Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 5., csütörtök 5. LENGYELORSZÁG Metroepítkezes Varsóban Vasbeton- erdő, lezárt utcák — a varsói metróépítkezés képei Budapesten sem ismeretlenek Lezárt utak, elterelt forgalom. palánkkal körbezárt terek, vasbetondzsungel és ideiglenes barakkok — ugye ismerős a kép? Varsó több részén évek óta jókora építési területek, lelassult közlekedés teszi próbára a gyalogosok. vezetők türelmét. Az indok — akárcsak Budapesten vagy a világ számos más fővárosában — közismert: teljes erővel folyik a metróépítés. — Az egy pillanatig nem lehet kétséges, hogy a lengyel fővárosnak szüksége van a metróra. Az azonban, gondolom, jogos kérdés, hogy hogyan lehetett ilyen hatalmas költségeket követelő beruházás mellett dönteni éppen a megszaporodott gazdasági problémák idején? — tettem fel a kérdést Roman Bialkowskinak. a metróigazgatóság információs osztálya vezetőjének. — Furcsa módon a metróépítés szempontjából nem jelentett hátrányt a beruházások visszafogása. Sőt. mivel számos más építkezés leállt. egyenesen kedvező hatással járt, hogy azoktól a gépeket, felszereléseket ide irányíthattuk át. Az is világos. hogy a nehézségekkel küzdő tömegközlekedés javítása alapvető igény a lakosság részéről. Üj buszok beszerzése, az utak szélesítése. vagy a járatok puszta sűrítése — folytatta a magyarázatot beszélgetőpartnerem — hosszú távon még több pénzt igényelne, a gépkocsiforgalom pedig nem növelhető mérték nélkül. Akárhogyan is nézzük, gyorsaság. gazdaságosság és az energiafelhasználás szempontjából egyaránt a metró a legkedvezőbb megoldás. Ezért döntöttek 1982-ben az illetékesek a munkálatok megkezdéséről, helyesebben újrakezdéséről, mert 1925- ben és 1938-ban már történtek próbálkozások. de tervezési vagy geológiai problémák, illetve a történelem fordulatai mindig közbeszóltak. 1950 és 1957 között mindössze másfél kilométer alagút készült el. majd most, hosszú szünet után 1983-ban kezdődött el az igazi munka. — Hogy jellemezné az építkezést, milyen gondokkal kell megbirkózni? — A 23 kilométeres távot három szakaszban kell átadni. 23 állomás szerepel a tervekben, a 36 kilométeres sebességgel közlekedő, hat kocsiból álló szerelvények legsűrűbben másfél percenként követik majd egymást. Az első szakasz az ursynowi lakónegyedet kö. ti össze a belvárossal: bő egyórás buszozás helyett 18 percesre csökken az út! A dolgozók feladata tavaly különösen nehéz volt. az alagútfúrók sűrűn beépített belső lakókörzetekhez közeledtek. Olyan váratlan problémákkal is szembe kellett nézni, mint egy rendkívüli keménységű kőzetszakasz. amely a geológusok véleménye szerint egy valamikori hőrobbanás nyomán alakult ki. Azóta megkezdődtek az előkészületek már a metró üzemeltetésére. a majdani szakembergárda kiképzésére is. Az első ütem átadása egyébként az évtizedforduló táján esedékes. — Hasznosítják-e más szocialista országok tapasztalatait? — Hogyne, az együttműködés igen kiterjedt. Különösen a minszki metróépítkezés feltételei hasonlítanak a varsóihoz, de Prága vagy Budapest is számos példát kínál. (Zárójelben teszem csak hozzá: nekünk is lenne okulnivalónk; Varsóban például meg akarják köny- nyíteni a mozgássérültek számára is a metró igénybevételét — ezzel Budapesten aligha dicsekedhetünk.) A Szovjetuniót három vonatkozásban is említhetem — folytatta az osztályvezető — az értékes technológiai segítség mellett pénzügyi hitelt is kapunk, az első ütemben szükséges 90 szerelvény pedig szintén a Szovjetunióból érkezik. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között az első metróvonal még hosszú ideig, legalább a kilencvenes évek közepéig kivételes erőfeszítést, az anyagi és emberi erőforrások összpontosítását követeli meg. A tervezők mégis, a kivitelezéssel párhuzamosan előre is tekintenek: Varsó távlati fejlesztési elképzelései között további két vonal megépítését irányozzák elő. CSEHSZLOVÁKIA SZOVJETUNIÓ Kisüzemek a szovjet könnyűiparban A jelenlegi 'tervidőszakban (1986—1990) a Szovjetunió könnyűiparának majdnem 20 százalékkal növelnie kell a termékek mennyiségét, továbbá jelentősen meg kell javítania az áruk választékát és minőségét. A termelés nagyszabású korszerűsítése érdekében a nagyberuházások közel 60 százalékát a vállalatok rekonstrukciójára és modern berendezésekre fordítják. Az intenzívebb termelés azonban nem old meg minden problémát. A szovjet könnyűipar ebben az ötéves tervben új gyakorlatot kezdett a nagy építkezések esetében. A drága nagyvállalatok helyett, amelyek sok pénzt emésztenek fel, sok időt igényelnek és csak lassan térülnek meg, a termelési konstrukciók közül előnyben részesítik a viszonylag kis költséggel járó, könnyen összeszerelhető elemes épületeket. Ezek lehetővé teszik, hogy jelentősen lerövidüljön az építkezések ideje, ami gyorsabb megtérülést jelent és a termék hamarabb eljut a fogyasztókhoz. Éppen ebben az irányban fog fejlődni a posztó, a lábbeli termelése, valamint a konfekcióipar. Természetesen, az új üzemek tervezésénél nemcsak a jelentős termelési tényezőket kell figyelembe venni, hanem egyik vagy másik körzet demográfiai helyzetét, az adott városi vagy falusi építkezési vállalatok lehetőségeit is. Így újabb termelési kapacitást hoznak létre a meglévő nyersgyapjú- és her- nyóselyemkészletek feldolgozására Közép-Ázsiában. a Kaukázuson túli területen és az QSZSZK néhány övezetében, ott, ahol rejtett munkaerő-tartalék van. Szeretnénk külön megjegyezni, hogy az új kisüzemek a nagy gyárak kihelyezett részlegeiként üzemelnek majd. A szervezeti előnyökön kívül ez lehetővé teszi, hogy maximális gyorsasággal felkészítsék és kiképezzék azt a munkaerőt, amelyre most a szovjet könnyűiparnak oly nagy szüksége van. Mai beruházást „taktikánk" már meghozta az első eredményeket. Például a bakui textilüzemben (Azerbajdzsán) nehéz lenne növelni a pamutszövet termelését a szövőberendezések gyenge fejlettségi szintje miatt. A modulációs megoldás lehetővé tette. hogy alia egy év alatt felépítsenek egy nagy szövőüzemet. A szovjet könnyűipar számára különösen fontos, hogy a gyorsított építkezésekkel kapcsolatos üzbegisztání. azerbajdzsáni és a dagesz- táni pozitív tapasztalatokat nemcsak a kedvező éghajlatú, déli övezetekben lehet felhasználni. Az előregyártott, könnyen összeállítható műhelyek, csarnokok létesítésének módszerét sikeresen alkalmazzák még Szibériában is. Hiszen a fiatal városokban, ennek az övezetnek a fejlődő ipari központjában, szinte törvényszerű, hogy főként csak a hagyományos férfifoglalkozásra van munkahely. Ezért a köny- nyűipar új kisüzemeibe bizonyára sok nő jelentkezik majd. E tényezők figyelem- bevételével a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériuma elhatározta, hogy 1987— 1988. között például a Krasznojarszki-területen tíz kihelyezett cipő-, konfekció-. kötő- és textilüzemet létesít. Szólnunk kell az építőipar új gyakorlatának még egy előnyéről: ezeket a kisüzemeket, műhelyeket a helyi, viszonylag kis létszámú szerelőbrigádok is összeállíthatják, sőt a szerelést néha a könnyűipari vállalatok saját erőből is meg tudják oldani. A jelen ötéves tervben a megelőzőhöz képest 2—2,5-szeresére szeretnénk növelni az ilyen típusú létesítmények számát. Amíg az anyuka távol van Vasárnap este van. Az egykori bölcsőde épülete előtt mentökocsi fékez. Az autóból egy nyolcéves kisfiú és egy hatéves kislány száll ki. A mentő anyukájukkal — aki heveny vakbélgyulladásban szenved — a kórházba folytatja útját. A két gyermek a gyerme tgondozó állomáson marad míg anyukájuk meggyógyul. A gyermekgondozó álomás 1985 óta működik Prágában. Az intézetet a:. tette szükségessé, hogy at új lakótelepen egyre nőtt azoknak a fiatal családoknak a száma, akik hasonló sürgős esetekben, szélesebb családi háttér hiányában, szinte megoldhatatlan helyzetbe kerültek — magyarázza Prága negyedik kerületének tanácsi osztályvezetője. Marcela SeknickoA délutáni pihenő után a gyerekek maguk vetik meg ágyukat vá. — Hirtelen megbetegedés esetén — elsősorban az egyedül álló anyák esetében — a gyermekeket az előtt gyermekotthonokban helyeztük el, ami nem volt a legmegfelelőbb megoldás. Ezért új lehetőségek mérlegelésébe kezdtünk. Az első tapasztalatokat Pozsonyban szereztük, ahol hasonló létesítmény már több éve működik. 1985 szeptemberében helyeztük üzembe a prágai gyermekgondozó állomást. A létesítmény egyszerre tizenöt 3 és 14 év közötti gyereket láthat el, maximálisan 60 napig. Ez idő eltelte után — de gyakran hamarabb is — a gyerekek Játék az intézet udvarán visszatérhetnek otthonukba. A gyermekgondozó állomás nappalijában a színes függönyök és a játékokkal teli gyermekbútorok családi hangulatot árasztanak. A hálószobában a legkisebbek a délutáni pihenő után az ágyaikat vetik. A többi — az iskolából hazatérő — gyermek a házi feladatok elkészítésével foglalkozik. Uzsonna után mindannyian rendszeres napi sétára indulnak. — Az anyát helyettesíteni egyáltalán nem könnyű feladat, — mondja az állomás vezetője, Martina Les- ná. — Minden alkalmazottunk gyermekes anya, s ezáltal gyorsan sikerül a kellő kapcsolat kialakítása. A gyermekekről a főnővéren kívül hat gondozónő gondoskodik. A legkisebbeknek a napi higiénia elvégzésénél segítenek, a nagyobbaknál az iskolába való felkészülést segítik. A reggelit a gondozónők készítik, az uzsonnát, ebédet és a vacsorát kívülről kapják. A nem iskolaköteles gyermekek részére óvodai szintű foglalkozásokat szerveznek. — Intézményünk fennállásának első évében 120 gyerekről gondoskodtunk — teszi hozzá Marcela Seknicko- vá. — Tapasztalataink azt mutatják, hogy az intézmény létjogosultsága igazolt. Amikor a kis „családi" közösségtől és a „néniktől" búcsúztunk, a gyerekek már az esti mese nézésére készülődtek. A mese után még vacsora, a napi tisztálkodás és az elalvás előtti mese várt a gyerekekre, amely a „néni” szájából ugyanúgy hangzik, mintha anyuka olvasná BULGÁRIA Hadüzenet a dohánynak és az alkoholnak Bulgáriában minden eddiginél komolyabban veszik a dohányzást és az alkoholizálást tiltó rendelkezéseket. E két egészségkárosító szenvedély ellen már régóta folytatnak kampányszerű harcot, de igazi sikert a mostanában megindított Józanság elnevezésű mozgalomtól várnak. Hogy a dohánynak és az alkoholnak szóló hadüzenet hatásos legyen, számos tudományos vizsgálatot és felmérést is végeztek a követendő taktika és stratégia kialakítására. Plovdivban és a város körzetében például több száz különböző társadalmi rétegekből származó és különféle foglalkozású 19—30 éves fiatalt faggattak dohányzási szokásaikról. A felmérés szerint a vizsgált fiataloknak 50,06 százaléka nem dohányzik. A régebbi adatok szerint a mostaninál jóvál több volt ezen a környéken a dohányzó fiatal. Egy keveset mintha máris használt volna a propaganda! A fiúk hamarabb kezdik, mint a lányok. A rászokás az ö esetükben inkább szociális indíttatású, míg a lányoknál főként lelki, pszichikai tényezők játszanak közre. Mindkét nemnél egyaránt megfigyelhető, hogy inkább az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok köréből kerülnek ki a dohányzók. Kíváncsiságból kezdett cigarettázni a megkérdezett fiatalok 38 százaléka. Felnőttségét, önállóságát így kívánta igazolni öt százalék. A társaság kedvéért és unszolására szokta meg a dohányzást a fiatalok 7 százaléka. Tizenhat százalékuk azért cigarettázik, mert ízlik, 3 százalék szerelmi és ugyancsak 3 százalék családi konfliktus levezetésére vette kezébe a gyufát és a cigarettát. A vizsgálati adatok szerint a dohányzó fiatalok 28 százaléka már nem emlékszik rá, hogy mi késztette az első slukk leszívására. A leszokással kapcsolatos kérdésekre adott feleletek is tanulságosak. A dohányzó fiatalok több mint 40 százaléka ma már bánja és sajnálja, hogy rászokott a cigarettára, s ezért sokszor megpróbált leszokni, de sajnos, eredménytelenül. A leszokásnál nagy különbség van a két nem között. A fiúk többsége azonnal képes lemondani a dohányzásról, ha az szakmai vagy sportsikereiben akadályozza. A lányok számára a lebeszélés, a tiltás még inkább kívánatosabbá teszi a dohányzást Körükben elsősorban a családalapítás, majd a terhesség váltja ki a leszokást. Az egyre inkább szesz- és nikotinmentes Tolbuhin megyében a Józanság mozgalomhoz csatlakozott az ifjúsági szervezet, a Vöröskereszt, a nőszövetség, s számos más társadalmi szervezet is támogatja az egészséges életvitelt hirdető kampányt.