Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 6., péntek 3 A libától a PC-ig Azt mondja a sógor, a nagy beiglievészet csendes szusszanásai közepette: — Hallottad, hogy a Zagy. varékasi Béke Téeszben meg­kezdték az IBM PC-kategó- riájú számítógépek összesze. relését? Bevallom, sejtelmem sem volt róla. Szülővárosomban, gyermekkorom idején a leg­nagyobb sértésszámba ment valakit szolnoki létére réka- sinak csúfolni. Ahogy mond­ják, annál sötétebb hely nem­igen leledzett jó százkilomé­teres körzetben. Lehet ben­ne valami, hiszen a község főutcájának derékszögű ka­nyarulatánál évente három­négy alkalommal is bement egy-egy autó a szemben lé­vő ház homlokzatába ... Aztán a nagy téesz-szer- vezések idején a belvizekkel sújtott területen is elkezdő­dött valami. Előbb csak táb- lásítottak, aztán rendezték a szántók vízháztartását, majd a hagyományokra alapozva libázáshoz fogtak. Pecsenye, libához, májlibához — eh­hez alakította ki a megbíz­ható hátteret a közös gazda­ság: adta munkaerejét, szór. galmát és éjjelét-nappalát a parasztcsaládok zöme. Már ez is új volt, a nagyüzemmé vált kisüzem; hiszen addig jobbára a család szükségle­tének megfelelően tartottak egy-egy tehenet, két-három hízót a portákon. És ha ma már él lehet tűnődni azon, hogy az akkor még néven szólított, a konyhába is be­bekukkantó „konyhamalac” helyére elszemélytelenedett „ember-állat” kapcsolat lé­pett-e végeredményben, azon, hogy az üzletekben van hús, a földeskonyha helyére pe­dig emeletes kockaház ke­rült, sem csodálkozni, sem kérdőjeleket tenni nem illik. Realitás. De hogy a számítógép? Csak meghökken ezen az. aki nagyjából Naumann Já­nos számítógépével egyszer­re született, aki gyermekko­rában még tisztes szegény­ségnek sem nevezhető élet- körülményeket látott Ré- fcason. Most meg? Mi lehet a közös a libában, aKAHIB sertésekben, az azóta épült libavágóhídiban, és a mikro­számítógépek gyártásában? Tartok tőle, ahány ember, annyi választ ad. Pedig biz­tos, hogy van valami abban, hogy a falu népe, — néhány ember mozgósítására — be­levágott egy addig még so­sem volt vállalkozásba, és rendre sikeresen keveredett ki belőle. Ügy értem, anya­gilag és erkölcsileg egyaránt. Talán egyik siker hozza a másik vállalkozáshoz szük­séges önbizalmat? Talán ra­cionális, csak a gazdaságos­ságot szem előtt tartó üzle­ti számítás? Talán felsőbb sugalmazás? — a megvaló­sult álmok eredete sohasem lekottá zható. Nekem, aki szereti azért látni politikusi gondolatok megvalósulását, talán az tű­nik közösnek az oly külön­böző vállalkozások között, ami körülveszi azokat. No­vemberben párthatározat foglalkozott azzal, hogy mer­re is vezethet a kiút igen­igen nehéz helyzetben lévő gazdaságunk számára. Az is rámutatott, de hétköznapi tapasztalataink is igazolják, hogy a mezőgazdaság magyar modellje a világ, és első­sorban Kína számára való­ban sok átvehető tapaszta­latot adott. Elsősorban talán azt, hogy a központi irányí­tás és a tulajdonosi szemlé­lettel párosuló termelöcso- port összhangja hogyan ered­ményezhet tartós, lendületes, és a világ élvonalában is jegyzett gazdasági teljesít­ményt. Azt hiszem, a számí­tógépgyártó téesz esete is ezt példázza. Kényszer, a ve­zetés számára napi lecke, hogy az őket körülvevő em­bercsoport kezébe kenyeret és egyre nagyobb karéj ke­nyeret adjon. Ugyanakkor viszont lehetősége is van rá, mert közgazdasági környeze­te alkalmas erre, hogy vál­lalkozzék, hogy ne csak ha­tározatok hatására, de ér­dekei miatt is foglalkozzék műszaki fejlesztéssel, és kezdjen vadonatúj dolgokba. Hálás dolog volna most azt boncolgatni, hogy az ipar ezekből a tényezőkből, szem­léletből mit és mennyit ve­hetett volna át, és mit és mennyit nem honosított sa­ját lehetőségei bővítésére? Az új vezetési formák, illet­ve a szép számmal születő kisvállalkozások — ráadásul csoporttulajdonosi szerve­zetként — példázzák, hogy a tanulságok levonása megkez­dődött. De az igazán fontos, a nemzeti jövedelem túlnyo­mó többségét adó ipari nagy­üzemek — pedig a szándék ez volt — még nem tudták visszacsábítani a kisvállalko­zásokba fél évtizede átáram- ló igazán tehetséges, és ott bizonyító szakembereiket, vállalkozóikat. Ha a műsza­kiak megbecsüléséért való­ban tenni akarunk, ha va­lóban meg akarunk szaba­dulni a tartósan gazdaságta­lan termelőktől, azt mind egy nagy cél érdekében kell tennünk: egy hatékony, gyors, és a világpiac össze­hasonlítását is kibíró nagy­ipar megvalósításáért. És ehhez szemléletformáló­ként, ötletadóként és talán közgazdasági környezetének hasznosítható tapasztalatai­val még egy kis téesz kis üzeme is szolgálhat. Kőhidi Imre lyeiuijmq -HÉT n madarász LJ ajdanán a madarász ■* reggel vállára csap- a kenyeres tarisznyáját, be- íyűjtőhálóját és nekiindult íz erdőnek. Ilyen kép élt »ennem, mielőtt leültem a jyöngyösi Mátra Múzeum :oölógusával, dr. Solti Be­ára! beszélgetni, ő azonban izonnal eloszlatott minden élreértést, előítéletet. — Természetesen, ma is ryűjtünk be madarakat vagy gyűrűzzük őket — mondta de nem ez a fő felada- unk. Én például elsődlege- en madár csonttannal fog- alkozom, ebből a témából s doktoráltam. A maradvá- iyokat elsősorban azért fi­gyeljük meg, hogy megálla- átsuk, melyik fajhoz tarto- ott az illető szárnyas, s ős- énytanilag is van jelentő­sége kutatásainknak. Vidéken a mi múzeumunknak van a legnagyobb madártani gyűj­teménye, és külföldről, még Amerikából is kértek tudo­mányos publikációkat mun­kánkról. Egyébként más ge­rincesekkel is foglalkozunk. A szakemberhiány miatt fő­leg az alsóbbrendű fajokkal. Az Északi-középhegység természeti képe című kuta­tási programban dolgozik és vezetője a Magyar Madár­tani Egyesület helyi csoport­jának íis. — Elsősorban a Mátra élő­világát vizsgáljuk — beszélt erről. — Célunk, hogy a fel­tárt anyagból egy múzeumi gyűjtemény jöjjön létre. Családjában nem volt ha­gyománya az efféle hivatás­nak, édesapja például ügy­véd volt, és felmenői mű­szaki pályákon is dolgoztak. Azonban a természet szere- tetét már örökölte. Buda­pest peremkerületében, ker­tes házban nőtt fel, s szíve­sen barátkozott az állatok­kal, és már akkor is a ma­darak voltak a kedvencei. — Eddigi életutam elég­gé fordulatos — emlékszik vissza. — Textilipari techni­kumba jártam, majd Sop­ronban szereztem erdőmér- nökii diplomát. Egy ideig ezt kamatoztattam, ezután ke­rültem Gyöngyösre, ahol kezdetben a múzeumban egy szobában laktam egyedül. 1978-ban nősültem, felesé­gem szintén itt dolgozik: preparátor. Az ő kezébe ke­rül az általam feltárt anyag. Felesége szülőfalujában, Rózsaszentmártonban épít­keztek, s már onnan járnak be nap mint nap. Azonban otthon is van tennivaló, hi­szen a gazdát kertjében min­dennap közel száz papagáj várja. Ma a gyöngyösi Vak Boty- tyán János Szakközépiskolá­ban tart előadást dr. Solti Béla. (kovács) Precizitás vagy emberismeret? — Szaktudás vagy vonzó külső? — Jártasság a gépírásban és a vendéglátásban — Melyik a fontosabb? Ki a jó titkárnő...? Remélhetőleg az az idő már rég lejárt, amikor a tekintélyes vezetők ránézésre vá­logatták titkárnőiket. S ha nem tud gép írni. vagy levelet fogalmazni? Sebaj, majd belejön — alapon. Minél fegyelmezettebb és hatékonyabb munkára van szükség egy vállalatnál vagy intézménynél — s ma már ez fokozott követelmény —, annál is inkább van egy jó segítőtársa, aki nem csak szakmailag, de emberi dolgokban is tájékozott. A bevezető példák persze már évekkel ezelőtt is csak a vicclapok hasáb­jain élt meg. Hogy mennyire így igaz ez. arról Tóth Vilmosnénak. a TIT Heves Megyei Szervezete megbízott titkárának a szavai is meggyőznek bennünket. — Lassan húszéves múlt­ja van nálunk, Egerben a titkárnőképző tanfolyamnak, s bár az itt végzett kurzus szakképesítést nem, csak is­mereteket ad, mégis évről évre egyre nagyobb az ér­deklődés a fiatal nők köré­ben. (Merthogy a két évti­zed alatt csak egy férfihall­gatónk volt.) A vállalatok is ajánlják ezt a képzést, de sokan jönnek önkánt. mert úgy gondolják, az el­sajátított tudnivalók birto­kában, már bátran sorban állhatnak egy-egy jó titkár­női állásért. — Ezek szerint bárki je­lentkezhet, akinek kedve van. — A dolog azért nem ilyen egyszerű. Nem sok re­ménye lehet annak, akinek hibádzik az alapműveltsége. Az érettségi ugyan régente nem volt alapkövetelmény. de általános dolgokban tá­jékozottnak kell lenni. S fontos persze a jó beszéd- és helyesírási készség. Ezt és az ember,; alkalmasságot felvételin állapítjuk meg. az néhány feladat meg­oldását jelenti csak, de so­kan bizony már itt megtor­pannak .. . — Ha jól értem többek között nyelvi és pszicholó­giai ismereteket oktatnak . . . — Természetesen nemcsak azt. Bár a húsz esztendő alatt évről évre változott a tematikánk. S míg kezdet­ben kétéves tanfolyamokat indítottunk, ma már egy év alatt végzünk. Hetente két­szer négy órában jönnek a hallgatók. Jelenleg, mivel nincs saját helyiségünk Egerben, a Szilágyi gimná­ziumban vannak a foglalko­zások. S, hogy még mit ta­nulnak ? Természetesen gyors-gépírást, közgazdasági, elsösegélynyújtási ismere­teket, és ,,protokollt", azaz a vendéglátás, az ügyfélfoga­dás írott és íratlan szabálya­it. Azt hiszem sikerült meg­nyernünk ehhez a legava­Ferencz Tünde a Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság vezérigazgatói titkárságán tel­jesít szolgálatot (Fotó: Kőhidi Imre) tottabb szakembereket. Chi­lean Zoltánnét, Beszterczy Györgyöt, dr. Ruttkay Ju­dit pszichológust és még so­rolhatnám. Dr. Bóta Bernátné tanfo­lyam vezető közgazdász egyi­ke azoknak^ akiken nemcsak a gyakorlati oktatás sikere múlik, hanem az eltelt idő alatt a képzés rendszerét is csiszolgatják, tökéletesítet­ték. — A gyors- és gépírás ok­tatása mellett, vagy azzal összhangban igyekszem min­dig alapvető kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági alap­ismereteket adni a tanulók­nak. Fontos, hogy például ismerjék egy vállalat felépí­tését. belső mechanizmusát. A naprakész politikai eliga­zodás is fontos. Ezért aztán megvitatjuk az új határoza­tokat. dokumentumokat, s az új fogalmakat értelmezzük. Most például a hetedik öt­éves terv anyagát. az MSZMP KB határozatait és igy tovább. Sokkal kisebb a tévedési lehetősége annak, aki tudja mit ír. Miivel va­lamikor én is titkárnőként kezdtem, nem mulasztok el gyakorlati tanácsot adni a fiatal nőiknek. A jó titkárnő egy sor ügyet el tud intézni a főnöke helyett. Ehhez per­sze kellő szakismeretre és tapintatra van szükség. Saj­nos. sbkan ezt nem is igény­lik a vezetők közül. — Talán hiányzik a biza­lom? — Bízni persze csak ab­ban lehet, aki tanúsította rátermettségét. A TIT tan­folyamait elvégzőknek nagy többsége ilyen, hiszen a kur­zus végén, minden tárgyból „vizsgát” tesznek, aminek eredményét a látogatási bi- zonyítjvány is tanúsítja. Vannak persze olyanok, akik időközben megtorpannak, vagy elvéreznek a felmérő­kön. A jelentkezők kéthar­mada sikerrel végez, s ha szakképesítést nem is kap­nak, minősítésük segítheti az eligazodást azoknak a vezetőknek, akik végül is alkalmazzák őket. December elején a fővá­rosban első alkalommal tar­tottak konferenciát a titkár­nők a MTESZ székházában A 350 résztvevő az ország­ban dolgozó 65 ezer titkár­nőt képviselte. A fórumon megegyeztek abban; elérke­zett az ideje, hogy e szak­mát intézményes keretek között iskolarendszerben ok­tassák. Ehhez az előzmények, tapasztalatok legalábbis me­gyénkben, adottak. Mégis, ki a jó titkárnő? A választ mindenkinek nap­ról napra újra és újra kell megadnia erre. s főként ott. ahol dolgozik: a munkatár­sai, főnöke, de nem utolsó­sorban a betérő, és sokszor nem is olyan türelmes ügy­felek előtt­Jámbor Ildikó Műnaptól a szélcsatornáig A Rába Magyar Vagon és Gépgyár győri telep helyén az Észak-dunán­túli Tervező Vállalat ter­vei alapján egy új 100 ezer négyzetméteres sze­relőcsarnokot építenek. A munkálatok előtt a tervezők felkérésére az Építéstudományi Intézet­ben sorozatvizsgálatokat végeznek különböző modelleken. Az intézet munkatársai a laborató­riumokban ellenőrzik a csarnok külső és belső téri légtechnikai jellem­zőit, és megvizsgáljak a tetőszerkezet hötágulását a „mesterséges nap" se­gítségével (MTI-fotó: Balaton József — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom