Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1987. március 7., szombat NÓTÁK A GYEREKEKÉRT Adomány a szülőföld lakóinak Amint kinyitja az ajtót, s bemutatkozunk, néhány pillanatig meghökkenten ál­lok. Hiszt azt hittem, az a fiatalos. ősz hajú asszony, aki oly barátságosan invi­tál befelé, csakis Hevesi Jó- zsefné barátnőja, húga vagy valamilyen segítsége lehet, semmiképpen sem maga a 110 felé járó özvegy. Legyint, amikor ezt beval­lom neki. Panaszkodni igaz nem szokott, de bizony a csigolyái, a szíve . .. Éppen készül Szoboszlóra, vagy Sopronba kicsit kikúráltat- ni magát. Most még itthon van, jókor jöttem. Reggel nyolc óra, de az apró, két szoba-konyhás. kis lakás már patyolat. Itt éli utoljára a jeles nótaszerző, akinek dalai nap mint nap 1'ölcsendülnek a rádióban, televízióban, vagy épp a pódiumon. Nincs benne te­hát semmi csodálatos, hogy az aznapi rádióújság is épp nyitva az asztalon, s benne aláhúzva: Hevesi—Egersze­gi: Verpeléti akácos. — Amint kezembe kapom a heti műsort, mindig ez a leglelső, hogy bejelölöm, mi­kor is hallgathatom az uram valamelyik szerzeményét — mondja Olga néni. — Régeb­ben is így csináltam, de amióta megvan a „szerző­dés", külön öröm fog el, amikor bekapcsolom a ké­szüléket. Hiszen minden nó­ta most már a gyerekekért szól. Hát igen, a hagyaték. Mint valami kincset, veszi elő a gépelt papírt a bör^ irattárcából, mely szerint halála után minden vagyo­nát — beleértve a szerzői jogdíjakat is — a magyar államra hagyja, kezelőjeként pedig a Hevesi 1. Számú Ének-Zenei Általános Isko­lát jelöli meg a célból, hogy a befolyó összegekből az énekkart fejlesszék, s a ki­emelkedően tehetséges nö­vendékeket zenei pályára se­gítsék. — Sok barátom, kedves ismerősöm közül választhat­tam volna örököst. De úgy gondoltam, ezzel áldozok leg­inkább méltóképpen férjem emlékének. Hiszen annyira (Fotó: Köhidi Imre) szerette Hevest és az itteni embereket. Fényképek, kották, köny­vek, levelek kerülnek az asztalra, s bizony egy-egy könnycsepp is, ahogy szép, közös életük epizódjait föl­eleveníti Olga néni. Mesél >a mindent elsöprő, a szülői tiltással is dacoló szerel­mükről. A kiskunmajsai le­ány első hevesi napjairól. Arról, milyen tisztelet övez­te férjének negyedíziglen helybéli, kántor,tanító csa­ládját. Aztán, hogy miként íródott az első nagy sikerű nóta. — Csak a. zenének élt min­dig. Kórusokat vezetett, még országos díjakat is nyertek. És persze írta a kottákat, összesen 236-ot, melyből hatvan az, amelyet rendsze­resen előadnak, játszanak, gyakran külföldön is. A hagyatékban maradiakat most rendezik Pesten kö­tetbe. Soknak még szövege sincs. Harmincnyolc évig voltak együtt. Olga néni tiltakozik, de a történetekből kiderül, neki is köszönhető,, hogy megszülettek a szerzemé­nyek. Soknak ihletője volt: Lopva jártam hozzád; Ha az uram kacsintgat a me­nyecskékre . .. Másoknak a szövegébe javított bele: Paprika, só; Zöld a petre­zselyem . .. De sok segítsé­get jelentett az is az urá­nak. ha csak főzés közben meghallgatta a legújabba­kat, s aztán mondta, hogy tetszett vagy nem tetszett. — Hívtak bennünket sok­szor Pestre, de áz uram azt mondta, ő Hevest nem hagy­ja el. így hát a különböző ügyes-bajos dolgokban sokat utazgattunk, gyakran én jár­tam el hivatalos intézniva­lóiban. Ma már inkább csak várom a vendégeket, példá­ul Kalmár Magdát, aki pót­mamájává fogadott vagy mást, a régiek közül. Teli a kamra, bármikor jöhetnek. Mai mindennapjairól kér­dezgetem, s feleletként már mutatja is a szegfűket a vá­zában, meg a fényképet férje síremlékéről. — Délutánonként kijárok ű temetőbe. Feltétlen tes­sék megírni, milyen szép lett a sírja. Oda, s vissza elég lassan fogy az út, mert meg-megállítanak az isme­rősök, megkérdezik, hogy vagyok. Sokan azt is, nincs-e szükségem valamire ... Most is kopogás szakítja meg a beszélgetést. Kovács Benedek érkezik. Ö az, aki a háztartás körüli legfárad­ságosabb munkákba besegít. Fát vág, hávat lap«tol. sze­net hord. Bizony, szintén 71 éves! — Nem tudom mi lesz, hogy lesz később, mert a nyugdíjam csekélyke. A ho­noráriumokhoz pedig nem nyúlok, megy minden azon­nal az OTP-be. Ügy 60 ezer gyűlik össze egy évben. Ha továbbra is annyira kedve­lik az emberek a Hevesi-nó­tákat mint most, ennyi me­het majd a gyerekeknek rendszeresen. i Biztatom Olga nénit, hogy annak a szeretetnek a vi­szonzására, mellyel megaján­dékozta őket, nyugodtan szá­míthat. A nóták ,megkopó- sától meg nincs miért tar­tania. Sokat közülük a hall­gatók már szinte népdalnak éreznek, s miért ne, hisz a szülőföld síron, túl is ha­tó szeretetéből születtek ... Németi Zsuzsa Zsolozsma Te, aki akkor hátranéztél az iskolapadból és rám nevettél, s megnyitottad bennem a gondolatnak határtalan nagyságát és méltó­ságát, az érzelemnek galaxisokra kitáguló mélységét és tisztaságát, s felfedeeni adtad nekem a csillagok mérhetetlen sokasága kö­zött a NŐT; ál'diassák a te gyermekneved, Margit — Te, aki türelmes kézzel söpörted le hom­lokomról a kamaszkor pattanásait, s anyá­sán simítottad el a koravénes ráncokat, s a szorongó Kolombus-kölyköt világkörüli útra küldted, hogy hazáig eltaláljon, s tarisznyá­jába jó szavakat csempésztél útravalóul, ha- mubasült pogácsaként ahogy szokás, hogy ne vesszem el emberségemet akkor sem, ha túlságosan megkömyékezne az ínség; áldas- sék a te gyermekoltalmazó neved, Borbá­la — Te, aki az ördöngös lakatot szívemről le­lakatoltad, s aztán, ahogy illik, magamra hagytál, hogy szívsebe, szájsebe légy, az emlékezet körömházában feledhetetlen saj­gás, feledhetetlen intelem, hogy élni érde­mes és hogyan érdemes; áldassék a te temp- lomszolganeved, Katalin — Te, aki ország piacterein bolyongtál ve­lem, s a hitet adtad, hogy egyszer úgyis el­jön, úgyis eljön valaki arra a találkozóra, ahol az esőcseppben a tenger lesz jelen, por­szemben Európa, Afrika, Ázsia hegyei, fuval­latban akkora szelek, hogy végigröpülhetek minden óceánon, mert még van számomra néhány felfedező óceán; áldassék a te szí­vet és agyat görcsbe rántó neved, Zsuzsan­na — Te, aki szótlanul viselted nyüglődéseimet, kalandorkodásaiTnat a világvégi nyárban, s tudtad, hogy így kell kitelelnünk még száz­ezer tavaszon, nyáron, őszön, örökké a visz- szavonuló éjszaka szorításából kiszakadva, lantommal hónom alatt, előre vetett sze­mekkel, mert egyetlen pillantás hátrafelé csillagot robbantott volna jóvátehetetlenül; áldassék a te jézusszülő-neved, Mária — Te, aki szemed, megrabolt madárszemed s kezed, megrabolt madárcsontkezed adtad, szemlélődés helyett a látást, megmutatván, hol maradhatok meg, milyen égbolt alatt, s fölemelve mutatóujjamat megtorpant előt­tünk a szédült világ, mert mindenkit meg­babonázott ekkora erő; áldassék a te bibliai ősanyaneved Éva — ' Te, aki belémbotlottál a pokol bugyrai közt tévelyegve, s nem léptél átal, hagyván, lelkem fekéfyes daganatait hadd nyalogas­sam, hanem belémkaroltál, bukdácsoljunk együtt más fények, más napok után kutat­va, mert vannak új fények és örömökkel iváramdós napok, ha nagyon akarja az em­ber; áldassék a te bársonyos véletlen-neved, Etelka — S te, aki ritka imáimba sohasem foglaltá­tól bele, mert neved elkeveredett az emlé­kezet csalárd forgatagában, de megmaradt belőled egy villanás, egy mosoly, egy szár­nyaló gondolat, ami már tudattalanul is ott munkál sejtjeimben, s ha fehdézhetetlen is már, hogy melyik vagy a keresztutak so­kaságában, s te vagy-e éppen, vagy valaki más; áldassék a te névtelen-Neved — Ti, akik mindig biztos kézzel döntöttetek a bajba, és mindig biztos kézzel emeltetek /föl magatokhoz, voltak és eztán levők, akik bearanyoztátok és bearanyozzátok minden­nap jainkat; áldassék általunk világminden­ség-nevetek — Ámen ... H. A. Valentino - Made in Hungary Magyarországon készültek azok a szuperdivatos puló­verek, kötött kabátok, se­lyem nappali és estélyi vise, letek, amelyeket az olasz Dalbosco SNC és a Hunga- rotex közös divatbemutatón prezentált. A fonalak, szö­vetek Olaszországból jöttek. csakúgy, mint a modellek, amelyek a világhírű Valen­tino divatház kreációi. A modellek nagy része viszont Magyarországon készült — hazai gyárakban, szövetke­zetekben. A közös produkciót olasz cég közvetítésével egyelőre külföldön, többek közölt Olaszországban értékesítik. .De szó van hazai forgal­mazásról is. Képeink: a budapesti be­mutatóról készültek. (Hauer Lajos felvételei — KSj A zt mondják a pszi- chológusok. hogy a hatéves korig szerzett elő­nyöket — tehát a család és az óvoda „palántáié", ösz­tönző tevékenységének pozi­tív — és persze negatív — hatásait szinte lehetetlen be­hozni. ellensúlyozni. Tegyük hozzá: az eredményhez olyan óvónőik kellenek, mint Sály Róza. Neki ez nemcsak szak­mája vagy munkája. ha­nem ... de minek a nagy szó? Szereti, gondozza, ne­veli az óvódásokat. Értük dolgozott akkor is, amikor pályázatot írt a gyerekek személyiségének fejlődésé­Az óvónő ről. A tanulmányt a közel­múltban első helyezéssel ju­talmazta a megyei pedagó­giai intézet. Munkahelyén, a Mátravi- dé'ki Fémművek siroki gyer­mekintézményében kerestük fel. — Ezt a mesterséget nem elég megtanulni — mondja. A gyermeknevelésbe bele kell születni, aztán bele kell szeretni. Utána az ember már nem tud mást csinálni. Nem tud a zsivallyal tö­rődni, ha fáj a feje. És nem foglalkozik azzal, hogy az óvónők túlterheltek. Mert a gyereknek sohasem a kül­seje, hanem a belső értéke az érdekes. Az, amit a szü­lőkön és a .nevelőkön kívül senki sem lát. A készségek, a képességek már zsenge korban kirajzolódnak. Tőle tudom, hogy sok-sok céltudatosság kell annak a harmóniának a megterem­téséhez, amelyben a szülő és az óvoda megtalálja egy­mást. Akik a gondjaikra vannak bízva, azok nem tud­hatják, hogy sokan hátrá­nyos helyzetűek, akadnak közöttük veszélyeztetettek is. Itt van például ez a szép arcú cigány kislány. Anyja, apja rendetlenül él. a ve­szekedésen és a zenélésen kívül nem köti őket egy­máshoz semmi. Léhák, do- logtalanok, keserűek. De ennek a pufók kicsinek re­mélhetőleg különb lesz a sorsa. Ebben segíti öt Sály Róza is. Csiszolja, formál­ja az érdeklődését, megta­nítja a jóra, figyelmét a já­ték örömeire irányítja, a felnőttek és pajtásai tisztele­tére. szeretetére neveli. A napköziben öröm a gye­rekek élete. Annak idején az óvónéni is ebben az épü­letben nevelkedett, noha ak­kor nem volt ilyen jól fel­szerelt. Szülei, kiegyensúlyo­zottan éltek, ők sohasem fe­lejtették az /intézmény­ben ... Az iskolában emi­nens volt, így fejezte be ta­nulmányait a felsőfokú óvó­nőképzőben is. Ki tudja, talán akad a gyerekek között olyan, aki követni fogja a pályán ... Mika István

Next

/
Oldalképek
Tartalom