Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-25 / 71. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 25., szerda Könyvértéka nyílott Budapesten Könyvtárosok áruháza nyílott március 4-én Budapesten az V. kerületi Honvéd utcában. A KÖNYVÉRTÉKA az első olyan könyváruház Magyarországon. ahol a könyvtárosok beszerezhetik a magyar és idegennyelvü könyv-, hanglemez- és videokazettaszükségleteiket. A bolt ezeken kívül könyvtári bútorokat is árul (MTI-fotó: — KS) Sajtótükör, megyénkről Februárban az MTI jelentelte, hogy a munkásőr-egységgyűlések sorában a kiválóan dolgozó gyöngyösi közösséget Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki;. Hírt adtak a napilapok Grósz Károlynak. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának Heves megyei látogatásáról, beszámoltak Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének vezetésével Finnországba utazott delegáció útjáról: a pártküldöttség tagja volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság elsó titkára is. Rejtőző pincék — veszélyelhárító támfalak. Visszatérő téma a sajtóban, az lágerben és Pécsett elindított föld alatti labirintusok beszakadását megelőző munka. Ostoroson az értékes épületek megóvása, a pincék további romlásának megakadályozása a feladat. SZABAD FÖLD. JANUÁR 30. Egy asszony hadakozik, egy Heves megyei faluban a bögrecsárdák, a tiltott pálinkamérés ellen kelt hadra. Levelet írt a szerkesztőségnek, mert darázsfészekbe nyúlt, tettleges bántalmazással fenyegetik. Az orvos hiába rimánkodik betegeinek, hogy tartózkodjanak az ellenőrizetlen pálinka fogyasztásától, attól megy tönkre a májuk. PETŐFI RADIO, JANUÁR 30. Napközben — zenés délelőtt a téli Mátrából. Idegenforgalmi szakemberek részvételével, rendkívül nagy érdeklődés mellett, a mátrai turizmus és kereskedelem került napirendre. BŰVÁR, 1981 2. Szentély vagy laboratórium? Hétköznapi terepszemle a Bükkben. Hét oldalon nemzeti parkunk tíz évének mérlege; fotókkal. tanulságokkal. MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA, 2. A jövő energiaforrása lehet. A Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság felnémeti fűrészüzemében évente ötvenezer köbméter fát dolgoznak fel. A fűrészporból 4500 tonna 4200 kilökalóriás. jó minőségű barnaszénnek megfelelő biobrikettet gyártottak. ERDŐGAZDASÁG ÉS FAIPAR, 1981 2. Jakkel Mihály erdész fafaragó a Mátrában. A havi folyóirat címoldalán és belső borítóján az ő munkáiról készült felvételek. REPÜLÉS, 81 2. Felhők felett, tömegesen sikerült tiszta öt- és' háromezer métert repülni. A nem mindennapi eredmények között, a pipis-hegyi vitorlázók versenyén id. Fábián Mihály (Gyöngyös) 3900 méter magasságig tornázta fel magát. MOZGÖ KÉPEK, FEBRUÁR Video a városért, a hatvani könyvtár tervei. A Zagyva-parti városban jelenleg három komolyabb videobe- rendezés működik. Egy a cukorgyárban, egy a városi könyvtárban, egy pedig a sírkövesnél. NŐK MAGAZINJA, 81 FEBRUÁR Színes tv-t nyert! A közkedvelt képeslap bemutatja Kun II. Istvánt, az egri Finomszerei vénygyár dolgozóját, amint átveszi a Közlekedj megfontoltan — az életedért! — rejtvénysorozat színes televízió fődiját. NÉPSZABADSÁG, FEBRUÁR 5. Testvérmegyék. Heves megye együttműködési szerződést kötött „szomszédaival”. A Hevesből Borsodba járó dolgozók számára sokat jelent az együttműködés közlekedésben. ellátásban, kulturális kapcsolatok fejlesztésében. SZABAD FÖLD, FEBRUÁR 6. Nagyrédén környezetkímélő. energiatakarékos beruházás valósult meg; a helyi tanács, a Szőlőskert