a magas adók miatt az elmúlt évben mind­össze hatszázalékos bérfej­lesztést engedtek meg a le­hetőségeik. A vállalat négy gyáregy­ségében és 12 üzemében ta­valy több sikeres termékkel rukkoltak elő. Ilyen példá­ul a házi jelleggel készült kenyér, a gumicukorka és a közkedvelt Diszkó nápolyi szelet. A hevesi termékcsa­lád — a kenyér, a zsemle és a kifli — a BNV-n nagy­díjat nyert. Az elkövetkezendő idő­szakban számos újdonsággal gazdagítják kínálatukat. Rö­videsen a boltokba kerül a háromféle 90 dekagrammos kenyér, s új morzsa is meg­jelenik a piacon. Édesipari termékeik közül sokat vár­nak a már népszerű gumi­cukorka mézízű változatától, valamint a Halmajugrán ké­szülő Rex-keksztől és Tere- fere linzertől. Maxi sajtos keksz előállítására is készül a Heves Megyei Sütőipari Vállalat. Pályázati felhívás A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bi­zottságának Oktatási Igazgatósága felvételi pályázatot hirdet az 1987 88-as oktatási évre. 1. Középfokú pártiskolai tanfolyamra. (Egyéves bent­lakásos nappali tagozat.) 2. Pártiskolai speciális továbbképző tanfolyamokra, amelyek a pártmunkához közvetlenül kapcsolódó tovább­képzések. (Egyéves, esti tagozat.) Politikai vezetés — pártmunka (reszortosképzéssel) a) párttitkárok b) szervezőtitkárok c) agitációsfelelősök d) információfelelősök e) ifjúsági felelősök f) nőfelelősök Politikai szociológia és közvélemény-kutatás Nemzetközi kérdések A politikai oktatás pedagógiája Retorika MSZMP honvédelmi politikája 3. Marxista—Leninista Esti Egyetem általános tagozatára (3 éves esti) szakosított tagozataira (2 éves esti) (filozófia, politikai gazdaságtan, magyar munkásmozgalom története, nem­zetközi munkásmozgalom története szakra.) 4. Marxista—Leninista Esti Egyetem speciális tovább­képző tanfolyamaira. (Egyéves, esti.) Politikai rendszerünk időszerű kérdései Szociológia Művelődéspolitika Társadalmunk és az erkölcs Esztétika Bevezetés a marxista valláselméletbe Gazdaságpolitika Világgazdaság Nemzetközi politika Vezetési ismeretek Politikai nevelés Politikai retorika Jelentkezhetnek azok, akiket a pártszervezetek vezető­sége, munkahelyek gazdasági vezetője javasol. A jelent­kezéshez szükséges kérdőíveket a területileg illetékes pártbizottságnál, illetve pártalapszervezetnél lehet besze­rezni. A jelentkezési lapokat 1987. április 25-ig a városi, illet­ve városi jogú pártbizottságokra kell eljuttatni. A felvétel feltételeire vonatkozó részletes információt a városi pártbizottságok, illetve az oktatási igazgatóság ad. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. A tandíj mértéke tanévenként: MLEE 3 éves általános tagozatán 300, 2 éves szakosított tagozatán 500, 1 éves speciális tagozatán 600 Ft A pártiskolai tanfolyamok tandíjmentesek. A résztve­vők tanulmányi szabadságát a mindenkor érvényben lé­vő állami rendelkezés szabályozza. MSZMP Heves 'Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága A RAMONA ERDŐTELKEN Egy üzem, ahol egyszerűen dolgoznak mondják, örülnek neki, mert ebben a faluban már csak ilyen igyekvőek laknak,. Pörögnek a varroda gé­pei. Modernek, japánok, ké­nyelmesek, halkak. — Meg is bolondulnánk különben — véli Balázs Ist­vánná az egyik élenjáró. Kísérőm hozzáteszi ő a maga részéről, ha otthon le­ül a varrógép elé, ezek után a gumipapucsos, hangszige­telt csodamasinák után úgy érzi, mintha traktorra szállt volna. A 2-es számú varroda a kismamáké. Itt majdnem ál­talános az egy műszak. Ki­vételezés a munkaidőben, de szigor az ellenőrzésben. Viz- keleti Miklósné gyártásközi meós épp „visszadob” egy kis fiúnadrágot. — Megállás nélkül sétá­lok. figyelek, az ő érdekük­ben — állítja. Hiszen nekik jó, ha a félig készet fejtik föl, varrják újra, s nem a befejezettet. A minőségi kö­vetelmények ugyanis igen szigorúak. A fiatalasszony otthonos a pedagógiában, hiszen egye­dül neveli szintén szabás­varrást tanuló leányát. — Tudok neki segíteni. de jobb szeretem, ha maga jön rá arra, hogy mi a problé­ma. Gondolkodik. Aztán még hozzáteszi: — erős négyes. Remélem továbbtanulhat.. . Hídvégi Józsefné a vasaló­ban sántikal. Kéretlen ta­nácsadóként javaslom a fű­zős cipőt, ha dagad a lába, de csak legyint: — Itt van az asztal alatt, de hiába, abban is dagad. Orvoshoz menni meg luxus. És különben is, a pára ta­lán még kellemetlenebb .. . Mínusz tizenöt fok, de tényleg: az ablak nyitva. A helyiségben hárman szívják a gőzt, remélhetőleg már nem sokáig, hiszen a többi műhely korszerűsítése után ez következik. Egy sorson vannak a szomszéddal, a meósokkal. Kovácsné beletúr egy se­lejtes zacskóba, aztán kicsit pironkodva szól Ferenczi Jó­zsef nénak: — Mondd már meg, mi­ért raktátok ki, én nem lá­tom mi a hiba. A megszólított parányi gu­miszál szakadását mutatja, aztán nekem magyarázza: — Ilyen apróságokat ki­szűrve is háromezer pár­ból legföljebb tíz párat do­bunk vissza ... Véget ért a sétánk, igaz, kissé befejezetlenül, mert a nem sokára kiürítendő fa­lubéli központi épületet, rak­tárát már nem látogatjuk meg. Fölöslegesnek tűnik, hisz elbeszélgetve, körüljár­va a fő telephelyet tényleg bebizonyosodott: itt egysze­rűen DOLGOZNAK! Németi Zsuzsa Kovács Gyuláné helyettes részlegvezető egy hónap múl­va — amikor bejelentés nél­kül érkezem — izgatottan fogad: — A főnökasszony most van oda megbeszélni pon­tosan, hogy mennyi neccha- risnya is kell exportra. Bor­zasztó fontos ez számunkra, hiszen tavaly azért csökkent valamelyest a termelési ér­tékünk, mert nem kaptunk igazán jól fiéető munkát. Pedig ezek az asszonyok bír­ják! — teszi hozzá nagy meggyőződéssel, majd meg­megakadva adatokat sorol. — A Ramona Finomkötött- áruipari Szövetkezethez a gödiekkel, az abasáriakkal és a fővárosi Bosnyák té­riekkel négyen tartozunk. Itt. Erdőtelken bő 15 éve kezdett a cég. A létszámot mára 170-re fejlesztették. A dolgozók egy-két kivétel­lel helybéliek, két műszakba járnak. A termékek száma rengeteg. Most pólók, trikók, kisnadrágok is vannak. Más­kor más. Az átlagbér 45 600 forint évente — tükre az eredményeknek. Hisz idén megpályázzuk a Kiváló Szö­vetkezet címet, s a hozzá­értő főkönyvelőnk azt mond­ta. nem csekély eséllyel. Ránk kopognak, megérke­zik hatalmas teherautójával János bácsi, aki kocsikísérő nyugdíjasként afféle össze­kötője a négy részlegnek. — 1300 kilogramm zsák­nak való anyag . . ., két da­rab „bevizsgáló láb” . . ., két doboz cérna ..., 38 doboz harisnyakelme .. ., sorolja a tételeket Gyarmati úr. S Kovácsné okkal kér el­nézést a félbeszakadt be­szélgetés miatt. Hiszen, mint mondja, neki két-három nappal hamarébbra kell gon­dolnia, kinek milyen felada­tot adjon, nehogy leálljon a munka. Az ám, a munka! Elsőre a szabászatra irányítanak. Hatalmas asztalokon fekszik általában a vágandó anyag. Most azonban a legsürgő­sebb határidőseken; a necc- zoknikon dolgoznak. Nagy Katalin második he­te fordítja a termékeket egyik oldaláról a másikra. — Nem unalmas? — Meg lehet szokni, mint bármi mást. Tíz éve vagyok itt, betanított munkás, hol ez, hol az a feladatom. — Például? — Dolgoztam a szabásza­ton. két évig voltam varró­nő .. . Az a fontos, hogy jó a kollektíva. Katalin, mint kiderül, egyike a bejáróknak, ö Alat- káról indul nap mint nap, s kiváltsága a délelőtti mű­szak. — Jó is így, mert haza­térve még megfőzök, mosok, takarítok, megyek a kertbe, a földre. Hatan vannak testvérek, de csak ő az, aki még nem szánta rá magát a kiröppe- nésre; válogat. Nővérénél al­szik Hevesen, ha szórakozás­ra vágyik a városban. Erdő­telken sincs már egyedül, harmadik hete a Kálba férj- hezment húga látja el dél­előtt, délután friss kávéval a ramónásokat. Vadnai Ferencné csoport- vezető csak hívásra, s csak egy szusszanásra lép köze­lebb a vendéghez. Hajtja a dolog. Itt is, mint otthon, hiszen nemrég építkeztek, van mit törleszteni. Csak le­gyint, hogy társánál a vál­lalt földről hall: nekik nem jött be ... Inkább a négy­éves kisfiával tölti kevés szabadidejét. Míg átballagunk a követ­kező egységbe, megtudom, Vadnainé mellett Forgács Sándorné vezet még csopor­tot. Míg a dolgozók heten­te, ők kéthetente váltanak, nehogy „protekciózásra” le­gyen mód. Ez nem valami ügynek a következménye, hanem meg­előzés. Bár ki tudja, kiala­kulhatna-e egyáltalán kivé­telezés itt, hiszen szerencsé­re nyakig vannak az asszo­nyok a munkában. Mint Vadnai Ferencné és Balázs Istvánné (Fotó: Szántó György) Ez a második látogatá­som itt. Erdőtelken a Ra­mónánál. Az elsőt azért követte oly gyorsan a második, mert amikor Nagy Istvánné részlegve­zetőnél rákérdeztem mi a titka az oly kiváló ered­ményeinek. tűnődve így szólt: nem is tudom, egy­szerűen dolgozunk. Kovács Gyuláné Nagy Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom