Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 69. szám ÄRA: 1987. március 23., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK ÉS A KISZ ZÁSZLÓ- BONTÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN • • Ünnepségek országszerte Országszerte megünnepelték szombaton a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 68. évfordulóját. S midőn a proletárálla­mot létrehozó forradalmár elődökre emlé­keztek, felidéztek egy másik eseményt is: 30 esztendeje e tavasznyitó napon bontott zászlót a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A központi ünnepséget Szekszárdon ren­dezték annál az emlékműnél, amelyet a helyi direktórium tagjai, a mártírhalált halt forradalmárok tiszteletére állított a tolnai megyeszékhely lakossága. Koszorú­zások, nagygyűlések, megemlékezések vol­tak más településeken, városokban, fal­vakban is. Koszorúzási ünnepséget ren­deztek Budapesten, a Dózsa György úti Tanácsköztársasági emlékműnél. A szek­szárdi ünnepségen — amelyen jelen volt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ KB első titkára, és Berecz János, az MSZMP KB titkára — Ernőd Péter, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára méltatta a Tanácsköztár­saság történelmi jelentőségét. A beszédet követően az ünneplők megkoszorúzták a Tanácsköztársasági emlékmű talapzatát. Egerben, a Dobó téren Ifjú Gárda-szemlét és MHSZ-kiállitást rendeztek Megemlékezések az Ifjúsági Házban A föld szeretete Emlékezetem szerint, úgy negyedik osztályos közép- iskolások lehettünk, ami­kor egy hétig kukoricát törtünk a Füzesabony mel­letti Pusztaszikszón. Őszin­tén bevallom, akkor talál­koztam először életemben azzal a „termékkel”, amely­nek táptalaja a föld volt. Amikor az Országgyűlés másítani ülésszakán előter­jesztették a földtörvénnyel kapcsolatos javaslatot, s megkezdődött a vita. is­mét eszembe jutott egy emlékezetes mondás. Ezt Szabó Imre a Detki Ter­melőszövetkezet elnöke mondta egy alkalommal, amikor messzi tájakról ér­kezett vendégek tekintet­ték meg a közös gazdasá­got. Belém ivódott az a mondat — s többször idéztem is már —, amely egy gazdász hitvallása is lehet. Ezt mondta: „A föld­del tudni kell beszélgetni, mert meghálálja a jó sza­vakat!” S hogy igaza volt, az most megerősödött ben­nem, hiszen a parlamenti felszólalások sora „ágyú- tűzként” célozta meg a környezetvédelmet, a ter- mőitalaj óvását, a talpalát- . nyi föld kihasználását. Dr. Markója Imre igazságügy- S miniszter expozéjában így fogalmazott: „Közismert megállapítás, hogy a fgld nemzeti kincsünk. Ez első hallásra frázisnak tűnik, de ha jobban utánagon­dolunk, nyilvánvalóvá vá­lik, hogy alapvető igaz­ságról van szó. Hazánk vi­szonylag kis területű or­szág, ezért fokozott jelen­tősége van annak, hogy földvagyonunkkal, ' amely­nek mennyisége — más anyagi javaktól eltérően — nem növelhető, ésszerűen gazdálkodjunk.” Mielőtt leültem megírni ezt a cikket, találkoztam egy ismerősömmel, aki ko­ra reggel az eget kémlelte, s azon gondolkodott: érde­mes-e már kimenni a te­lekre, mert palántázni kel­lene. Azon a sokat emle­getett talpalatnyi földön. De így gondolkodik az a szakember is, aki 2225 hek­tár „tulajdonosa”, mint tsz-elnök. ö mondta a par­lamenti felszólalásában: „Kiemelkedően fontosnak tartom a jogszabálynak azt a kitételét, hogy a termő­föld termelékenységének megóvása érdekében pon­tosan rögzíti: milyen köte­lezettsége van a földtulaj­donosnak. Ügy érzem, e téren az elmúlt években nem tettünk meg mindent." Az elkötelezettsége — fogalmazódott meg — im­már törvénnyé emelkedett. Valamennyiünk számára, hiszen születésünktől a halálunkig nem szakadha­tunk el az éltető anyaföld­től. Főként azok után nem. hogy — túl az örök meg­újulásán — közvetlen meg­élhetést nyújt hazánk több mint kétmillió lakosának. Azoknak, akik megterme­lik mindannyiunk minden­napi élelmét. Akkor, amikor megsza­vazták honatyáink a föld­ről szóló törvényt, elhatá­roztam, hogy egykoron, — amikor eljön az ideje — a gyermekeim is beállnak majd dolgozni a kukori­cásba .. . Szilvás István Koszorúzási ünnepséget rendeztek Egerben a Tanács- köztársaság emlékművénél. Az MSZMP Heves Megyei és Egri Városi Bizottságá­nak koszorúját Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára és Németh László, a városi pártbizottság első tit­kára helyezte el. A tanácsok képviseletében Schmidt Re­zső, megyei tanácselnök és dr. Varjú Vilmos egri váro­si tanácselnök koszorúzott. A Hazafias Népfront, illetve a KISZ nevében Mészáros Albert, a HNF megyei bi­zottságának titkára, vala­mint Molnár István, a HNF városi bizottságának titká­ra, Sós Tamás, a megyei KISZ-bizottság első titkára és Barta Imre, az egri vá­rosi KISZ-bizottság első tit­kára helyezte el a kegyelet virágait. A fegyveres erők képviseletében Csábrági László őrnagy, Máté Imre egri városi munkásőrpa- rancsnok és dr. Lantos Bá­lint rendőr őrnagy, az Egri Rendőrkapitányság vezetője koszorúzott. Ezt követően az Egri If­júsági Házban került sor a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója tiszteletére ren­dezett ünnepségre. A Him­nusz eléneklése után dr. Nagy Imre, a megyei KISZ- bizottság titkára köszöntötte a résztvevőket, közöttük Barta Alajost, a megyei párt- bizottság első titkárát, Schmidt Rezsőt, a megyei tanács enökét, valamint a hajdani ifjúsági vezetőket, a megyei KISZ-bizottság volt első titkárait is. Az Egri 3. Számú Általá­nos Iskola tanulói adtak hangulatos irodalmi műsort, beszámolva zsúfolt minden­napjaikról, majd a Tarnale- leszi Általános Iskola úttö­rőcsapatának fúvószenekara szórakoztatta a közönséget. A gyerekek színvonalas mű­sorát nagy taps jutalmazta. Ezután Sós Tamás, a me­gyei KISZ-bizottság első tit­kára mondott ünnepi kö­szöntőt. — Ma megyénk KISZ-tag- ságának közel 80 százaléka harmincéven aluli. így azok a KISZ-tagok és aktivisták írják tovább tevékenységük­kel a szövetség történetét, akiknek nagy része még meg sem született, amikor a KISZ zászlót bontott — mon­dotta bevezetőjében. Szónoklatában felelevení­tette az 1957. március 21-i pillanatokat is, majd utalt rá: a kommunista ifjúsági mozgalom megyei történeté­nek jelentős állomása volt a KISZ első megyei értekez­lete 1957. október 5-én. Je­lentőségét egyrészt az adta, hogy megszüntette a KISZ szerveinek ideiglenes jelle­gét, és megválasztotta veze­tő szerveit. Másrészt előse­gítette a felkészülést a KISZ első országos értekezletére. A megyei értekezlet progra­mot fogadott el, megválasz­totta a 36 tagú megyei bi­zottságot, a 11 tagú végre­hajtó bizottságot, valamint a KISZ titkárát: Szabó Im­rét. — A KISZ az 1957-es évet követően tevékenységével megyénkben is a munkás­paraszt hatalom megszilár­dítását segítette elő — mond­ta Sós Tamás. — Jól tud­juk, hogy az alapító tagok­nak keményen meg kellett (Folytatás a 2. oldalon) Koszorúzás a Tanácsköztársaság emlékművénél Egerben (Fotó: Kőhidi Imre) Berlinbe utazott a KISZ KB delegációja Domonkos Lászlónak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével va­sárnap Berlinbe utazott a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség küldöttsége. Az NDK fővárosában hét­főn nemzetközi ifjúsági szeminárium kezdődik, ame­lyet a Szabad Német Ifjú­ság (FDJ) a szooialista Ifjú­sági Internacionálé megala­kulásának 80. évfordulója al­kalmából rendez. A KISZ küldöttségét több mint száz­negyven ország kommunista, szociáldemokrata és szocia­lista ifjúsági szervezetének képviselőivel együtt hívták meg a tanácskozásra. Befejeződött a 28. Magyar Eszperantó Kongresszus Vasárnap, g Magyar Esz­perantó Szövetség küldött­közgyűlésének az angyalföldi Láng Művelődési Központ­ban megtartott záróüléséve! befejeződött a 28. Magyar Eszperantó Kongresszus há­romnapos programja. A közgyűlés küldöttei megvitatták és elfogadták a szövetség középtávú, 1991-ig szóló munkatervét, amely­ben — egyebek között — feladatul jelölik meg. hogy a hazai eszperantisták rend­szeres önműveléssel is tö­rekedjenek a nemzetközi nyelv elsajátítására, tökéle­tesítésére, s az eszperan­tót is használják fel a bará­ti kapcsolatoknak, illetve a hasonló érdeklődésű és fog­lalkozású emberek szakmai együttműködésének erősíté­sére. A magyar eszperantó mozgalom továbbra is a bé­ke, a népek közötti barát­ság és a társadalmi haladás ügyét kívánja szolgálni. A több ezer főnyi tagsággal működő Magyar Eszperantó Szövetség az eddigieknél fo­kozottabb mértékben ellátja a mozgalom társadalmi képviseletét. Hagyományai­nak megfelelően, lehetőségei­hez képest kezdeményező szerepet is vállalva, törekszik a nemzetközi eszperantó mozgalom erősítésére, s ki­veszi részét az UNESCO-val is együttműködő Eszperantó Világszövetség munkájából — rögzítették a munkaterv­ben. A szövetség alapszabályát olyan értelemben módosítot­ta a küldöttközgyűlés, hogy a működés alapdokumen­tuma ezután nyitottabbá te­szi a tagság intézményét, jobban elősegíti a mozgalom tömegbázisának további szé­lesítését. A 28. Magyar Eszperantó Kongresszus napjaiban nem­zetközi eszperantó színházi találkozót is rendeztek, a Radnóti Színpadon bemuta­tott előadásokkal. Víz lesz belőle! Avagy: teho csányi módra Csányban többéves gond az ivóvízhiány. Valamikor az 1960-as évek derekán, egyetlen kútra épült a tör­pevízmű, amely az idők fo­lyamán vesztett hozamából, de igencsak megnőtt a la­kosság vízigénye is. így állt elő ' a matt-helyzet amely- lyel a tanácsvezetésnek szembe kellett néznie. A következetesség, a gondok folyamatos napirenden tar­tása azonban mindig meg­hozza gyümölcsét. Ekként került sínre — legalábbis most már úgy tűnik! — a csá­nyi vízellátás megoldásá­nak ügye. Milyen elkép­zelések nyomán ? — Két változat merült fel a téma kapcsán. Először arra gondoltunk, hogy új, nagyobb hozamú kutat fú- ratunk. Ami nem olcsó mu­latság. Millió forintokba is kerülhet — mondja Csi­szár József tanácselnök. — Ugyanekkor kínálta magát egy olcsóbb, biztonságosabb megoldás. A Hatvani Kon­zervgyárnak van az állami gazdaságban egy paradi­csomlé-vonala, három kút- tal. de régen nem műkö­dik! A környéken meg­szűnt a paradicsomter­mesztés. Nosza, járjunk a végére! Hátha e vízforrá­sokat rá lehetne kötni a községi vízhálózatra ... ? Az ötletet, természetesen, lépés követte. A tanácsiak megkeresték a konzervgyá­rat, annak vezetőit, segíte­nék a kérdés megoldását. Bellák István igazgató meg­értéssel fogadta a csányia- kat, hozzájárult a kutak újbóli hasznosításához. Ez­zel azonban nem került min­den a helyére! Menet köz­ben derült ki, hogy a kutak­nak árt a „pihenés”, vagy­is szükséges megvizsgálta- tásuk. Ez utóbbi egyértel­műen alátámasztotta, hogy az üzemeltetési szünet miatt a víz pillanatnyilag közfogyasztásra alkalmatlan. de többszöri „megszívatás- sal” rendezhető a problé­ma. Ezzel egy füst alatt szerették volna a községi ve­zetők a település vízháló­zatát e kutakra köttetni, így a kettős gond a Heves Megyei Vízmű Vállalat por­tájára irányíttatta léptei­ket. Ahol . . .? — Ugyanazt mondhatom, mint a konzervgyári veze­tők esetében: megértéssel fogadták igényünket, s kö­telezően vállalták, hogy az idő jobbra fordultával mind a kutak „bevizsgálását”, te­hát a tisztítást elvégzik, mind pedig vállalják azok hálózathoz kötését — kap­tuk a további tájékoztatást. — Természetesen nem kö­szönöm fejében oldódik meg a régóta feszítő kér­dés, mert bár a különböző munkálatok fele költségét magukra vállalták a „víz- művesek”. a másik felét ne­künk kell az asztalra ten­ni. Ám ez nem jelent a ta­nács pénzgazdálkodásában külön tehertételt. Ugyanis midőn a VII. ötéves terv- ciklus feladataival kapcso­latban megkérdeztük a la ­kosságot, kértük az embe­rek véleményét, nagy több­ségük akként foglalt ál­lást: vízre, utakra, járdák­ra költsük a településfej­lesztési hozzájárulást. Te­hát a több, a jobb víz jö­vője már nem kérdéses Csányban ... •ér Ha már a sokszor, a sokat vitatott tehónál kötöttünk ki. egyéb gondoknak is a nyomába szegődtünk. És mint annyi helyen, ahol ésszel, körültekintően tár­ták egy-egy település lakos­sága elé az újféle „adózást . továbbá komolyan vették a polgárok szavát, igényét. Csányban is nyomon követ­hetők a teho forintjai. Csiszár József kapásból említi például az óvoda re­konstrukcióját, amely ta­valy e pénzforrásból való­sult meg annyi helybéli család örömére. megelé­gedésére. Ha pedig befeje­ződik a „vizes”-program, a hálózatbővítés, következ­het a lakók által harmadik helyre sorolt útfelújítás, jár­daépítés. Hogy melyik ut­cán kezdik, melyiken foly­tatják? A tanácselnök sze­rint ez nem egyetlen sze­mély döntésén múlik. A program, természetesen, ké­szül, dolgoznak rajta, de a végső szót e témakörben is a községi tanács végrehajtó bizottsága mondja ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom