Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 21., szombat LEHÓCZKI KÁROLY Már nem maradt Már nem maradt, ki fázva összegyűjtse szeles tavasznak pőre gallyait, ölében fölcsiholt zsarába vesse, nekem élessze, rakja hajnalig s rőten lobogjon múltam barna ága. mint ifjú barackfa, fogjon tüzet piros fodorban gyújtva föl magát, ha vad május-tánc jön, láz és őrület. Már nem maradt, ki helyetted fakassza új életre ;az új élet-időt, hozzád méltón érdemes e szavakra. mert idegen ’tőle a cifra gőg, a testemet bírt női test hatalma és pont úgy kíván, mint aszály esőt Verset olvasok éppeo... Verset olvasok éppen olyat ahol a szavakban billeg lépted patak-csobogása végig a gidres-gödrös kacska göröngyös-göcsörtös kockakő álom-úton ahol nem csak te én is a reménytelenség kereszteződéseit jártam s valami föld alatti kocsmában virágot nyújtottam holott nem szokásom igen olcsóka i e o á ő virágot mert öröktől fülemben hordtam a lépteidet s jé most ez a vérs ugyanúgy sötéten éjféli ritmusban gyalogol végig kivert-kirakott sejtjeimen és hinném te jöttél el tízforintos tündöklő csokrommal erre kóborolsz hinném licsegő-locsogó hullám-járásod hallik de félek ványadnak már tulipán-szegfű-rózsáim és magad is hervadsz mert céltalan utam oly hosszú és i e o á ő szavaimmal meg nem öntözhettelek bolyongva a város kopár makadám sivatagján. Téli rejtelem A hó az úton lenn a régi. a tűz az ablakban tiéd. Az út a más, és aki kéri tekinteted zöld melegét. De aki más, az másként várja lombot vető benti lángod. Már nem megosztani kívánja, irigyli meleg magányod. Fagytól hunyorog az este. hullik a hó kanyaros útra. Titkaimat a tél kileste. Megpörgette ledér kalapját. A varázst mímelni tudja, járatni szakadt bolondját! Koch Gy Negyedéves az egri tanárképző főiskolán. A Gárdonyi Géza gimnáziumban Dargai Lajos volt a tanára. Az első főiskolai szemesztereiből Kishonthy Jenőre és Herczeg Istvánra emlékszik vissza szívesen. Kellemes megjelenésű, első beszélgetésre halk szavú embernek tűnik, aki élénk tekintetével úgy vesz részt a beszélgetésben, hogy a végszóra mindig is igyekszik kész válasszal visszafelelni. Nyugodt temperamentumnak érezzük, aki körül nem vibrál a levegő, nincsenek nagy gesztusai, amikkel hangsúlyozná gondolatait. netán alátámasztaná mondandóját. Nem akar „előrehatni”. győzni, meggyőzni, amíg a másik nem nyit. És mégis nyugtalanító ez a. fiatalember. Nem azzal, ahogy viselkedik. Hanem azzal, hogy alkot. A szó kLasszi kus értelmében, ahogyan a köznapi ember az elért eredményre azt fogja rá: ez igen, ez jó munka. Szóval alkot. Egy szál ceruzá val, egyelőre magának, ahogyan a pályára készülő jogász is először magának sza val kisebb vagy nagyobb perbeszédet. mert tudja, hogy ebből, vagy ebből i.s kell majd megélnie, mert ebből lesz a kenyere, eb bői lesz a hivatása, ezért fogja megbecsülni a társa dalom. Szóval nyugtalanító. Először a szűkebb környezetét. CSEH KÁROLY Harminckettő Krisztusi korban az ember egyre azon meditálgat alfa-e, vagy omega eddigi élete itt? Sóra kenyérre cukorra váltja az ősi halat fel mellkason összefonott karja a mái kereszt Cinkék a csillagon Mint asztalra a foltos abrosz létem a lényegre rásimul sejtések rojtok lógnak lefelé játszogat velük egy ismeretlen kéz próbálja ujjait ellazítani ama napon miután tetteim morzsáit lesöpörte tenyerébe s kitette egy csillag jeges .madáretetőjébe hadd csipegessék folytatóim didergő cinkék gyanánt Látlelet Az asztallap a mező egy darabja ahol még álomi verőfényben gondok gondolatok súlyától kalászként hajolhat papír fölé fejem Gyermekeim felnőnek mellettem észrevétlen akár a pipacsok felhevült arcuk elperel eg.Y-egy sugarat nyaramból egy-egy szót a versből s a lekattintott szemhéj sötétjében néha már elenium-hold hozza az álmot is és már félni kezdek minden öleléstől Hátha kaszasuhintás SÁRÁNDIJÖZSE PÉCSI GABRIELLA Módi Kimentem a divatból — A vagyonos divattervezők piacra dobták legmodernebb fazonjukat: szmoking rojtosszélű gyolcsgatyával Kispénzű s önfogyasztó termelőként számolnom kell azzal hogy tartósan korszerűtlenil szellemi ruhatáram A legfőbb krimi Ha az ifjúság mosolyát nem vetted filmre — elveszett. Máris magadra oszthatod az idősebb szerepeket. Lehetsz peckes és kackiás. az, aki sose vénül, lehetsz esendő, beteges, aki a múltba révül. Lehetsz bátor is, gyáva is. mindenképp egy a vége: ezt nem úszód meg élve. Naponta naponta többször is balkáni gerlék balhéznak az erkélyemen nem szólok nekik miért szóljak gallérjuk és gavallérjuk van talán képviselnek valamit nem zavarom el őket de uraknak vízigótoknak és egyéb jöttmenteknek nem vagyok itthon MEZEY KATALIN
