Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 2., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Utánozhatatlan bravúr Becsülöm, nagyra tartom Hubay Miklóst. Tisztelem tehetségét, elhivatottságát — két olyan erény, amely előtt mindig készséggel hajtottam fejet —, épp ezért nyilvánosan kell elnézést kérnem föle, hogy Római karnevál című művét, amelyet az elmúlt hét csütörtök estéjén a Váci Nézőtér előadásában közvetítettek felvételről a kettes csatornán, csak egyre lankadó érdeklődéssel figyeltem. Hadd tegyem rögvest hozzá : a darab érdekes, figyelemre méltó, számottevő értékekben bővelkedő. mégsem ennek örvendeztem elsősorban, hanem annak az utánozhatatlan színészbravúrnak, amellyel a halálos kórral emberfeletti erővel viaskodó Ruttkai Éva produkált. Méghozzá olyan nagyszerű kollégák társaságában, mint az általam különösképp Szeretett Benkö Gyula, Szilágyi Tibor és Ruttkai Ottó. Amit ők nyújtottak, kétségkívül átlagon jóval felüli teljesítmény, olyannyira, hogy tanulmányt lehetne írni mindegyikről. Zseniális partnerüket azonban nem szárnyalhatták túl, mert ő úgy tündökölt, mint az égen teszi a hajnaltól sugárözönével elkápráztató Nap, elhomályosítva minden más fényt. Szerepe, feladata csak eleinte érdekéit, utána kizárólag rezdüléseire, mimikájára, kézjátékára, mozdulataira, legapróbb rezdüléseire koncentráltam. Lenyűgözve ámuldoztam. Ilyenre szinte csak azok képesek, akik hivatásuk tántoríthatatlan megszállottái, akik tisztában vannak azzal, hogy ostobán megtervezett, tragikus fordulókban bővelkedő életünknek kizárólag egyetlen értelme létezik: az összeomlás, a végső hívás ellen is mentsvárként emelhető munka. Annak is a legfelsőbb magaslata. az az orom, ahonnan lepillantva minden hajdani fontos jelentéktelenné szürkül, az a csúcs, ahonnan a jobbá nevelő értelem és érzelem tízparancsolata messzerez- dülő szózatként hangzik, amely nem feleslegesen hir- dettetik, hiszen továbbrez- dül valamennyi humánumtól áthatott, annak megerősítésére szomjúhozó — szerencsére nincsenek kevesen — nézőben. Valószínűleg tudta, hogy így, ekként nem búcsúzik, hanem még inkább szívünkbe férkőzi magát, s arról győz meg minket, hogy az igazi művészet az emberiség eddigi sok ezer éves történetének legmagvasabb kincse. Miattunk való, értünk gyújtott áldozati tűz . . . Pécsi István Pezsdülés A televízióban tavasz van. Mintha válami hosszú téli álomból ébredt volna a készülék, úgy követi egyik érdekes produkció a másikat. Kevesebb a vontatott, nézhetetlen, unalmas műsor. Nem mintha teljesen hiányozna a kínálatból: képtelenség ezen a másfél csatornán olyan kínálatot biztosítani, ami mindenki számára megfelelő. Mindenesetre a tévéssajátosságoknak megfelelően jár az esze a különböző programok készítőinek, mintha nagyobb fordulat- számra kapcsoltak volna. Egyre több magazinműsor jelenik meg, szinte túlontúl is gyors az átalakulás. Friss szemléletű, ezért átütő erejű a Hármas „csatorna", amely a tizenéves korosztálynak készült. Játékosan, mégis tartalmasán — népszerű személyiségek vezetésével. Kevésbé vált rokonszenvessé az Üj hullám című összeállítás, amely abban volt újszerű, hogy számtalan monitor kísérte a beszélgetéseket, és néha egykét számot lejátszottak a huszonévesek kedvenceinek előadásában. Ennél több kell. Igaz, hogy a már-már lassan elviselhetetlen Péntek esti randevúnál sokkal jobb. de ahhoz nem lehet viszonyítani. Másfajta összehasonlítási alapra volna szükség, s mind kevesebb kül- sődlegességre. Igaz. hogy a televíziónak számoltak a jellegzetességeivel, így például a képszerűséggel, az áttekinthetőséggel. de szükséges valami más is. Hogy mi is hiányzott, az kiderült például Benedek István tizenkét részes műsorából, a Toronyórából. A titok nyitja az egyéniség: Benedek tanár úr hiába jelentkezne bemondónak, nem vennék fel. A nyelvművelőknek égnek állna a haja, ha arra figyelnének, hogyan beszél. Azonban sokkal inkább arra kell összpontosítanunk, amit mond: magával ragadó személyiség. Egyre több hozzá hasonlóra kellene szert tenni a televíziónak. Érthető, hogy sok szerkesztő ragaszkodik a személyes megjelenéshez, mert szép dolog az, hogy egy arcot egy egész ország ismer. Viszont még jelentősebb, hogy a mondandó tűnjön fel olyan fényben, amely megnyeri a szemlélőt. Sajnos, ez a magazinműsorok legnagyobb ellentmondása. Szép, szép, ha összeszednek fűt-fát, mind sokszínűbb és fontosabb a különböző részek tartalma. Ám, ha nem figyelnek arra, hogy voltaképpen nem ezek a látszólag jelentős tényezők döntőek, hanem az összkép, bizony a legrokon- szenvesebb törekvés is zátonyra futhat. Arról pedig már ne is tegyünk említést, hogy a színes produkciók mellett kitűnő mozi- és tévéfilmek is szükségesek. Ebben is érződik javulás. Ám a jelenleginél sokkal, de sokkal érdekesebb alkotásokra számít a néző. Gábor László LEENDŐ EGRI SZÍNÉSZEK II macskák szerdája Szép szó mozgalom Csendes László, Domonkos főbíró megformálója, Szabó Magda darabjában A debreceni Csokonai Színház Szabó Magda A macskák szerdája című színmüvével vendégszerepelt volna január 26-án. Egerben. Az előadások akkor, a hóakadályok miatt, elmaradtak. Ma pótolják ezeket, az érdeklődők megtekinthetik a produkciót. A darabot Gáli László, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója még debreceni főrendezőként állította színre. Külön érdekesség, hogy a közönség három olyan színésszel ismerkedhet meg. akik 1987 őszétől már az egri színház önálló társulatának tagjai lesznek. Csendes László, Solymosi Tibor és Tunyogi Péter bemutatkozik a színházbarátok előtt. Solymosi Tibor és Tunyogi Péter, a mü egyik jelenetében--Manapság ismét sok szó esik arrók mennyire durvák vagyunk, beszédünk trágár, igénytelen, szókincsünk sivár. viselkedésünk tapintatlan, nem fontosak számunk, ra a hagyományok. A Szép szó mozgalom tettekkel cáfolja mindezt. Azt a célt tűzi maga elé, hogy megkeresi és példának állítja azokat a fiatalokat és közösségeket, akik érthetően és választékosán beszélnek, kulturáltan viselkednek. A létrehozók szeretnék, ha minél több közösség, önképzőkör, klub és tábor alakulna a „szép szó" elsajátítására, terjesztésére. Javasolják, hogy minél többen kapcsolódjanak be az olyan, már hagyományossá vált mozgalmakba, mint a Beszélni nehéz körök, a Szép magyar beszéd és az Édes anyanyelvűnk verseny vagy a Szépen magyarul, szépen emberül nap megtartása. A jövőben pályázatokat hirdetnek a beszédünk és viselkedésünk iránt komolyabban érdeklődő fiataloknak, közösségeknek. A középfokú intézményekben felhívást tesznek közzé a legpéldamutatóbban beszélő és viselkedő diák és tanár évenkénti megvá lasz tásár a. A Szép szó mozgalom további kiszélesítéséről a megyei KISZ-bizottságok és a KISZ KB rétegtanácsai gondoskodnak. együttműködve a szakmai és társadalmi szervezetekkel. Az események összefogására a KISZ KB kulturális osztálya vállalkozik. „Ady szelleme volt köztünk" (Dénes Zsófia) Utolsó találkozás Dénes Zsótiával fa őodíátc faxrí / CSOKONAI UTOLSÓ ÜTJA —1 Efrávült szemmel nézett a gyertya 'lángjába. Meglátszott arcán, gondolatai messze járnak, vagy ki tudja, tán csak Jegbelül. Vele szemben, a sarokasztal fölmenti padkáján anyja ült, és ünnepi hangon, miként minden este, felolvasott kasztos deákjainak. ... Amint a gerlice ül magános ágon, A több madarakkal nincs egy társaságon: Úgy az én Annám is. mint megunt jószágon, Nálam nélkül nem kap a páros világon ... Egy pillanatra elnémult a felolvasó, mert fölemelte teídntetét a könyv lapjairól, és ránézett fiára. Milyen búval bélelt az ő Misije ma este is, milyen sovány az a kedves orca' - no mert kedves az, hiába szántotta fel a himlő, miként az ó arcát is. Barna bőre a gyertya világosságában szinte viaszsárgán fénylik. És a szeme sötéten ég ma este is, sötétkék nagy szeme. Pedig méla gyermekből milyen pajzán deákfiú lett. Ránézett az ember: kacagott. Tréfáskedvű fiú pajzán szeme. És ő, az anyja, be nagyon remélte, a szerelem majd mindent eligazít fia életében. Itt van ni, tönkretette. Bár ne látta volna soha azt a csaffa fefrémépet ott a Dunántúlon, azt a jómódban élő komáromi lyányt, aki kellette magát, sokáig biztatta. Johannának hívták — de hát az ő fia, mint afféle poéta, Lrtlónok nevezte. Csókolod zott. ölelkezett vele. Meg ozután ki tudja? Feleségül mégis módos kereskedóemberhez ment. Mihály pedig 'betegen jött haza a Köszvény hasogatja hátát, sovány, hogy zörög belé a csontja, még azután egész éjjelen ót köhög. Hanem valódi baja mégis csak az. Sóra asszony tudja, hogy megtört a lelke. Csalódnia kokett mindenben, azt tapasztalnia, ha kap valami .után, arról mindenestől lemarad. Szegényember móAdy: Kinek bú, bor, nő. gond dú$an adatott S a mi fájásunk volt az, ami fájt. Ébresztésünk ne fájjon néked. Csokonai, híres Vitéz Mihály, Mindnyájunknak atyánknál atyábbja. Nyugat. 1911. február 1. Két könyv feküdt hosszú éveken át Ady asztalán. A Biblia és Csokonai összes versei. Nem utazott ezek nélkül. dijára fut a szekér után, de amiért szegény, a szekér nem veszi fel. Nem baj! Itt von ő, az anyja. Amíg egy garasa marad abból, ami atyja ura meg a hitesura ráhagyott, és amíg ereje van, hogy dolgozzék — ó dehogy is hagyja el, inkább mindenével istápolja ezt a beteg gyermekét. Nemcsak szereti, de büszke is rá. Jáeszü volt már kisgyermek korában is. Azóta pedig milyen tanult ember lett. Mennyi könyvet, tudományt szívott fel útközben. Szdkosztott, mint az apja. Sok mindent megforgató'esze volt annak is. Mert hiába, nem volt az éppen csők borbélymester. Az orvos uroságok szívesen élhívogatták, hogy segédkezzen nekik. Irigykedtek Is reá a felcserek. — Nem fázol, édes fiam? Tegyek még a tűzre? Van ám parázs a kemencében. A legkisebbik kosztosdeák, Máthé Gergő felugrik. — Mojd ón, tekintetes asszony, majd én. Megtördelem azt a nagy ágat, ne fáradjon kegyelmed. Az asszony bólint. Fia pedig az asztalvégen megszólal : — Nem kellett vön. melegít engem a mentém is. De bár mán tavasz lenne! Mert hiába írjuk óprüis nyolcadik napját. Borzas tavasz ez még. hideg szelek fújnak. Szorosabbra fogja mentéjét, elhollgot. Sára asszony pedig falytatjo, ahol abbahagyta. A négy deák tekintete újból feszült figyelemmel fordul feléje: ..: Sokszor írtam volna, egyszer sem Írhattam, Bár írtam is, hozzád azt nem bocsáthattám. Kedves személyedtül mert távul szakadtam ... Vitéz Mihály pár pillanatra odafigyel anyja szavára. Milyen lágyan mondja az öregasszony a verset miI A nekrológot már megírták avatott szakírók. Én csak Sárról az élményről szeretnék beszámolni, amit rövid másfél óra alatt Dénes Zsófia társaságában töltöttem. írásait mindig nagy érdeklődéssel olvastam. A Magyar Nemzetben is számtalan írása jelent meg, többek között Petőfi Zoltánról, akinek tragikus sorsú életútját mutatta be megdöbbentő pontossággal. Legutóbb pedig a tragikus sorsú és nagy tehetségű költőről, Pinczési Juditról írta: „évről évre olvastam új verseit és boldogan láttam, hogy ilyen fiatalon milyen magasra emelkedett költészete”. Nagyon meghatott az írónő Pinczési Juditról szóló eszmefuttatása és alig vártam a lehetőséget, hogy személyesen is megismerhessem Dénes Zsófiát, aki. mint írta: „Én, aki századunk első nemzedékéhez tartozom, és még a XIX. század líráján, főként Aranyon, Petőfin. majd Adyn nevelkedtem, megláttam Pinczési Judit verseiben azt a csodát, amelyet csak igazi tehetség sugároz ki magából". E sorok írója levelezésben áll Pinczési Juditka édesanyjával. Csizmadia Évával és segítségével a neves írónő meghívása hamarosan meg is érkezett. Az írónőt a kórházi ágyban találtuk. A betegágynál az írónő és férje, Szalatnyay József festőművész fogadtak bennünket. Milyen lenyűgöző volt az ott eltöltött másfél óra. Dénes Zsófia szavai nyomán pillanatok alatt visszaperegtek az események, amelyben méltó megemlékezés jutott Ady Endrének és édesanyjának, Csokonai Vitéz Mihálynak, valamint a nagyon szeretett és elismert költőnek. Pinczési Juditnak. Nagy meghatottsággal hallgattam Ady Endréről szóló visszaemlékezéseit, Csokonairól szóló költeményből idézett csodálatosan és szépen: A búcsúzáskor Dénes Zsófia e sorok írójának dedikálta Csokonairól szóló kiadványát. Pinczési Judit édesanyja pedig „Láng volt az élet” című verseskötetet (költőleánya művét) adta át ajándékul. Mindkét írást a Csokonai—Lilla-emlékszobá - ban helyeztük el. Megható és emlékezetes találkozó volt Dénes Zsófia szerint: „Ady szelleme volt köztünk". Sajnos visszavonhatatlanul és utoljára. Dr. Ferenczy Miklós „Te, pátriárkák ős-deli sarja. Te Ki fogod mindig Lillád derekát, öleled e kis magyarságot, Te örök, ó s új hunn poétaság, Öh, ébredj, valahányszor ébresztünk.” (Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése) Rögtön az esküvő után, így szólt a feleségem: — Élőre figyelmeztetlek, hogy viselkedj rendesen a mamával! Válságos időszakban van és most szerfölött érzékeny. Nagyon ügyelj ar- 5 ra, mit mondasz neki! Megígértem, hogy óvatos leszek, hiszen a család érde- I kei megkívánják, hogy az ember jó viszonyban legyen az anyósával. Az elkövetkezendő tízegynéhány esztendő az anyósom válságos helyzetének jegyében telt el. Ekkor született a kislányunk, majd utána a fiunk Egyik nap hajba kaptam a lányommal. Alaposan lehordott, én pedig már készültem ellenvetést tenni, amikor félrevonszok a feleségem : — Figyelj oda! Most lépett a pubertáskorba! Ez válságos időszak a számára. Jól gondold meg, mit mondasz neki! Megfogadtam, hogy így teszek. Újabb öt esztendő telt el. Egyik este későn jött haza a fiam. Fölkeltem az ágyból, azzal a szándékkal, hogy lekeverek neki egyet, de éreztem, hogy a feleségem a vállamra teszi a kezét. Visszahanyatlottam az ágyba és rájöttem, hogy pubertáskorban van a fiam, ami pedig, mint tudjuk, válságos időszak. Ügyelnem kell arra, mit mondok neki, mit csinálok, és milyen kapcsolatot alakítok ki vele. Arra az álláspontra jutottam, legjobb, ha ki sem nyitom a számat és úgy teszek, mint aki se lát, se hall. Így múlt el a következő négy-öt esztendő. Egyik alkalommal összekaptunk a feleségemmel Éppen azon törtem a fejem. milyen jó szaftos kifejezéseket vághatnék hozzá, igazodva a kialakult helyzethez. amikor elém álltak a gyerekek. Mély megvetés bujkált a szemükben, a lányom pedig így szólt hozzám: — Papa! Jól gondold meg, mit mondasz a mamának! Válságos időszakot él át, és most nyugalomra, gyöngédségre van szüksége! Néhány pillanatra valósággal kővé meredtem, és újabb tíz esztendő jelent meg a lelki szemeim előtt, ami e válságos időszak jegyében fog eltelni. Az élet azonban megy tovább. Két-három év múlva én is válságos helyzetbe kerülök. Már alig várom, hogy végre kipakolhassam mindazt, amit- ez alatt a harminc esztendő alatt magamba fojtottam. Csak egy valami nyugtalanít. Vajon ki fogja őket figyelmeztetni arra. hogy fogják vissza magukat, ha velem beszélnek. (Bolgárból fordította. Adamecz Kálmán)
