Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
Ahogy átszáll... A népművészet: normák, kötelező érvényű szokásrendszerek örök átöröklése, is. ßs művészet is: az elődök eredményei müvészegyéniségeken átszürődve születnek újjá, élnek tovább. A fazekasság egyik európai központjában, Karcagon id. Szabó Mihály mesterségbeli tudását fia a hódoltságkori motivumkincs évtizedes tanulmányozásával, feldolgozásával párosítva valami egészen újat, példamutatót hoz létre? a népművészet mestere cím megérdemelt, és napi küszködéssel késztet... (Fotó: Kőhidi Imre) hClx dcuW'1 » Uki WX&títK a 1 regszik a tél. jeges nótáit alig veszi jaj, már valaki komolyan, erőlködése olyan, mint a vénember dalolása, dúdolás már inkább, mint nóta. Február fagyos csizmái még kopognak a hegyeken, de a mélyebb völgyekben már megpuhítja a déh szél az avart. Így tél utolján van valami a levegőben, ami még nem tavasz, de már nem is igazán tél. Lehet, hogy a szelek szárnyán érkezik ez az új érzés, a dermedt álmából ébredező föld kimondhatatlan sóhajtása. A som-, a mogyoróbokrok ágai legényesen kihúzzák magukat, hiszen az ébredő rügyek már csiklandozzák gémberedett testüket. — Nyújtózni kezd az erdő. Kesernyés füst úszik a levegőben, átjárja az emberek ruháját, bőrét, fojtogatja még a torkot is. A szél fel-felkapja a pöfékelő szénégető boksák leheletét, aztán, mintha pipafüst lenne, megkavarja, magasba emeli, majd újra a földhöz szorítja — Köhögje csak ki magát! Stuller Lajos, meg a két fia eleven ördögöknek tűnnek még a csupafehér világban, szénporos, fekete testükből, csak szemeik fehérje villan elő. — Álljon a másik oldalra, onnan jobban elcsapja az ájer a füstöt! Előttünk fél futballpályányi térség a Bükk tetején, közepében füstölnek a boksák. a „milék", ahogyan ők nevezik. Az első boksa most készül — százhúsz mázsás —. a szomszédja, amelyik vígan pipálja a kesernyés, fojtó füstöt, most ég, a harmadik már kiégett, hűlnie kell. A negyedik testvért most bontják. — Ez a faszénégetés körforgása. Sorra jönnek egymás után, mint az évszakok. A boksák körül az erdőben a fák korhadt gallyakat dobnak le magukról, a cser- készutak itt-ott már kezdenek felszáradni és a déli verőkön — az avar alatt —. tavaszról álmodik a hóvirág. A fához kötött kutya megunja a csendet, friss szimatot kap valahonnan és tépni kezdi a láncát. Takarodj. Jumurdzsák! — parancsolja ^vissza a kutyát a szénégető és megpillantja a feleségét, amint bekanyarodik a Wartburggal a boksák felé. — Vendégünk is van? — csodálkozik az asszony és patyolat kendőjéből egy nagy tál fánkot bont ki a kunyhó deszkaasztalán — Farsangi fánk! — tömi kétpofára a legkisebb fiú a még majdnem meleg finomságot, de az anyja dorgáló tekintetére elém tolja a tálat. — Vegyen maga is! Stullerék kezet mosnak, aztán körülüljük a kunyhó melegében az asztalt. A dobkályha veres, mint a főtt rák, parazsának hevét még egy méterről sem lehet elviselni. — Ilyen a mi életünk Dolgozunk éjjel, nappal. Égetjük a szenet, szívjuk a füstöt, termeljük a gazdaságnak a valutát, magunknak a forintot.. . Sok fánkot megettem már életemben, de ilyen finomhoz a farsangi barangolásaim során — még nem volt szerencsém. — Örülök, hogy jólesik! — Hogyan készül a fánk? Nevet az asszony, kivesz egyet a tálból mintának, ujjával széthúzza, mutatja: — Legfontosabb a tészta habosra Verése, a kidolgozása, amelybe bizony beleizzad a menyecske! Anyám azt tartotta, hogy amelyik asszonynak a fánk verésében nem vi- zesedik át a fején a kendő, annak sosem lesz S2Íép, szalagos a süteménye. A jól sikerült fánk lehelefikönnyű, a tésztája habos, nem szalonnás, nem rágós, omlik az ember szájában, kínálja magát. Pattog a tuskó' a kályhában, a kunyhó deszkatetejéből árad a fenyőillat, kapós a frissen sütött fánk. Stuller a jóllakott ember nyugodt méltóságával dől oldalra a priccsen. Elmondja, hogy tavalyelőtt szénégető tanfolyamra vitték. ahol ilyen-olyan szakemberek tartottak előadásokat, filmeket vetítettek. Járt szénégető nagyüzemekben, de ennek az apáról fiúra szálló ősi mesterségnek, sehol sem ta- ■ látta párját — Ez mit sem változott az évszázadok során. Faszenet előállítanak modern üzemben könnyebben, de ilyen magas kalóriájú tűzrevalót csak ősi módon a boksában lehet égetni. Pipál a boksa, a gyertyán és a bükk kesernyés füstjét az arcunkba csapja a langyos szél. — Megfordult az ájer! — szól az apjának az idősebb legény. Sürgés-forgás támad. Stuller munka közben magyarázza, hogv ha most nem vennék észre idejében a szélfordulást, és nem tömnék el a Lyukakat, nem fúrnának új szelelőket a túloldalon, akkor a levegő lángra lobbantaná az egész kemencét. — Elégne százhúsz mázsa szén! — Kormányozni kell a szelet, mint a vitorlást, — erősíti a fiú. és csodálkozik a tájékozatlanságomon. — Sem éjjelük, sem nappaluk! — sajnálkozik az asszony. A széljárás éjszaka is megfordulhat. A most épülő boksa körül járkálok, hallgatom a szakszerű magyarázatot: — Kilencméteres körbe fér bele a boksa. A közepén, szinte talpon állnak a hasábok, ahonnan azután kürtő vezet ki a kör szélére. amelyből egv hosszú kanócos rúd előré- nyúlik a földön. —Ez a Hlavenka! Amikor elkészül a boksa, ezzel gyújtunk be. A lángot ez vezeti a kemence belsejébe. — Ég a mile! — fojtott torokhangon kö- hécsel a papa, akit csak „főnöknek" neveznek a fiúk. Később elmeséli, hogy tízcentis föld borítja a fahasábokat, ez zárja el tőlük a lángra lobbantó levegőt, a széljárásnak megfelelő lyukak pedig tulajdonképpen az izzást szabályozzák — Mikor szedik szét a boksát? — Két ember négy napig rak be egy ilyen kemencét, amely aztán parázslik két teljes hétig, kiégés után hűlnie kell a harmadik héten. Ezután bontjuk, csomagoljuk kívánság szerint nyugati, keleti exportra Az NSZK ötkilós zsákjaiba kerül a Grill szén. — „Gril Hole kohle" — betűzöm a műanyag zacskó sárgán foszforeszkáló oldalán. Változik a széljárás, megint fuldoklunk a torokcsípő füstben, igyekszem szél möge •kerülni és onnan bámulom a látnivalót. Az emberek tömik a lyukakat, újabbakat fúrnak a túloldalon, hadd luftoljon a boksa. — Haptákolunk a szélnek! — magyarázza szakszerűen a leckét a főnök, miközben kormos tenyerével és kabátujjával végigtör- li izzadó homlokát. — Verejtékkel jár ez is, mint a fánkve- rés! — nevettetem az asszonyt, aki búcsút int és indítja a kocsit. A faszénégetés az erdőgazdaságoknak hajdan csak amolyan melléktevékenysége volt, manapság egyik fontos devizaforrása, hiszen kelendő a jó minőségű áru. a boksában égetett magyar faszén. A kaliba elején lecsüngő jégcsapok még a telet bizonyítják még akkor is, ha már a tavasz itt bújkál valahol a csendes, mély völgyekben, a napos hegyoldalakon. Hiába! A természet ébredése lassú és lágy. mint a simogató anyai kéz. A világ csak fokozatosan, lassan melegszik fel, mert a fák. a föld magukban hordják még a téli dermedést. — Az életnek sora van! A tavasz első hangja még nem kiáltás, csak halk sóhaj, amely azért mégis eljut oda, ahová kívánkozik. A boksák körül a mókusok víg táncot járnak, a harkályok is sűrűbben kopogtatják a beteg fák testéi sorsuk rendelése szerint. H a lassan is. de azért változik az élet az erdőn. Néhány hét még, és a hóvirág fehér színe után sárgán, kéken virágzik majd a hegyoldal, megjelennek a barkák, a sombokrok sárga csokrai, és igazi farsangot ül majd a Természet.. . Szalay István Farsangi fánk