Tsz. anyagi segítségével és a lakosság társadalmi munkájával szinte valamennyi családhoz bevezették a földgázt. KOSSUTH RÁDIÓ, FEBRUÁR 7. A 168 óra adásában 9 perces riport hangzott el az Egercsehi falugyűlésről, ahol a felszólalók megfelelő választ kaptak kérdéseikre. TOLNA MEGYEI NÉP- ŰJSÁG, FEBRUÁR 10. Gondok a nimródoknál. Kompolton elsőként próbálkoznak a fácánok befogásával. Azelőtt a madarak 70—- 80 százaléka elpusztult náluk télen, így viszont majd jó kondícióban kerülnek ki márciusban—áprilisban a földekre. NÉPSZAVA, FEBRUÁR 11. Termékszerkezet-váltás az ásványbányászatban Gyön- gyösorosziban 500 millió forintos fejlesztéssel a hazai akkumulátorok újrafeldolgozására hoznak létre üzemet. Felnémeten 100 ezer tonnával több mészkőőrleményt készítenek az idén talajjavításra. Pétervásárán betonitbányát nyitnak. MAGYAR HÍREK. FEBRUÁR 21. Lipicai emlékpark. Színes, művészi fotókkal képriport. A Nők Lapjában január 31- én Ember, ló. hagyomány címmel Korniss Péter örökítette mag az Európában egyedülálló szilvásváradi látnivalókat. A világhírű lovak nevét őrzik Zágony István alkotóművész honfoglalókra utaló lármafái, sámánoszlopai. KÉPES SPORT, FEBRUÁR 24. Feleki László, a jeles író, a Népsport február 19-i ..Ezt írja meg!” rovatában böngészve, megtalálta azt a „félmondatot”, amely véleménye szerint úttörő jelentőségű sportmozgalmunk jövője szempontjából. íme Fesztbaum Béla (Eger) varázsszava ; „Engedjék be az általános iskolásokat ingyen az NB I-es mérkőzésekre". A képes hetilap Napló című, kétoldalas népszerű rovata élén a szaktekintély így kommentálja a javaslatot: Ragyogó ötlet, Fesztbaum sporttárs! Hát még ha megvalósítják ! ! ! MAGYAR MEZŐGAZDASÁG, FEBRUÁR 25. Kisebb területről több cukor. Körkép. mátravidéki cukorgyárak. Simon Imre (III 1.) Csodálkozva figyelte a szőnyeg szeszélyes rajzai között megbúvó ezüst szálat. Néha mintha meg is mozdult volna, de ez csak a reggeli fény játéka volt. Tűnődve kavargatta teáját, de tekintete továbbra is a sejtelmes ragyogást kereste. Óvatosan lehajolt, gondosan két ujja közé fogta. Hajszál volt, súlytalan, hosszú ezüstös hajszál. Tenyerére tette, és így vizsgálta. Hajszál, állapította meg tárgyilagosan, s még ezt is, női hajszál. Kicsit távolabb tartotta, s hunyorítva nézte, mint váratlan és titokzatos leletet. Gondolatban végigjárta az elmúlt hetek, hónapok történetét, de nem emlékezett, hogy járt volna nála valaki. Pedig emlékeznie kellett volna, mert kimért rend szabályozta életét, melyben a kényszer megszokás lett. talán erény is. Elmosta az edényt, letörölte a bútorokat, hetenként porszívózott. Női hajszál, állapította meg, ahogy két ujja közé fogva a fény felé tartotta. És elmosolyodott, ó, ez csak Laura hajszála lehet. Egy éve múlt, bogy felesége meghalt. Még most is valószínűtlen volt, s bár megszokta az egyedüllétet, néha, amikor visszatért a boltból, bekiáltott az ajtón: Ki sem találnád, mit láttam az utcán! — s jókedvűen mesélte a jelentéktelen történetet, pedig tudta. hogy nem hallja senki. S most itt volt ez a hajszál, a valóság része, amit a szőnyeg rajzából emelt ki. ..Lauráé” — mondta megil- letődve. s arra gondolt, hogy ennyi időn át rejtetten élt a közelében egy titkos emlék. talán maga Laura, makacsul várva, hogy végre észreveszi. Tétova lelkiis- meretfurdalást érzett, de örömöt is, mert a hajszál csillogása évek erdejében mutatta előtte az utat, melynek végén Laura állt, a régi szép Laura, sötét hajkoronával, szerelmesen. Lórika, sóhajtotta, s kezével ernyőt formált, hogy a nyitott ablakon belengő őszi szél el ne sodorja a hajszálat, majd óvatosan az asztalra tette. a reggeli újságra, melynek fekete betűin sejtelmesen csillogott az emlék ezüstje. — Visszatértél — mondta később —. de tulajdonképpen mindig itt vagy velem, látod — s végigmutatott a szerény lakáson —. minden a helyén van, egy széket sem mozdított el azóta. De ez mégis más, ez az ezüst ragyogás te vagy. kedvesem, valami belőled, legigazabb valódból, rontha- tatlanul. Ronthatatlanul? —- kérdezte, s aggodalmasan végigsétált a lakáson. Ősz volt, a fény meghitten csillogott a ház előtti nyárfák vibráló levelén, de a távolban komor felhők gyülekeztek, esővel. hóval, a fagyott föld kínjával. Már egy éve, gondolta megrettenve, mi maradhatott belőle ennyi idő után? Szépséges arca besüppedt, a föld lemarta róla a húst, haja csatakos gubanc, s hogy nézhet ki szép szaténruhája, amit alig hordott, mert mindig ünnepi alkalmakra tartogatta. Ez volt hát az ünnepi alkalom, mondta keserűen, a koporsó beomló deszkafalai között. egy verem sötétségében, jóvátehetetlenül. De amikor megpillantotta az újságpapíron hullámzó hajszálat, megnyugodott. Laura — mondta csendesen, s arra gondolt, milyen szép volt. Laura is, a múlt is. (Folytatjuk) „AZ IDŐ NYERÍTETT AKKOR . . . !’ Kassák Lajosra emlékeztek Hatvanban Ki volt ő? Mit is tett asztalunkra a század magyar kultúráját oly sokrétűen építő reformer, Kassák Lajos? E kérdésekre már megnyitó beszédében szinte ösz- szegző választ adott héffőn — a Hatvani Galéria centenáriumi ülésén — Veress Miklós, a Magyar írók Szövetségének főtitkára, aki többek között így fogalmazott; Költő oly távol tőlem serdülőkoromban, költő oly közel hozzám férfi koromban nem állt, mint Kassák. Az ő forradalmisága mai tudásom szerint ugyanis már nem egyszerűen azzal a tankönyvekbe foglalt ténnyel mérhető, hogy meghonosította a szabadverset, vagy hogy vezéralakja lett a magyar avantgárdnak, de azzal, hogy példáját adta a forradalmiság permanenciá- jáTiak, mint ember és művész.” Majd e szavak kemény igazolásaként Jancsó Adrienne ajkán megszólalt a kassáki líra. amelynek színgazdagságát G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész frappánsan tömörített mondandója, Kristó Nagy István fő- szerkesztő regények, novellák forrásvidékeinsk igazságára tapintó értékelése támasztotta alá. És mérlegre került derűvel teljesen a száz éve született, annyiszor lázadó, annyi terhet hátán cipelő Kassák képápítő, művészetszervező ténykedése is. Végvári Lajos professzor elemzése nyomán. Ugyanígy a költő harcokban sebet osztó, sebeket vállaló szocializmusképével, munkásmozgalmi tetteivel sem maradt adós, a népes hallgatóság előtt, Hugyecz János történész. Vagyis beigazolódott ezen az estén, miszerint a nyolc évtizedes kassáki élet húszezer verssorával, regények és novellák tucatjaival, grafikák százaival, a proletariátus sorsának jobbítását célzó megnyilatkozásaival egyaránt példázza: miként férhet meg művészetben, emberi életformában hagyomány és újítás. Holott Kassák sem tett mást, mint számtalan elődje! A kor nyelvére tanította a magyar olvasót, a magyar műbarátot. Bezarándokolva Európát, annak kincseit hozta magával. Igaz, amúgy sze- génylegényesen batyuval, és megállván az országnyi piac közepén, elkezdte mondani a maga életét, példázatait. Vagy, hogy egyetlen verssorával idézzük meg: Az idő nyerített akkor . . . ! moldvay A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA EGERBEN Corneille: L'illusion comique Színpadi mutatványnak jegyzi a színlap Comeille- nek ezt a viszonylag kevésbé ismert és Somlyó György által kitűnően magyarított verses drámáját. A „komikus illúziót” azért nem merjük másként meghatározni, mert a ma érvényes műfaji határok a XVII. századra visszavetitve nem érvényesek. A fogalmak és azok tartalmi állapotukat és lényegüket koronként változtatják. De nem az ember! A színpadra perdülő hős akkor is hiú volt, természete szerint nagyszájú. Vagy éppen zsarnoki hangoltságú, mert az erkölcsi szabályokat csak abban a formában és terjedelemben tartotta jónak és helyesnek, ahogyan ő azt elképzelte, netán megélte. Az apa elkergette a fiát, apró csínytevés miatt is, nem is sejtvén, mekkora lehetőséget nyitott ki jogban, vérben és szenvedélyben is örököse előtt. Az ember ragaszkodik ahhoz, amije van, de mindent kockára tesz, ha a szenvedély elkapja. Nos, ebben a szenvedélyben ismerszik meg itt a drámaíró Corneille, a XVII. századi francia dráma nagyja, a triász első tagja. Tanult mestersége szerint jogász, talán egy ügyet vitt ügyészként. hamar elhódította őt a színpad, meg sem állt a Cid óriási sikeréig. Amiért Richelieu, a hatalmas bíboros, az ország szellemi feje, hatalmi irányítója és szervező esze. a királyi tekintély védelmében szembeszállt a a drámaíróval. S míg a korban, még XIV. Lajost megelőzően forrong a francia társadalom, az írók, a szellemi legjobbak keresték-ku- tatták, mi is lehetne itt az erkölcsi eligazítás? Ki is lehet itt az irányadó hős? Corneille válaszol: a feltámadó szenvedély és az erkölcsi kötelesség között őrlődünk, dúl a harc bennünk és mégis, minden érzelmi túltengés, netán az érzelem által keltett vakság ellenére a becsület és a tisztesség kötelezi a hőst a felismert indokok tiszteletére: megalapozott akaratának engedelmeskedni tartozik. Szikora a darab rendezője. s nyilván a hazai színjátszás számára felfedezője, azért nyúlt vissza Cornielle- ig. hogy a lefutott, vagy itt- ott kimerülni látszó polgári darabokon és színjátszáson túlra tekintve fogódzót találjon a mai ember számára is. És éppen azokban a darabokban, ahol az egyéni, ségek, a jellemek még kellő bátorsággal, nyíltsággal lépnek elénk, monológokban és szópárbajokban védve magukat, tisztességüket, érzelmeiket. Netán jogaikat, amik alkalmasint inkább megkötözik indítékaikat, mint segítenék őket az életnek nevezett vég nélküli csatában. A rendező nem kerüli ki a verses dráma által kínált mértéket és mércét. Sőt! A korhoz visszasimulva megjelenítési kérdésekben is, olykor az opera buffa határát súroló pantomimiát és zenés-táncos mozgalmasságot iktat a zengő, olykor szó- nokias szószedetek közé. Nemrég Calderon címén, okán oktatták ki a mai közönséget, hogy az üresség ellen. a mai erkölcsi igénytelenség ellen lehet és kell védekezni, most ez a Racine által karrierjében tönkretett moralista int bennünket: az apa is bűnhődik, a fiú is megkapja a magáét, pedig mindkettő az adott pillanatban a lelkiismeretének engedelmeskedett. Hol hát a boldogító szabály? Tetteinket még az akarat fölé is felnövekvő meggondolásnak, a józan ítéletnek kell irányítania. Embere legyen, ha állja! A darab elgondolkodtat. A mód is, ahogyan Szikora, jól vezényelhető csapatával eljátszatta ezt a markáns egyéniségeket jó szövegekkel felvonultató színpadi játszmát. Nem egybemosódó figurák lökdösik egymást a színpadon, mindenkinek atmoszférája kerekedik. Nem kritikát, csak lábjegyzetet szerettünk volna letenni egy jó darab, a jó rendezés és a megtalált stílus örömében. Farkas András
