Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 5., csütörtök 5. SZOVJETUNIÓ A lettországi Jelgava városban pályázattal kívánják betölteni a RAF gyár igazgatóságának megüresedett helyét. Hogyan választják az igazgatót? •A pályázat első fordulója után öten maradtak versenyben. Az orenburgi Jurij Kal- jurskij, aki a legtöbb szavazatot kapta, a tőle csak alig elmaradt pszkovi Szer- gej Gorbunov, mögöttük pedig egy csoportban a lenin- grádi Valerij Sztyelmak, az ufai Borisz Ivanov és az omszki Viktor Bosszert. A jelöltek általában ugyanazoknak a feladatoknak a közös megoldásán fáradoztak szakadatlanul, csupán két-három órás nyugtalan álom feledtette dolgukat. Hogyan gyorsítsák fel a gyár mechanizmusát úgy, hogy az javára váljék a kollektívának, a pályázat megnyerése esetén saját maguknak. A szociális és a gazdasági problémák megoldásával, most már a kollektívával együtt hogyan törekedjenek majd az új, versenyképes mikrobusz kialakítására, a világszínvonal elérésére. öten maradtak, majd különváltak. Egyszerűen, önként. ugyanazzal a könnyedséggel, amellyel rövid idő alatt megtanultak televíziós kamera előtt nyilatkozni. Világossá vált, mi minden történt. Versengés is, vetélkedés is. Csak valahol mélyen, a külvilágtól távolabb. Hiszen a RAF dolgozói tartózkodóan fogadták a pályázat résztvevőit. Nyilván sajátjaik miatt éreztek sértődöttséget, amiért a kollektívában nem akadt igazán erős vezető. És innen a kérdések. Pályázat? Miféle pályázat? Miért éppen minket, a mi gyárunkat szemelték ki? Minek nekünk a választások? Vajon megértették-e mind- - ezt a jelöltek ? Feltétlenül. Éppen ezért reagáltak olyan érzékenyen a gyáriak véleményére. És az idegesség jege az ember szeme láttára olvadni kezdett. Néhány nap múlva a gyáriak közül többen védelmükbe vették a pályázatot, s ezt a jelöltek megérezték. Felkeresték a gyár csarnokait, részlegeit. Szergej Gorbunov. Magas férfi, világos öltönyt visel. Egész lényében kitárulkozó, őszinte beszélgetésre mindig kész. Elsőként kereste fel a gyár munkásszállását, rriájd a csarnokokat, s megint elsőként a komszomolbizottsá- got. Szergej szinte vonzza magához az embereket. Viktor Bosszert. Sötét hajú, széles vállú, feszes tartásé, szigorú. Messziről szembetűnik. Igazgató! Mint valamennyi jelölt, ő is hamar eligazodott a helyzetben. Borisz Ivanov intelligens, tempós, szűkszavú, tartózkodó. Mindenkinél több időt töltött a műhelyekben. A munkásakkal folytatott beszélgetésein igyekezett rávilágítani a hibák gyökerére. Borisz Vlagyimirovics tisztázta magában a legfontosabbat — a gyár vezetői hagyományosan mellőzték a munkások problémáit és gondjait. A kölcsönös idegenkedés ma is él a gyárban. Mindezt megértette, megérezte, mikor nem tudott megnyugtatni egy beszélgetés közben sírva fakadt asszonyt. „Útvonalukon'' követtük a jelölteket. A munkások mindeddig a műhelyekben igen ritkán látták a vezetőket. Jurij Kaljurskij és Valerij Sztyelmak. Valahogy még külsejükben is hasonlítanak egymásra. Talán éppen ezért döntöttek úgy, hogy együtt járják a műhelyeket, együtt beszélgetnek a mérnökökkel. Végül a munkások hinni kezdtek a kísérletben. Karlisz Jakqvics: — Géplakatos vagyok, több éve dolgozom a gyárban. De az utóbbi időben különösen szégyellni kezdtem magam a vállalat miatt. Csökken a fizetés. Az emberek elmennek. Határozottan véget kell vetni ennek. Munkatársaimmal úgy gondoljuk, jó dolog, ha magunk választunk igazgatót. Alekszandr Malicsenkó művezető: — Hiszek a jelöltekben. Bármelyikük képes kivezetni a gyárat a hullámvölgyből. Néhány nap telt el, a légkör igencsak megváltozott a gyárban. És amikor meg kellett küzdeni a pályázat következő szakaszát, az emberek már megértéssel fogadták. A második forduló eredményei alapján ketten jutottak a döntőbe: Viktor Bosszert és Szergej Gorbunov. Vajon melyikük foglalja el az igazgatói széket? BULGÁRIA Bolgár népmeséi gyűjtemény Magyar, osztrák, német, amerikai és kanadai néprajzkutatók járják a világot, hogy egybegyűjtsék a különböző országok folklórkincsét. Gyűjtőmunkájuk kiemelkedő eredménye a7 Arne—Thomson katalógus, amelyben egyebek között szép számmal akadnak bolgár népmesék is. A nemzetközi gyűjtemény mintegy kedvet csinált a bolgár kutatóknak is, hogy föltérképezzék hazájuk néprajzát. A népmesegyűjtés — most ez áll előtérben — a Bolgár Néprajzi Intézet munkatársainak a nevéhez fűződik. Az új népmeséi katalógust Liliana Daszkalova, Dorotea Dobreva, Jordanka Kozeva állította össze. A szerzők három csoportba rendezik az anyagot; feldolgoznak állatmeséket, tündérmeséket és népi anekdotákat (trufákat). A nemzetközi összehasonlítás mellett a katalógus kiemeli a nemzeti jellegzetességeket is. A meseváltozatok mellett a bibliográfiai adatokon túl megjelölik a szűkebb földrajzi hovatartozást is. Bulgária jellegzetes etnikai tájegységeit, ahonnan a mesék erednek. A bolgár kiadvány angol nyelven is hozzáférhető. LENGYELORSZÁG Mosoly a mindennapokra Megbízható munkaerők A nemzetközi nőnap ünneplésének külső jelei Lengyelországban is hasonlóak, mint mindenütt a világon: rajz vagy vers a gyerekektől, virágszál a munkatársaktól, és a férj által magára vállalt ebéd utáni edénymosogatás. A március 8-i kívánságok tartalma azonban lényegesen megváltozott. Jelenleg mindenekelőtt mosolyt kívánunk a nőknek a mindennapokra, a hétköznapi problémák megoldását és több szabadidőt ... A gyes hatása A fizetett gyermeknevelési szabadság 1981-es bevezetése óta a nők szakmai aktivitásának csúcsa a fiatal évekről a későbbi (40— 49) évekre tolódott át. Emellett jellemző, hogy a gyermeknevelési szabadságot szívesebben veszik igénybe az alacsonyabb végzettségű nők, a diplomás nők többsége azonban hamarabb visszatér munkájához. A gyermeknevelési szabadság általában a család javára vált. Bár a gyes keretében kapott összeg nem fedezi a kieső keresetet, a kutatások eredményei szerint azonban a nők szorgalma és takarékos gazdálkodása révén a háztartási kiadások egyharmadával csökkenthetők. A nők tömeges kiesése a munkából ugyanakkor komoly munkaerőproblémákal okoz a vállalatoknál és üzemekben, elsősorban a fizikai munkában. Az iparnak, az egészségügynek, az oktatásügynek legalább háromszázezer dolgozóra van szüksége. Alacsonyabb átlagkereset A nők átlagkeresete több mint 30 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál, mert a hagyományosan elnőiesedett ágakban: oktatásban, egészségügyben, kereskedelemben a fizetések alacsonyabbak, mint például a bányászatban. kohászatban, vágtáz építőiparban, bár a nőknek általában magasabb az iskolai végzettsége. A vezető állásokban — a középszinten — főként 40—49 éves nőket találunk, legalább 20 éves szolgálati idővel. Otthon és a családban A fiatal lengyel nők célja leggyakrabban nem is a szakmai előrejutás. A megkérdezetteknek mindössze 7 százaléka gondol saját karrierjére, a magasabb keresetre. S jóllehet megbízhatóan és lelkiismeretesen dolgoznak (tízszerte kevesebb közöttük az igazolatlan hiányzó, mint a férfiaknál), mégis lényegesen csökkent mértékben vesznek részt a társadalmi-politikai munkában, a továbbképzésben. A gyermek felnevelése után persze a nők igen aktívan bekapcsolódnak a szakmái munkába. Ilyenkor azonban férfi kollégáiktól már tizenegynéhány évvel lemaradtak, s ezt behozni szinte alig lehet. Mindenesetre a nők pozíciója megingathatatlan otthon és a családban. SZOVJETUNIÓ A „vörös huszár" emlékezete Az egyik magadáni házban van egy „magyar sarok”, ahol megtalálható a VengerszJdje Novosztyi című folyóirat és más magyarországi kiadványok. A ^ falakon magyar tájfotók, egy szekrényben a testvéri országból származó ajándékok láthatók. A házban Klavgyi- ja Horváth-Popova lakik. Magyarország édesapja, Horváth István internacionalista hazája, aki életét Szovjet-Oroszországért áldozta. Horváth Istvánt, a tam- bovi CSK munkatársát az ellenség gyilkolta meg. Hamarosan meghalt felesége, Szof- ja is. Két kislánya árván maradt. Az idősebbiket Máriának, a kisebbiket Klavgyi- jának hívták. Alig emlékeznek rá, hogyan indították útnak őket édesapjuk barátai Moszkvába és hogyan kerültek a moszkvai terüle-' ti népművelési osztály utasítására egy gyermekotthonba. A nővérek valószínűleg sokszor elolvasták édesanyjuk levelét, melyet személyi anyagukhoz csatoltak. A levélben az állt, hogy édesapjuk szombathelyi születésű. „Ha felnőttök — írta édesanyjuk —, keressétek meg Budapesten édesapátok barátját. Varga Gyulát, ö mindent elmond, amit édesapátokról és hőstetteiről tud”. A két nővér átélte annak a nemzedéknek a sorsát, amely a fiatal szocialista állam kialakulásának éveiben nőtt fel. A nagy honvédő háborúban Maria önkéntesként a frontra ment. Édesanyja levelét gimnasztyor- kájának zsebében őrizte. Az egyik ütközetben megsebesült, a papírt vér itatta át. Húga, Klavgyija, a háború éveiben egy gyárban dolgozott, később férjhez ment és férjével együtt a távoli északra utazott. 1954 óta Magadánban lakik. Varrónőként dolgozott, jelenleg háziasszony. Az élet úgy hozta, hogy a két. nővér csak 1967-ben kezdte keresni édesapjuk barátait és hozzátartozóikat. Szomorúan hallották, hogy édesapjuk barátjának. Varga Gyulának felkeresésével már elkéstek, hiszen akkor már néhány éve nem élt. Édesapjuk annak idején egy önálló nemzetközi lovasezred parancsnoka volt. Segédtisztjét, Garasin Rudolfot a magyar nagyikövetség segítségével sikerült megtalálni. Garasin Rudolf hamarosan válaszolt levelükre. „Horváth István lányai büszkék lehetnek arra, hogy édesapjuk forradalmárhoz méltóan küzdött és halt hősi halált a nagy októberi szocialista forradalom vívmányainak védelmében” — írta a volt segédtiszt. Garasin Rudolf haláláig tartotta a kapcsolatot Klavgyijával és Mariával, levelezett velük, érdeklődött sorsuk iránt. kérte, tekintsék öt második apjuknak. Garasin Rudolf 1967-ben adta ki „Vörös huszárok” című memoárkötetét, orosz fordításban a Voenizdat kiadónál. Ezt a könyvet féltő gonddal őrzi Horváth Klavgyija családjában. A könyv részletesen leírja Horváth István és más magyar internacionalisták dicső tetteit. .^Nagyszerű ember, kiváló elvtárs és igazi huszár volt ' — írja a szerző Horváth Istvánról. Garasin Rudolf leírja azt is könyvében, hogyan tüntették ki Horváthot az Ukrán Forradalmi Katona Tanács nevében egy ezüstkarddal. A fegyvert N. I. Podvojszskij nyújtotta át: „Kitűnő kard volt. Horváth megcsókolta a kardra gravírozott ötágú csillagot, majd elfúló hanggal ismételte meg az eskü szavait: „A dolgozó népet szolgálom!” A nővérek 1978-ban a magyar kormány meghívására látogattak először édesapjuk hazájába. „Elképzelhető, milyen izgalommal léptük át annak az országnak a határát, ahol édesapánk született — emlékezik vissza szemében könnyekkel Klavgyija. — Garasin Rudolf „.Vörös huszárok" című könyve orosz nyelvű kiadásának címlapja Nem úgy fogadtak minket mint vendégeket, hanem mint saját gyermeküket. A hosszú ideig távollévő családtagokat fogadják így". Magadánba azóta rendszeresen érkeznek a hírek Magyarországról. A Rába-gyár Alkotmány brigádja segített megkeresni Horváthék magyarországi rokonait. Az üzemi archívumban találtak anyagokat István fivéréről. Horváth József esztergályosról. A szülők adatai azonosak voltak. Azután rábukkantak Horváth József két fiára. ... Szombathelyről azt írták, hogy a kis fa, amelyet Klavgyija és Maria ültetett édesapjuk emlékére, gyökeret eresztett és szépen fejlődik. ■v Anyaság
