Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-20 / 67. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1987. március 20., péntek

HOGY FENNTARTÁS NÉLKÜL ELFOGADTASSANAK

A cigányságról — elfogulatlanul

Iskolában

(Fotó: Tóth Gizella)

Azúrexpress

Fővárosi tartózkodásaim alatt szívesen keresem fel a Tanács körúti Filmmúzeumot. A napokban is azt tettem, annál in- ■ kább. mert a program az „Azúrexpress" című. 1938-ban készített magyar filmet ki- i nálta Págerrel, Bástival. Tolnayval. és difi ákkorom első számú kedvencével: Szelecz- i ky Zitával!

Mennyire vártam sokadmagammal ezt a i rehabilitációt! Mily sok kitűnő régi magyar film hevert indexen évtizedekig az únne- . pelt művésznő politikai botlása miatt! Koríj osztályomból ki ne emlékezne az Egy éj- • szaka Erdélyben, a Zenélő malom, a Sziámi macska, a Gül Baba. Az eladó birtok f című filmjeire, hogy csak egy párat is í említsek.

Nyugodtan sétáltam a pénztárhoz délelőtt 9 órakor, kérve jegyet a 10 órási előadásra. abban a hitben, hogy a későn kelő pestiek zömében csak a későbbi előadáso- ' kát látogatják. Meglepetés ért. amikor csak a déli előadásra tudtak adni belépőt. Próbálkoztam a jegyszedQnél. hátha egv pótszéket sikerül . . .

— Mire gondol uram? Kérem ez egy nagyon aranyos film! Ez még a közönségnek készült! Itt már hajnali fél hattól sorakoznak a jegyekért! — tájékoztatott a nyugdíjas korú jegyszedő férfi.

Bekopogtattam az üzemvezetői irodába, ahol a nagyon szimpatikus vezetőnő segítségét kértem, hivatkozva déli elfoglaltságomra. nyomós érvként megemlítve Sze- leczkv Zitához fűződő ifjúkori érzelmi kötődésemet. Arcán enyhe, elnéző mosoly- lyal jegyezte meg:

— Nem akarom lelombozni, de csalódni fog benne. Tündérien bájos, az igaz. de ekkor még nem volt beérett színésznő

Kijelentettem, hagy az engem nem zavar, láttam én őt érett színésznőként is, különben is mi férfiak, akit egyszer ifjúkorunkban megszeretüník. azt míg élünk nem felejtjük el! Ez az állításom, az akkorra már éltesebb hölgyekkel megtelt irodában pozitívan hathatott, mert az egyik, jó hetvenes, botjára támaszkodó matróna végig is mért. és elismerően jegyezte meg .így beszél egy igazi férfi!" Kihúztam magam . . . Az üzemvezetőnőnek is tetszhetett az álhatatosságom. mert teljesítette a kívánságom

Zsúfolt nézőtér .. . gondtalan, kellemes másfél óra a hideg télben. Andalító muzsika. az elmaradhatatlan slágerekkel, jól szerkesztett mese, egy kis bonyodalommal, s a végén a mindent feloldó happy and. ki- elégült boldogságigény... És élmény volt találkozni kedvelt művészeink fiatalkori önmagukkal, viszontlátni annyi idő után a magyar filmek első számú üdvöskéjét: Szeleczky Zitát! Mondhatnám azt is: „semmit sem változott!" Tündérien bájos volt. megítélésem szerint, jól is játszott! Vén kamasz fejjel is tetszett, mint ahogyan a film is. Remekül szórakoztam, és elgondolkodtam. Egy film a régi sok közül, amely ötven év múltán is hatni tud. kitűnő szórakozást nyújt. A filmalkotók valóban a közönségnek készítették! Ennyi a titka .

Kriston Béla

A HAZAFIAS NÉPFRONT FELHÍVÁSA

Beszédés magatartáskultúránkról

Visszatérő téma a cigány lakosság élet- és munkakörülményeinek taglalása. a bekövetkezett változások felvázolása. Sajnos évről évre az a tapasztalat, hogy ezek a változások nagyon lassúak. annak ellenére, hogy ez a réteg megkülönböztetett figyelmet és társadalmi segítséget élvez. Beilleszkedésük megkönnyítésére számos fórum alakult, s a konkrét anyagi támogatás sem maradt el. Segélyek, kölcsönök formájában igyekeznek az illetékes szervek enyhíteni helyzetükön, életszemléletet formáló, felvilágosító előadásokkal, programokkal próbálják elterjeszteni köztük a helyes és előrevivő normákat. Az igazi látványos eredmény azonban hosszú ideje várat magára. Természetesen vannak biztató jelek, de ezek mesz- sze elmaradnak a kívánatostól.

A telepek felszámolása többé-kevésbé megvalósult, ugyanakkor még jó néhány helyen találhatunk nagyrészt cigány családok által lakott településrészeket. Változatlanul sok a súlyosan elmaradott család, amelyeknek helyzetét nehezíti a magas gyermekszám. A statisztikai adatok szerint különösen nagy a 14 év alattiak aránya, örvendetes tény lenne ez, ha a gyerekek kiegyensúlyozott. jó szociális körülmények között élhetnének és fejlődnének, ám ez nem mindig így van. S igaz ugyan, hogy a beilleszkedésre törekvők körében terjed a két-, háromgyermekes családmodell, de ez még nem általánosítható. A szülök közül az anyák nagy része alkalmi munkát vállal, főként állami gazdaságokban. termelőszövetkezetekben, ahol idényjelleggel dolgoznak. A munkaképes korú cigány férfiak döntő többsége rendelkezik munkaviszonnyal. Szomorú azonban, hogy a társadalomba való beilleszkedés az erőfeszítések ellenére továbbra is nagyon lassú folyamat.

Hibáztatható ebben a közvetlen magyar környezet is, az ellenséges szemlélet, bár a becsületesen dolgozó és élő családokat a tapasztalatok szerint fenntartások nélkül elfogadják.

Néhány évvel ezelőtt problémát okozott a gyakori munkahelyváltoztatás is. Ma úgy tűnik, hogy ez a magatartás szűnöben van. bár a szezonális mezőgazdasági munkák idején egyesek szívesen szakítják meg munka- viszonyukat a jobb kereseti tehetőség reményében.

A fiatalok körében egyre többen próbálnak szakmához jutni, az iskola elvégzése után viszont komoly gondot okoz a 14—18 évesek foglalkoztatása. Magyarázható ez azzal, hogy településeink égy részén kevés a munkalehetőség. másrészt pedig a munkáltatók elsősorban a magyar fiatalokat részesítik előnyben. Ebben az esetben viszont sokan ingázni kényszerülnek, ami természetesen nehezíti a családalapítást is. A párva- lasztó fiatalok körében terjed a pozitív gyakorlat, miszerint szüleik szokásával szakítva törvényes házasságot kötnek, s egyre kevesebben választják az együttélést. A házasságot a fészekrakás követi, amelyhez jelentős támogatást kapnak Az utóbbi időben némiképp javult a lakások komfortossága. de a zsúfoltság alig enyhült. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a tanácsokon egyre több olyan ügyfél fordul meg, aki a leromlott lakásállagra hivatkozva folyamodik segélyért, kölcsönért.

Külső, negatív megítélésükben többek között ez is közrejátszik. A velük szemben megnyilvánuló előítélet kialakulásában azonban szerepe van életmódjuknak, sajátos erkölcsi normáiknak is. Ezen a szemléleten is mielőbb változtatni kell. hogy a meglévő szakadék ne táguljon tovább! Ehhez azonban a magyar származású lakosság segítségén kívül, a hátrányos helyzetű réteg tenniakarására is szükség van. Annál is inkább, mivel számuk nagyobb arányban növekszik, mint a nem cigány szárma- zásúaké.

Köztudott, hogy az óvodai és a napközis térítési dijak fedezésére a tanácsok évek óta jelentős összegeket

fordítanak A szülők így könnyebben megbarátkoznak az óvodai elhelyezéssel, bár változatlanul sokan hivatkoznak továbbra is szűkös anyagi helyzetükre.

Az egészségügyi viszonyok vizsgálatára, az elmaradott telepekre fokozott gondot fordítanak az orvosok és a Köjál. Erre szükség is van. mivel helyenként még mindig előfordulnak fertőző betegségek. Ennek oka a higiénia hiányossága, ami ösz- szefügg a rossz lakáshelyzettel, a túlzsúfoltsággal.

A felsorolt tényekből és adatokból kitűnik, hogy a sokakat foglalkoztató cigány kérdés nem kerülhet le a napirendről. További erőfeszítéseket kell tenni a munkaképes korban lévő fiatalok teljesebb körű foglalkoztatásáért, segíteni kell a továbbtanulás feltételeinek megteremtését, a felvilágosító tevékenység középpontjába kell állítani a családtervezést, a gyermeknevelést.

Néhány kiemelt feladat a sok közül. Minden évben hangsúlyozzuk a nagyobb társadalmi összefogás, a megkülönböztetett figyelem szükségességét. Igazi ered. ményekre azonban, meggyőződésem, csak akkor számíthatunk, ha kétoldalú törekvésről van szó, ha a segélyek valós nehézségeken enyhítenek. és megfelelő helyre kerülnek, ha az újonnan átadott lakásokra kellő gondot fordítanak tulajdonosaik, ha tisztességes munkával és emberhez méltó célokkal és törekvésekkel próbálkoznak beilleszkedni a társadalomba. Így minden bizonnyal igazi partnerre akad az egyelőre többnyire előítéletektől — nem egyszer előítéletektől — nemegyszer jogosan — elfogult magyar lakosság.

Barta Katalin '

„Nyelvében él a nemzet"

(Széchenyi)

A-z anyanyelvi kultúra színvonalának emelése minden időben és minden népnél olyan eszköze volt az előrehaladásnak. amelynek segítségével a hagyomány a jelenhez kapcsolódott, utat törve a jövő felé. Ugyanakkor a nyelv a nép szellemi emelkedésének a feltételét, nemzettudatának egyik legtisztább forrását is jelentette.

Helyes használata nem pusztán a nyelvtani szabályok óvását jelenti, hanem a gondolat pontos, árnyalt kifejezését. Világos gondolatközlés nélkül nem lehetséges egymás értése és megértése.

Gyakran érezzük úgy: mindenki mondja a magáét. csak a másikra nem figyelünk, vagy érthetetlen kifejezésekkel terheljük meg kapcsolatainkat.

Beszéd- és magatartáskultúránk állapota az utóbbi

években egyre növekvő aggodalommal tölti el mindazokat, akik felelősséget éreznek népünk és anyanyelvűnk iránt. Ebből a meggondolásból tette közzé felhívását a Hazafias Népfront Országos Tanácsa.

\ Figyelmeztet a tömegtájékoztatás. oktatás nagy szerepére. s a felnőtt társadalom példaadására is. A népfrontmozgalom minden módot megragad, hogy segítsen. A vetélkedők szervezésén túl több pályázatot hirdetett, mozgalmakat indított el. Többek között a Belkereskedelmi Minisztériummal 'és a Budapesti Anyanyelvvé- dők Klubjával közösen; a kereskedelemben mértéktelenül elszaporodott idegen üzleti kifejezések visszaszorítására. Ilyen kezdeményezés a Győr-Sopron megyeiek • „anyanyelvi őrjárata" is. Hasonló célt szolgál az Újpalotáról elindult „Szépen magyarul — szépen emberül” mozgalom is.

Mindezeken túl a Hazafias Népfront feladatának tekinti a közélet demokratizmusának kibontakoztatása érdekében, hogy a hivatali nyelvezet, a törvényalkotás mindenki számára érthető szavakkal szóljon az állampolgárokhoz. Kerülendő az ügyintézés olyan fennhéjázó modora, hivataloskodó hangneme. mely akaratlanul is kívül rekeszti az egyszerű embereket, sőt a kiszolgáltatottság érzését keltheti fel bennük.

A nyelv- és magatartásbeli durvaság nem fér ösz- sze szocialista szellemű kultúránk szándékaival. Egyre több művészi alkotás, film, regény adja paródiáját ezeknek a visszásságoknak. Figyelmeztetve, hogy ez lelki és viselkedési eldurvulást tükröz és terjeszt. Ez ellen a legtöbbet az igényes egyén tehet, de hogy a pozitív folyamatok erősödjenek fel. ahhoz a társadalom közös akarata szükséges.

(B. Sz P.) .

GŐZ JÓZSEF

A hivatás áldozata

Csornai, a rendőrségi riporter elhatározta, hogy merít egv nagy kanállal az élet sűrűjéből. Engedélyt kért a főkapitánytól, hogy egyik fizetésnap éjszakáján elkísérje útjukra az URH- kccsi utasait. Már a megírandó cikk címe is a szeme előtt lebegett: „Egy éj. ezer- egy garázda".

Az akció persze felvetett néhány kérdést. Odáig rendben van a dolog hogy beül a kék-fehér Ladába. De akkor eggyel kevesebb rendőr fér bele, márpedig ilyen éjszakákon etkél a létszámfölény. amit négy rendőr tud produkálni egy-egy meleg pillanatban. Az. hogy Csornai is beöltözzön, szóba sem jöhetett. A vékonydon- gájú riporter egyáltalán nem öregbítette volna a rendőrség tekintélyét, arról nem is beszélve, ha valamelyik nehéz fiú betakarja a tenyerével. Csornai mindig fel volt mentve testnevelésből. Ráadásul a fizetésnap éjszakáján jó néhány embert kell ahogyan a rendőri szaknyelv mondja — előállítani, azaz bekísérni a főkapitányságra. Ezeket az illetőket általában rendőri társaságban a hátsó ülésre ültetik. Ha Csornai akár civilben, akár egyenruhában odaül, ki van téve annak, hogy a garázda nekiesik, s kárt tesz benne. Már-már azt hitték, hogy dugába dől a terv, amikor az újságírónak mentőötlete támadt. Majd ö csendesen megül a hátsó ülés szegletében, miután a rendőrök megbilincselik,

mintha már öt is begyűjtötték y»!R2 2 járőrözés során.

Az ötletre hivatalos ámen született, s este Csornai megbilincselt kézzel beült a meseautóba. A kulcsot a törzs- őrmester yágta zsebre, mondván: „Aztán imádkozzon az elvtárs. hogy el ne hagyjam!"

Aki ismeri a fizetésnap utáni éjszakákat, nem csodálkozik, hogy volt dolguk bőven a rendőröknek, akik megszenvedték egyik társuk hiányát. Gyakran elkerülhetetlen volt a dulakodás, birkózás.

Csornai egyértelműen

részvétet keltelit a begyűjtötték körében. ,.Na, mi van. testvér, téged is elkaptak ?” — jegyezték meg a látszólag kókadtan ülő. de éberen figyelő riportert megpillantva. ö nem szólt, csak megmutatta a kezén csillogó karpereceket.

Már reggelre járt, amikor visszamentek a rendőr-főkapitányságra.

— Hát akkor magát elengedjük — mondta a főtörzsőrmester, és zsebébe nyúlt. Aztán a másik zsebébe. majd a harmadikba, aztán a belső zsebek következtek. de egyikben sem volt a bilincs kulcsa.

— Jó ég, lehet, hogy a dulakodás közben hagytam el? Ráadásul ennek nincs tartalék kulcsa, azt már korábban elhagytuk.

— Ne haragudjanak — mondta a flórul járt riporter —. nekem értekezletre kell mennem. A főszerkesztőnk olyan szigorú. hogy

inkább odamegyek megbilincselve. SSŐtuGgy elmulasszam a reggeli értekezletet.

Úgy döntöttek. menjen, majd később leveszik róla a bilincset. A kapuör egy kicsit csodál között, hogy az őrnagy kikísér egy megbilincselt embert, és szélnek ereszti, de nem szólt. Tudják a fejesek, mit csinálnak.

Csornai a közeli lakatosműhelyhez igyekezett. Annak a tulajdonosa csak nagynehezen értette meg.

hogy egy gyanús külsejű alak azt kívánja tőle. vegye le a bilincseit.

— Megőrült? Azonnal menjen innen, mert rendőrt hívok!

Csornai elment, a derék mester pedig a telefonhoz lépett, és máris tárcsázta a 07-et.

Volt a közelben egy kovácsműhely is. Csornai most odament. A mester itt nem szeppent meg. Először is a kezében volt egy nagy kalapács, másodszor pedig a tegnapi újságban olvasta, hogy megszökött a rendőrségről egy milliós betörés tettese. Amikor meghallotta Csornai kérését, megértőén elvigyorodott:

— Oké. pajtás. leveszem a karperecét. Leveszem . . . mondjuk ötvenezerért.

— Megőrült? — kérdezte Csornai. Honnan vegyek én ennyi pénzt?

— Az a te dolgod pajtás, csak attól függ, mennyire fontos neked., hogy elveszítsd a láncaid . .

Csornai káromkodva rohant ki az üzletből. Egyenesen a megérkező rendőrök karjaiba. Minden tiltakozása ellenére visszavitték a rendőr-főkapitányságra. A kapuör hasát fogta a nevetéstől. amikor kollégái behozták a kapálózó riportert. Majd néhány tisztázó mondat után leforrázva kértek elnézést tőle az incidensért. Most már csak annyi idő maradt, hogy a riportert URH-kocsival, csak úgy megbilincselve a szerkesztőségbe szállítsák. A járókelők elől sikerült eldugni a bilincseket, de a szerkesztőség portásnője észrevette, hogy Csornait elkapták. Így az emeleten az összeülni készülő értekezlet résztvevői már mindent tudtak, amikor a riporter beállított. A fő- szerkesztő jeges hangon kérdezte :

— Mit csinált már megint, Csornai? Remélem végleg lebukott?

A kísérő rendőrtiszt mindent megmagyarázott. A főnök arcára némi csalódottság-ült ki. így aztán Csornai megbilincselve ült az értekezlet alatt, de legalább nem tudott hozzászólásra jelentkezni.

A bilincset végül a kiadó- hivatal ezermestere vette Is a riporter csuklójáról. A fő- szerkesztő elkérte a csinos kis szerszámot, mondván, hogy jó lesz az még valamire. „Majd arra tesszük. a‘kj nem tudja megállni rágyújtás nélkül az értekezleten."