Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 6., kedd Óvodai testnevelési kísérlet Veszprémben Ötödik éve tolyik az az óvodai testnevelési kísérlet, amelyet Győri Pál, a veszprémi Vegyipari Egyetem tanára és Ne- messuri Mihály budapesti professzor vezet. Az óvodások tesztrendszere bebizonyította, hogy ez a korosztály az eddigi általános vélekedéssel szemben, sokkal jobban terhelhető, miután a sokmozgásos sportolás károsodás nélkül segíti a testi fejlődést és a személyiség kibontakozását. Felvételünk az egyetemi óvoda közép- és nagycsoportos foglalkozásán ké­szült (MTI-fotó: Arany Gábor) KAMERAKOZELBEN Új év — megújult és új műsorok A televíziónak számos olyan közkedvelt műsora van. amelyet sokan megszoktak, megszerettek. rendszeresen néznek — de talán szívesen vennék, ha kissé megújulná­nak. Nos. a televízió az új esztendőben nemcsak több új műsort indít, hanem a régi­ek közül is felfrissít formá­jában, tartalmában néhányat. Elsőként említsük a Ka­lendáriumot, amely legköze­lebb ma, január 6-án 17 óra 55 perckor jelentkezik, meg­újulva. A Kalendárium hat éve ad hasznos tanácsokat nézőinek egészségügyi, lel­ki problémákban, a szabad­idő hasznos és kellemes el­töltésében stb. Az évek so­rán megszületett az egész­ségvédelemmel foglalkozó Di­agnózis, a gyakorlati taná­csokat adó ötletek, a Kap­csolatok című adás. Az új esztendőben e műsorokat ösz- szefogva, kibővített témakör­rel jelentkezik kéthetente a Kalendárium. A január 6-i, első adás felteszi a kérdést: Üj év — új élet! — de hogyan kezd­jünk hozzá? Ehhez kapunk tanácsokat orvostól, pszicho­lógustól és a szabadidő „spe­cialistáitól". Speciális dié­tákról. sílécekről, a hasznos időtöltésről beszél Csurgai Judit, Papp Ferenc, Juhász Árpád rovata. A műsor szerkesztője Ju­hász Árpád, műsorvezetője Radványi Dorottya és Döm- södi Gábor, rendezője Csá- nyi Miklós. Mind a Kalendárium, mind az Álljunk meg egy szóra! című új műsor a művelődé­si Főszerkesztőség „gyerme­ke". Az utóbbi hetente tíz percben jelentkező nyelvmű­velő műsor, amelynek veze­tője Vágó István lesz, és amelyet ugyancsak január­ban láthatunk először. Cí­méből és a műsorvezető sze­mélyéből arra lehet követ­keztetni. hogy ezekben a tíz percekben szellemesen, szó­rakoztatóan „művelik" majd nyelvünket. Január elején üdvözölhet­jük a Hármas csatornát — ami nem azt jelenti, hogy harmadik műsora is lesz a magyar televíziónak. Nem, ezt a műsort napköziseknek, a kulcsos gyerekeknek szán­ták — és ez egymillió ifjú nézőt jelent. Kelemen End­re. a műsor szerkesztője sze­rint a szívre, az észre és a kézre akarnak hatni, vagyis a személyiség fejlődésének három alappillérére, az ér­telemre, az érzelemre és a manuális készségre. Január­ban előreláthatóan megismé­telnek korábbi, sikeres mű­sorokat, tudományos-fantasz­tikus sorozatokat, velük kap­csolatban megvitatják a re­pülés témakörét, beleértve a madarak repülését. Január 8-án, 18 óra 50 perces kezdettel láthatják a legfiatalabbak Süsü, a sár­kány kalandjait. És az ed­digiektől eltérően ezentúl csütörtökön és vasárnap 30 perces meseblokkot nézhet­nek a gyerekek. Később esetleg sűrűbben jelentkezik majd a blokk. Változás áll be a Nyugdí­jasok műsorába is. Pénteken délutánonként, az Ablak előtt láthatjuk majd — elő­ször január 9-én. Újdonság az is. hogy „élő vonalon” le­het telefonálni, így állandó, eleven lesz a kapcsolat a nézők és a műsor között. Bár nem sorozat, de meg kell említeni a több héten át tartó Rúcz Aladár-cimba- lomversenyt; első középdön­tőjének első részét január 11- én láthatjuk. A versenymű- sor szerkesztő-műsorvezető­je Alföldy Boruss István. Természetesen az év fo­lyamán előreláthatóan más új és megújult műsorral is találkozunk majd a televí­zióban. Most. január elején ezt a nem kicsi csokrot nyújtják át a nézőknek. E. M. SZABADSÁGHARCUNK JUBILEUMÁN Emlék- és dokumentumkiállítás A népművelők a lakosság segítségét kérik (Tudósítónktól:) A gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ nagy­szabású kiállítással szeretné köszönteni idén múlt száza­di szabadságharcunk jubileu­mát. 1848—49 közemberei címmel bemutatót rendeznek a ház galériájában. Ezzel kívánnak emléket állítani márciusban mindazoknak, akik az akkori mindenna­pok során helytálltak, illet­ve megszenvedték a napo­kat. A szervezők — szándékuk • szerint — egykori emlékeket, olyan képeket, dokumentu­mokat akarnak a nézők elé tárni, amelyek a kor köz­embereinek életét őrzik. Mindehhez kérik a magán- gyűjtők segítségét, bízva ab­ban, hogy tulajdonukban sok érdekes, értékes tárgy, írás lehet. Például közkatonák fegyverei, tábori felszerelé­sei, jelvényei, kitüntetései, írásos feljegyzései, naplói, személyes tárgyai; egyes mesterségek megmaradt em­lékei (hadiszállítóké, ágyú­öntőké, fegyverkészítőké, lo­vászoké) ; kiáltványok, fel­hívások, adományozólevelek; kevésbé ismert katonák, mesterek portréi (festmé­nyek, rajzok, grafikák); a világosi fegyverletétel utá­ni időszak bujdosóinak em­lékei, ítéletvégrehaj tások, büntetések dokumentumai. A művelődési központ munkatársai február 15-ig várják a bemutatásra fel­ajánlott relikviák beérkezé­sét, amelyekért teljes anya­gi és erkölcsi felelősséget vállalnak. llosvai Ferenc KONCZEK JÓZSEF: Legalább ötszáz in. Boda már háromkor meg­ébredt, s amint félkönyékre fordulva cigaretta után ko­torászott az ágy mellé tett széken heverő nadrág zse­bében, beindult benne a mo­tor. „Legalább ötszáz forint kellene." Tegnap kapták meg az értesítést, hogy ki­utalták nekik a lakótelepi lakást, az asszony már dél­után meg is nézte, s azzal fogadta az este, hogy köl­tözzenek mielőbb. „Házmes­terlakás, házmesterlakás, hát nem érted, földszint, központi fűtés...” — mon­dogatta neki szinte áhítato- san. Igaz, ott az asszony ki- söpri az öt lépcsőházat, he­tente egyszer fölmossa min­det, télen persze a havat is kell lapátolni, amellett ott­hon maradhat a négy gye­rekkel, ez nem rossz. Ennél a beázott falú szobakonyhá­nál sokkal jobb. Csakhogy messze van. Kiskocsin kü­lönben sem lehetne átvinni a konyhaszekrényt meg a beverőket. Szóval fuvar kell. Vagy menjenek csak oda a bútorok nélkül? Szőnyegpad- lós szobák, azt mondja az asszony, még a földön is lehet aludni. No és a dun­nák hogy kerülnek át? Fi­zetésig három hét van még. Hát! Mire a tartozásaikat törleszti, megint úgy jár­nak, mint ebben a hónap­ban. Amióta Semseynél dol­gozik, sokkal hosszabb a nap. Az a kis lakatosmű­hely a belvárosi bérház alagsorában nem rossz üz­let Semseynek. Lehetne tő­le előleget kérni, ha itthon volna. De hát a főnök négy napja kivette a kasszából az összes pénzt, s neki meg a segédnek azt mondta, hogy éljenek, amiből tudnak. Itt az anyag, itt vannak a gé­pek, egy hónapig tartsák el •magúikat. Elutazott a babá­jával a Balatonra, minimum 'húszezret vitt el, nem rossz. ■Egy hónapra elég lesz azzal a tizenöttel, amit otthonról hozott el. Barátom, harminc- ötezer egyben. Az asszony az éjjeli portási fizetését három hét múlva kapja meg. ö meg meg sem mer­te itthon mondani, hogy eb­ben a hónapban Semsey nem ad fizetést. Tegnap este, amikor fe­leztek a segéddel, százötven forint jutott. Egy százast az asszonynak adott este, s ma mi lesz. Ha beszédül a mű­helybe valaki^ akinek elrom­lott a zárja, vagy valami vi­rágtartót akar fabrikáltaim, az nem több bevétel a teg­napinál. Feltéve, hogy azon­nal fizet. Csak lehet valahol szerez­ni öt kilót délig. Ahogy az asszony is felébredt öt körül, kimászott az ágyból, s azt mondta neki, jól van, egy­kor itt lesz egy gépkocsival, rámoljanak össze. A segédet hiába kérdezte, ötszáz? Megitták a villaoy- rezsón melegített zacskós te­jeskávét, nekiláttak a tíz­ezer darabos rendelésnek, ki a fene lát ebből pénzt, ezt nem zsebből fizetik, s már tíz óra is elmúlt, ami­kor még mindig nem tud­ta, mit csináljon. (Folytatjuk) Bizonyára jól^ Ez nemcsak az elmúlt év utolsó napján sugárzott adásból derült ki. Amikor Szilágyi János is­merőseivel, barátaival készí­tett riportokba ágyazva lát­tatta egy év számára fon­tosabb eseményeit, hangula­tát, küzdelmeit, érdekes tör­téneteit. Rangot jelenthet minden riporternek, ha egy óra műsoridőt kap a rádiótól szilveszter napján. Állandó műsorok készítő­je. cikkek gyakori szerzője. Másnap, már az új évben vendégeit fogadhatta a ka­merák előtt, úgy gondolom a nézők legnagyobb örömé­re és megelégedésére. Nagy­vonalú elegenciával vezeti műsorait, úgy kérdez, mint­ha abban a pillanatban kel­lene kitalálnia a kérdése­ket. Ez részben igaz, mert jól palástolja, hogy felkészül a riportokra, tiszteli riport­alanyait. A kész anyagból nem tűnhet, nem tűnik ki az a gyötrődés, munka, ami létrejöttét megelőzte. Még akkor is, ha megbízóinak harcot kell vívni egy-egy anyag határidőre való elké­szítéséért. megkeserítve ez­zel a hivatal értelmes rend­jét és saját hétköznapjait is. Azt is megkockáztatom, hogy ez a határidő-tologatás is a Mindnyájunk életének — tagadva-bevallva — szer­ves része a rádió. Olyannyi­ra. hogy akkor is szól. ha nem figyelünk oda. Az ér­deklődés azonban ekkor is éber. mert azt reméljük, hogy a jól ismert, a meg­szokott műsorblokkon belül gyöngyszemekre bukka­nunk. így jártam december har- mincadikán délelőtt, amikor a mindig ötletes, a folyvást igényesen szerkesztett Tár­salgó kínálata „pergett". A szerkesztők most is ki­tettek magukért, hiszen je­lentkezésüket aktualizálták: a közelgő új esztendő alkalmá­ból köszöntötték az áldoza­tos munkát végző bemondó­kat. Szép vállalkozás volt, hiszen sokszínű. érdekes egyéniségek mutatkoztak be, méghozzá úgy, hogy közben vallottak e sajátos szakma, illetve hivatás kétségkívül izgalmas műhelytitkairól is. A riporter kívánságaikról is faggatta őket. Egyikőjük Kosztolányi Dezső lírájára esküdött. Rögvest koncent­ráltam, mert ez a poéta min­dig közel álit hozzám, s haj­dani egyetemi szakdolgoza­tomban nem véletlenül ele­meztem kincses ajándékait. Most a Hajnali részegséget tolmácsolta Gáti József. A tökéletesség ismét megbor­zongatott, akárcsak akkor, amikor az Egerben járt Ben­felkészülés ideje, amikor nem a papír és az írógép a kel­lék. Az igazán profi ripor­ter mindig úgy és azt kér­dezi. amit a hallgató vagy néző hallani, látni szeret­ne. Szilágyi ezt teszi. Eb­ben a műsorban is — bár maga is sokat mesél — ri­portalanyain keresztül érzé­keltette, láttatta az elmúlt esztendőt. Karinthy Feren­cet. Zsombolyai Jánost, Bol­dizsár Ivánt megszólaltatni önmagában siker. De ahhoz azért úgy kell együttélni a mondandóval, vagy úgy kell hallgatni, ahogy azt ő tette. A beugratások, tréfák mes­tere — Karinthy — beavatta hallgatóit a mindennapokat elviselhetővé tevő humoros történeteibe, a filmrendező — Zsombolyai — a világhí­rű Queen együttes sztárjai­ról beszélt. Boldizsár Iván arról, hogy a magyar em­berhez hozzátartozik a vicc- mesélés úgy, ahogyan egyet­len országban sem lehet ta­pasztalni. Rögtönzött is egyet. Örömmel hallgatnám ez év utolsó napján is Szilágyi Já­nost. gyűjtse ötleteit, hogy a rendezőket és szerkesztőket elnéző mosolyra késztethes­se. Lövei Gyula kő Gyulával készítettem nyil­vános riportot, s felkértem a mű előadására. Egy pillanatra megszűntem önmagam lenni. Azzá az em­berré váltam, aki a rímek játékos, bravúros mesteréből formálódott, tapasztalatokban gazdag, sorsának tanulságos mérlegét megvonó személyi­séggé. Egy mindent tudó mágus fájdalmasan varázslatos bú­csúja borzongatott meg. A létének 'értelmét pózok nél­kül kereső ötvenéves férfi, aki talán ösztönösen meg­sejtette a közelítő Véget, azt kutatva, hogy fél évszázad­ról milyen summázat íród­hatna. Az egykor viliódzó rímek már a mondandó sarzsi nél­küli katonái, elegenciájuk a gondolat szolgálója, így az­tán az se baj, ha néha nem is pompáznak. A kedvelt szavak is felsorakoznak, tár­sulva a karakterre jellemző fordulatokkal. Ám ezek is a szellem által parancsolt had­rendbe csoportosítva! Az alkotó — ezért min­dent megtett a méltán ne­ves színész — megbaboná­zott. Csak egy vers hangzott fel. de általa Prospero in­tett nekünk. Feledhetetlenül, mert ve­lünk marad. Időnk fogytá­ig .. . Pécsi István Csak egy vers? Megkezdődött a tanítás Befejeződött a téli szünet: hétfőn az ország valamennyi általános és középiskolájá­ban megkezdődött a tanítás. Az első csengetés egymillió 300 ezer általános és mint­egy 237 ezer középiskolás számára jelezte a kéthetes pihenő végét, s a félév foly­tatását. Ebben a hónapban még mód nyílik a tanulmá­nyi jegyek javítására-módo- sítására: az első félév ugyan­is január 31-ig tart. Az is­kolák február 6-ig értesítik a szülőket a diákok első félévi munkájának eredmé­nyéről. A tavaszi szünet április 4- től 12-ig tart majd. Az utol­só tanítási nap az általános iskolákban június 12., a kö­zépfokú iskolákban június 5. lesz. Az érettségizők má­jus 8-án mennek utoljára iskolába: az írásbeli vizsgák a középiskolák nappali ta­gozatán május Il-én, a nemzetiségi gimnáziumokban május 8-án, az esti és leve­lező tagozatokon pedig má­jus 25-én kezdődnek. A ren­delkezések szerint a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát május 18-tól kell megtartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom