Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
Technikus- képzés Egerben Az egri Gép- és Műszer, ipari Szakközépiskola az egyike azon kevés hazai intézményeinknek, amelyekben újra megkezdődhetett a technikusi oklevéllel minősített szakképzés, a technikusgárda nevelése. A megye szakemberigénye azt indokolta, hogy ipari elektronikai, finommechanikai és automatizálási, valamint gépgyártás-technológiai szakokon kezdődjön meg a képzés — amely egyben a kiváló intézmény újabb nehéz vizsgája is . . . (Szántó György képriportja) zihálom az ország egyik legősibb települése. hiszen a történelem- könyvek tanúbizonysága szerint 895- I ben honfoglaló őseink alapították, és egy halmon leveles színt készítettek Árpád ve- 3 zérnek. Nincs írott história ebben az országban, amely ne tudna a honfoglalás korának e legbecsesebb emlékéről, sőt. az ásatások tá- i voli elődeink telephelyeit is felszínre hozták az idők folyamán. Két megye határán éli a falu a megszokott életét. Egy puskálövésnyire a matyófővárostól. egy másikra Füzesabonytól. A Zsóri-fürdő kénes vízillatát csapja or- í romba a szél. amikor megállók a falu végén egy viharvert, két világháborút túlélt ház előtt. Szeretem az öreg házakat, a ? nagy idők, nagy tanúit, és bámulom az építők mesteri munkáját, akik többnyire jj vályogból, sok évtizede, olyan falakat f raktak, amelyek még ma is bírják a tetőt. Az udvaron a farkasnál is nagyobb ku- I tya tépi a láncot, de gazdaasszonya pa- | rancsszavái'a az öblös hangú Néró aláza- I tosan az óljába takarodik. — Mennyi időre szabják ma a betonhá- I zakat? — Félévszázadra! A homlokzatról a felírt évszámot már | leradirozta az idő. de az öreg falak első | pillantásra- kiállítják önmagukról a szüle- | tési bizonyítványt, és nem kell szakértő 9 ahhoz, hogy megállapítsa: a vasbetonházak I tervezett életidejét már régen túlhaladta a I régi hajlék. Fiatal pár az öreg ház gazdája. Odabent I legelőször is — a ma már csak múzeumhá- S zakban látható — búboskemence előtt eme- I lek kalapot A búbosnak igaz már csak a ■ fehérsége a régi. a tüzét isten tudja mikor I kioltották, és a házban palackos gázkon- I vektorból árad a meleg. A két fejkendönyi ablak elé ülök. ahon- 1 nan látom a nagy kertet, a messzeséget, a I szihalmi Árpád-halmot, ahol honfoglaló I apánk várát is sejtik Zámborszky Lajos 36 éves. A nejét — mint fiatal gazdaasszonyt —. jobban eltudnám képzelni egv modern, központi fűtéses házban vagy lakásban. Az élet kohójában azonban gyúródnék, változnak az elképzelések. módosulnak a vágyak, a szándékok, néha csődöt mondanak a remények, és így előfordul, hogy az ember másfelé fordítja a szekere rúdját. — Kohómérnök vagyok ' — És a neje? — Adatrögzítő voltam a Távhőnél. Beszélgetés közben az ember óhatatlanul is szétnéz, kiváltképpen pedig az érdeklődő tekintet bukkan rá mindenre, ami különös. A búbos szőttessel leterített ülőkéjén barkák, a kemence mellett tv, video, hi-fi- torony. — Video a búbos mellett? Nevetünk a ritkaságon, az élet fintorát találjuk közösen abban, amire ők még nem is gondoltak. Ez a látszat, az viszont sorsforduló volt az életükben, amikor Zámborszky Lajos kohómérnök, öntödei szakember, technológus, a Tiszai Vegyikomtoi- nát erkölcsileg megbecsült hajdani dolgozója 1981-ben végleg búcsút mondott a szakmának. Zámborszkyék nem olyan emberek, akik bizalmatlankodva tabunak tartanák sorsfordulásukat. sőt. fiatalos természetességgel. ők döbbennek meg azon, hogy mindezekre egy idegen nagy szemeket mereszt — Havi háromezer-kétszázötvenből sem a TVK-nál, sem a Csőszernél nem tudtam megélni, de még 4400-ból sem. amit már az utóbbi évben kaptam. Ehhez számítva hÓz- zá, hogy elváltam, új életet kellett kezdenem. Jól jött a szülői segítség, amikor Szidalmon a falu végén megvették az öreg portát. a holdas kerttel, nagy reményekkel és szép ábrándokkal A parányi ablakból újra megnézem a kitárulkozó pusztaságot, a tavasz varázsát magában hordozó földeket, és arra gondolok, hogy a városi körülményekhez, a gyárhoz. a vegyi kombinát atmoszférájához szokott fiatalok, hogyan tudtak mindezeknek hátat fordítani. — Szerencsét próbáltak? — Ügy, ahogy mondja! — A szerencse forgandó. — Bőrünkön tapasztaljuk . . Ma, mindhárman beszélgetős kedvünkben vagyunk, kevés kérdésre sok jó válasz érkezik. — Véletlenül talált itthon minket. Miskolcra készülünk. Néró újra tépni kezdi a láncát, pedig csak az újságos érkezik, de ő sem ússza meg ugatás nélkül, hiszen itt a faluvégen, kies helyen, ahol oly sókat nincsenek odahaza a gazdák, aranyat ér egv megbízható házőrző. — 1981-ben jöttünk SZihalomra. A Zsóri- fürdőben büfé-falatozót béreltünk. Főszezonban ott dolgozunk mind a mai napig. Az év azonban nem csupán öt hónapból áll, ezért emellett az első „ötletünk” a nutriatenyésztés volt. Három esztendeig tartott a nutriaidőszak. amely szépen indult. nagy reményekkel, aztán végeszakadt. Hozott egy Zsigulit. Együtt mosolygunk a mármriár elfelejtett nutriákon, ezen az üzleten, amelybe- tulajdonképpen beleszakadt a madzag, de megértem, hogy nyolcszáz nutriát gondozni, eladni bagóért nem érdemes. — Egv évig a nutriák után virággal foglalkoztunk — meséli a nej. Molnár Zsófia. — A virágok miért hervadtak el? — A szállítással, az értékesítéssel volt baj! Piacra járásra, piackeresésre nem volt elég időnk. Egyszerűen nem fizetődött ki Tetszik, hogy úgy beszélnek a múltról, a I sikerekről, a kudarcokról is. mintha ked- j vés. családi történetet mesélnének el. mit 4 közben temérdek munka, elfoglaltság, küz- j delem van mögöttük, amelyekről — az öl korukban — még hamar el lehet felejtkezni. | — A virág után jöttek a libák! Kétszer | hatszáz darab, de azok sem bírták tovább jj egy eszjtendőnél. Napos libából pecsenye- 1 libát előállítani iszonyatos nehéz és kocka- ? zatos dolog. — És mi következik a libák után? — A libák után következik a belterjes földművelés, amely tulajdonképpen még I most is létezik, ha nem is a régi keretek j között. Tudja, milyen nehéz egv hold földet megdolgozni? Étkezési kukoricát, ubor- | kát. könnyen eladható árukat termelünk, hasznosítjuk a nagy kertet. — Most mi a sláger? — A csirke! Ez a legújabb nagy remény- I ségünk, vállalkozásunk Tiszadorogmán a I tsz-töl béreltünk az öcsémmel egy rossz I istállót. Ketten négyszázezer forint OTP-köl- I csont kaptunk, amihez jön még 240 ezer állami támogatás. Látná csak most azt a esirkenevelőt! A hajdúböszörményi Szövál- nál hat évre leszerződtünk. Ok adják a na- j pos csibét, és héthetes korukban kapják vissza a rántanivalót. — Mennyi ez évente? — öt turnusban tizenhétezer! Nem merem kérdezni, dolgoznak-e még j többet, vállalkoznak-e másra is, de a fiatal- s asszony nem hagyja ki, hogy bedolgozó az i? Egri Ruhaipari Szövetkezetnél. Szoknyákat, i’ nadrágokat varr! A férje elvégezte a vad- í gazdálkodási tanfolyamot, hogy hetente E kétszer német órákra járnak . — Szabadidejük? — Az nincs! — Mozi, színház, szórakozás? — Talán, majd később, hiszen szeretnénk I valahol egv rendes lakást. llalkozó szellemben nincs tehát hi- j yf ány Zámborszkyéknál. hiszen alig 2 fél emberölitőnyi életük alatt, sok 1 mindent megpróbáltak és a szerzett élet- | tapasztalatok bizonyára elegendők mái j arra, hogy a későbbi életüket is értelmesen S megtervezzék . . Szalay István Video a búbos mellett
