Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 4., szerda Bényei József, Simonyi Imre, Láng Éva, Lőrinczy István, Galambosi László, Vertig István versei — Szakonyi Károly drámája — Kerényi Grácia mesejátéka — Gárdonyi Géza Szinonimaszótára — Remenyik Zsigmond naplójegyzetei — Makay Margit életregénye — Interjú Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel — Problémavázlat az oktatási törvény végrehajtásának megyei programjához — Nyelvtantanításunk helyzete — Emlékezés Berzy Andrásra — Bodrogi Gyula színháza Az újságárusoknál a Hevesi Szemle ez évi első száma Ezúttal is sokszínű választékot kínál az irodalombarátoknak megyénk országos terjesztésű közművelődési folyóiratának ez évi" első száma. Bényei József, Simányi Imre, Koppány Zsolt, Németh Gabriella. Lőrinczy István, Galambosi László, Cseh Károly, Hamvas Ibolya és Vertig István. versekkel jelentkezik. Folytatódik Makay Margit színháztörténeti érdekességekben bővelkedő életregénye. Befejeződik Kerényi Grácia Életünnep című mesejátéka. Szakonyi Károly drámája a kuruc korba kalauzolja az olvasókat. Gárdonyi Géza Szi- nonimaszótára az igényes stílusúak számára nyújt csemegét. Remenyik Zsigmond naplójegyzetei a ritka képességű író hajdani hétköznapjait elevenítik fel. A . pálya- díjas újságírók munkái azt igazolják, hogy a zsurnaliszták is közel állnak a literatú- róhoz. A sajtóorgánum központi témaköre ezúttal az oktatási törvény gyakorlata. Pécsi István felelős szerkesztő Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel készített interjút. Kovács János a végrehajtás megyei programját taglalja. Ezt világítja meg más oldalról Nagy Andor. Gábor László két igazgatót szólaltat meg, akik tapasztalataikat idézik. Chikán Zoltánná nyelvtantanításunk eredményeire és gondjaira utal. Berzy Andrásra emlékezik Szecskó Károly. Sárhegyi István Bodrogi Gyulával, a Vidám Színpad igazgatójával beszélgetett. Farkas András Ruzicskay György festőműHevesi Szemle KőZJiiiiivItk/wi jól) virul A tartalomból XV.evfoiyam 1 1987 február tényei Jótsef Simonyi hm verse Kerényi Grácia mesejátéka Németit Gabriella, Koppány Zsolt, Lőrtocty István, Galambost lásd©, Cseh Károly, Hamvas Ibolya, vensg Költeményét tílii:in. MlI- "• '■ i---.r _ ..Ptöyodíjas újságírók munkát: Sxalconyt tiáraty drámája Gárdonyi Géia s rmommá- Métára Kémény» Zsigmond noplá- jejfiefi UinUnaii I - fiti.Tii * - . , or vtwMuw Miieiiy ál..-.* —t».:. i i _ f _ ... * ""'“kifwüsöH» nefyiftw és problémái A Setét-viba (oltója vett iedrogi srinháro Gaéériánk hírei vész egri szereplésének mérlegét vonja meg. A fotókat Berta László és Gál Gábor készítették. SIMONYl IMRE: Ifjúkor Üzenet Jó hírrel jjöttél hírnök. Cinek még kedveseim. Anyám megint malackát nevel (ki tudja .milyen árat fizetve érte ... ?) — ,A régi kertet ássa — mondod. A márciusi alkonyban mosolyogva szakajtó vetőkrumlit, s hatvankettedik évét vermelte el szegényke. Szeretőm verset olvas. — {Tíz év előtti őszön — emlékszem — szép 'leány voll Volt egy piros ruhája akkor <— a nénje varrta. — Küldtem néki az őszön egy verset, bár ruhája. s szép arca megfakult már. — 0 akkor azt üzente, hogy szivemre vigyázzak, s » zálogcédulákra... — Jó ,hírrel jöttél hírnök: mert mostan verset olvas. Barátom, aki festő. — mondod — emlékezetből engem pingált olajba amint még éppen élek ... — Ezenkívül naphosszán! pazarló koloritban ecsetel szép jövőket ___ Á m «alkonyat felé már árnyaltak a remények ... Ilyenkor ördögöt (fest a színevesztett falra ... Rettenetes az élet! A HUSZONOTODIK ÉV UTÁN • • „Örömet, élményt szeretnénk szerezni... Beszélgetés Tar Lőrinc karvezetővel „Megalakulásuk óta megyénk zenei életének aktív szereplői. Számos alkalommal léptek fel országos fesztiválokon, dalos ünnepségeken, nemzetközi kórushangversenyeken. A rádió Kóruspódium sorozatában háromszor vettek részt a legjobbakat illető évadzáró hangversenyeken.” — Egyebek között ezeket írja az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női karáról az az ismertető, amely fennállásuk 25. évfordulójára készült. A jubileumi műsor előtt újabb elismerés érte őket: másodízben kapták meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Lehetne még sorolni a dicsérő okleveleket, nívódijakat, de ettől többet mondanak életükről a karvezető, Tar Lőrinc szavai. — A kórust 1961-ben az azóta sajnos elhunyt Auer Gyula alapította — mondja a főiskolai docens. Jómagam 1963 szeptemberében kerültem az énekkar élére. Akkor még jóval kisebb volt a létszám, mint most, miként a főiskolára is kevesebben jártak. Szinte minden diákot személyesen ismertünk. Mostanra négyszer annyi hallgatónk van, így az ének-zene szakosok száma is megnövekedett. Mára 90 énekessel dolgozom együtt. Amellett, hogy rendszeresen fellépünk, elsősorban a főiskola ünnepségein, a próbákon foglalkozunk zenetörténettel. A lányok karvezetést is tanulnak, amit pedagógusként jól tudnak majd kamatoztatni. Ez természetesen „tantárgy” is, az énekeseknek kötelező a foglalkozáson megjelenni, hogy megkapják érte az aláírást az indexükbe. Tréfásan szoktuk mondani: ami az órán „melléktermékként” adódik, azt visszük ki a színpadra. Persze a valóság ennél azért komolyabb. Elismerésünkre nem panaszkodhatunk, azt hiszem nem túlzás, hogy országosan is jegyeznek bennünket. Régebben más szakokról is voltak tagjaink, rajzosok, tör- ténelmesek, biológusok, de elfogytak. Bizonyos fokig ez érthető, nehezen lehet elvárni valakitől, hogy, az egész napi tanulás után még énekelgessen. — Egy ilyen főiskolai kórusnál az lehet egyik legnagyobb gond, hogy a tagság állandóan cserélődik ... — Hát, igen. De ez minden tanintézményben így van, tudomásul kell venni, hogy mindig jönnek az újak és évente sokan távoznak. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Megyei Művelődési Központban tíz éve vezetéTar Lőrinc: '„Nemcsak a magunk szórakozására énekelünk .. semmel kamarakórust alapítottunk. Akik már végeztek és itt a környéken telepedtek le, azokat megkeressük és hívjuk. Általában szívesen jönnek, és velünk is maradnak, ha a család vagy más gondok nem szólítják el őket. — A kórus nemcsak komoly zenei produkciókkal rukkol elő, hanem felléptek például az egri rockzenekarral, a Pótkerékkel is. Honnan ez a vonzalom? — 1962-ben végeztem a zeneakadémián, akkoriban kezdett tombolni a Szörényi —Bródy láz. Mi tagadás, én is „megfertöződtem”, és azóta is szeretem az értékes rockzenét. Természetesen ezzel a hallgatóim is így vannak. 1984-ben meghívtuk az egri körcsarnokba a Pandora’s Box zenekart, hogy adjanak koncertet a főiskolásoknak. Kiderült, hogy ők saját műsorukon kívül előadásaikon az István, a király rockopera keresztmetszetét is nyújtják Varga Miklóssal, Sebestyén Mártával és Vikidál Gyulával. Felkértük Deák Bilit és Nagy Ferót, hogy vegyenek részt ők is az eseményen, s énekkarunk is megtanult néhány számot. Nem csaptunk nagy hírverést, mégis zsúfolt ház volt és óriási siker. Ezen felbuzdulva gondoltunk arra. hogy ünnepi műsorainkat fiatalositani kéne. Begyakoroltuk többek között John Lennem „őrizd a békét”-jét. Varga Miklóstól az Európát és a tavalyi nagy slágert, a We are the world-oi. Én az MMK-ból ismerem a Pót- keréket, baráti alapion vállalták, hogy velünk zenélnek az április 4-i ünnepségen, majd ősszel egy béke- hangversenyen Budapesten, a Petőfi Csarnokban. Nagy örömünkre a különböző vállalatoknál az idősebb korosztály is szívesen fogadta ezt az összeállítást. Ügyhogv ezt a kezdeményezésünket nem szeretnénk abbahagyn i — Egy ilyen alkalom nemcsak a visszapillantásra jó, de a tervek szövögetésére is. Mire készülnek a közeljövőben? — Többször jártunk már Csehszlovákiában, a besztercebányai testvérintézményben. Ide látogatunk májusban is egy négynapos fesztiválra, ahol a szomszédos ország egyetemi, főiskolai kórusai lépnek fel. Nagy dolog ott közreműködni, hiszen képviseljük a magyar kóruskultúrát és elsősorban az egri főiskolát. Ez a legközelebbi feladatunk. Ezután kezdünk újra dolgozni, készülni. Jó dolog, ha konkrét cél lebeg az ember előtt, hiszen mindenki, aki művészettel foglalkozik szeretné képességeit megmutatni a nyilvánosságnak is. Már csak azért is, mert nemcsak a magunk szórakoztatására énekelünk, hanem szeretnénk mindenkinek, aki meghallgat minket, örömet, élményt szerezni ... K. A. Jiqjnali mmCHON 2 essziról egész csinos ■ * lánynak tetszett, tizenöt méterről talán még címlapfotó is lehetett volna valamelyik képes hetilapon : ébenfekete. derékig érő haja lágyan úszott a levegőben, amint lassú, manökenszerű járással bekanyarodott a folyosóra. Rövid, világoskék köpenyén csak a felső három gomb volt begombolva, miáltal minden lépésnél még inkább elővillantak hosszú, fekete harisnyanadrágba bújtatott combjai. Mindezek ellenére ahogy közeledett, úgy veszített hamvasságából. Arca már az éjszakai élet kitörölhetetlen jeleivel viaskodott, amit különféle krémek segítségével sem tudott eltüntetni, s száján úgy rikítóit a vastagon felkent rúzs. akár egy füstös gyárfal előtt veszteglő Mercédesz. — Jó reggelt. Irmus ka — mondta, miután odaért az asszonyhoz. — Már megint alig aludtam az éjjel... Hozzak vizet? Az asszony bólintott. Néhány pillanat múlva megérkezett a vödör vízzel, belemártotta mutatóujját, hogy elég meleg-e, aztán ó is sikárolni kezdte a linóleumot. — Ronda időnk van — szűrte a fogai közt. — Az — hagyta rá az asz. szony, és megropogtatta derekát. — Aztán merre jártál? — kérdezte csak úgy. hogy kérdezzen valamit. —A Tearózsában — válaszolta a lány anélkül, hogy az asszonyra pillantott volna. Lassan, szögletesen dolgozott, mozdulataiból hiányzott a fiatalos lendület. — Maga biztosan nem hallott róla. Elég tetű hely, de hajnalig nyitva van. A barátnőm ajánlotta, azt mondta, teli van gyógymadárral. — És? — Az asszony megmarkolta a felmosófát, belemártotta a vödörbe, majd ügyesen szétterítette a ruhába felszívódó vizet. A lány megvonta a vállát: — Egész éjjel hülyítettem egyet. Józsinak hívták . . . . — Nem féltél? A lány abbahagyta a si- károlást. fölegyenesedett. — Ugyan, mitől féltem volna? — húzta szélesre a száját, majd ujjait legyező- szerűen elérakta: mosolya hangos ásításba torzult. — Nem csinálok én semmi roszszat, csak lefejem őket. . . Különben is, teli van a város gyógy madarakkal. . . Maga is foghatna egyet, legalább lenne egy kis pénze .. . — Ugyan, Márti, ne bolondozz már! — válaszolta az asszony, és * kezefejével végigtörölt gyöngyöző homlokán. — Komolyan mondom, lr- muska! Mennyi idős maga? — Hatvanhét. — Na látja, á legszebb női kor — kacsintott a lány, azzal meglódította a felmosóruhát. Az asszony elvigyorodott. — Aztán mit gondolsz, mihez kezdenék én már any- nyi pénzzel? — kérdezte később. A lány arrébb tolta a vödröt. nyelvével lenyalt magáról néhány deka rúzst: — Hát tudnék mondani egy-két tippet. .. Szuszogva, méterről méterre haladtak. A lány hordta a vizet, ilyenkor az asz- szony pihent egy keveset; időnként megigazította a dagadt lábaira tekert fáslit. Már a folyosó elején jártak, amikor a lépcsőfordulóban megjelent a férfi. (Folytatjuk) Régi János vitéz üj rendezésben és szerep- osztásban felújítják az Erkel Színházban Kacsóh: János vitéz című daljátékát. Ebből az alkalomból emlékezünk egy híres régi János vitézre. Jávor Pálra (MTf-foto, Fényes Tamás •felvétele — KS)
