Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 68. szám ÁRA: 1987. március 21., szombat 2,20 FORINT Hazánkba látogat a bolgár miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a meghívására a közeli napokban hivatalos, ba­ráti látogatásra hazánkba érkezik Georgi Atana- szov. a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke. (MTI) Történelmi lecke Nehéz a' történelmi pil­lanatokat valósághűen re­konstruálni. Különösen egy olyan bonyolult szituációt, mint amilyen 1919. márci­us 21. volt. Amikor is hazánkban kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Tör­tént mindez egy rendkívül áldatlan kül- és belpoliti­kai helyzetben. Ugyanis az Antant hatalmak a magyar lakta Alföld átadásával kí­vánták biztosítani Románia erőteljesebb bekapcsolá­sát a Szcvjet-Oroszország elleni intervencióba. Káro­lyi Mihályék a fegyveres ellenállást kilátástalannak tartották, csakúgy mint je­lenlegi helyzetüket, ezért lemondtak a hatalomról. A szocialista forradalom békésen győzött. Igaz, eb­ben szerepet játszott, hogy a középrétegek, a városi kispolgársás és 3 paraszt­ság csatlakozott a forra­dalmi erőkhöz. Ez az egy­ség annak köszönhető, hegy a tömegek féltek a nemzeti katasztrófától, s bíztak abban, hogy az or­szág egyetlen szervezett ereje, a munkásság képes megbirkózni a kilátástalan­nak tűnő helyzettel. Vajon a tömegek és a proletárállam vezetőinek optimizmusa reálisnak mondható-e? E kérdésre nagyon nehéz lenne csak igennel, vagy csak nem­mel válaszolni. Minden­esetre a történelem felad­ta a leckét a hatalom bir­tokosainak. Az akkori ve­zetők is felemásan ítéltek meg egy-egy dolgot. Míg Landler Jenő a román ka­tonai intervenció előtt két nappal sem tartotta komoly katonai erőnek az Antantot, Szamuely Tibor az első pillanattól tisztában volt azzal, hogy az imperialista beavatkozás nem sokáig várat magára, s az ország csak akkor védheti meg magát, ha általános moz­gósítást rendelnek el. Ezt azonban mindenki elvetet­te. Hogy az első közép-eu­rópai munkáshatalom 1919. augusztus 1-én összeomlott, abban feltehetően szerepet játszottak az ehhez hason­ló melléfogások. A bu­kás alapvető oka azonban a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulásában keresendő. A Tanácsköztársaságról szólva nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez idő alatt számtalan- olyan gazdasági, szociális és kul­turális intézkedés történt, amely javította a dolgozók de elsősorban az ipari munkásság helyzetét. Jó néhány olyan ötlet szüle­tett. amelyet csak 1945 után sikerült megvalósíta­ni. Az 1919-ben megfogal­mazott célok java része csakúgy, mint a 133 nap tanulságai támpontként szolgálnak napjainkban is. Ez időszak jeles személyi­ségei, forradalmárai pedig az ifjúság példaképei kell. hogy legyenek mindig, hi­szen egy kilátástalannak tűnő történelmi periódus­ban szolgálták a haladást, a progresszivitást. Homa János ÚJ FÖLDTÖRVÉNY - MEGVITATTÁK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS HELYZETÉT Befejezte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Pénteken a földről szóló törvényjavaslat tárgyalásával foly­tatódott az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésterem­ben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Bejelentette, hogy a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság reggel ülést tartott. Erről Bölcsey György, a bizottság titkára adott tájékozta­tást az Országgyűlésnek. Mint mondotta, az ülés­szak első napi vitájában hét konkrét javaslat hangzott el a földről szóló törvényjavas­lat módosításával kapcsolat­ban. A javaslatokat sokol­dalúan megvitatták és egyez­tették a szakminisztériumok­kal. A péntek reggeli bizott­sági ülésen — amelyen részt vettek a javaslattevők is — ismételten megvizsgálták a módosító indítványokat. A törvény további módosítását azonban nem tartották in­dokoltnak. s ezért nem fo­gadták el a javaslatokat. Ez­zel a javaslattevők is egyet­értettek. Több felvetést azon­ban a törvény végrehajtási utasításának kidolgozásakor figyelembe vesznek Ezután Markója Imre igaz- ságügyminiszter emelkedett szólásra, hogy összefoglalja a törvényjavaslat vitájában elhangzottakat Markója Imre több olyan észrevételre is válaszolt, amelyet más jogszabályok előkészítése során hasznosí­tanak majd. Ezután határo­zathozatal következett. A képviselők a földről szóló törvényjavaslatot — két el­lenszavazattal és tizenkét tartózkodással elfogadták. A Legfelsőbb Bíróság munkájáról Ezt követően dr. Szilbe- reky Jenő, a Legfelsőbb Bí­róság elnöke számolt be az Országgyűlésnek a Legfel­sőbb Bíróság tevékenységé­ről. — A Legfelsőbb Bíróság­nak — hangsúlyozta — a széles körű ítélkezési tapasz­talatok mellett kitekintése van társadalmi viszonyaink­ra és az ítélkezésen kívüli jogalkalmazásra. beleértve az államigazgatási eljárások egy részét is. Ezekre alapo­zottan — az észlelt káros jelenségek mellett is — meg­állapítható, hogy nálunk az állampolgárok nagy többsé­ge törvénytisztelő, betartja a jogszabályok előírásait és elítéli a különféle káros je­lenségeket. A jogsértések ki­küszöbölése mellett az igaz­ságszolgáltatásunknak a tár­sadalom és a gazdasági jo­gi eszközökkel való fejlesz­tését, a jogsértések megelő­zését is kell szolgálnia. A Legfelsőbb Bíróság bün­tető ügyekből származó ta­pasztalatai szerint nemcsak a bűncselekmények ingado­zó és az utóbbi időben emel­kedő száma, hanem főként bizonyos kedvezőtlen ten­denciák jelentenek gondot. Tapasztalható például az élet és a testi épség elleni bűncselekmények eldurvu­lása, a vagyon elleni bűnö­zés körében egyes veszélyes elkövetési módok, így a fegy­veres rablás megjelenése, vagy a betöréses lopások és „mozgó” bűnözés terjedése. Gyakori a közvagyon köny- nyelmű, hanyag és hűtlen kezelése. A gazdasági kere­teket. új lehetőségeket egye­sek visszaélésekre használ­ják fel. A közélet tisztasá­gát sértő korrupciós jelen­ségek már nem korlátozód­nak a gazdasági élet terüle­tére. A Legfelsőbb Bíróság má­sodfokon évente 1000—1100 büntető ügyben ítélkezett és 350 büntető ügyben benyúj­tott törvényességi óvást tár­gyalt. Ezek kapcsán a be­számoló kiemelte, hogy az élet, a testi épség és az egész­ség elleni bűncselekmény ki­emelkedő társadalomra ve­szélyessége miatt is, bírósá­gaink a törvény szigorát al­kalmazzák az ilyen cselek­mények elkövetőivel szem­ben. Ennek a fellebbezések elbírálásakor vagy törvényes­ségi óvások emelésével is érvényt kell szerezni. Tapasztalati tény, hogy az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél jelen­tős az alkoholtól befolyásolt­ság és igen nagy az ittasság­ból eredő gátlástalanság sze­repe. A Legfelsőbb Bíróság ezért testületi állásfoglalás­ban adott iránymutatást a bíróságoknak az alkoholisták kényszergyógyításának el­rendelésénél figyelembe ve­endő szempontokra. Hasonló területen a kábítószerrel visszaélés büntetőjogi meg­ítélésében mutatkozó bizony­talanságok eloszlatása vé­gett hozott elvi döntést. A vagyon elleni bűncse­lekményeket gyakran a nem dolgozó, a munkakerülő sze­mélyek követik el. Ezért ke­rült bevezetésre a szabadság­korlátozással járó szigorított javító-nevelő munka bünte­tés. Miként korábban, e beszá­molási időszakban is igen csekély volt és az összbűnö- zéshez képest százalékosan alig fejezhető ki az állam elleni bűncselekmények szá­ma. A szóban forgó évek­ben öt kémkedési ügyet tár­gyaltak bíróságaink, másod­fokon a Legfelsőbb Bíróság. Ezek közül egy ügy orszá­gunk hátrányára felhasznál­ható gazdasági, négy pedig katonai adatok kiszolgálta­tásával volt kapcsolatos. Dr. Szilbereky Jenő kije­lentette, hogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorla­ta a beszámolás időszakában törvényes, általában egysé­ges és egyúttal egyéniesített is volt. Fokozottan szigorú volt az ítélkezés azokban az ügyekben, amelyeknek el- szaporodottsága ezt szüksé­gessé tette, így a munkake­rülő, az erőszakos, valamint a korrupciós bűncselekmé­nyek elkövetőivel, továbbá a visszaesőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselek­ményt csoportosan vagy szervezetten követték el. — A polgári perek — mon­dotta — az állampolgárok alapvető életviszonyaira, személyi, családi, vagyoni jogvitáira vonatkoznak. A perek száma országosan, évente szinte változatlanul 160 ezer körül mozog. Ugyan­akkor növekedett — több százezer — az úgynevezett peren kívüli eljárások szá­ma. A perek és a peren kí­vüli eljárások, valamint az érdekeltek számát tekintve ezek az ügyek évente több mint 1 millió lakost érinte­nek. A gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat eldöntő gazdasági bíráskodásról szól­va a Legfelsőbb Bíróság el­nöke elmondta. hogy az ítélkezési gyakorlat — a jog­szabályok törvényes alkal­mazása során — következe­tesen érvényesít bizonyos alapvető gazdaságpolitikai és jogpolitikai célokat. Így megkönnyíti a szerződéskö­tést a gazdálkodó szerveze­tek számára, ezzel erősíti a szerződések gazdaságszerve­ző szerepét; a szerződéssze­gés — külön is a minőségi követelmények megsértése esetén szigorúan alkalmazza a jogkövetkezményeket; kü­lönös figyelmet fordít a fo­gyasztók. felhasználók. a megrendelők védelmére. A gazdasági perek száma az el­múlt években bizonyos emel­kedést mutat — a korábbi­hoz képest 20 százalékkal — és évi 16 ezer körül mozog. Külön kitért az elnök ar­ra, hogy legnagyobb arány­ban az úgynevezett lakássza­vatossági perek száma emel­kedett. Ez — mint mondotta — nem pozitív jelenség. Ar­ra is utal, hogy a lakások árának, emelkedésével nem tartott lépést azok minősége. Elmondta, hogy tisztesség­telen gazdasági tevékenység miatt, a törvényi rendelke­zések szerint, az erre feljo­gosított szervek indítványá­ra gazdasági bírság is ki­szabható. Az ilyen ügyek száma 1986-ban a Legfel­sőbb Bíróság előtt 28 volt. Egyes ügyekben több millió forint bírságot szabtak ki. — A munkaügyi ítélkezés elvi irányítása körében — folytatta dr. Szilbereky Je­nő — következetes törekvé­sünk volt a hatékony munka biztosítása. Ezt a célt segíti elő a Legfelsőbb Bíróság által a munkafegyelemmel összefüggő ítélkezési felada­tokról az elmúlt év őszén hozott irányelv is. A mun­kaidő jobb kihasználását, a fegyelmezett munkavégzést, végső soron a hatékonysá­got szolgálja a bírósági gyakorlatnak utat mutató irányelv, amelynek közpon­ti gondolata az, hogy a mun­kafegyelem megtartásának követelménye a dolgozókra és a munkáltatókra is fe­lelősségteljes feladatokat hárít. Ezután a bírói munká­hoz kapcsolódó néhány sze­mélyi és szervezeti jellegű kérdésről tájékoztatta az Országgyűlést a Legfelsőbb Bíróság elnöke: — Az 1983-ban tartott be­számolóban már említettem, hogy a bírósági eljárások egy része lelassult, elhú­zódtak a perek; azóta a helyzet tovább romlott. A büntető ügyekben az eljá­rások időszerűségét mutató statisztikák képe kedvezőt­len. Megnövekedetit a fél évnél, egy évnél hosszabb idő alatt befejezett ügyek száma. A polgári pereknél mind gyakrabban fordul elő a tárgyalások több hó­nap késéssel történő kitűzé­se és gyakori elhalasztása* Az okok sokfélék; a bírósá­gok munkaterhe mellett, az ügyintézési hiányosságokon kívül nemegyszer szerepel a felek rosszhiszemű maga­tartása, a tanúk mulasztá­sa, a szakértői késedelmek, sőt szakértő felesleges ki­rendelése is, többször a jogi képviselők eljárása sem szolgálja az ügy mielőbbi befejezését. — Nem szeretném, ha a beszámolót hallva valakiben az a kérdés merülne fel: vajon a bíróság tévedhetet­len? A feltételezett kérdés­re mégis azt válaszolom, hogy az államhatalmi szer­vek között a bíróságot sa­játos alkotmányos helyzete, függetlensége, törvénybe fog­lalt szervezeti és működési elvei, a bíróság eljárásában a törvényesség jogi biztosí­tékai, a bírósági jogorvosla­tok kiépített rendszere a leg­alkalmasabbá teszik az igaz­ságszolgáltatási feladat ha­tékony ellátására, a valóság­nak megfelelő tények, az igazság feltárására és a he­lyes értékítéletet kifejező igazságosság érvényesítésére Tudni kell, hogy az első fo­kú ítéletek ellen az érdekel­teknek csak a 20—25 szá­zaléka fellebbezett. 75—80 százaléka elfogadta a dön­tést. A legfőbb ügyészhez és a Legfelsőbb Bíróság elnö­kéhez érkezett törvényességi óvás iránti kérelmek szá­ma a két évben nem emel­kedett. és a befejezett ügyek 10 százaléka körül mozgott. — Társadalmunkban nagy jelentőségű a bíróságok jel­zése az állami, társadalmi szervekhez, az ügyekben szerzett általánosítható ta­pasztalatokról és a jogsérté­seket előidéző okokról. Dr. Szilbereky Jenő kér­te, hogy beszámolóját az Országgyűlés fogadja el. Ez­után dr. Szíjártó Károly leg­főbb ügyész tartotta meg beszámolóját. Az ügyészi szervezetről — Az ügyészi munkát is meghatározó gazdasági, tár­sadalmi viszonyainkban je­lentős változások következ­tek be. A pozitív irányú gazdasági, társadalmi vál­tozások. a demokratizmus kiteljesedése mellett azon­ban — az utóbbi egy-két év­ben — szaporodtak a társa­dalomtól idegen vonások is. A negatív tendenciák és a Befejezte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Fotó: Perl Márton) nemkívánatos jelenségek fel­számolásának alapvető fel­tétele az azokat létrehozó okok megszüntetése. Erre tu­datosan törekedni — társa­dalmi előrehaladásunk ér­dekében — minden szervnek és minden becsületes állam­polgárnak kötelessége. Ebben a helyzetben az ügyészi te­vékenység súlypontjában is a gazdálkodás törvényességé­nek fokozottabb segítése ke­rült. Közreműködésünk cél­ja az volt, hogy erősödje­nek a szerződéses kapcsola­tok. érvényesüljenek a tisz­tességes gazdálkodás elvei, szilárduljon a munkafegye­lem, megfelelően védjék és gyarapítsák a társadalmi tulajdont, és ne szenvedje­nek sérelmet a dolgozóknak a munkaviszonnyal kapcso­latos jogai, ugyanakkor a munkáltató is követelje meg a fegyelem megtartását. A következő témaként a közélet tisztességének köve­telményéről beszélt a legfőbb ügyész, hangsúlyozva, hogy ha az erkölcsi követelmé­nyekben, a munkavégzés és az emberi magatartás fegyel­mezettségében lazulás kö­vetkezik be, akkor szapo­rodnak a törvénysértő ese­tek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom