Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

4* NÉPÚJSÁG, 1987. január 9., péntek Orvosok — nyugdíjban Az orvosok számára réteg bizottságokat hozott létre az Egészségügyi Szakszervezet. Az a (elismerés vezette, hogy az egészségügy dolgozói korántsem alkotnak egységes tömeget. Különböző csoportok más-más reményekkel és elvárásokkal, örömökkel és csalódásokkal élnek és dol­goznak. Lehet, hogy éppen családot alapítanak vagy la­kásra várnak, esetleg már nyugdíj előtt állnak. Eltérő le­hetőségük szerint továbbképzik magukat, művelődnek és szórakoznak. Összeköti őket — többé kevésbé — a mun­kahely, de vannak különböző céljaik és vágyaik, lehet­nek elégedettek és lázadók. Közérzetük hat egymásra és közös munkájukat jól, rosszul befolyásolhatja. Hangula­tuk pedig sok-sok embert érint: egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. A bizottság 1986-ban a fiattal orvosok helyzetét vizsgálta felül, majd az eredményeket áttekintve ké­szítettünk használhatónak vélt javaslatokat. Mindezek­nek sajtóvisszhangja is volt, megyei és országos napilap­ban egyaránt. Idei prog­ramként a megyében élő nyugdíjas orvosok hely- zetét akarjuk felmérni. Tesszük ezt abból a tapasz­talatból, hogy a mostani, mái- általában a felszaba­dulás után dolgozni kezdett idősebb generáció különö­sen nagy szellemi tapaszta­latokat, értékeket hordoz, melynek elfecsérlése nagy veszteség volna. Vizsgála­tunk legfontosabb kérdé­se: tevékenykedik-e nyug­díjas kollégánk, s ha nem, volna-e ilyen igénye és mi­lyen típusú munkát vállal­na szívesen. Mi szervezett intézményes módszerként a nyugdíjas orvosok részál­lásban való foglalkoztatását ajánlanánk. De talán he­lyes lenne felmérni a kör­zeti betegellátásban, az ok­tatásban, a továbbképzés­iben, egészségügyi szervezés­ben, közigazgatásban, egész­ségnevelésben, szociálpoliti­kai területen a tényleges hiá­nyokat, s az ebből származó zavarokat, például a hiány­szakmák kérdését, az ötna­pos munkahéttel, az évi szabadságolásokkal kap­csolatos problémákat. Ezek enyhítésére, megoldására részállások biztosítása lát­szik indokoltnak. Egy ilyen megyei tervben nemcsak az idősebbeknek jutna hely hanem sok aktív orvos át­csoportosítható lenne meg­felelő munkára, ami jobb kihasználtságot, népgazda­sági előnyt jelentene. Egy ilyen koncepciózus káder- fejlesztési és gazdálkodási tervben minden korosztály, minden érték helyet találna. Természetesen a felmérő vizsgálat a fentiek mellett kiterjed e réteg jelenlegi viszonyaira és erre vonat­kozóan is gyűjt adatokat. Így érdeklődünk majd kol­légánk nyugdíjának össze­ge után, s lakásviszonyaira és egyéb személyes körül­ményeire is rákérdezünk majd. Az orvosoknál — úgy tűnik — a nyugdíjas kor­szak előkészítése különös gondosságot, tapintatot igé­nyel. Az alább felsorolt ér­vek talán meggyőzőek ah­hoz, hogy figyelembe ve­gyük őket: az orvosok túl­nyomó többsége dolgozik 65 éves koráig, tehát mindad­dig, míg erre lehetősége van, munkájuk hivatássze­rű, ezért legtöbben mély érzelmi szálakkal kapcso­lódnak munkakörükhöz, mindezzel együttjár a je­lenlegi nagy szakmai fej­lődési tendencia, mely meg­követeli tőlük a nemzetkö­zi tudomány eredményeinek állandó figyelemmel kíséré­sét, ezért bennük lelki ké­szenléti állapot fejlődött ki. Ha a nagy tömegű tudás­anyaggal együtt ez haszon­talanná válik, minden bi­zonnyal megrázéan veszé­lyes lehet a személyiségre. Dr. Szegő Imre Hát ilyen még nem volt! Az újságírók fogadhatták a repülőtéren a még házas­társként Budapestre érkező — sőt ki tudja már. hogy egybekelésük hányadik év­fordulóját legendás gazdag partival éppen hazánkban ünneplő — világhírű szi- nészpárt Elisabeth Taylort és Richard Burtont. Tudhat­tuk mikor köt ki a Duna partján a Queen-frákat hoz­zánk hozó szárnyashajó, hogy hánykor lép be elegáns szál­lodánk az Atryum Hyatt ka­puján Demis Russos. Csak azt tartják titokban, hogy melyik légijárat repíti hoz­zánk legújabb kedvencünket, Lucelia Santost, azaz Isau- rát. Amit megtudhattunk, csupán annyi, hogy január 11-én teszi lábát hazánk földjére. Szóval valamikor, azon a vasárnapon érkezik. A közönség két nappal ké­sőbb láthatja a Budapest Sportcsarnokban meghirde­tett két koncerten. Illetve, ha mi is úgy akarjuk, tán még másnap is, attól függ, milyen lesz az érdeklődés, hogy fogynak a jegyek. És ez a várakozás természetes: mert könnyen megszeretünk valakit, de ugyanolyan köny- nyen feledünk is. Ki tudja, mit hoz nálunk a január. Mindenesetre a televízió óév­búcsúztatóján bőven esett szó Isauráról. Született róla paródia is, ez pedig azt jel­zi. hogy közel áll szívünk­höz. Mert ugye mi csak ar­ról viccelődünk, akire figye­lünk. De hát ki is Isaura? A rabszolgalány történetét már milliók ismerik, ezt jelzi az úgynevezett televíziós tetszé- si index. Várjuk a regényt, amelyet a brazil filmesek feldolgoztak; az Európa Ki­adó a Rabszolgasors című regény gyors megjelentetését ígéri. Szerették volna Isau- rával együtt átadni a köny­vet is a közönségnek, de saj­nos a fordítás még nincs kész. Isaura tehát előbb jön! A brazil színésznő, akit Len­gyelországban és Kínában is hatalmas tömeg ünnepelt. Merthogy ez utóbbi ország­ban nemcsak a Rabszolgasors televíziós filmsorozat ismert. de itt jelent meg a színész­nő első nagylemeze is. Hogy miért éppen Kínában? Ki tudja? Való igaz, Kína mesz- sze esik Brazíliától. Azt azonban megtudtuk, hogy ha a lemez megnyeri az ittho­niak tetszését, Magyarorszá­gon is kiadják. Csakhát vár­juk meg ezt a koncertet is, hogy meggyőződjünk arról, hogyan is dalol Isaura. Lucelia Santos harminc esztendeje született San Paulo egyik ipari negyedé­ben. Gyermekként egyetlen pályáról álmodott, a színé­szetről. Vágya korán betel­jesedett, 15 esztendősen már „hivatásos” színésznőkét lé­pett fel egy színházban. Mes­tere Eugénio Kuznet profesz- szor volt, aki a világhírű Sztanyiszlavszkij-módszer szerint tanított. Lucelia San­tos igazi debütálása 1974- ben volt Rio de Janeiróban, ahol a Godspiel című musi- calban lépett fel. Gyorsan felfedezték a filmesek is, és 1980—81-ben öt játékfilmben is szerepelt nagy sikerrel, hiszen alakításáért elnyerte a brazil filmművészet két legjelentősebb díját. De az igazi népszerűséget a Rab­szolgasors című televíziós sorozat hozta -meg számá­ra hazájában és a nagyvi­lágban. A többepizódos té­véfilmet eddig több mint 30 ország televíziója vásárolta meg, közöttük az Egyesült Államok, Kína, Olaszország, Svájc, Portugália, Anglia, Franciaország, az NSZK, Lengyelország. Magyaror­szág és egész Latin-Amerika. Hazájában gyakran lép fel popénekesnőként is. Sőt, sok időt áldoz politikai és társa­dalmi ügyeknek. Egyre több politikai megmozdulásban vesz részt, így például szó­szólója volt a politikai okok­ból számúzöttek és bebörtön- zöttek amnesztiájáért indí­tott mozgalomnak, részt vett a Munkáspárt választási had­járatában. Sokan kérdezték — ami­kor híre jött, hogy hazánk­ba látogat — elkíséri-e fér­je. Elterjedt, hogy a Leon- ciót alakító színész .az élet­társa. Lucelia Santos való­ban- férjnél van, John Neschling karmester hitvese. Kisfia négyéves, és többször kijelentette, hogy jobban sze­retne a papa dobogójára lép­ni. Persze még sok minden Isaura és Leoncio a televíziós sorozatban változhat, hiszen Pedro Hen- rigue még csak óvodás. A négy nyelvet beszélő színésznő — menedzsere tár­saságában — az Ifjúsági Rendező Iroda és a Skála meghívására érkezik főváro­sunkba. és egy hetet tölt Magyarországon. Ellátogat Zalaegerszegre és Kiskunha­lasra is. Több városnéző sé­tát terveznek számára, így például elviszik belvárosi üz­letnézésre, és kirándul Szent­endrére is. Az előzetes ter­vek szerint a Skála áruház­ban dedikál, de egyelőre ti­tokban tartják, hogy mikor. Aki személyesen nem talál­kozhat Isauraval. annak el­áruljuk, hogy a Magyar Te­levízió mindenhová elkíséri, és a látogatásáról forgatott filmet a képernyőn bemu­tatják. A Budapest Sportcsarnok­ban sorra kerülő koncerten egyébként Isaura találkozik magyar hangjával, Detre An­namáriával, aki megígérte, hogy a koncertre „isaurás” lesz a frizurája, és elénekli a színpadon Zsoldos Béla— S. Nagy István Pesti Isaura című dalát. S. E. TÓDOR JÁNOS: Világot jelentő deszkák II/2. Tehát imádtuk Teréziát, gyűlöltük Carment, retteg­tünk Gül Babától, Caligu­lával viszont egészen jól összejöttünk, a színházzal át­elleni tiszti klub presszójá­ban. Camus drámáját a „ke­gyetlen színház” törekvései­nek jegyében vitte színre a pályakezdő rendező, meg­győzve az őrült császárt megjelenítő színészt, hogy már hetekkel a bemutató előtt hasonuljon szerepéhez, s naponként élje meg Cali­gula személyiségének külső és belső extravaganciáit. A színész borostás volt és el­hanyagolt, szeszektől áporo- dottan tévelygett az áprilisi napfényben. A folyamatos koncentráció nyomán medi­tációi néha oly annyira jól sikerültek, hogy díszletezői segédlettel kellett a színház­ba áttámogatni. Cipeltük naponta a zon­gorát, és a balhé érezhető­en a levegőben lógott. A zongoracipelés ezen a „pá­lyán” szó szerint volt érten­dő, hiszen a nagy színházból a kamarába minden reggel átkínlódtuk a kopott Bösen- dorfert, amiért is esetenként és per kopf százötven forint ütötte a markunkat. Nehéz így utólag körülír­ni a feszültség okát, miben­létét, tény azonban, hogy olykor az emberek feje kug­lóffá dagadt az indulattól, máskor meg úgy magukba roskadtak, mint kishivatal- nokok a fogorvosi váróban. A készülő vihar előszele volt már az is, amikor He­rodes és Kozma összeakasz­tották a díszletezőkalapá­csot, s kis híján emberha- lállal végződött a párviadal. Az egyébiránt birkatürel­mű. vállig érő hajú óriás, Heródes homlokra irányzott ökölcsapásától Kozma, az ugyancsak szálfaterimetű, ki- ebrudalt katonatiszt néhány percre megadta magát, hogy azután fényes, csillogó, két- szarvú, guminyelú kalapá­csával Heródes felé sújtson. Szerencsére az ütés elzúgott a behemót fiú feje mellett, így a loboncos Törzsfőnök­nek (akit az akkoriban ve­tített amerikai film, a Száll a kakukk fészkére hallgatag indiánja után neveztünk így is) módja nyílt másodszor is lecsapni... A Carment csináltuk, ami­kor kitört a háború. Igye­keznünk kellett, mert a füg­göny leengedése nélkül, tök­sötétben építkeztünk, amikor Kecán Feri lábára rátettük a négymázsás „Sziklás hegy­séget”. Mi hívtuk így azt a famonstrumot, ami a spa­nyol hegyvidéket szimboli­zálta. Ahhoz képest, hogy nyílt törés volt, a fiú angya­li arccal viselte, egyetlen nyikkanás nélkül ájult el. Szó nélkül küldtük le a függönyt, a srácot Heródes ölben vitte át a közeli am­bulanciára, mi pedig szinte egyszerre indultunk el az ügyelő pultja mellett mene­déket kereső, verejtékező színpadmester felé. Többször követeltük tőle előzőleg, hogy ezt a váltást világosban lő- hessük be, azonban ez a szemüveges varangy — sa­ját szakmai presztízsét félt­ve — mindannyiszor megta­gadta kérésünket. Az ügye­lő és a színpadi nép halál­ra váltan figyelték, amint Kozma köpenyénél fogva á magasba emeli a rúgkapáló színpadmestert. és rendíthe­tetlen elszántsággal a néző­térrel szemközti díszlethez szorítja, nekünk pedig meg­parancsolja, hogy a köpeny nyakánál szögezzük föl. Az­után ráüvöltött az ügyelőre, hogy húzássá fel a függönyt. Utolsó perceimet töltöttem a világot jelentő deszkákon. Emberi élmény Három kivjánság címmel sugárzott műsort n gyerme­keknek a Magyar Televízió /szilveszter napján. Ennek jóvoltából szép számmal láthatták kedvenc pop- vagy beat- együttesüket. Akadt), aki imádott színészével találkozha­tott, s az egyik fiúcskának az a kérése is meghallgatást nyert, hogy az Országgyűlés elnökének székéből kíván­hasson boldog új évet pajtásainak. Szóval voltak ötletek. Nem egyet eredetinek is tartot­tam jómagam is. Egy kiváltság azonban mellbe vágott, mi több elszomorított. Nevezetesen: az egyik hatodikos kislány egy olyan filmből kért részleteket — címét is megnevezte —, amely tele van vérrel, gyilkossággal, ag­resszivitással. Amelyben puskák ropognak, gránátok rob­bannak. Mindez mélységesen elgondolkoztatott, pedig pedagógus ismerőseimtől nem egyszer hallottam már, a tanulók ilyen jellegű érdeklődéséről, megnyilvánulásairól, igy pél­dául arról is, hogy órákon olyan rajzokat készítettek, amelyek bombázó repülőgépeket, késeid gyilkosokat áb­rázoltaik. Igazságtalan lennék, ha pusztán a gyermekeket Jedd- ném 'pieg mindezekért, mondván: ejnye, bejnye, hogy juthatott eszetekbe butaságokat .kérni a jó tündérkétól. Az ember — legyen az fiatal vagy öreg — az újságoki. ból, a rádióból, a tévéből arról szerezhet tudomást, hogy valahol szállodát gyújtottak föl, egy másik országban terroristák robbantgatnak, a harmadik helyen pedig tün­tető diákok közé lőnek a rendfenntartók. Ebből is ikitü- nik, hogy a tömegkommunikációs eszközök révén életünk részei lettek ezek a tragédiák. A kommersz filmek készítői nem ritkán a legszadis­tább eseményekből veszik ötleteiket, ezeket sipékelik meg egy kis szerelemmel, nagy látványossággal, k a tömege­ket csódítik be a ,mozikba, ültetik le a képernyők elé. S a néző sokszor talán még szimpatizál is a főszereplőver, aki önkényes igazságosztó jelmezben tündököl, s halom­ra lövi aki ellenére Itesz. Senki se higgye azt, hogy mindezzel azt akarom mon­dani, a Földön nincs agresszivitás, vagy ha van is, ar­ról nem iszabad tudomást venni. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagy a szülők felelőssége, mert úgy kell irányítani a gyermekük fejlődését, hogy ne az agresszivitásból összegyúrt Iműalkotások jelentsék szá­mukra a maradandó élményt. (homa) PESTI DALLAL KÖSZÖNTIK Jön Isaura! A színésznő, mint I popénekes

Next

/
Oldalképek
Tartalom