Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. január 14., szerda Weinberger és a csillagháború Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter szerint már az 1990-es évek elején hadrendbe lehet állítani az amerikai űrvédelmi rendszer első részét. Olyan világűrbe telepített fegyverrendszert, amely a támadórakétákat röppályájuk középső szaka­szában semmisítené meg. Weinberger a szenátus had­ügyi bizottsága előtt tett nyi­latkozatában lehetségesnek tartotta, hogy a telepítést viszonylag rövid időn belül megkezdik, és esetleg még Reagan elnök hivatali idejé­ben kiadják erre az utasítást. Az amerikai űrfegyver­rendszert három összetevő, bői tervezik: az első rend­szer a támadórakétákat fel­szálló szakaszban küzdené le világűrbe telepített fegyve­rekkel. a megmaradt raké­tákat vagy a középső sza­kaszban kellene elfogni, vagy a leszálló ágban kellene megsemmisíteni földi indítá­sú ellenrakétákkal és lézer- fegyverekkel. Weinberger kü­lön aláhúzta, hogy nem újabb, földi indítású rakéta­elhárító rendszer telepítésé­ről beszél, s az új — egye­lőre csak részleges — fegy­verrendszer „nem földi lé­tesítmények, hanem az Egyesült Államok egész te­rülete” védelmét látná el. Ez egyértelműen ellenté­tes az érvényben lévő ABM- szerződés rendelkezéseivel. Weinberger igen kétkedve nyilatkozott a leszerelési megállapodások lehetőségé­ről. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak az űr­védelem eszközeivel is ki kell egészítenie „elrettentő erejét” és ezt nem szabád feladni a leszerelési meg­állapodások kedvéért. A bal­lisztikus hadászati, illetve a középtávú atomrakéták szá­mának csökkentéséről, vagy azok teljes felszámolásáról szóló megállapodásról azt mondta, hogy erre csupán akkor kerülhet sor, ha meg­felelő ellenőrzést lehetne ki­dolgozni, de aláhúzta, hogy az Egyesült Államok még ez esetben is megőrizné atom­fegyvereinek jelentős részét, és csupán a ballisztikus ra­kétákat kívánja felszámolni. Honecker és Nakaszone tárgyalásai Erich Honecker, a Némel Szocialista Egységpárt KR főtitkára, az NDK államta­nácsának elnöke és Nakaszo­ne Jaszuhiro japán kormány­fő kedden délelőtt Berlinben folytatta tárgyalásait. A megbeszélésen a két ál­lamférfin kívül részt vettek az NDK párt- és állami ve­zetésének más tagjai, illet­ve a japán miniszterelnök kíséretében lévő személyisé­gek is. A japán kormányfő hét­főn érkezett az NDK-ba Erich Honecker és a japán vendég még hétfőn megtar­totta első találkozóját. Heves harcok Jaruzelski a pápánál Az iraki harmadik had­test egységei hétfőn kiszorí­tották az iráni katonákat ar­ról a Bászra környéki terep- szakaszról. amelyet Irán a Kerbela—5 fedőnevű hadmű­velet első napján, a múlt pénteken foglalt el — jelen­tették be Bagdadban. Egy hétfői teheráni kormányköz­lemény ezzel szemben újabb iráni területnyerésről szá­molt be. A Kerbela—5 hadművelet célja a kulcsfontosságú dél­iraki város. Bászra bekeríté­se. Első szakaszában az iráni erők 10 kilométernyire meg­közelítették a várost. Öbölbeli diplomáciai források szerint ez a hadművelet nem azonos a Teherán által már többször kilátásba helyezett „döntő rohammal”, hanem csak an­nak előkészítése; az az ira­ki védelem sebezhető pont­jainak kipuhatolása. A Bászra körüli harcok­ban — hétfőn közölt iráni adat szerint — 16 500 iraki katona esett el vagy sebesült meg a hadművelet kezdete óta. Az iráni veszteségekről nincsenek adatok. Kedden reggel — huszon­négy órán belül másodszor — rakétatalálat érte Bagda- dot — jelentette szemtanúk­ra hivatkozva a Reuter hír- ügynökség. Sebesülésekről, károkról nem érkeztek je­lentések. A hasonló rakéta­csapásokat Teherán rend­szerint azzal indokolja, hogy velük torolja meg az iráni városok elleni iraki légitá­madásokat. Merénylet a kolumbiai nagykövet ellen Kedd délelőtt egy eddig ismeretlen személy fegyveres merényletet követett el En­rique Parejo Gonzalez. a Kolumbiai Köztársaság bu­dapesti nagykövete ellen, a diplomata lakásánál. A nagykövetet súlyos sérülé­sekkel a mentők kórházba szállították. A bűnügyben a rendőrség szakértők bevoná­sával folytatja a nyomozást. 11. János Pál pápa ked­den a Vatikánban magánki­hallgatáson fogadta Wojci- ech Jaruzelskit, a lengyel Államtanács elnökét, a LEMP KB első titkárát. Jaruzelski korábban már találkozott a katolikus egy­ház fejével lengyel földön, de először tanácskozott vele a Vatikánban. A hetven percig tartó négyszemközti találkozón — amint a Vati­kán közleménye hírül adta — a pápa és vendége „ko­moly, elmélyült" megbeszé­lést folytatott a lengyel tár­sadalmi helyzetről, a lengyel állam és egyház viszonyá­ról, valamint a világbéke kérdéseiről. A magánkihallgatás után a szentatya a lengyel dele­gáció többi tagjával is ta­lálkozott. Előttük elmon­dott rövid beszédében II János Pál „kétségtelenül történelmi jelentőségűnek nevezte Jaruzelski látoga­tását. Kifejezte reményét, hogy a lengyel államfő lá­togatása „gyümölcsöző les/. Lengyelország és Európa száTnára”. Vlagyimir Petrovszkij sajtóértekezlete Julij Voroncovot, a Szov­jetunió külügyminiszteré­nek első helyettesét nevez­ték ki a nukleáris és űr- fegyverzetek korlátozásá­nak és csökkentésének kér­déskörében folytatott genfi tárgyalásokon részt vevő kül­döttség vezetőjévé — jelen­hette be kedden Moszkvában tartott sajtóértekezletén Vlagyimir Petrovszkij kül­ügyminiszter-helyettes. A sajtóértekezletet a nuk­leáris és más tömegpusztító fegyverek teljes, az évszázad végéig történő felszámolását meghirdető szovjet program január 15-i évfordulója al­kalmából tartották. Petrovszkij hangsúlyozta: a Szovjetunió véleménye szerint a tárgyalások ja­nuár 15-én kezdődő hetedik fordulója döntő szakasz kez­dete lehet. A küldöttségve­zetés szintjének emelése új lendületet adhat a tárgya­lásoknak, amelyeken most az a cél, hogy a reykjaviki megállapodásokat a nemzet­közi politika valóságává változtassák. E cél érdeké­ben a Szovjetunió korábban már minden tehetségeset megtett, a reykjaviki talál­kozón létrejött megállapodá­sokat és az amerikai állás­pontot figyelembe véve tette meg november 7-i javaslatát Genfiben. Erre azonban nem érkezett kedvező amerikai válasz. Nem járt eredmény­nyel a december eleji szak­Keagan amerikai elnök (jobbról) Max Kampelmant. a genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások vezetőjét külügy­miniszteri különtanácsadónak nevezte ki (Népújság-telefotó: AP— MTI — KS) értői megbeszélés sem. Ezért a Szovjetunió január 8-án javasolta, hogy emeljék el­ső külügyminiszter-helyet­tesi szintre a küldöttségek vezetését. Az Egyesült Államok a javaslatra úgy válaszolt, hogy Max Kampelman kül­döttségvezetőnek a külügy­miniszter tanácsadójává történt kinevezése megemel­te a vezetés szintjét. A külügyminiszter-helyet­tes elmondta, hogy a Szovjet­unió nem tett újabb konk­rét javaslatot szovjet—ame­rikai csúcstalálkozóra vo­natkozóan. A csúcstalálkozó­val kapcsolatban a szov­jet álláspont változatlan: konkrét eredményekkel kell járnia, ami jelen esetben a reykjaviki eredmények gya­korlatba való átültetését je­lenti. Hangsúlyozta, hogy az izlandi fővárosban is­mertetett szovjet javaslat- csomag az engedmények egyensúlyát biztosítja, ép­pen „csomag” mivolta tette lehetővé, hogy a találkozó során olyan magas szintre jussanak a nukleáris fegy­verek felszámolásának kér­déskörében, így a „csomag szétbontása értelmetlen len­ne, elképzelhetetlen. Januárban egész sor tár­gyalás kezdődik, illetve a vegyi fegyverek betiltásá­val foglalkozó konferencia már folyik is Genf ben. Ja­nuár 22-én szakértői szintű megbeszélések kezdődnek az atomfegyver-kísérletekről. rC Külpolitikai kom mentarunk~~y~n Lesz-e béke Afganisztánban? A KABULI BEJELENTÉS SZERINT január 15-én egyoldalú tűzszünet lép életbe Afganisztánban. A kormány csapatok — és értelemszerűen szovjet szö­vetségeseik is — visszavonulnak bázisaikra, s nem indítanak új hadműveleteket. Ezzel a lépéssel akar­ja az afgán vezetés megerősíteni új nemzeti megbé­kélési politikáját, s elérni azt, hogy véget érjen a több, mint hét éve tartó öldöklés. Tavaly nyáron, amikor Afganisztánban jártam, magam is tapasztaltam, mit jelent a háború ennek a nagyon szegény, s egyben nagyon gazdag ország­nak. Nemcsak az afgán és szovjet katonák jelenléte, az éjszakánként hangzó ágyúdörgés, és az alkalmi rakétabecsapódások mutatták: háború van. A har­cok miatt sok a rokkant és sebesült, visszaesett a gazdasági fejlődés, elszigetelődtek egymástól az or­szág egyes vidékei. Csak a légiközlekedés volt akkor többé-kevésbé biztonságos, a hegyi utakon legfeljebb megerősített konvojok közlekedhettek a nagyvárosok között. Igaz, a légiközlekedés biztonságát Is kérdé­sessé tette, hogy a dusmánok (így hívják Afganisz­tánban az ellenforradalmárokat) hozzájutottak az igen korszerű amerikai Stinger, vállról indítható lég­védelmi rakétákhoz. Ezekkel a fegyverekkel nem­csak az afgán és szovjet harci gépeket és helikopte­reket támadják, de a polgári szállítógépeket is. AZ AFGÄN FORRADALMI VEZETÉS különösen tavaly május óta, amikor Nadzsibu vette át a kor­mányzó afganisztáni Népi Demokratikus Párt veze­tését, nagy erőfeszítéseket tesz a megbékélésre, több olyan tekintélyes párton kívüli politikust, kereske­dőt, törzsi vezetőt vontak be a forradalmi tanácsba, akiknek jelenléte mutatta: szakítottak a múlt hibái­val. Nadzsibu főtitkár hangsúlyozottan építette a kap­csolatot a vallási vezetőkkel, gyakran látogatja a mecseteket, nagyobb összegeket juttatott a muzul­mán szenthelyek karbantartására. Ez ebben a mé­lyen hívő iszlám országban különösen fontos, hiszen az ellenforradalmár szervezeteknek két fő jelszavá­ra támaszkodnak; 1. Afganisztán szovjet megszállás alatt áll; 2. Kabulban hitetlenek kormányoznak. Az első jelszót illetően. A szovjet csapatok, vagy ahogy hivatalosan nevezik őket, a „korlátozott lét­számú szovjet kontingens” létszámának csökkentése, nevezhetjük a csapatkivonás kezdetének, már tavaly ősszel megtörtént: akkor hat ezred távozott Afga­nisztánból. A csapatkivonásról már évek óta tár­gyal Genfben Afganisztán és Pakisztán Diego Cor- dovez ENSZ-diplomata közvetítésével. Most az vár­ható — ezt az afgán ENSZ-nagykövet New York­ban jelentette be, hogy a korábbinál sokkal radiká­lisabb kivonási menetrendet tesznek közzé. A Szovjetunió több ízben kifejtette, hogy távozni kíván Afganisztánból. Nem akarja viszont, hogy csa­patai távoztával déli határainál veszélyes helyzet ala­kuljon ki, s Afganisztánban elmélyüljön a válság. Az is nyilvánvaló, hogy a különböző ellenforradalmár szervezetek, amelyeket a nyugat és néhány arab olaj- ország pénzel, miféle rendszert hoznának létre, mi­lyen szövetségesi elkötelezettséget vállalnának. Mind­ez tehát megfontoltságot, jól megalapozott döntése­ket követel. AZ AFGÄN VEZETÉS KINYILVÁNÍTOTTA: kész a kormányzatot kibővíteni, koalícióra lépni azokkal a pártokkal, amelyek most külföldön szervezkednek, ha ezek elfogadják az ország el nem kötelezettségét a Szovjetunióval való jószomszédság elvét, s az or­szág társadalmi-gazdasági fejlesztése mellett vannak Hírek szerint néhány fegyveres csoporttal sikert is értek el a tárgyalásokban. Kérdéses, miként vála­szolnak majd a fő dusmán szervezetek vezérei? Ezek ugyanis visszautasították az ajánlatot eddig. A hely­zet tehát nyitott. Az elkövetkező hat hónapban el­dőlhet majd, hogy a tűzszünetből béke lesz-e Afga­nisztánban. Elefántcsontparton tárgyal Shultz körútja Iráni kapcsolat Az elnök mindenről tudott George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn este Nigériából hat afrikai or­szágot érintő kőrútjának ötödik állomására, Elefánt­csontpartra érkezett. Shultz kedden találkozott Félix Houphouet-Boigny ál­lamfővel, a magánvállalko­záson és külföldi tőkebefek­tetéseken alapuló gazdaság- fejlesztés afrikai ..mintaor­szágának'' vezetőjével. Az amerikai külügyminisz­ter nigériai látogatásán a kétoldalú kapcsolatok téma­körén kívül az afrikai vál­sággócok kérdését is megvi­tatta vendéglátóival, köztük Ibrahim Babangida állam­fővel. A dél-afrikai és a csádi helyzetet eltérően ítél­ték meg. Nigéria egyrészt hatékonyabb gazdasági szankciókat szorgalmaz a pretoriai rezsim ellen, más­részt pedig ellenzi Francia- ország és az Egyesült Álla­mok katonai beavatkozását a csádi polgárháborúba. Shultz lagosi tárgyalásainak egyik fontos témája volt a két or­szág együttműködése a ká­bítószer-csempészés elleni harcban. A dél-ázsiai orszá­gokból az Egyesült Álla­mokba csempészett kábító­szer egy részének Nigéria a közbeeső állomása. Megdöbbentő jelentéssel áht. elő hétfőn este a CBS ame.ikaí televíziós társaság: híradójában megbízható for­rásokra Hivatkozva azt kö­zölte, hogy Oliver North al­ezredes, az „iráni kapcso­lat" központi figurája ha­lállal fenyegette meg az egyik nagy nemzetközi fegy­verkereskedőt arra az eset­re, ha elárulná a titkos üz­leteket másoknak. A CBS szerint North ezt egy iráni fegyverkereskedőnek, Ghor- banifarnak mondta, kijelent­ve: „Megadja neki az alkal­mat, hogy mártír legyen". Egy másik furcsa leleple­zés az ügy másik főszerep­lőjétől, Robert McFarlane volt nemzetbiztonsági ta­nácsadótól származik, ö az NBC televíziónak jelentette ki, hogy Reagan elnök sze­repének kisebbítésére North- tal és John Poindexter ak­kori nemzetbiztonsági ta­nácsadóval együtt meghami­sították a tényeket, s ő ma­ga egy hamis feljegyzést ké­szített ennek alátámasztásá­ra. McFarlane eddigi nyi­latkozataiban ellentmondá­sok voltak abban, tudott-e az elnök már 1985-ben az Izrael által Iránnak ameri­kai megbízásból teljesített fegyverszállításokról. A kér­dés igen fontos lehet a vizs­gálatban abból a szempont­ból, hogy történt-e törvény- sértés. McFarlane kezdetben azt mondta, hogy az elnöknek nem volt tudomása erről, egy szenátusi bizottság előtt viszont utólag kijelentette, hogy Reagan nemcsak tu­dott minderről, hanem szó­ban jóvá is hagyta az üzle­tet A Fehér Ház szerint Reagan csak jóval később. 1986 januárjában engedé­lyezte mindezt. McFarlane, aki személye­sen nem jelent meg a kép­ernyőn. most azt mondta a televíziós társaságnak, hogy a botrány napvilágra kerül­te után North összeállította a Fehér Ház számára az események időrendi tábláza­tát, s ebben benne volt az 1985 augusztusi megbeszélés is. A három főszereplő azon­ban másnap úgy döntött, hogy csökkenteni kell az el­nök szerepét. McFarlane ezért hamis feljegyzést ké­szített, North pedig törölte feljegyzéséből a korábbi jó­váhagyásra vonatkozó ré­szeket. Reagan november 19-i sajtókonferenciáján ha­tározottan tagadta, hogy ko­rábban tudott volna izraeli fegyverszállításokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom