Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 2., hétfő I. AMI A NÍVÓDÍJ MÖGÖTT VAN Szabályos krónika — csattanóval Az a bizonyos faszerkezet, belülről . . Sokan úgy gondolják, házat tervezni, építeni az egyik legszebb, de legnehezebb feladat. A tervező, a megrendelő álmai testet öltenek, s az alkotás évtizedekre, talán évszázadokra is őrzi létrehozóinak hírnevét. Ám, hogy a megvalósult álom, mindenki örömére és megelégedésére szol- gál-e? Az épület használói hogyan veszik birtokukba, megszokják-e, elfogadják-e? Mint minden alkotó tevékenységnek, az építészetnek is ez nagy kockázata és felelőssége, mert az elképzeléseknek megvan az a veszélyük is, hogy esetleg balul sikerülnek. Ahhoz, hogy ne így legyen, sok ember áldozatkészségére- együttgondolkodására van szükség. Ezt bizonyítja az alábbi példa is. íme az egri piaccsarnok (A felvétel az átadás után készült) (Fotó: Perl Márton) Iványi László, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat mérnöke: — 1980-ban a Belkereskedelmi Minisztérium és Eger Város Tanácsa által kiírt pályázatra küldtük el elképzelésünket kollégáimmal. Vadász Györggyel és Zádori Attilával. A kiírás szerint nárom építészeti problémát Kellett megoldanunk. Eger- oen a vár alatti részt, a vár es a piac környékének. s magának a piacnak a tervét. A mi munkánk nyerte meg leginkább a megrendelők tetszését. Ezt követően, 1982-ben kaptam megbízást a részletes dokumentáció elkészítésére, amely már konkrétan az új bevásárlóközpont volt. Egy év múlva elkészültek a kiviteli tervek. — Mi adott ötletet? Megragadott az akkor felújítás alatt levő tábornokház. Jó támpontul szolgált az új gyógyszertár és lakóház. Mindkét épület cserépfedésű. Fontosnak tartottam, hogy az új piac megfelelően illeszkedjen a környezetbe. No és, ott volt a patak- part. Az Eger-patak környéke a város több pontján harmonikus. Sajnos ez a kórház melletti rész sose lesz igazán szép! Ügy gondoltam hát. célszerű lesz, ha a másik oldalon teszem nyitottá az új épületet. Annál is inkább, mert így a többi üzlettel együtt, afféle bevásárlócentrum alakult ki. Egyébként az áfész-üzletek előtti parkoló is adott volt. Nem tartottam célszerűnek máshová helyezni, hiszen minden bizonnyal hozzászoktak már az egriek. A teraszos ételbár ötlete is így született. A bevásárlás után nemcsak pihenőhely, hanem onnan széles panoráma is nyílik a Katona térre. Szecskó Gábor, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője (1983-ban fő-építésvezető) : — A régi vásárcsarnok bontását 1983 novemberében végeztük el. A terveket decemberben kaptuk kézhez. A megrendelő a városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztálya, közvetlenül pedig a Heves Megyei Beruházási Vállalat. Kapcsolatunk a tervezővel, a bonyolítókkal lényegesen jobb volt. mint máskor. A munkálatok során havonta egyeztettünk. megbeszéltük a problémákat, „végigmentünk az épületen". Apróbb módosítások persze, itt is adódtak. Kevesen tudják például, hogy eredetileg fehér színű lett volna a csarnok. Hogy mégis maradt az eredeti klinkertégla burkolat? Meggyőztük a tervezőt. Iványi László: — Be kellett látnunk, hogy tartósabb. időállóbb lesz a piac, ha a természetes anyagokat meghagyjuk. Például elképzelésem szerint lila orgonákat telepítettünk az épület mögé. A fiatal cserjék nem sokáig éltek. Az álmok szembesültek a szomorú valósággal. Sajnos mindig akadnak rongálok! Egyébként ez majd minden munkámnál így van. Az élet alakít az eredeti elképzeléseken. S ha a kompromisszumokba belemegyek néha, az azért van, mert nem szeretem, ha utólag kell változtatni. Hogy miért épp fából és téglából terveztem? Ezek a természetes anyagok „szépen öregszenek". Jobban bírják a szennyeződést és használatot. Esztétikum és célszerűség így találkozik. Papp István főművezető: — Az együttműködésről még csak annyit! A majdani használók véleményét már az építés ideje alatt meghallgattuk. A magánkereskedők például egyenként is elmondták igényeiket. Például: ide egy mosdót képzeltek el, amott a szellőzést kell megoldani. A sok egyeztetés eredményeként a kérések nagy többségét figyelembe vehettük. A nehézségekről? Talán az előregyártott faszerkezetek beszállítása okozott egy kis galibát. A megyeszékhely szűk utcáin bizony meglehetősen manővereznie kellett a gépkocsivezetőnek, míg az Agárdi Agrokomplex meglehetősen terjedelmes, ragasztott fenyőszerkezetei megérkeztek a „tetthelyre”. De ez is inkább a munkával járó mindennapos kis izgalmak egy epizódja volt. Szecskó Gábor: — Az alapozással, a PEVA-szerkeze- tekkel már nyolcvannégy májusában készen lettünk. Nehéz lenne megmondani, hány munkáskéz formálta a létesítményt 1985 augusztusáig, az átadásig! Mindenesetre Kúlisity István építésvezetőnek és munkatársainak sok erőfeszítését őrzik ezek a falak. Különösen az ácsok kaptak nem szokványos. igényes feladatot. Például az előteraszt díszítő apácarácsok, a belső tér nyitott fedélszékei az ő szakmai tudósukról árulkodnak. Papp István: — Vállalatunknál hosszú évek bevált gyakorlata, hogy vezetőink hetente végigjárják az építkezéseket. Nem volt ez másként itt sem. A felmerülő problémákat így azonnal orvosolni tudtuk. Iványi László: — Eddigi munkáim között is számos kereskedelmi komplexum volt. A szegedi nagyáruház, a budapesti Sugár üzletközpont. Most éppen a budai Thermál Hotel Aquincum tervein dolgozok kollégáimmal. Az egri piacot azért is szeretem, mert célszerűség, szépség egységét kellett megvalósítanom. Elárulhatom. 1971-ben Amerikában jártamban láttam hasonló példákat. Talán az alapötlet egy része ott gyökeredzik. Bár szegedi születésű vagyok és három évtizede pesti lakos, szívesen vállaltam megbízatást Egerben. Engem sem hagyott érintetlenül a város emberi léptéke. Barta Gyula, a HTÉV igazgatója: — 1986 szeptemberében adtuk be az ÉVM felhívására a pályázatot. Űgv ítéltük meg, hogy az egri piac esetében a jó együttműködés nyomán olyasmit sikerült megvalósítanunk, amely országos figyelemre számíthat. Emellett a tiha- méri lakótelep házaival is neveztünk. A kedvező döntésről novemberben értesültünk. Az épület 46 nevező közül került az öt legjobb közé: nívódijat kapott. El kell mondanom. hogy a nyolcvanas évek elején mélyponton levő vállalati kollektívánk számára ez az elismerés rég várt lendületet adott. Az elmúlt években fokról fokra törekedtünk a minőség javítására. Ez a siker nem előzmények nélküli, hiszen az utóbbi időben több közintézményt, lakóházat sikerült magasabb szakmai színvonalon kiviteleznünk. Ezen az úton szeretnénk előbbrelépni a jövőben is. A krónika itt véget ért. A nívódij mellé járó százezer forint a 'tervező- és építőgárdát illette. A pénzt teljesítmények arányában osztották szét a legjobban dolgozóknak. A történethez még csak annyit: a szabálytalan krónikák talán ennél érdekesebbek. Mégis leszögezhetjük, nemcsak nekünk, újságíróknak, de mindannyiunknak közös reménye, hogy egyre több hasonló, szabályos esetről adhassunk számot. Jámbor Ildikó NINCS MÁS LEHETŐSÉG Két év — sok tapasztalat Valahogy egyre több gondot okoznak nekünk a világgazdasági változások. Az a bizonyos verseny. amit sok-sok éve szívesen emlegetünk, mint a jó ellátás egyik feltételét, de ha a saját bőrünkön kell ereznünk, hogy ebben a vetélkedőben a résztvevők le is maradhatnak, akkor... ! Akkor hirtelen felkapjuk a fejünket és enyhén álmál- koduník. Mi az, itt tenni js kell, méghozzá nem is keveset, és nem is majd valamikor, hanem mindjárt' De — mit kell tenni? De — hogyan kell tenni? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Nagyrédén. a Szőlőskert Tsz-ben. Azt gondolom, éppen ennek a gazdaságnak van lehetősége a jó válasz megfogalmazására. ahol évek hosszú során át „természetes" a kiváló cím elnyerése. Ezért is, az éveken keresztül produkált jó eredményekért kapta meg az Állami Díjat a tsz elnöke. Frecska Sándor. — Valóban szokás az utóbbi évek rossz időjárását is hibáztatni a nehézségeinkért, de nem szabad csupán erre az egy okra hivatkozni — mondta bevezetésül a tsz- elnök. — Mert az is tény. hogy ugyanabban a határban, ugyanannak a szőlőfajtának a hozama más és más lett. ha az egyik így. a másik pedig úgy művelte, gondozta a tőkét. Mindjárt példával is előhozakodott. Ha a tőkét a tavaszi metszéskor úgy formálták. hogy figyelembe vették az erőnlétét, akkor ez a tőke beérett a jó termésre és ellenállt a téli fagyoknak. Ha „meghúzatták", tehát erejénél nagyobb termésre kényszerítették, a tőke állaga leromlott és nem bírta a fagy megpróbáltatásait. — Azt mondhatjuk tehát, hogy a szőlőhöz nemcsak szakértelem kell, hanem szír is? — kérdeztem. — Pontosan így van. Én még azt hallottam a hajdani öregektől, hogy a szőlővel „el kell beszélgetni". Oda kell rá figyelni és ..meg kell érteni". Azt is akkoriban emlegették, hogy a szőlőnek három termése kell legyen: egy a tőkén, egy a pincében, egy a bankban. Mi még a bankig nem jutottunk el. — Mintha a hajdanvolt szőlőművelés egyéb jellemzői is újra napirendre kerülnének. De hallható megjegyzés arra is. hogy a hazai szélsőséges éghajlati körülményekre kinemesített fajták túlságosmi háttérbe szorultak mára. — Így igaz. sokat hozzuk szóba a régebbi művelési körülményeket. Nem azt kell hinni, hogy vissza akarják állítani a szürke rideg marhát, de volt nekünk sok olyan állat- és növényfajtánk, amely ellenálló a fagy- gyal is, a szárazsággal is és a betegségekkel is. Nincs még végleges következtetés, de a kérdés sokszor felvetődik. Betegségek: a peronoszpó- ra már „nem ügy”, de a lisztharmat és a vírus okozta fertőzés, sok munkát és pénzt igényel és nem is mindiig megfelelő a hatásfoka a védekezésnek. — Ma már a burgonyánál a vírusmentes vetőgumót ismerjük és használjuk — jegyezte meg Csépány László, a kertészeti főágazat vezetője. — Ezt kell a szőlőnél is elérnünk. Igaz. naevon költséges módszer, de elkerülhetetlen. A Kertészeti Egyetem segítségével folyik az elterjesztés, amelyben részt vesz Nagyréde is. Ezzel országos érdekeket is szolgál, bár a sajáit költségeinek a terhére „bábáskodik" az égetően sürgős feladat végrehajtásán. — Ha vírusmentes lesz a szőlő, az is marad? — Tulajdonképpen a lehetőséget adjuk meg. Ennek egyik előfeltétele, hogy a telepítésre kijelölt talajt fertőtlenítsük, elpusztítsuk azokat az élőlényeket, amelyek „közvetítik” a vírust, amelyeknek révén a fertőzés elterjedhet. Ez a fertőtlenítés is sokba kerül. Mindig, mindenkor a pénz. Mindig, mindenkor: sokba kerül ez is, sokba kerül az is. De mit lehet tenni? Vállalni kell. — Nekem mindig az volt a véleményem — vette ót a szót ismét az elnök —, hogy a jövőt elő kell készíteni Nem lehet a holnapi eredményekről lemondani a mai magasabb jövedelmek ked - véért, mert akkor később már nem lesz mit hazavinni. Így történt, hogy sok-sok évvel ezelőtt hozzáfogtak Nagyrédén a feldolgozóüzemek építéséhez. Igen: tessék széjjelnézni a Szőlőskert Tsz háza táján. Nem elégszenek meg ma már azzal a mélyhűtőtérrel sem, amivel már rendelkeznek. Folytatják a bővítést. A fagyasztott málnáért jóval többet kapnak a piacon, mint a frissért. De a palackozott bornál is ugyanígy alakulnak az árak — Valahogy belém ivódott az a jelmondat, hogy nekünk a többieknél többet, jobbat, és olcsóbbat kell adnunk jtt- honra is lés külföldre is. Szerintem ezen múlik a verseny. Ennyi lenne a titok? Jó. jó, de mi ebben a titok? Van egy gazdaság, amelyben az emberek előre tekintenék. Van egy tsz-elnök. aki nem enged a negyven- nyolcból és állandóan csak azt hajtja, hogy jobbat és olcsóbbat. — Bementem a hűtöházba. ahol az asszonyok a málnát válogatták. Mondják, jó volna, ha többet kereshetnének. Mondom erre, ennek semmi akadálya, de nézzenek már ide. És kiemelek néhány szem málnát abból, amit ők már átengedtek az ellenőrzésnél. Odaadnák-e ezt a kislányuknak vagy az unokájuknak? Kérdezem. Hát. . . nem. Válaszolták No, látják, nem kell mást csinálniuk, csak olyan terméket kiadni a kezük alól. amilyet maguk is megvásárolnának, elfogyasztanának. Milyen egyszerű is ez. Hát. . . ezért nem szívesen magyarázkodnak a „mostoha időjárási körülményekkel" Nagyrédén. Mert szorgos munkával, ésszel sok mindent lehet tenni a tisztes eredményért. Csak... tenni kell. Okosan, megfontoltan, a holnapra is gondolva. G. Molnár Ferenc Az év lakóháza Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium kezdeményezésére — és a korábbi esztendő tapasztalatai alapján — Heves Megye Tanácsának elnöke meghirdette a pályázatot „Az év lakóháza 1986” címmel. A pályázaton az érdeklődők bármely kategóriájú lakóépülettel indulhatnak, amely magánkezdeményezéssel valósult meg, és használatbavételére már engedélyt adtak. Pályázhatnak hagyományos, illetve csoportos korszerű családi és többszintes, többlakásos lakóházzal, bővítéssel, emeletráépítéssel, tetőtér-beépítéssel, épületkorszerűsítéssel. Az alkotók — az építtető, a tervező, a kivitelező — közösen nyújthatják be pályázatukat, amely nyilvános. A résztvevőknek mellékelniük kell az 1:100 méretarányú tervdokumentációt, a műszaki leírást, minimálisan a létesítmény külső képét, valamint a környezet beépítéséhez való illeszkedést illusztráló, egy-egy 13X18 cm méretű fénykép- felvételt. A pályázatnak tartalmaznia kell az épület helyét, az építtető, tervező, kivitelező nevét, címét — szakembernél a végzettséget, a képesítést, házilagos kivitelezés esetén a felelős műszaki vezető adatait is. A pályázatot 1987. március 15-ig Heves Megye Tanácsa V. B. építési és vízügyi osztályához (3300 Eger, Kossuth L. u. 9.) lehet benyújtaná. Szerszámgépek Székesfehérvárról A Szerszám«épipari Müvek Székesfehérvári Köszörű - gépgyárában az első negyedévben a KP—100-as palástköszörűböl huszonkettőt. a KO 160—34 típusú alakköszörüből pedig tizenötöt gyártanak. A gépekből a hazai megrendelők mellett Bulgária és Románia. valamint az NSZK és Kanada részére is szállítanak. Képünkön: a KP—100-as palástköszö- rüt ellenőrzi Csihás Kornél meos (MTl-foló Kabác/y Szilárd)
