Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-26 / 72. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987 március 26., csütörtök Üj vállalkozásba kezdünk a Magyar Televízió jóvoltából. Szerkesztőségünk számára videokazettán elküldik a különböző alkotásokat, így előbb láthatjuk azokat, mint ahogy adásba kerülnek. Így aztán úgy tudjuk olvasóink figyel­mébe ajánlani a műveket, hogy nem „zsákbamacskát” árulunk, csak a fel­dolgozott irodalmi alapanyag értékére felhívva figyelmüket. Rendszeresen ta­lálkozhatnak ezután új rovatunkkal, amelyhez hasonló még a magyar sajtó­ban kevés található. Reméljük, ezáltal tudatosabban választhatnak olvasóink is a műsorból. A magyar kabaré levelező tagja Kispolgárok Kútvölgyi Erzsébet a tévéfilm egyik jelenetében SÍR (A) FELIRAT Ki itt nyugtalankodik csendesen. Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig. élt néhány napot. 8 ha gondolkodott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt. Zöld koponyáján kiüt a csira És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Amen. (Itejlő .lenőj A Magyar Televízió is be­kapcsolódott a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál eseményso­rozatába. így hát az is ré­szese lehet a programoknak, aki ki sem mozdul szobájá­ból. A ma este látható té­véjáték. mely Makszim Gor­kij Kispolgárok című da­rabjából készült a megszo­kottnál igényesebb alkotás Mind a rendezői elképzelés, mind pedig a színészi tel­jesítmény megérdemli, hogy egy színházi estének kijá­ró figyelemmel üljünk saját készülékünk elé. Nem könnyed szórakozást jelent a közel másfél óra. Aki a tévékrimik pergő ka­leidoszkópját várja tőle. csalódni fog. Fojtott levegő­jű, emberi szenvedélyekkel terhes, zsúfolt szobabelsők­ben játszódik a darab. Gor­kij a polgári színház „já­tékszabályai" alapján épí­tette fel, némileg Csehovot fedezhetjük fel a háttérben. Csak hát a végkifejlet más. felbukkan a kiút lehetősé­ge, nem zsákutcában vergőd­nek a szereplők. Feltűnik Nyíl alakja, aki a munkás­ságot képviseli. Stilizált for­mában a kor — 1902-ben készült a mű — társadalmi ellentéteit jeleníti meg a szerző. Ám téved, aki azt gon­dolja, hogy szájbarágós mó­don tálalja igazságait Gor­kij. Ügyesen egyéníti a fi­gurákat. az előttünk meg­jelenő alakok rendkívül életszerűek. Annak ellenére, hogy néha szinte szócsövei­vé válnak az alkotónak, a lét, az emberi éiet végső kérdéseire irányítják figyel­münket. Nyilvánvalóan az játszik ebben közre, hogy egy nehéz sors hús-vér ta­pasztalatai jelennek meg a hagyományos drámai kere­tek között. Ezt a sajátos kettősséget hangsúlyozta Havas Péter, aki televízióra alkalmazta és rendezte a Kispolgárokat Minden pillanatban robba­nás következhet be itt, úgy feszülnek az indulatok A színészek erőteljesen, végle­tesen formálják meg a hő­söket: kiemelkedő Koncz Gábor, Csonka Ibolya, Osz- ter Sándor és Hegedűs D Géza alakítása. Azért a leg­kellemesebb meglepetést Kútvölgyi Erzsébet és Salin­ger Gábor szerezte: pályá­jukon jelentős állomáshoz értek. Nemcsak átélik, de egyenesen „magukra öltik" az ábrázolt jellemeket, így a Gorkij festette, utolsó óráit töltő világ elesettjeit elemi erővel állítják elénk. A televízió műhelyeiből ritkán kerül ki ilyen egysé­ges, jól megkomponált al­kotás. Ezért mindenképpen érdemes figyelmünkre a Kispolgárok. Gábor László Keserű szavak. Sír nélkü­li sírfelirat. Akik olvasták és szeretik könyveit, ismerik alakjait. Piszkos Fredet, Fülig Jimmyt, Pepita Oféliát és a többieket, nem ilyennek képzelik. De hát ezeket a könyveket P. Howard írta. a sírverseket pedig Rejtő Je­nő. Aki költő vq.lt és író, kabaré- és színműszerzö, és P. Howard néven írott ka­landregényei elsősorban a megélhetést jelentették szá­mára. Mégis azok élték túl annyival, hogy a mostani if jú nemzedék is szívesen ol­vassa őket. Élete majdnem olyan ka­landos volt, mint egy Ho- ward-regény valamelyik fi­gurájáé. Harmincnyolc évet élt. 1905. március 29-én szü­letett. 1943. január 1-én pusztult el egv Jevdokovo nevű faluban. A Magyar Televízió már­cius 29-én, születése napján emlékezik róla Rejtő Jenő- esttel. Bánki István, az est rendezője mondja: „Ennek a Rejtő Jenőnek semmi köze P. Howardhoz. Akit mi be­mutatunk, az a színpadi szerző, kabarészerző, aki .végighúzta a belét a vilá­gon’, aki próbálkozott szí­nészettel, volt tunkmassza- árus, és aki két éhezés kö­zött megírt egy-egy hosz- szabb jelenetet. Sorsa köz­ismert. vége közismert Elő­re kérjük a nézők elnézését: ez a történelem." Rejtőnek — amikor Ráko­si Szidi színiiskolájába járt — olyan évfolyamtársai voltak, mint Buttola Ede. Gertler Viktor, Kovács Ká­roly és Keleti Márton. Ná­dast László és Buttola Ede jó haverja, társszerzője volt. A Rejtő—Nádasi szerzőpáros írta a Gengszteridillt, amit 1932-ben mutattak be. Rejtő Jenő írta a többi között az Aki mer. az nyer. és az Úri- lánv szobát keres operett szövegkönyvét. Ha volt pén­ze. gavallér, bohém életet élt, ha rosszabbra fordult a sorsa, világcsavargolt, szél- hámoskodott. De mindemel­lett — ahoß'' Hábori Tibor íria könvvéhon — . tottp a marxizmus alanvetc lényegét, műveiben gyak­ran tollhegyre tűzte » ka­pitalista társadalom bruta­litását és ellentmondásait. . t^'uasta Hegelt. Kantot, gyű­lte Schopenhauert." Ahogy körülötte a világ egyre bomlottabb lett, úgy bomlott meg Rejtő ideg- rendszere. Egy nyilas lap tá­madást intézett ellene, majd hamarosan megkapta a be­hívóját munkaszolgálatra Aztán osztozott annyi más ember sorsában. Március 29-én másfél órás műsorban ismerkedhetünk Rejtő Jenő színpadi írásai­val. Naplójából, leveleibe! olvasnak fel részleteket azok a művészek, akik a követ­kező jelenetben szerepelnek Azokban a jelenetekben, amelyeket Rejtő Jenő leg­többször éjjel 3 órakor dik­tált Rózsi kának — Heitat Jenő és Kassák Lajos gép­írójának. későbbi feleségé­nek. (erdős) Az új tanév munkarendje AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN In memóriám id. Keltái Mihály A Művelődési Miniszté­rium tájékoztatást adott a következő, az 1987 88-as tan­év munkarendjére vonatko­zó tudnivalókról. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intéz­mények nappali tagozatán a tanév 1987. szeptember 1- én, az első tanítási nappal kezdődik. A dolgozók álta­lános és középiskoláiban az első és utolsó tanítási na­pot az igazgató állapítja meg. A zeneiskolákban szep­tember első hetében kezdő­dik. és június második he­tében végződik a tanév. Az utolsó tanítási nap az álta­lános iskolákban, s a gim­náziumok I—III évfolyamán 1988. június 10-e. Az érett­ségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. Az első félév 1988. január 31*-íg tart. Az iskolák feb­ruár 5-ig értesítik a tanu­lókat, illetve szüleiket a diá­kok első félévi munkájá­nak eredményéről. A téli szünet 1987. december 19-töl 1988. január 3-ig tart. A szünet előtti- utolsó tanítási nap tehát december 18.. a szünet utáni első tanítási nap január 4-e. A tavaszi szünet 1988. április 2-töl áp­rilis 10-ig tart, így a szünet előtti utolsó tanítási nap április 1.. a szünet utáni el­ső tanítási nap április 11. Az érettségi írásbeli vizs­gák a középiskolák nappa­li tagozatán 1988. május 16- án. a nemzetiségi gimnázi­umokban május 13-án, az esti és levelező tagozatokon pedig május 30-án kezdőd­nek. A közös írásbeli érett­ségi—felvételi vizsgát 1988. május 23-tól kell tartani. A tanév során — a téli és tavaszi szüneten kívül — az iskolák legfeljebb 14 tanítás nélküli napot tarthatnak: ne­velési célú munkára, honvé­delmi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlátogatá­sokra, ifjúsági napokra, pe­dagógus-továbbképzésre, ne­velési értekezletre, valamint a nevelőtestület által vá­lasztott egyéb célra. Ha kü­lönleges indokok alapján a téli. illetőleg a tavaszi szü­net kezdő vagy befejező napját a fentiektől eltérően állapítja meg a nevelőtestü­let. ezzel nem növelheti a tanítás nélküli munkanapok számát. Rövid időn belül már má­sodik kiállítás viszi közön­ségsikerre id. Kátai Mihály festészetét Egerben. Tavaly ősszel a Rudnay-teremben még csak azt hittük, hogy a pesti nyári tárlat erkölcsi és anyagi eredménye ösz­tönözte az érdeklődést. Id. Kátai Mihály nem a nagy témákat kereste. Neki a falusi házaki utcák, a Bükk falvai, egy-egy szemrevaló épület igazi téma: őt a nap­fényben fürdő táj egy-egy részlete jobban izgatta, mint a hatalmas épülettömbök. Az ő méretei, bemért területei igazándiból az. Alföldön fész­keltek. Azok a karcagi —, Karcag környéki házak, ta­nyák. ahol az ő atyjafia i él­tek, nyilván századokon ke­resztül. Ezek az alföldi sík­ságon megtelepült néptöre­dékek, jászok-kunok, hozhat­tak valamit, talán igen so­kat is Ázsiából, a szokások és a lelkek alján; mint aho­gyan ifi. Kátai Mihály, az ugyancsak művész és a mí­toszok között igencsak eliga­zodó ember. Például azt a ragaszkodást, ahogyan a környezetüket megélik, be­lakják. a maguk mintájára alakítják és ha lehet, oda, abba nem visznek be idegen elemet. Azt szeretnék, ha még századokig mozdulat­lanságban maradna az élet és a formája, abban a nagy síksági rengetegben. De a XX. századi forgószél, abban a társadalomban, mindent apró mozaikokra tördelt szét. s ami az alföldi tájból, nyáj­ból. emberből, a tegnapból itt maradt, az elsősorban az állat. a ló, a birkanyáj. szarvasmarhák azokkal a ménkű nagy szarvakkal, a gémeskút. a földszin­tes ház, a maga ősrégen megtervezett célsze­rűségével. így vagy úgy: id Kátai ezt az eltűnőben leve világot festette meg ezer színnel, sok fénnyel, elhite­tő erővel és készsége min­den erejével. Ennek a kiállításnak a visszhangjaként is el ke!i mondanunk: azért igen-igen szerette id. Kátai Mihály Egert, a barokk 'emplcmok árnyékában. együttesében élő várost is. A várat is Meg is festette a dicsőséges várvédelmet. Dobót magat is. Mer t ez. a hős beletarto zott a magyar történelembe, meg Egerbe. Mint ahogyan a Kátaiak sem a fes tőművésszel érkeztek meg ide. C ugyan 1941- ben telepedett le a Mecset árnyékába, de most olvas­tuk épp a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1868 augusztusában. Egerben tar­tott nagygyűlésének a jegy- zőkönyvszerű, hiteles anya­gát, amelyet Kátai Gábor és Albert Ferenc szerkesztettek: a nyomdai kiadványhoz az előszót Kátai Gábor Karca­gon keltezte 1869-ben, július 12-én. S ha most valaki azzal vádolna minket, hogy ezt a múlt századi atyafit éppen a hajánál fogva rángattuk ide, téved. Vannak famíliák, gyö­kérzetek, amelyek áterezik a századokat. És azzal, ahogj készségeikkel, készségeikből hagyatékot közvetítenek az unokáknak, nemcsak a szel­lem terhét cipeltetik tovább egy-két arasszal, de mintát is adnak arra, hogyan kel! átélni feladatainkat. Ugyan Kátai Gábor egykor Karcagon hogyan képzelte volna el a mai Kátaiakat itt. Egerben? És éppen ennyi szép „karcagi színkép" bű­völetében " (III 2.) Nem volt széo Az utolsó években alig volt szavuk egymáshoz, s azt is csak ek­kor tudták meg, hogy soha nem értek rá örüLni. De mit is adhatott Laurának? Mindig elmaradt az előlép­tetés, nem kapott jutalmat, nem tudtak elmenni Szár­szóra, pedig mennyit ábrán­doztak arról, hogy két hétig végre igazán boldogok lesz­nek! Múltak az évszakok, az évek. Téli estéken ked­vetlenül ették a déli mara­dékot, néha moziba mentek, később csak a televíziót nézték, s arra gondoltak, majd holnap, holnapután, jövőre. „A szakszervezeti bi­zalmi biztosra mondta, hogy az idén kapunk beutalót Szárszóra." De tavasszal ki­aludtak a reménység fényei, s közben Laura is megőszült. Hajában egyre több ezüst szál csillogott. de sokáig' észre sem vették. Lassan minden hűtlen lett hozzájuk. Az emlék is Amikor nyugdíjba ment, íel- köszöntötték, s kis szobrot adtak át neki „örök emlé­kül" Egyszer csak megtud­ták. hogy amit bronznak hittek, hitvány műanyag, gyatra tömegáru „Pedig a szakszervezeti bizalmi ...” — de Laura nem hagyta befe­jezni. Hangja éles volt, el­lenséges. „Ez ígérte neked éveken át a szárszói beuta­lót!" Többet nem beszéltek róla. De most itt volt ez a csendes csoda, az ezüst haj­szál, amit a szőnyeg tenge­réből emelt ki szerencsés uj­ja. s elmerengve nézte, aho­gyan kivált az újság betűi­nek sötét közönyéből, ta- pinthatóan, nem a múltat idézve, hanem a jelent, sok mindenért talán kárpótlás­ként is, mert ez mégis csak ő volt, Laura, a maga való­ságában. kiszabadítva rom­landósága jóvá tehetetlensé­géből. „Mennyire megőszült!" — töpiengett bűnbánóan, de a régi Laurát látta, hatalmas hajkoronával, diadalmasan, s úgy érezte, örömét meg kell osztania mindenkivel. A közeli vendéglőből hoz­ta az ebédet, ahol nyugdíja­soknak húsz forintért adnak egy adagot, csak haza kell vinni. Elég vacak, valaki a múltkor azt mondta megve­tően: „Auschwitz-konyha”, de ha a leveshez is eszik kenyeret, vacsorára is ma­rad valami. Ha nincsenek sokan, a szakácsnő, aki méri az ételt, 'néha meg is kérde­zi, szereti-e a grenadirmar- sot, s amikor bólint, még egy kanállal tesz az ételhor­dójába. De rosszkor ment, sokan tolongtak a hátsó bejáratnál, ahol a nyugdíjasoknak kiad­ják az ebédet. A szakácsnő kedvetlen volt, nem nézett senkire, pedig úgy szerette volna elmondani neki, hogy üzent Laura. A házban jószerivel senkit sem ismert. Egy-két lakó­val ugyan köszöntötték egy­mást. igaz, a múltkor kifi­zette Macsádiék villany- számláját. de amikor be­csöngetett hozzájuk, a férfi csak bólintott, s a félig nyi­tott ajtón át adta ki a pénzt. Múltak a napok, hetek, hónapok. Senkinek nem mondhatta el titkát, az. „Auschwitz-konyha" sza­kácsnőjének sem, aki mosta­nában mindig kedvetlen volt, életuntán nézett a kondér- ba; talán elzüllött a lánya, a férje pedig iszik. A hajszálat, ami napokig az újságpapíron hevert, végül dobozba tette, régi fényké­pek közé. „Ereklye" — gon­dolta elérzékenyülten, de egyre ritkábban vette elő, így is tudta, hogy vele van Laura. Elmúlt a tél, a tavasz is elmúlt, már itt volt a nyár. sárgán izzó fényekkel. „Ha annak idején elmehettünk volna Szárszóra — gondol­ta —. talán most minden másként lenne.” Megpróbál­ta elképzelni Laurát a ba­latoni ragyogásban, de nem látott semmit, a múltbeli táj üres volt. lakatlan, nem volt egyetlen kapuja sem, amelyen Laura beléphetett volna. Valaki váratlanul megállt mellette, .hogv vagy Béla bátyám?" — kiáltotta jó­kedvűen, de nem ismerte meg. a hőségtől bepáráso­dott a szemüvege. Hajdani hivatalnoktársa volt, de ar­cát elmosta az idő. neve se jutott eszébe. (Folytatjuk) (f- a.) fNehujiaq JL- .* a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom